Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-13 / 112. szám, csütörtök

Két májusi eső — Mi ér többet egy ló májusi esőnél? Erre a találós kérdésre Várkonyon is úgy válaszolnak, hogy: „két )ó májusi eső". Pedig ebben a szövetkerándulás sorsa függ, hanem a nagyobb darab kenyér kerül szóba. S mindaddig, amíg az egész határ öntözés alá nem kerül, sokszor hangzik el ez a KlIK Még egy-két lérű és a silókukorica is a földben lesz. zetben kétszázhatvannégy hektáron öntözéses gazdálkodás folyik. De a további ezer hektáron termesztett növények növekedéséhez és fejlődéséhez az eső szolgáltatja a vizet. Vízre, tehát esőre pedig épp májusban van a legnagyobb szüksége a növénytermesztésnek. Akkor, amikor már végeztek a tavaszi vetéssel. Várkonyon földben van már százhatvan hektár árpa, mondás is: „a májusi eső aranyat ér". Az idén még több aranyat ér, annyival amennyivel többet termelnek a kötelezettségvállalásaik alapján. Ebben a májusban már többször megázott földek olcsóbban termik meg ugyanazt a mennyiségű gabonát, szemestakarmányt, mint amennyit eredetileg terveztek. Vállalta a szövetkezet, hogy a Matus Károly traktoros. kétszáznyolcvan hektár kukorica. hetven hektár cukorrépa, stb.. Hogy az elvetett növények beváitják-e a hozzájuk fűzött reményeket...? Megtermi-e az árpa a tervezett harmincnégy, a kukorica az ötven, a cukorrépa a négyszázhuszonöt métermázsát hektáronként, az a májusi időjárástól is függ. A mezőgazdasági dolgozók gyakorlatból tudják ezt, ezért a vetés befejezése és a cukorrépa egyelés megkezdése között eltelt időszakban\ szinte mindig az időjárásról beszélnek. De nemcsak úgy közhelyként, vagy úgy, hogy attól a hétvégi kiA szerző felvételei teherköltségekből mintegy ötvenötezer koronát megtakarít. Az állattenyésztésben tett felajánlásaik említésre méltóbbak, ahol harminc métermázsa marhahús, negyven métermázsa sertéshús eladását, százöt malac leválasztását vállalták terven felül, ami készpénzben minteciy százkilencezer koronát tesz ki. Hogy mi köze mindennek a májusi időjáráshoz? Az, hogy az állattenyésztés sikerei elválaszthatatlanul összefüggnek a növénytermesztés sikereivel, a növénytermesztésé pedig, ahogy az már az előzőkben kiderült, a kiadós májusi esővel. —kv — Vöröskatona pionírok társaságában 1970. decemberében M. M. Gyejev, a Szovjetunió fökonzulja Bratislavában V. I. Lenin születésnapja alkalmából kitüntetéseket adott át a volt vöröskatonáknak. Huszonnégyen voltak az érsekújvári járásból. Egyik közülük Barusz Ferenc bácsi, nagykéri (milanovcei) lakos, akit a helybeli iskola növendékei baráti beszélgetésre hívtak meg. Sok-sok kérdést intéztek hozzá, melyekre nagyon szívesen felelt. íme a kérdések sokaságából néhány: • Mikor és hogyan került Oroszországba? — Mint 19 éves fiatalt 1915ben behívták katonának. Előbb az olasz, majd négy hónap múlva az orosz frontra vezényeltek. Luck városka mellett megsebesültem, és fogságba estem. Hadifogolyként első utam a kijevi kórházba vitt, majd meggyógyulásom után Moszkván keresztül a Murmanszk—Leningrád közti vasút építési munkálataira vezényeltek. Itt éltem át az NOSZF napjait is. • Hogyan lett vöröskatona? — 1918-ban mint hadifoglyot Szibériába küldtek. Itt önként jelentkeztem a Vörös Hadseregbe. Mint vöröskatona harcoltam néhány bajtársammal az intervenciósok ellen a polgárháború idején. E harcokban ismét elfogtak és Közép-Ázsiába vittek a szibériai magisztrála építéséhez. 1920-ban öt barátommal elhatároztuk, hogy mindenáron hazakerülünk. Hazatérésünket megkönnyítette a szovjet kormány határozata, melynek alapján a hadifoglyok viszszatérhetnek hazájukba. 1920. szeptemberében léptük át az Uralt. Onnan az akkori fővárosba, Pétervárra jutottunk, majd Lengyelországon keresztül haza. 1920 decemberében érkeztem Csehszlovákia területére. A karácsonyi ünnepeket már odahaza, családom körében töltöttem. öt és fél évig voltam távol a szülői háztól. • Hazajövetele után tagja lett a kommunista pártnak? — Igen, az alapítókkal a falunkban előbb a szociáldemokrata pártban tevékenykedtem, majd 1925-ben megalakítottuk a kommunista párt helyi alapszervezetét. A szövetkezet megalakulása után beléptem és aktívan dolgoztam az efsz-ben is. A kitüntetés számomra a legnagyobb megtiszteltetés volt. SZÁRAZ ISTVÁN Eredményeink igazolnak bennünket Sokan felteszik a kérdést: hogyan lehetett felülni az 1968ban és 1969-ben kicsúcsosodó nyugati propagandának és a jobboldali opportunista, valamint antiszocialista erők híreszteléseinek, amelyeknek lényege a szocialista társadalmunk építése során elért eredményeink tagadása volt. Ma már a megtévesztettek is tudják, hogy az eredmények tagadása a szocializmus tekintélyének aláásására irányult. Ezzel kapcsolatban Vasil Bifak elvtárs, a CSKP elnökségének tagja, a KB titkára a Tvorba 16. számában ezt írja: „A jobboldali opportunisták a pártban, az antiszocialista erók és azok társai a nyugati antikommunista centrumokban nagyon jól ismerik a pszichológiai háború módszereit. Tudják, hogy az ember feledékeny és gyakran örömmel felejt. Sőt mi több, egy fiatal egyáltalán nem tudja, mi volt a múltban. Ezzel szintén számolnak. Tudják, hogy manipulálni lehet a pszeudoszocialista jelszavakkal, a demagóg féligazságokkal, hogy az embert be lehet csapni — ha csak rövid időre is — hatásos reklámmal. Ezért nem merészelték közvetlenül a szocializmust támogatni. Egyelőre megelégedtek azzal, hogy annak csupán valamiféle „módosításáról van szó". Bilak elvtárs szavai megadják a választ a bevezetőben feltett kérdésre. A becsületes szándékú embereket eleinte valóban megtéveszthette áz, hogy látszatra a szocializmus híveinek adták ki magukat a szocialista társadalom legádázabb ellenségei is. Csak később derült ki, hogy jelszavaik frázisok csupán, melyekkel leplezik valódi céljukat. Az emberek visszapillantottak a megtett útra, s akarvnakaratlan látniuk kellett, hogy az eredmények tagadása hazugság, még akkor is, ha figyelembe vesszük olykor elkövetett hibáinkat, tévedéseinket. Azokat tagadni egyáltalán nem lenne célravezető, hiszen akkor máskor is megismétlődhetnéne'k, ám felnagyítani, eltúlozni őket még kevésbé helyes. Annak csupán egyetlen célja lehet — mely számunkra idegen — a szocialista társadalom építése során elért eredmények bagatellizálása, társadalmi rendünk helyességének kétségbevonása. A kétségbevonás automatikusan váltotta ki a módosítás szükségességének gondolatát. Ezt az ellenséges erők különböző jelszavakban hirdették. Az egyik legismertebb és leghatásosabb jelszó az „emberarcú szocializmus" létrehozását hirdette. Mintha a szocializmusban kezdettől fogva nem minden az ember érdekében történt volna. Ma már mindehhez aligha szükséges magyarázatot fűzni. Külön figyelmet érdemel ezzel kapcsolatban a fiatalság, melynek megtévesztése lényegesen könnyebb volt, mint a felnőtt nemzedéké, hiszen — ahogy Bifak elvtárs rámutatott — a fiatalok egyáltalán nem tudták, mi történt a múltban. Azokkal tehát nem volt nehéz elhitetni, hogy nem, vagy nem sokat jutottunk előre. A fiataloknak nem volt mivel összemérniük a jelent, nem volt mihez viszonyítaniuk. Az idősebbek figyelmeztetéseit pedig olykor túlzásnak vélhették, jóllehet éppen ezt bizonyítja, milyen nagy változások történtek a múlthoz viszonyítva szocializmust építő hazánkban. Ez az oka annak is, hogy éppen a fiatalok gondolkodását tévesztette meg a leginkább és hagyott nyomot emlékezetükben a válságos időszak demagógiaáradata. Persze ma már a fiatalok is egyre jobban meggyőződhetnek arról, hogy az igazság a józanság oldalán áll, melyet pártunk jelenlegi politikája képvisel. Ezért kötelezik el magukat a fiatalok is egyre jobban a pártpolitika mellett. F. /. SZÜLŐK, NEVELŐK FÓRUMA VIGYÁZZATOK FELNŐTTEK s A fiatalkorú bűnöző kifejezést jogilag az olyan ifjú megjelölésére alkalmazzuk, aki valamilyen bűntettet követett el. Pszichológiai szempontból ezen a fogalmon a társadalmi körülményekhez való alkalmazkodási képesség hiányát, illetve a helytelen alkalmazkodást értjük. Rendszerint tehát az egyén szociális fejlődésében következett be valamilyen törés. Manapság már nem kell különösebben bizonygatni, hogy a fejlődés a társadalmi körülményekkel, tehát a külső tényezőkkel is összefüggésben van. Ennek bizonyítására elegendő egyetlen példát megemlíteni: az NOSZF győzelme után Oroszországban Makarenko összegyűjtötte azokat a fiatalokat, akiknek lelki, illetve erkölcsi életére a forradalom előtti időszak rányomta bélyegét, vagy zilált körülmények közt nevelkedtek. A fiatal szovjetországban a forradalmat követően tehát azonnal hozzáláttak az erkölcsileg sérült gyermekek problémájának a megoldásához. Az ország nehéz gazdasági helyzete ellenére a kérdést rendkívül következetesen oldották meg. Az ifjúság átnevelésénél lényeges tényezőként szerepelt az új ország építése, mely magával ragadta a bűnözésre hajlamos fiatalokat is, világos perspektívát mutatott számukra. A társadalmi körülményeken kívül a fiatalok formálódását a családi helyzet is befolyásolja. Mielőtt megpróbálnánk vázolni a bűnözést kiváltó néhány okot, meg kell jegyeznünk, hogy a bűnözés vagy az erre való hajlamosság a fiatalok életében nem következik be gépiesen, csakis bizonyos feltételek között, a külső és belső tényezők összességének hatására. A fiatalkorúak személyiségének fejlődését nagymértékben befolyásolja és meghatározza a család. A nevelés során a gyermek itt keres példaképet (pozitív és negatív értelemben egyaránt), s a családi légkör hatással van egyéniségének alakulására. A gyermek éveinek első éveiben igen szoros kapcsolatba kerül szüleivel, legfőképpen az anyjával, de a testvéreivel és a nagyszüleivel is. A fejlődés folyamán ennek a szoros köteléknek és függőségi viszonynak fokozatosan fel kell oldódnia, hogy a gyermek képes legyen bekapcsolódni a társadalom életébe. A családi kötelékek lazulásával szélsőséges esetekre is sor kerülhet, többnyire olyankor, amikor az anya vagy az apa meghal, vagy elválnak, esetleg valamelyikük hosszabb időre távol van a családtól. A gyermek a váratlanul előállt helyzet következtében félénk lesz, némelyiknél ez a félelem hosszan tartó jellegű is lehet, s emiatt az egyén ingerültté és agresszívvá válik. Ezek a tulajdonságok, ha elmélyülnek, elvezethetnek a bűnözés kialakulásához. A gyermeknek sok szeretetre van szüksége, melyet különféle formában (gyengédség, megértés, figyelmesség, bizalom, tapintat) juttathatunk kifejezésre. A szeretet kiváló nevelési eszköz a szülők kezében, a nevelés folyamán a szeretet különféle megnyilvánulásainak kisebb megtagadásával ugyanis remekül irányíthatjuk a gyermeket. Viszont a fiatalok csakhamar azt is megérzik, hogy a szülőknek nincs számukra idejük, kevésbé megértőek velük szemben, s nem részesítik őket kellő szeretetben. A gyermek gyorsan ráeszmél arra, hogy hiányérzete van, pedig az alapvető szellemi szükségletet egyéb eszközökkel nem helyettesíthetjük és pótolhatjuk. Ha a gyermek a legközelebbi hozzátartozói körében nem talál kellő szeretetre és megértésre, akkor máshol fogja ezt keresni, gyakran a barátai körében, s nemegyszer az utcán. Nem csekély mértékben ártanak a gyermeknek azok a szülők is, akik valósággal a gyermek rabjává válnak, s a szeretetet túlzottan „adagolják". Nagy kárt okoznak a gyermek formálódó személyiségében, ha vakon teljesítik minden óhaját. A kényeztetés hozzájárul az igények egészségtelen és ösztönös növekedéséhez és fékezi a fiatal személyiségének helyes fejlődéséhez szükséges tulajdonságok kialakulását. A bűnözés társadalomellenes cselekedet, melyet bizonyos magatartásbeli forma előz meg. Ilyen helytelen viselkedést jogi szempontból nem minősíthetünk bűnözésnek, bár pszichológiai vonatkozásban riasztó jelzésként szolgál, s figyelmeztet, amennyiben időben nem lépünk közbe, a fiatal rossz útra tévedhet. Ilyen helytelen megnyilvánulás a féktelenség, vagyis az elkanászosodott gyermekek viselkedése. Ez nem más, mint neveletlenség, fegyelmezetlenség, ösztönösség, illetve az önuralom hiánya. A fékevesztett egyének ugyan tudják, mi a jó vagy a rossz, ez a felismerés számukra azonban nem kötelező, s szabad folyást hagynak minden őket érő ingernek, gátlástalanok s egyáltalán nem éreznek lelkiísmeretfurdalást, ha valamilyen helytelen dolgot követnek el. A büntetésért ugyan dühöngenek, ám tettüket nem bánják meg. Rendszerint konfliktusba kerülnek környezetükkel, az okot azonban sohasem önmagukban keresik. Sosem gondolnak a tegnapra vagy a holnapra, rendkívül magabiztosak. Ez azonban csak látszat, valóságban ugyanis mindig alárendelik magukat az erősebbeknek ós tiszteletben tartják a banda erkölcsét. Szemtelenek, semmit sem tisztelnek, hangoskodnak, tekintet nélküliek, mindent becsmérelnek. Az ilyen egyéneket rendszerint huligánoknak nevezzük. Ám a bűnözőktől csak vajmi kevésben különböznek. Makarenko a gyakorlatban mesterien bizonyította, hogy a kollektíva segítségével milyen kiválóan átnevelhetők az ilyen elkanászosodott gyermekek. Ám nélkülözhetetlenek a közös célok, s a féktelen fiatalokat meg kell tanítani arra, hogy a közösség érdekében képesek legyenek bizonyos dolgokról lemondani, s hozzászokjanak a korlátokhoz ls. A fékevesztett gyermekeket szívélyes és rendkívül kiegyensúlyozott egyéniségű nevelők jó útra téríthetik, ha következetesek, tárgyilagosak és tiszteletben tartják a fiatalok személyi érdekeit is. A legtöbb elkanászosodott gyermek durva és erkölcstelen. Számukra az érzelmi élet üressé válik, nélkülöznek minden szeretetet és szívélyességet, érzelmi vonalon képtelenek felvenni a kapcsolatot az emberekkel. Tekintet nélküliek, csakis saját érdekeiket védik. Senkinek nem segítenek, senkivel nem osztoznak, a barátság fogalma számukra idegen. Ha valaki megrövidíti őket, vagy pedig bármi akadályozná útjukat, rendkívül agresszívak és dacosak. Többségüket az a veszély fenyegeti, hogy lejjebb kerülnek a lejtőn és bűnözőkké válnak. Életsorsukat vizsgálva megállapíthatjuk, hogy az ilyen fiatalok többsége korán elveszítette szüleit vagy ezek durván viselkedtek velük szemben, esetleg nevelőszülők gondoskodtak róluk, gyakran változtattak nevelőotthont stb. Az ilyen eldurvult egyént „meglágyítani" valóságos pedagógiai művészet. Ha a gyermeket nagyon elkényeztetjük, számos helytelen tulajdonságot alakítunk ki nála; önzővé válik, óhajai szinte már teljesíthetetlenek, önhitt lesz és túlzott romantikus. Ezáltal a gyermek túl érzékenynyé válik, nem bírja elviselni az esetleges kudarcot, mely ritka esetekben bűnözésbe torkollhat. Hogyan előzhetjük meg az említett helytelen magatartás kialakulását? A megelőzés alapfeltétele a családi viszonyok javítása, a szülők pozitív tulajdonságai, helyes példamutatásuk, szeretetteljes családi légkör, a helyes szülő—gyermek viszony, illetve a gyermek —testvérek közti viszony megteremtése, az apa tekintélyének növelése, a helyes eszményképek kialakítása, a gyermek szükségleteinek és szeretetigényeinek a kielégítése. A bűnözés megelőzését elősegíti továbbá a gyermek helyes nevelése és Irányítása az iskolában és a kollektívában. Dr. M. VALLAŠEKOVÁ