Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-13 / 112. szám, csütörtök

Miről ír a világsajtó? PRAVDA A moszkvai Pravda szerdai számában furij Zsukov, a lap szemleírója, aki egyben az Interparlamentáris Unió szovjet csoportja szovjet —francia szekciójának elnöke, Schumann francia külügyminiszter moszkvai látogatásának eredményeit elemzi. Megállapítja, hogy „a Szovjetunió és Franciaország előtt a nemzetközi feszültség enyhítéséért és a békéért való együttműködés széles távlatai állnak. Népeink alapvető nemzeti érdekének azonosságából kiindulva a két ország mind sokoldalúbb és szilárdabb jelleget ad együttműködésének". Zsukov rámutat, hogy a francia külügyminiszter és szovjet tárgyalópartnerei a kölcsönös megértés szellemében folytattak eszmecseréket számos időszerű politikai kérdésről és megállapították, hogy felfogásuk sok kérdésben megegyezik. Az eszmecserék során részletesen megvitatták az európai problémákat, köztük a Berlinről folyó négyhatalmi tárgyalásokat és az európai biztonsági értekezlet előkészítésének aktivizálásával összefüggő kérdéseket. A felek állást foglaltak az öt nukleáris hatalom leszerelési konferenciájának megtartása mellett. Mint Zsukov rámutat, Párizsban nagy érdeklődést keltett az a bejelentés, hogy a francia köztársasági elnök és a kormány korábbi meghívására a szovjet vezetők ősszel látpg'atást tesznek Párizsban. A szerző végül arról ír, hogy a Szovjetunió és Franciaország együttműködésének és barátságának erősítésében fontos szerep hárul a két ország parlamentjének kapcsolataira is. A lengyel pártlap terjedelmes Tnvfíll M 1 fi II rlII írásba

n foglalkozik Szlovákia MI JliUUd UUUU Kommunista Pártja kongresszusának előkészületeivel. Rámutat, hogy a kongresszust megelőző időszakra elsősorban a fokozott munkaaktivitás volt jellemző. Az üzemi munkakollektívák egy egész sora immár a kongresszusig teljesítette a CSKP megalakulása 50. évfordulójára vállalt kötelezettségeit. A lap riportszerűen számol be arról, hogy Szlovákia fővárosában a kongresszust megelőző napokban, órákban valóban ünnepi hangulat uralkodik. Ezen túlmenően közli Szlovákia Kommunista Pártja kongresszusának napirendjét, a küldöttek összetételét. Uolhsstimme l'Humanité A nyugati pénzvilág válsága permanens — mutat rá kommentárjában a Volksstimme, amely a többi bécsi laphoz hasonlóan részletesen foglalkozik a dollárválság legújabb fejleményeivel. A kommentátor megjegyzi, hogy a dollár gyengeségének eredendő oka a vietnami háborúban és az amerikai fegyverkezés egyre növekvő kiadásaiban keresendő. A dollár árfolyamának mesterségesen fenntartott szintjével, amely tulajdonképpen magasan túlhaladja a dollár valódi értékét, az Egyesült Államok tulajdonképpen háborús kiadásának terheit és saját gazdasági problémáit hárítja rá nyugat-európai szövetségeseire. Tömören fogalmazva: mindez annyit jelent, hogy az Egyesült Államok inflációt exportál a szóban forgó országokba. A lap foglalkozik azzal is, vajon Ausztria miért követi a bonni példát. Ez oda vezethető vissza, hogy az ország gazdasága Nyugat-Németországtól függ. A Francia Kommunista Párt lapja terjedelmes elemző írásban foglalkozik a francia népgazdasági tervvel, amelyet nemrégen tett közzé a kormány. Az FKP Központi Bizottsága a sajtóértekezletnek az alapján készült az l Humanité cikke Marchais, az FKP főtitkár-helyettese tett nyilatkozatot. Ennek a sajtóértekezletnek az alapján készült az Humanité cikke is, amely megállapítja, hogy a Franciaországban jelenleg folyó szociális előjelű megmozdulások, a munkások elégedetlensége szorosan összefüggenek a munkafeltételekkel. Az ország VI. nemzetgazdasági terve, amely egyúttal a kormány gazdasági és szociális programja ls az elkövetkezendő öt esztendőre, bizonyos javulást .előfeltételez ebben a vonatkozásban. Ugyanakkor azonban a francia kormány igyekszik meggyőzni az ország polgárait arról, hogy valóban értékes és hatékony tervről von szó, amelyet demokratikusan dolgoztak ki. Ennek bizonyítására jegyzi meg a kormánynyilatkozat, hogy a terv kidolgozásán mintegy 3000 személy munkálkodott. Az igazság ezzel szemben az, hogy az előkészítő bizottságoknak nem volt megfelelő jogköre, a munkások képviselői abszolút kisebbségben voltak, így végezetül a fontos kérdésekben a francia munkaadók tanácsa, a kormány, vagy éppen maga Pompidou elnök döntött. A VI. nemzetgazdasági tervet természetesen jóváhagyásra a nemzetgyűlés elé terjesztik, ugyanakkor mindenki tisztóban van vele, hogy a parlamentben fennálló erőviszonyok folytán mindössze formalitásról van szó. Az új terv nem csupán antidemokratikus, hanem tartalmában határozottan népellenes. A terv gerincét az ún. iparosítási politika alkotja. A kormány képviselői azt állítják, hogy ennek a politikának kettős a célja, egyrészt az életszínvonnl emelkedését, másrészt a nemzeti függetlenség védelmét tűzi ki maga elé. Amit azonban iparosítási politikának neveznek a kormány tagjai, az nem más, mint a monopoltőke fokozottabb koncentrációja az egyes ágazatokban. S éppen ezért a VI. nemzetgazdasági terv talán még az előzőnél is jobban megfeledkezik a szociális és nemzeti érdekekről. Az FKP egészen más távlatot tár a francia nép elé. Egy olyan demokratikus rendszer lehetőségét villantja fel, amely leíietővé tenné, hogy a nemzet saját maga gazdálkodjék az ország anyagi bázisával. Csupán az igazi demokrácia útján érhető el egy olyan gazdasági és szociális rendszer, amely megfelel a dolgozók érdekeinek. Ezt a francia dolgozók úgy segíthetik elő, hogy rendszeresen hozzájárulnak a kommunista és demokratikus erők egységének megszilárdításához. H3EECTHH A szovjet nép elítéli a nemzetközi cionista körök szűnni nem akaró kampányát a Szovjetunió ellen, mutat rá legutóbbi cikkében az Izvesztyija. A szovjet dolgozók követelik, hogy büntessék meg azokat, akik támadást intéztek a Szovjetunió amszterdami kereskedelmi kirendeltsége ellen és általában hasonló akciókat szerveznek a szovjet külképviseleti szervek és intézmények ellen. Az utóbbi napokban egy egész sor ilyen tartalmú levelet és táviratot kapott a lap szerkesztősége. Ezzel kapcsolatban a kommentátor rámutat, hogy a Szovjetunió mindig a szabadságukért harcoló népek oldalán állt és következetes lenini békepolitikát folytat. Ennek tudható be, hogy egyre-másra zátonyra futnak Izrael cionista vezetőinek a cselszövései. A szovjet emberek nemzetiségre való tekintet nélkül ítélik el a cionista provokatőröket. TÖBBET, IBBBAT, OLCSÜBBAN i Beszélgetés JÁN VELES mérnökkel, a Kelet-szlovákiai Gépgyár vállalati igazgatójával A racionalizálás az irányítás tartós módszere <9 Vigyázat, a divatosság kopog oz ajtónl 0 Elsőrendű feladat: az emberek meggyőződéséért folytatott harc # A tartalom és a forma összefüggj Hogyan „jött kppóra" a VSS gépészeinek saját tapasztalatuk? 10 Türelem rózsát terem az ésszerűsítésben is j Az NDK-ban két-három év múlva érték el az első sikereket j A folyamatosság törvényei mindenkire vonatkoznak Az igazgató érdeke a munkások érdeke is Vlagyimir Iljics Lenin ve tette fel azt a gondolatot, hogy a szocializmus csak akkor győz a kapitalizmus felett, ha kialakítja a feltételeket a nagyobb munkatermelékenység elérésére. Üjból és újból vissza kell térni ehhez a gondolathoz, politikai és tudományos érté kéhez: folytatott harcról mondottam, be kell ismerni, hogy akiknek az új módszerek bevezetéséről kellene határozniuk, nehezen adják fel az eddigi termelési programot. Tehát, ha ez irányban cselekednek is, más a meggyőződésük. Nem hagyhatjuk felelet nélkül az ésszerűsítés érvéfán Veles mérnök, a Kelet-szlovákiai Gépgyár vállalati igazgatója Különösen ma, amikor a munkatermelékenységet több szempontból figyeljük, tudatosítjuk, hogy ez a lenini gondolat nem vesztett érvé nyességéből, hogy a munkásosztály nagy tanítója fél évszázad múltán is rendkívül időszerűen szól hozzánk. — Ha a valóságot összehasonlítom á tervekkel és a szándékokkal, ha szétnézek az üzemen kívül is és látom, hogy mi történik a fejlett országokban, még intenzívebben érzem Lenin gondolatainak időszerűségét. Politikailag is felelősnek érzem magamat azért, amit csinálok, ezért gondolkodom és ismét gondolkodom. A komplex szocialista racionalizálás fogalmát gyakran használjuk. Csak vigyázat, ugyanis itt az ideje, hogy meg különböztessük a racionalizálást a divatosságtól, mely már kopog az ajtón. Néhányan az ésszerűsítésről folytatott beszélgetésekben jobban kiélik magukat, mint magában a termelés ésszerűsítésében. A racionalizálás értelmi tevékenység, gondolkodás. Gyakran tudjuk, mit kellene tennünk, de több gondot okoz az, hogyan is kellene csinálnunk? Egyszerűen mondva, a tartalmat ismerjük, de a forma már problémát okoz. Bizonyára saját tapasztalataiból indul ki. A Keletszlovákiai Gépgyárban szintén van mit ésszerűsíteni. — Minket sem kerül el egyet len probléma sem. Egyik íeg égetőbb kérdés az árutermelés fokozása. Űgy vélem, hogy az ésszerűsítési intézkedések sikere mindenekelőtt attól függ, hogy az igyekezet áthasson minden alkalmazottat, hogy az észszerűsltés tervei mindenki számára meggyőződéssé váljanak. Ha sikerül meggyőzni a többséget, vagy mindenkit, akkor megnyertük az „ütközetet". Ennek mi is tudatában vagyunk. Tehát elmondhatjuk, hogy a komplex szocialista ésszerűsítés harc az emberek gondolkodásának megnyeréséért. A „saját portámon" nyúlok példa után. Az üzemben tudatában vagyunk annak, hogy gyártmányaink választéka túl széles. Technikusok vagyunk és tudjuk, hogy a folyamatosság törvénye számunkra is érvényes, s hogy a mennyiség egyenlő az átlag és a gyorsaság szorzatával. Ha túl sok árut termelünk, sohasem érhetjük el a világszínvonalat. Hogy kapcsolódjam ahhoz, amit az előbb az emberek gondolkodásának megnyeréséért nyesítési tormáinak kérdését sem, ami abban a pillanatban tűnik fel a termelés előtt, amikor az ésszerűsítés mellett dönt. Ünök, a Keletszlovákiai Gépgyárban elhatározlak, hogy . . . — Látom, mindketten az említett folyamatosság, törvény hívei vagyunk, eszerint ön is azt akarja, hogy ne szélesítsük a problémák „választékát", hanem egyet elemezzünk mélyrehatóan. Nekünk például kapóra jött az a tapasztalat, amelyre hat évvel ezelőtt tettünk szert. Olyan év volt mögöttünk, amelyben a balesetarányszám rohamosan emelkedett, s ez senkinek sem lehetett közömbös. Hosszas mérlegelés után arra az elhatározásra jutottunk, hogy megbízzuk valamennyi részleg vezetőjét, saját részlegén dolgozza ki „disszertációs munkáját" a munkabiztonság témájára. így valamennyi részlegvezető kényszerítve érezte magát, hogy gondolkozzék a problémán és a termelés konkrét feltételei között vegye számításba, mit tehetne a javulás érdekében? És az eredmény? Csökkent a balesetek száma! Az ésszerűsítés érvényesítésében hasonlóan akarunk eljárni. Tudjuk, hogy valamennyi részlegben dolgozik néhány rátermett technikus, kommunista és szakszervezeti dolgozó, akik elég tapasztalattal rendelkeznek. Ezért egyszerű elvet tűztünk ki: Készítsetek és közösen dolgozzatok ki egy ésszerűsítő tervet. És ezt a „disszertációs munkát" meg kell védenetek! Ha nem védik meg? — Akkor képességeik valószínűleg elégtelenek. Ilyen esetben tudjuk, hogyan állunk és mit kell tennünk. Világos, hogy mindenkinek olyan beosztásban kell dolgoznia, amely megfelel képességeinek. Bár a komplex szocialista racionalizálás érvényesítésének a formáját jelölte meg elsü számú problémaként, mégis úgy vélem, hogy nem választható el a tartalomtól, melyhez kapcsolódnia kell. A forma és a tartalom szorosan összefügg. A Kelet-szlovákiai Gépgyárban úgy vélem, érvényesítettük ezt a törvényszerűséget. A vállalat vezetősége adott ösztönzést, de egyértelműen ahhoz az elvhez igazodunk, hogy a munkacsoport a műhelyközpont színvonalán az említett „védelem"-ben mondjon igent vagy nemet. Bizonyára észrevette, hogy a racionalizálási terv tartalmával kialakítjuk a feltételeket, ahhoz, hogy a dolgozók saját meggyő ződésükből közelítsék meg a komplex szocialista racionalizálást. Milyen javaslatokat ter jesztett a vállalat kollektívája elé a racionalizálási tervek kidolgozása előtt? — Például a munkaidőalap kihasználását. Tudjuk, hogy vállalatunkban tavaly 91 százalékra használtuk ki a munkaidőalapot. Feltettük a kérdést: Min^ denki ki tudja-e számítani, milyen eredménye lenne, ha az időalap kihasználását 3—4 szá^ zalékkal növelnénk? Vitathatatlanul igen! Hadd „kínlódjon" a racionalizátorok csoportja, és mondja meg, hogyan lehetne ezt elérni. Továbbra is nyitott kérdés a Kelet-szlovákiai Gépgyárban a munkaigényes" s é g. Mondjuk, nekem, a vállalat Igazgatójának nehéz azt mondani, hogy „mindent bele", mert nem ismerhetem részletesen valamennyi gyártmány gyártási problémáját. Fordítva, a termelésben közvetlenül részt vevő dolgozók tudják a legjobban, hol „laza" a norma, milyen műszaki-szervezési intézkedések hoznák meg a- kívánt eredményt. Ebben mindenekelőtt a kommunistákra támaszkodunk, mert több ilyen intézkedést felvilágosító munkának kell megelőznie. Tehát a dolgozók megnyeréséről van szó. Arról, hogy saját meggyőződésükből valósítsák meg a terveket, elképzeléseket. Egy példát hozok fel. Tavaly valamennyi dolgozónak fizet-. tünk részesedést. Átlagban 1300 koronát. Miért ne használhatnánk fel ezt az anyagi tényezőt az emberek meggyőzésére? Mindenki számára érthető, ha jobban dolgozunk, nagyobb részesedést fizethetünk. Ha nem pazaroljuk el a nyersanyagot, és amit megtakarítunk, visszavisszük a raktárba, ha nem hagyjuk elillanni a sűrített levegőt, ha maximálisan csökkentjük a veszteséget, a tizenharmadik fizetés — ahogy a gazdasági eredményeken alapuló részesedést nevezni szoktuk — növekszik. Tehát ösztönzést adtunk. Azt szeretnénk, ha már a műhelyekben elvégeznék a termelési feltételek „leltárát" és kihasználását . Ki dönthetne ezekről jobban, mint a termelésben dolgozók? Ugyanez vonatkozik a gépek és a gépberendezések kihasználására is. Ha elérjük, hogy a gép kezelése közvetlenül megmutatkozzék a termelési eredményekben, akkor — ahogy mondani szokás —, nyert ügyünk van. Már mondotta, hogy a komplex szocialista racionalizálás tudatos tevékenység, és egyetlen esetben sem volna szabad a divatosság kelepcéjébe esnünk. Ogy tűnik, hogy sokan hajlamosak rá. Talán a kényelemszeretet, a nézetek maradisága, a változásokkal szemben érzett idegenkedés okozhatja ezt. — Igen, bizonyára ön is észrevette, hogy állandóan az emberek gondolkodása körül „forgunk". Közvetve vagy közvetlenül. Egy-egy nézetet nehezen lehet rákényszeríteni valakire, de példákkal mindenkit meggyőzhetünk arról, hogy saját kezdeményezéséből változtasson véleményt. Széles körű folyamatról van szó. Az NDK-ban például két-három év alatt jutottak el az ésszerűsítés pozitív eredményeihez. Nem lehetséges, hogy ma vetünk és holnap már a termést gyűjtjük ... Ez öncsalás lenne. Mindenkit, aki az ésszerűsítés mellett dönt, a szó legszorosabb értelmében sok munka,, a valamenynyl dolgozó megnyeréséért folytatott kompromisszummentes harc várja. Mert az ésszerűsítés 4t kell hogy hasson mindenkit, a munkásoktól kezdve a vállalatigazgatóig. ŠTEFAN MISIK 1K 1971 V. 13.