Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-01 / 102. szám, szombat

ÉLJ EN ELSEJE! Világ proletárjai, egyesüljetek! SZLOVAKIA KOMMUNISTA PARTJA KOZPONTI BIZOTTSAGANAK NAPILAPJA 1971. május 1. SZOMBAT BRATISLAVA • "XIV. ÉVFOLYAM 102. szám Ára 50 fillér EGYSÉG —ERŐ Május elseje, az év legszebb hónapjának első napja nem egy szerű ünnepnap, amilyen tucatjával van a naptárban. Hovatovább egy évszázad telt el azóta, hogy Párizsban összeült a nemzetközi munkáskongresszus, amelyen elhatározták, hogy május elsejét a világ szervezett munkásainak nemzetközi ünnepévé nyilvánítják. Azóta a május elseje fogalommá, a nemzetközi munkásszolidaritás, az együvétartozás, a szociális, nemzeti és faji elnyomás, a háború elleni elszánt küzdelem szimbólumává vált. Ezen a napon a világ minden részén embermilliók menetelnek zárt sorokban, s fejük fölött mindmegannyi lángnyelv lobog a proletár nemzetköziség, a munkásszolidaritás tűzpiros lobogója. A szocialista országok dolgozói számára ez a nap a proletár nemzetköziség demonstrálásán kívül a szocialista haza építésé ben elért sikerek seregszemléje, a szabad, kizsákmányolástól mentes munka ünnepe. Ez azonban nem zárja ki, hogy — különösen az idősebb korosztály — az ujjongó, a mai életünket igenlő tömegben gondolatban ne idézze fel a régi, harcos május elsejéket, amikor a rendőr- és csendőrsisakok alól árgus szemmel vigyázták minden mozdulatukat, amikor parancsszóra szu ronyt szegeztek a mellkasoknak, s fegyverek szava adott választ a kimondott vagy ki nem mondott szóra, nehogy esetleg túl magasra emelkedjék az a bizonyos lángnyelv, a legszentebb lobogó, a tűzszínű zászló. Nagy a világ, és nagyobbik felében a május elseje még nem az építő, alkotó munka dicséretének napja, a tűzpiros zászló még nem loboghat szabadon. A jelszók is mások, mint nálunk. A tőkés országok munkásainak azonban a kizsákmányolók elleni harcukban erőt, hitet kölcsönöz az a tudat, hogy van már egy másik világ, ahol az embert nem a vagyona szerint mérik, ahol nincs kizsákmányolás, faji, nemzetiségi megkülönböztetés, ahol minden ember annyit ér, amennyire a közösség, a társadalom javát szolgálja. Ez a harc, a tökével vívott küzdelem, az erősödő terror ellenére is egyre célratörőbb. Tudjuk a történelemből, hogy a kizsákmányolók, a munkások bőrén élősködő paraziták, sem a múltban, sem ma nem nézték, illetve nem nézik jó szemmel a május elsején megnyilvánuló munkásszolidaritást. Mindent megtesznek az egység megbontására, hogy szembeállítsák a munkást a munkással. Az eszközökben nem válogatósak, az eszmei zűrzavarkeltés, a nacionalizmus csíráinak elplántálásán keresztül, ha az érdekeik úgy kívánják, vérét ontatják a munkásnak. Mindennapos eset, hogy a május elsejei felvonuláson részt vevő munkás egyik őrá ról a másikra az utcára kerül, kiütve így a kezéből, a betevő falatot is, családja asztaláról leseperve a kenyér utolsó morzsáját is. De az sem ritkaság, hogy a tőkés, akaratának a fegyverek szavával ad nyomatékot. Nehéz lenne ma már megállapítani, hogy ezeken a harcos május elsejéken, hol és hány proletár kiömlő vére festette pirosra az utcák, terek szennyes kövezetét, hányszor hullt porba a vörös zászló, hogy mindannyi szor ezrek nyúljanak utána, emeljék újból és újból a magasba. Ezrek és ezrek lépjenek az elesettek nyomába, s milliók szájából, ezer nyelven harsanjon a marxi jelszó: „Világ proletárjai, egyesüljetek!" Egyesüljetek, mert a szabadság, a kizsákmányolás mentes új társadalmi rend megteremtése, a {elemelkedés, az emberré válás utáni vágyakozás csak így válhat élő valósággá. A kizsákmányolók hada a nacionalizmus húrjait pengeti, hamisan értelmezett hazafiságról papol, faji, nemzetiségi alapon proletárt proletárral állit szembe, hogy bomlassza az alakuló, kovácsolódó mtmkásegységet. Viszont, t ha saját érdekeit látja veszélyben, ő maga „internacionalistává" 'válik, szövetségre lép mindenkivel nemzetiségre, faji hovatartozásra való tekintet nélkül. Vajon nem ezt tette-e, amikor a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után életre-halálra szövetkezett, hogy megfujthassa, csírájában eltiporhassa a győztes forradalom vívmányát: a világ első szocialista államát? Hogy a terv nem sikerült, abban nagy szerepet játszott az, hogy a tizenhét ország intervenciós csapatai szembe találták magukat a proletár internacionalizmus gyakorlati megvalósulásával, a munkásszolidaritás mindent elseprő megnyilvánulásával. Ez ax erő meghátrálásra kényszerítette az agresszorokat. De ne menjünk a példáért messzire. Emlékezetünkben még élő emlék a fasiszta rémuralom. Ki emelte fel ellene első ízben a szavát, ki állt az útjába, ha nem a pártja vezetésével, nemzetközileg egy elvet valló, egy célért felsorakozott munkásosztály. Nem véletlen, hogy a munkásmozgalom nagyjai, annyira hangsúlyozottan figyelmeztettek a munkásosztály nemzetközi együvétartozásának, szolidaritásának nélkülözhetetlenségére. És ma ki tartja féken a háború fáklyáját lobogtató kezet? A szocialista tábor, a Szovjetunió gazdasági és katonai erején kívül a világ dolgozóinak egyre határozottabb, tiltó szava. A munkásmozgalom lényege a proletár internacionalizmuson alapuló munkásszolidaritás. Hogy mennyire az, azt az is bizonyítja, hogy ellenségeink a mozgalomnak éppen ezt a sarkalatos követelményét vették és veszik célba, ezen akarnak minden áron rést ütni. A proletár internacionalizmussal szembeállítják a már nem egyszer jól bevált burzsoá nacionalizmust. Ha példával akarunk élni, elég, ha a szomorú emlékezetű hatvannyolcas esztendőt említjük. A nacionalizmus csírái egyes emberek gondolatvilágában nálunk is éltető talajra találtak. Vajon hová jutottunk volna, ha nem jön idejében a segítség, ha nem (Folytatás a 2. oldalon) Lőrincz Gyula rajza KITÜNTETÉSEK A PRÁGAI VÁRBAN TISZTELET ÉS MEGBECSÜLÉS ĽUBOMÍR ŠTROUGAL ELVTÁRS BESZÉDE (Tudósítónktól) — Mint 20 esztendő óta minden évben a munka ünnepének előestéjén — tegnap délelőtt ismét kigyulladtak a prágai vár Spanyol-termének pompás csillárjai. Az ünnepély pontosan 10 órakor kezdődött. Az emelvényen helyet foglaltak: V. Bifak, P. Colotka, E. Erban, G. Husák, A. Indra, A. Kapek, J. Kempný, J. Kor£ák, J. Lenárt, L. Svoboda, dr. Ľ. Štrougal, D. Hanes, K. Huffmann és V. Hüla, a CSKP KB elnökségének tagjai és póttagjai, M. Jakeš, a CSKP Központi Ellenőrző ős Revíziós Bizottságának elnöke, A. Pospíšii és dr. K. Kučera, a Nemzeti Front pártjainak képviselői, a Szövetségi Gyűlés, a CSNT ős az SZNT képviselői, a szövetségi ős a nemzeti kormányok elnökhelyettesei és tagjai. A vendégek között megjelentek a CSKP KB titkárai és titkárságának tagjai, élenjáró politikai, gazdasági és kulturális dolgozóink, a prágai diplomáciai testület tagjai és a május elsejei ünnepségekre hazánkba érkezett külföldi küldöttségek tagjai. A csehszlovák állami himnuszt követően az ünnepélyt ing. Karel Hoffmann, a Csehszlovák Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom Központi Tanácsának elnöke nyitotta meg. Megállapította, hogy ez a mai Jubiláris ünnepélynek tekinthető, mert először pontosan húsz évvel ezelőtt: 1951. április 30-án tüntették ki az érdemes dolgozókat a Spanyol-teremben, szocialista hazánk építésében kifejtett áldozatkész munkájukért. Dr. Ľ. Štrougal, a CSSZSZK miniszterelnökének beszéde után a kitüntetések átadására került sor. Az érdemrendeket és a magas állami kitüntetéseket L. Svoboda köztársasági elnök és G. Husák, a CSKP KB első titkára, valamint Ľ. Štrougal, a CSSZSZK miniszterelnöke nyújtotta át a kitüntetetteknek. A többi kitüntetést J. Korőák, a CSSZK miniszterelnöke, valamint a szövetségi és a nemzeti kormányok miniszterei adták át. A kitüntetettek nevében munkájuk elismeréséért Karol Šiška akadémikus, a Szocialista Munka Hőse mondott köszönetet. Az ünnepély a Munka dalával ért véget. (Folytatás a 2. oldalon!