Új Szó, 1971. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-29 / 100. szám, csütörtök

AZ ÖSSZETARTOZÁS JEGYÉBEN AZ 19Ü8-AS ÉV „örökségeként" az iskolák oktató-nevelőmunkájában sok tennivaló akadt, hogy a tanulók nevelésében keletkezett fogyatékosságokat kiküszöbölhessük. Minden iskolának, minden tanítói kollektívának elsősorban az adott helyzetet kellett felmérnie, hogy megállapíthassák a „fertőzés fokát". Ez a fok a vidéki iskolákon természetesen kisebb volt, mint a városi iskolákban. De azért tennivaló akadt bőven, faluhelyen is. A bélyi (Biel) iskola tantestületében és a diákság körében semmiféle nagyobb kilengés nem történt és így már az 1968/69-es tanévben rátérhettünk a konszolidáció útjára. A konkrétabb és hatásosabb lépéseket ezen a téren azonban az 1969/70-es tanévben sikerült megvalósítani. Az iskola évi munkatervének a kidolgozásánál a nevelőmunkát a Lenincentenáriumra, valamint hazánk felszabadításának a 25. évfordulójára irányítottuk. Kitartó és következetes nevelőmunkával sikerült emberközelbe hoznunk a lánglelkű proletárvezér életének és munkásságának világot formáló erejét és jelentőségét. Tanulóink hatalmas szemléltető táblán, különböző színű égők segítségéve) ismerhetik meg Vlagyimir Iljics életútját. A fiatalok részéről tanúsított kitartó érdeklődés arra sarkallt bennünket, hogy az idei tanévben ezekre a sikerekre építve merészebb tervek megvalósítását tűzzük ki célul. A pártjubileum tiszteletére tervezett és szervezett akciók 1970. november 7-tel, a barátsági hónap első napjával vet ték kezdetüket. Tanulóink idős kommunistákkal találkoztak és beszélgettek. Amikor Petruska Péter bácsi, egykori vöröskatona, a Magyar Tanácsköztársa . ig Érdemrend viselője elmondta hányatott ifjúságát és az NOSZF vilúgotformáló hatását, mindnyájan tartós élménnyel gazdagodtunk. A BARÁTSÁGI HÚNAP során vetélkedőket rendeztünk „Ki tud többet az NOSZF-ról" .és „Ki tud többet a Szovjetunió ról" címmel. Tanulóink szinte minden kérdésre kielégítő választ adtak. Nagyszerű érzés volt látni azt a lázas izgalmat, mellyel a diákok a versenyekre készültek. A történelem szakos tanítókat állandóan kérdésekkel ostorozták. Mindenki első akart lenni és túl akarta szárnyalni a másikat. Tanulóink új ismeretekre tettek szert, s a Szovjetunió iránti ragaszkodásból is jelesre vizsgáztak. Nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy elmélyült tanulóinknak a Szovjetunióhoz fűződő baráti érzése. Bizonyítja ezt az a tömérdek levél is, melyet különböző szovjet iskolák pionírjaitól kap nak a gyerekek. A baráti levelekből, melyek Moszkvától a beregszászi járásban levő vári iskoláig, szinte az egész Szovjetunió területéről érkeznek, állandó kiállítást rendezünk az iskola folyosóján. A levelek ékes bizonyítékai internacionalista nevelésünknek. Iskolánk 1969. februájától szoros kapcsolatot tart fenn a beregszászi járás (Kárpáton túli területi Vári községének középiskolájával. A terebesi (Trebišov) járás és a beregszászi körzet között járási szinten is baráti kapcsolat épült ki. 1969 februárjában abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy a járási pártbizottság küldöttségének tagjaként Beregszászra látogathattam. Már akkor lenyűgözött az igazi baráti, testvéri fogadtatás és az irántunk való ragaszkodás. Nagyon sok elvtárssal jómagam is egész életre szóló barátságot kötöttem. Ebből az időből származik íi vári és a bélyi iskola közötjet barátság legyen mindig olyan tiszta, mint a kristály. Meghívásunkat szovjet vendéglátóink nagyon szívélyesen elfogadták és a közeljövőben ellátogatnak iskolánkba. Akkor majd konkrétan bizonyíthatjuk kedves szovjet vendégeinknek, hogy az 1968-as szovjetellenes és szocialistaellenes uszítások teljes kudarcot vallottak. Ogy érezzük, hogy ilyen és hasonló nemes szándékú találkozások alkalmával igazi tartalommal telítődnek meg Klement Gottwald szavai: .Örök időkre SZÜLÖK, NEVELŐK FÓRUMA UNESCO-folyóirtu. a szocialista országok oktatásügyéről Vári község (beregszászi járási új középiskolájának átadási ünnepsége. Šepa V. V. kolhoz elnöke ünnepi beszédét mundja. ti baráti kapcsolat felvétele is. Levél levelet követett — és megvallom őszintén — nagyon vágytam az újabb találkozásra az iskola tantestületének tagjaival, és a diákokkal egyaránt. Erre a várva várt személyes találkozásra és őszinte baráti kézszorításra 1971. március 10én és 11-én került sor, amikor Vári községben a helyi kolhoz által felépített új iskola ünnepélyes átadásán iskolánk tantestületének a képviseletében részt vett: Mag Gyula iskolaigazgató, Szőke Lajos igazgatóhelyettes és Pandi Gyula, a szülői tanács elnöke. Mint régi, kedves ismerősöket, igazi jóbarátokat fogadtak bennünket. Elhalmoztak bennünket figyelmességükkel. Mindannyian éreztük szívük melegét, az irántunk való ragaszkodást, az igazi testvéri szeretetet. A tantestület tagjaival folytatott beszélgetések során gazdag tapasztalatokat szereztünk. Ott-tartózkodásunk ideje alatt elhatároztuk, hazajövet még következetesebben kell tanulóink tudatába vésnünk, hogy a Szovjetuniónak köszönhetjük szabadságunkat, mely sok áldozatot követelt, s hogy hazánk függetlensége, népünk boldog szocialista jövője csak a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal karöltve lehetséges. AMIKOR ISKOLÁNK NEVÉBEN átnyújtottam Komlóssi elvtársnak, a Vári középiskola igazgatójának ajándékunkat, egy kristályvázát, hangsúlyoztam: valahányszor a vázára tekintenek, arra gondoljanak, hogy a bélyi alapiskola tantestülete. diáksága és a szülök a Szovjetunió igaz barátai. Meg ígértük, hogy erőnkhöz mérten mindent megteszünk a barátság elmélyítése érdekében. Komlóssi elvtárs nagyon találóan azzal vette át a cseh kristályt, hogy a csehszlovák—szova Szovjetunióval és sohase másképp!" Tudatában vagyunk annak, hogy a Szovjetunióhoz fűződő barátságunk elmélyítése egyben a CSKP-hoz való jó viszony alapja. Pártunk jubileumi évében tanulóinkat fokozottabb mértékben ismertetjük meg a CSKP 50 éves áldozatkész, sok lemondással járó, mindig a dolgozók jobb életéért folytatott nemes harcával. Ennek megvalósítása érdekében szoros kapcsolatot tartunk fenn Bodrogköz idős, érdemes kommunistáival, a CSKP alapító tagjaival. Ellátogatott hozzánk a battyányi Matyi György elvtárs, aki megrázó erővel ecsetelte a kommunisták harcát a párt megalakításáért. Tanulóink Matyi elvtárs élménybeszámolójából nagyon sok tanulságot leszűrhettek és megismerhették a párt törekvéseit a boldogabb és jobb élet érdekében. Elbeszélgettünk a leleszi idős Kobák Ferenc elvtárssal is, aki megismertetett bennünket a bodrogközi illegális munkásmozgalom történetével. Élményszerűen beszélt azokról a titkos összejövetelekről, amelyeken — a csendörszuronyok árnyékában életüket kockáztatva —, szőtték tervüket a fasizmus előretörésének idején is, hogy megteremthessék a szebb és boldogabb holnapot. A PART EDZETT, veterán harcosaival való találkozások pionírjaink számára nagy élményt és új ismereteket nyújtanak. A következő hetekben még számos találkozót és vetélkedőt rendezünk, hogy minden tanuló átfogó ismeretet szerezzen pártunk harcairól. így akarjuk tanulóinkban tudatosítani, hogy mai boldog életünket a CSKP 50 éves áldozatkész, mindig a dolgozók érdekeiért vívott harcának köszönhetjük. MAG GYULA 1. KROSLÄKOVÄ TÁRLATA TAVASZ A PARKBAN (Németh J. felv.) A bratislavai Majerník Galériában Ivica Krošláková képeit láthatjuk. Millý és Mudroch tanárok volt növendéke Prágában Souček professzornál folytatta tanulmányalt. Majd szakmabeli tudása gyarapítására még két évet töltött a bécsi Képzőművészeti Akadémián. Ennek az intézménynek 1967-es tárlatán ő is részt vett. Azóta az ifjú képzőművészek kiállításain szerepelt Itthon, Párizsban és Havannában. A 28 éves I. Krošlákovát most a „szeretném magam megmutatni" törekvése ösztönzi első önálló tárlata rendezésére. Olajképel a nemábrázoló irányzatot képviselik. Fő kifejezési eszköze a szín, melyet dinamikus ecsetjárással rak föl, hol erős, hatásos ellentéteket, hol összhangot teremtve. Jelek, s napjaink szürrealizmus felé hajló jelképvllágának segítségével alakítja kompozícióit. Elképzelésének jelzői a Találkozás, a Zenész, az Indián kör, a Levelek. A hagyományos képi formával szakít. Kilép a keret körülzárta térből. A keskeny, aranyozott rámát megtörve, hol kibővíti, hol csökkenti a festmény terjedelmét, a belső szükségszerűségnek engedve. Itt-ott kivág a vászonból egy-egy négyszöget, s a nyílást vékony fémszálakkal hálózza be. A képsíkból kilépő színek tovább terjednek a térben. Próbálkozás, keresés ez, melynek eredményéről a folytatás fog meggyőzni. BÁRKÁNY JENONE A sűrűsödő jelekre föl kell figyelnünk: a szocialista oktatásügy és elmélete, a marxista pedagógia iránt egyre élénkebb az érdeklődés világszerte. Nemcsak a mind gyakoribb személyes tájékozódás mutat erre, hanem azok az egyre-másra létrejövő nemzetközi találkozók, kutatócsoportok és szervezetek is, amelyek — a szocialista országok képviselőit is meghíva — a családi nevelés kultúránként eltérő vonásait tárják föl, vagy a tanulmányi teljesítmények összehasonlítása révén különböző közoktatási rendszerek eredményességét mérik. Az UNESCO évek óta törekszik arra, hogy — intézményei, alapítványai és kiadványai révén — a nemzetközi véleménycserét az oktatásügy és a neveléstudomány területén is rendszeressé tegye. Ez a legfontosabb célja annak a nemzetközi pedagógiai intézetnek is, amely az UNESCO égisze alatt Hamburgban működik és amely európai rangú folyóiratot jelentet meg, a három nyelvű és három című Nemzetközi Neveléstudományi Szemlét. A folyóirat — egy-egy téma föltételezett olvasókörének megfelelően — angol, német vagy francia nyelven közli cikkeit, tanulmányait és könyvkritikáit (esetenként spanyolul is). Nemzetközi szerkesztő bizottság szerkeszti, elnöke a hamburgi intézet négy évre választott igazgatója (jelenleg T. Kobayashi Tokióból), tagjai között pedig az UNESCO tagországok vezető neveléstudományi szakemberei találhatók. A szociálist^ országokat jelenleg Z. Maikova, a moszkvai Neveléstudományi Akadémia összehasonlító pedagógiai munkatársa, valamint Ágoston György képviseli. Ágoston Györgynek, valamint A. 1. Markusevicsnek, a szovjet Neveléstudományi Akadémia alelnökének a szerkesztésében megjelent különszám teljes egészében az európai szocialista országok oktatásügyével és neveléstudományával foglalkozik. A 140 oldalas kiadvány két írása a szocialista pedagógia elvi kérdéseivel és a szocialista orszá gokban folyó kutatások irányaival foglalkozik (Ágoston György, va lamint G. I. Mmiosszohn és Szarka József munkája). A. M. Arszenyev (Moszkva), G. Neuner (Berlin) és A. I. Markusevics a szocialista országok oktatási reformjainak kulcskérdéseit tárgyalja. A cikk harmadik problémaköre a szocialista oktatás-nevelés iskolai gya korlala; erról Z. Atanaszov (Szó fia), E. I. Novikova és A. Lewin (Moszkva, Varsói, valamint I. F. Sxvadkovszkij (Moszkva) írt. D. Francovič (Belgrád) tanulmánya pedig az enrópai szocialista országok pedagógusképzését mutatja be. E nemzetközi körkép a hazai olvasóközönséget is minden bizonnyal érdekli; mégsem áll módunkban ehelyütt valamenynyi tanulmányról beszámolni. Az empirikus kutatások a társadalomtudományok, így a pedagógia területén is világszerte föllendülőben vannak, s egyre nagyobb tömegű mérési eredményt halmoznak föl. Rendszerbe fűzésüket és a gyakorlati döntéseket meghatározó elméletté építésüket azonban a modern polgári társadalomtudományok mind nyilvánvalóbban hiányolják. A marxista pedagógia egyik jellegzetessége éppen az, hogy kidolgozott filozófiai alapjai vannak. Egy marxista nevelésfilozófia számára — mondja Ágoston György „A szocialista pedagógia embereszménye" című írásában — a marxi személyiségelmélet a döntő. A szocialista neveléselmélet feladata, hogy a filozófia ős a nevelés története során megfogalmazott leghaladóbb embereszményeket ezen a szűrőn átrostálva alakítsa nevelési céllá. Az emberi egyetemesség így kialakított eszménye magában foglalja a testi és szellemi alkotóerőket, és az emberi tevékenységformák szabad megválasztását feltételezi. Ez az embereszmény csak az általános és szakképzés helyes egyensúlyát megteremtő oktatási rendszer révén érhető el. Az elméleti alapvetés ezen a ponton kapcsolódik napjaink oktatásrendszeri vitáihoz. Mert míg a társadalmi egyenlőség eszméje az emberi kultúra haladó értékeinek minél teljesebb átadását igényli, addig a gazdasági fejlődés a kiemelkedő tehetségek minél korábban megkezdett „edzésére" és a munkaerő minél teljesebb szakosítására szorít. Arszenyev professzor, a szovjet Neveléstudományi Akadémia általános pedagógiai intézetének igazgatója éppen ezt a dilemmát fogalmazza meg (A tudományosműszaki forradalom és a szovjet iskola j. A tanulmány a Szovjetunió oktatásügyi szakembereinek három irányú törekvéseit mutatja be. Egyrészt ismerteti azokat a lépéseket, amelyek az általános műveltség tantervi minimumának meghatározására irányulnak, hogy így a legfontosabb kultúrértékek hagyományozódhassanak az Ifjú nemzedékre. Másrészt bemutatja azokat az erőfeszítéseket, amelyekkel az iskolai lemaradásokat és bukásokat iparkodnak felszámolni a Szovjetunióban; azaz az általános műveltség meghatározott tartamának minél teljesebb átadására törekszenek. Végül részletesen .elemzi azokat a kísérleti eljárásokat, amelyekkel a szovjet neveléstudomány és a szovjet pedagógusok az általános közoktatás keretei között minél korábban igyekszenek felismerni és képezni a kiemelkedő tehetségeket. Sem a tehetségfejlesztést, sem a szükséges szakképzést nem lehet ma már mogvalósítani — * még kevésbé távlatilag is meg tervezni — anélkül, hogy ne kísérelnénk meg felvázolni az elkövetkező egy-két évtized fejlő dési irányait. A gazdasági és a társadalmi fejlődés prognózisai nak fontosságát hangsúlyozza ax NDK Neveléstudományi Akadémiá jának elnöke, Gerhart Nauner ,, Tudományos-műszaki forradalom és oktatási reform az NDK-ban" című közleményében. A társadalmi fejlődés tendenciáinak ismerelében lehet csak kidolgozni azt • beállítottságot, meggyőződést és világnézeti rendszert, amely a jövő évtizedek szocialista emberéi jellemezni fogja, s amely képessé teszi majd a helytállásra ás a helyes döntésre a személyes és a közösségi életben. A tudományos, a műszaki és a gazdasági fejlődés prognózisa pedig a tantervkészítés során döntő, hiszen a tantervnek nemcsak az „örök értékeket" kell tartalmaznia, hanem egyúttal változó világunknak is hű tükörképének kell lennie. Hol segíthet ebben a munkában a neveléstudomány? Mindenekelőtt számba kell venni eredményeit és feladatait. A szocialista pedagógia számbavételét végezte el Monosszohn és Szarka József (Neveléstudományi kutatások a szocialista országokban). A tanulmány bemutatja a szocialista országok neveléstudományi kutatóközpontjait, felszereltségüket és személyi ellátottságukat; felsorolja azokat a legfontosabb eredményeket, amelyeket a marxista pedagógia 1917 óta elért. Majd körképet kapunk azokról a neveléstudományi részterületekről, amelyeken a legnagyobb erővel folynak a kutatások a szocialista országokban: a tanulmány írói számbaveszik az elért eredményeket és a további vizsgálatok irányát. Végül utalást kapunk a legfontosabb pedagógiai kézikönyvekre és időszakos kiadványokra, amelyekben a szocialista pedagógia új eredményei nyomon követhetők. Függelék teszi még érdekesebbé a szocialista pedagógia e kiadványát: összehasonlító áttekintés a közoktatásról, a felsőoktatásról, a tudományos fokosatokról és a pedagógiai kutatóközpontokról Csehszlovákiában, az NDK-ban, Jugoszláviában, Lengyelországban, a Szovjetunióban és Magyarországon (M. Cipro, H. G. Hofmann, S. Pavicevic, T. J. Wiloch, A. I. Markusevics és Szarka József munkája). A kép, amely Így kikerekedik, természetesen távolról sem teljes. A cél azonban nem is ez volt, hanem a tájékoztatás. A Nemzetközi Neveléstudományi Szemle az UNESCO minden tagállamának pedagógiai központjába eljnt. Különszáma méltókénp^n képviseli a szocialista országok oktatáspo lltlkai eredményeit és tndományos törekvéseit. (A „KÖZNEVELÉS" ALAPJÁN) 1971 IV. 29.