Új Szó, 1971. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-25 / 16. szám, Vasárnapi Új Szó

FIATAL SZOVJET KÖLTÖK VERSEI GENNAGYIJ SZEREBRJAKQV: HARMATOS ÓRA Éjjeli műszók: éles fémcsikorgás maradt mögöttem - nyüzsgő műhelyem, kilépek és a friss hajnali zsongás bizsergetően kezet fog velem. Előttem sok-sok álmos utca horkol, a kövön ezüst harmatlepedék, felizzanak a lombnyalábok olykor a csönd-sikátorokban szerteszét. Miért sietnék, léptem szaporázva? a harmatos órát úgy kedvelem! Ilyenkor városom - mint lomha bárka — a napkeltéhez úszik nesztelen. Batanyi Feienc fordítása ANATOLIJ SiPULIN: NAPSZÁLLAT Elhamvadtak színei: Málnarőt az alkony, Pór tehén hörpölte ki lent a folyóparton. Fejszések hozták haza Szekerce tükrében, Élén csöppek gyöngysora Pipacs-csokor képpen. Fönt fellegek szűrik át: Fénykötegek hullnak, S vörhenyre festik hóját Az őst pásztoroknak. Ferencz Győző fordítása IBRAHIM JUSZUPOV: ANYÁM Fiókáit védvén a jégesőtől rab a madár fészkében fönn a fán, lélegzeted vagyok, mosolyban őrzöl, mint beteljesült ólmodat, anyám. Hogy megszülethessek — te megszülettél, életre keltél, hogy életre keltsél, úgy érzem olykor: te csak arra lettél, hogy hajnalig ébren maradj, anyám. A véredből fakadt a tej, mi táplált, úgy ringattál, akár folyó a nádszált, bölcsőm mellett mindig aggódva rámtárt szemekkel ültél éjszaka, anyám. Sokan mondják: „Anyám kedves, becézlek, lásd, étkedül odnék elédbe mézet . . Nern hiszek én mézes-mázos beszédnek, adóm leróni oly nehéz, anyám. Ha utazáskor asszonynak, gyereknek ezt-azt veszek és téged elfeledlek, - ilyenkor mások már korholva feddnek — te megbocsátasz akkor is, anyám. Te vagy a fa és én vagyok gyümölcsöd, keresed bennem, amit nélkülöznöd kellett miattam, napfénnyel betöltöd tőled kapott életemet, anyám. Bárányi Ferenc fordítása ENN VETEMAS: STURMFÜHRER ÚR Sturmführer úr én ügetek önhöz békés húsz évvel is a háború utón. Egyetlen, gyermeki kérdést viszek. Ne féljen, nem faggatom népirtásról, lealázósról, megsemmisítésről, nem. Kérdésem semmiség — a hintalovamról ... lélekcsupaszitásról, Tudom én jól, hogy utaztam repülőn, autón, hajón, s ügettem valódi lovon is már, mely, meglehet, az ön ápolt liliomain legelget. De ön is ragyogóan tudja, hogy némely országokba csakis fából faragott hintalovon lehet bevágtatni ... Ám az ön káprázatos ötletében - a háborúban - házunkkal együtt odalett a jogom a hinta lóra . . . A házról szó most ne essék rég új lakásom van már. Honem o hintalovaglásra ozóta sem lelem gyermeki jogaimat. így hát, sturmführer úr, bárha pár évre is, odja vissza jogomat o hintalóra s dolgaink így rendben lesznek. Ferenci Győző fordítósa CU{&zetfíetjüá~e a tartozást ? Anyanyelvünk más nyelvekhez viszonyítva nagyon gazdag igekötőkben. Tankönyveink körülbelül félszázat tartanak nyilván, pl. lel-, !e-, meg-, rá-, stb. Az igékhez járulva azok jelentését sokféleképpen módosítják: kifejezhetik a cselekvés irányát (felmegy, lemegy), kezdetét (elalszik), hirtelen beálltát (rádöbbenj, pillanatnyiságát (meglát), és még egyéb jelentésárnyalatokat is. Nagy számuk és gyakoriságuk (egy igéhez több igekötő is kapcsolódhat) azt bizonyítja, hogy fontos tényezők nyelvünkben: beszédünket változatossá teszik, tarkítják és finoman árnyalják, de csak akkor, ha helyesen használjuk őket. A helyes használat ellen azonban, sajnos, gyakran vétünk, mivel olyan igekötőket és igéket is összekapcsolunk, amelyek nem vonzzák, hanem taszítják egymást. Ezzel kapcsolatban legalább egy tipikus példát szeretnék megemlíteni, az „átfizet" szót, ugyanis ez már évek óta csiklandozza a fülem. Először termelőszövetkezeteinkben figyeltem föl rá, később azonban már más vállalatokban is unos-untalan hallottam, és hallom ma is (természetesen csak ott, ahol magyar anyanyelvű könyvelők és funkcionáriusok is dolgoznak, és egymás közt magyarul is beszélnek). Valahányszor ugyanis a számlákra, a tartozások rendezésére, kiegyenlítésére vagy egyéb pénzügyi kérdésekre terelődik a szó, az „átfizet" minduntalan betolakodik a mondatokba. Pl.: „Mi már nem tartozunk a gépállomásnak, hiszen a múlt héten átfizettünk minden számlát" — jegyzi meg a könyvelő. Vagy: „Pista mondja az elnök a könyvelőnek —, már igazán átíizethetted volna a földadót, hiszen elég pénz van a folyószámlákon". — „A béradót az utolsó fillérig átfizettük a járás számlájára" — hangsúlyozza az üzemgazda az évzáró gyűlésen. Stb. De az sem volt ritka eset, hogy a helybeli magyar tanító a községházán így érdeklődött: „Atfizették már a faktúrát a tanszerekért?" Sőt a minap a munkahelyemen nem is az „átfizet", hanem a keresztülfizet" ütötte meg a fülem. De térjünk vissza az „átfizet" szóhoz, és bontsuk alkotóelemeire: az át — igekötő, a fizet pedig ige. Mindkettő kifogástalan jó magyar szó, mégis összekapcsolásuk ellen tiltakozik az ép nyelvérzék, a jó magyar fül, mégpedig jogosan. A magyar nyelv nem ismer „átfizet" igét, mivel már régen megalkotta a helyes kifizet, kiegyenlít, megfizet és a kissé hivatalos átutal szót. Az „átfizet" egyetlen kétnyelvű szótárunkban sem található, és hiába keresnők a Magyar Értelmező szótárban is. Lexikonalnk tartják nyilván. Ez a „hifelejtés" nem a véletlen jateka — szándékos. Az „ätfizet" ugyanis csak a mi kisebbségi nyelvterületünkön terjedt el és él a helyes preplatiť szlovák szó szerkezeti utánzása, szolgai fordítása révén. (Pre — át, platiť — fizet. I. Talan azt sem érdektelen tudni, hogy a szlovákban a preplatiť „fizet", kifizet, tartozást, számlát kiegyenlít, megfizet vagy átutal jelentéssel csak a pénzügyi és a közgazdasági nyelvben fordul elö. A Szlovák Nyelv Szótára (Slovník slovenského jazyka) szerint eredeti, vagyis elsődleges jelentése: zaplatiť za niečo viac, ako je piemerná cena — valaki valamiért az átlagárnál) többet fizet, valamit áron felül megfizet, azaz túlfizel. Pl. Kúpil dom, preplatiac ho trojnásobne. — Házat vett, és háromszorosan megfizette (túlfizette). Az említett szótár a preplatiť másodlagos (átvitt értelmű) jelentését ezzel a szavakkal értelmezi: vyplatiť, zaplatiť niečo — kifizet, megfizet valamit. Többek között ilyen példát említ: Riadne preplatili odmeny. — Rendesen kifizették a jutalmakat Mendreszóra--Dr. Orbán Üj szlovák—magyar szótára (1933) a preplatiť jelentését a felülfizet, túlfizet szóval fordítja, de a mostani, másodlagos jelentésére nem tartalmaz magyarázatot, vagy utalást, ezért jogosan föltételezhetjük, hogy a szlovák hivatali szaknyelv csak később adoptálta a preplatiť igét a népnyelvből, megtöltve azt új jelentéstartalommal: kifizet, megfizet, átutal. Még egyszer hangsúlyozom:: külön-külön se az át- igekütőt, se a fizet igét nem helytelenítem, egymáshoz mégsem illenek, mivel az „átfizet" nem törvényes szülötte, fejleménye, csak fattyúhajtása nyelvünknek. Nálunk az át- igekötőt szlovák hatásra kapcsolják a neki nem megfelelő igékhez, tehát nemcsak a fizet szóhoz ía többiekről helyszűke miatt majd legközelebb), Magyarországon pedig német szókapcsolatokat utánoznak vele: „átbeszéli" a problémát a helyes megbeszéli... helyett. Az át- igekötő gyakran kakukkfióka módjára túrja ki az igekötős igéből a jó igekötőt. Az általa létrehozott új képződmény azonban („átfizet", „átbeszél") a régi jóval szemben semmilyen jelentéstöbbletet sem tartalmaz, sőt sokszor zavaros, és félreértést is okozhat, örvendetes tény viszont, hogy hozzáillő igékkel és megfelelő beszédhelyzetben a cselekvés helyének és irányának a megjelölésén kívül nagyon alkalmas az időbeli vonatkozás kifejezésére is: átvirrasztotta az éjszakát; átaludta a napot; stb. Amint láttuk, a szlovák szakmai nyelv a társalgási nyelvből vette át.a preplatiť igét, és másodlagos jelentéssel ruházta fel. Ennek egyik magyar megfelelője, az átutal viszont a hivatali szaknyelvből került be a magyar köznyelvbe, ős annyira meghonosodott, hogy sokan már nem is érzik hivatalos ízét. Szoktunk átutalni pénzt postai utalványon, csekklapon, sőt mellőzhetjük, kikapcsolhatjuk a készpénzforgalmat, ha folyószámlánk van a bankban. Írásbeli utasítással arról átutalunk, azaz átíratunk — nem pedig „átfizetünk" — öszszegeket egy másik tulajdonos számlája javára. Befejezésül csak még annyit: a jó nyelvérzékü magyar ember még akkor sem „fizeti át" a tartozását, ha az ablakon vagy a kerítésen át nyújtja át az adósösszeget, hanem kifizeti, megfizeti, megadja. Folyószámláról is fölösleges „átfizetni", mivel arról az átutaláson kívül szoktunk kiutalni is, kifizetni is. KAPÁS FERENC