Új Szó, 1971. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-02 / 78. szám, péntek

a FEL, HARCRA KÉSZEN Emlékek Bátorkeszi harcos múltjáról Bátorkeszi (Vojnice) egyike azoknak a dél-szlovákiai községeknek, ahová az első világháború idején az úri nagybirtokokra az ottani munkabíró férfiak helyébe orosz hadifoglyokat hoztak. Az oroszok nem rejtették véka alá politikai meggyőződésüket. Amikor pedig a Nagy Októberi "Szocia lista Forradalomról — ki tudja mi módon — értesültek, nem volt olyan erő, amely megakadályozhatta volna őket a bolsevikek programjának ismertetésében. Az 1918-as magyarországi őszirózsás polgári demokratikus forradalom idején elsőkként segítettek a gazdagokébői megrakni a szegények kosarát. Nem véletlen tehát, hogy a Magyar Tanácsköztársaság idején sok önkéntes szolgált Bátorkesziről a magyar vörös hadseregben. Lajos bátyám 17 éves volt, és nem végezte rosszabbul az összekötő futárszolgálatot, mint az arra alaposabban kiképzett katonák. Nyers András és Rigó Károly ugyancsak mint önkéntes katonák életüket feláldozták a kommunista eszmékért. Bábindeli András, Bálint István, Kiss Elek, Lami János, Tóth Lajos, Száraz Márton, Varga András Kun Béla hadserege bejöttével nálunk is direktóriumot alakítottak. Azután amikor a vörös hadsereg átmenetileg kénytelen volt visszavonulni arról a vidékről, a légionisták a zsidótemploni falához állították őket. Életben maradásukat csak annak köszönhették, hogy amíg a kivégző osztag a haditörvényszék Ítélethozatalára várt, a vöröskatonák ellentámadásba lendültek és Bátorkesziről is kizavarták a reakciós úri hadakat. A vöröskatonák tábori konyháján, mi szegény gyerekek is jólakásig ehettünk. Azt mondták, hogy azok, akiket elkergettek a faluból, az urakat védik, ők pedig azért harcolnak, hogy a szegények is mindig jóllakhassanak, jó ruhájuk és cipőjük legyen! Amikor a szülőfalumbeli férfiak hazajöttek az orosz hadifogságból, voltak köztük olyanok is, akik részt vettek az Októberi Forradalomban. Ök szintén így beszéltek. A felnőtteknek persze ennél többet is mondtak. Ezek az évek nem múltak el nyomtalanul. Sőt nagyon is rányomták bélyegüket a falu né%pének gondolkodására. Talán nincs is korombeli és idősebb szegény családból származó ember Bátorkeszin, aki akkor ne énekelte volna Oravec Lajos vezetésével: Föl vörösök proletárok, csillagosok, katonák. Nagy munka vár ma reátok, dőlnek már a palotákI Munkások bátran előre, irgalmat nem ismerünk, lillenilnk bár ki is lázad, annak nem kegyelmezünk. Világol megváltó szabadság zászlaját bontja a szél. Éljenek a kommunisták és a nemzetköziség! A fiatal Csehszlovákiában, amíg a burzsoázia nem érezte eléggé „nyeregben" magát, jelentős engedményekre volt kénytelen. A földmunkás szakszervezetek a munkásoknak előnyös, azelőtt nem ismert kollektív szerződések megkötésére kényszerítették a munkaadókat. De amikor a jobboldali szociáldemokrata pártvezérek munkásáruló politikája következtében az urak megvetették lábukat, és szilárd pozíciót kaptak a kormányban, minden munkaszakaszon, így a mezőgazdaságban is felbontották a kollektív szerződéseket. Vagy fel sem bontották, csagy egyszerűen nem tartották be, és annyit fizettek, amennyit jónak láttak. A munkások természetesen elégedetlenkedtek. Helyenként, ahol szervezetlenek voltak, úgy vélték, mit tehetünk, „élni csak kell valamiből", és olyan bérért dolgoztak, amilyent kaptak. Nagyon sok helyen azonban — például Bátorkeszin is, — nem így vették a dolgot. Hiszen ott 1921 júniusában már megalapították Csehszlovákia Kommunista Pártjának helyi szervezetét. A párt vezetésével a munkásbizalmiak csaknem minden idényben bejelentették a munkaadónak a munkások bérigényeit. A válasz minden esetben elutasító volt, így tehát gyakran sztrájkoltak követeléseikért. Sztrájkbizottságokat választottak, amelyek addig tárgyaltak a munkaadók megbízottjaival, amíg meg nem egyeztek. Ullman báró gazdasági intézője, Hász Zsiga meg is únta a nagyobb darab kenyérért folytatott örökös vitákat a munkásbizalmiakkal. Ezért aztán egyszer (az is lehet, hogy a báró úr rendelte el j más vidékre küldte bizalmas embereit munkaerők toborzására. A helyi pártszervezet tagjai: Máté András, Kiss Elek, .Novak Lajos, Miriják Jőzsef, Miriják Péter, Pisti István, Keller János, Keller Ernő, Hakker József, Hakker Ferenc és Száraz Lajos tudomást szerezve erről, sztrájkőrségeket szerveztek. Bunkósbotokkal felszerelve, a község határán a falut megközelítő minden útra őrségeket állítottak. Az őrségek vezetői megmondták a z érkezőknek, miről van szó. A legtöbben megértették, s visszamentek falujukba. Aki okoskodott, azt visszaküldték! Ha arra szükség . volt, (hiszen voltak nagyon éhező családok is) egyes pontokon a sztrájkőrök erősítéseket is hívtak, hogy érvényre jutassák (jfdekeiket! Az uraság minden esetben makacsul kitartott álláspontja mellett. Úgy vélte, kiéhezteti a sokat nélkülöző, nincstelen földmunkásokat, megtöri a nép egységét, ellenállását. A munkások tehát megszigorították az ellenőrzést. Egy alkalommal olyan jól megszervezték harcukat, hogy a sztrájkőrök több napon át takarmányért is csak a szakszervezet által kiadott és bélyegzőjével lepecsételt engedélyt felmutatót eresztették ki és vissza a majorba. Az állatok etetését és itatását a gazdatisztek végezték. A harc végül is részeredménnyel végződött. Egy esetben valaki hírül hozta. hogy a csendőrök Hász Zsiga kérésére, letartóztatták Hakker Ferenc, Petrovics Sándor és Karvánszki Géza munkásbizalmiakat, akik a kommenciós cselédek, napszámosok, részaratók, illetve a földmunkásszakszervezet megbízásából tárgyaltak vele. A hír futótűzként terjedt el a szélrózsa minden irányában. A majorban dolgozó munkások felháborodva az intéző irodájába, majd a lakására mentek, hogy felelősségre vonják „merészsége miatt". De nem találták. Ez még jobban fokozta bosszúságukat! Átkutatták a gazdasági udvar egész területét, de mintha a föld nyelte volna el Hász urat. Ha akkor kezükbe kerül, nagyon elverték volna rajta a „port". Évek -múltával azt beszélték a faluban, hogy azon a bizonyos napon Hász intéző félelmében a munkások haragja elől egy, a javí tóműhely közelében a javításra váró gőzeke kazánjába bújt be. A bizalmiak letartóztatásának híre gyorsan eljutott a dűlőkre a búzát vágó részaratókhoz is. Azonnal abbahagyták a munkát, és a férfiak kaszával a vállukon, a marokszedő lányok és asszonyok sarlóval, mások egyéb szerszámokkal felfegyverkezve énekszóval vonultak a csendőrlaktanya felé. A fiata lok között ott voltam én is. Munkástestvérek fel, harcra készen a döntő és utolsó harcra, hogy meg ne állhasson mi előttünk a hatalmáért küzdő burzsaj Hász Zsiga Három élesre töltött nehézgépfegyver várt ránk, mögöttük izgatott csendőrök, hogy megakadályozzák a laktanya elleni esetleges rohamot. A tömeg a letartóztatottak szabadon bocsájtasát követelte. A csendőrparancsnok erről előbb hallani sem akart. A hangulat pattanásig feszült. Ekkor Gonosz Lajos elvtárs lépett a csendőrparancsnok elé, s közölte vele, hogy amíg szabadon nem engedi a letartóztatottakat, a tömeg nem oszlik szét. A párt és a szakszervezet pedig a további fejleményekért, az esetleges összetűzésért vagy katasztrófáért nem vállal felelősséget! Az őrizetben tartott elvtársakai végül is kiengedték a csendőrségi fogdából. A munkások megmozdulása, a sztrájk ekkor sem volt htábavaló. SZÁRAZ JÓZSEF v %r 1971. IV. 2. "^TT*-/:*;

1 "qrt- , Töihpál Gyula felvétele) A NEMZETI VAGYON A Ml VAGYONUNK! A DUMA PARTON jTóthpál Gyula felvétele/ Már elmúlt az az időszak, amikor olyan elméletek és irányzatok uralkodtak, melyeknek megvalósítása a gazdasági gyakorlatban az egységes nemzeti vagyon felbomlasztását jelentette. Meg kell jegyeznünk, hogy néha ezek a nézetek — példá'til a vállalati tulajdonról alkotott elméletek — elég tetszetősek voltak, ám gyakorlatilag az állam irányító szerepének meggyengítését jelentették. Ez pedig nem engedhető meg. Ellenkezőleg, a mai kor — a népgazdaság jelenlegi helyzete — a nemzeti vagyon igazgatása terén az eddiginél sokkal jobban megköveteli az állam irányító szerepének megszilárdítását. A Szlovák Szocialista Köztársaság korinánva az elmúlt évben megvitatta a nemzeti vagyon igazgatásának és védelmezésének helyzetét, és 178. sz. határozatával meghagyta a mi nisztereknek és a járási nemzeti hízottságok tanácsainak, hogy a vállalatokban és a szervezetekben elemezzék a nemzeti vagyon igazgatásának és védelmezésének helyzetét, s intézkedéseket legyenek a jelenlégi helyzet megjavítására, beleszámítva a gazdasági bűnözés elleni intézkedések foganatosítását is. A köZ|)onti hivatalok és a nemzeti bizottságok által végzett helyzetelemzés a nemzeti vagyon örvendetes növekedését mutatja. Például 1960 óta az alapeszközök 92,7 százalékkal emelkedtek. A lakosságnak a nemzeti vagyon gyarapítása iránti helyes viszonyáról tanúskodik a ,.Z"-akció, amelynek ke retében 1969-ben Szlovákiában 2 269 0011 000 korona értéket alkotlak. Ebben a nemzeti bizottságok költségei nem érik el a 40 százalékot sem. A galántai járás — nem tartozik a legnagyobb járások közé — 1970. január 1-én 1 milliárd 590 millió koronára becsülte nemzeti vagyonát, amiből az alapeszközök körülbelül 1 milliárd 139 millió, a tartalékok pedig 108 millió koronát tesznek ki. Ez a néhány szám is érzékelteti, hogy a nemzeti vagyon következetes gondoskodást, nyilvántartást, ellenőrzést és védelmet igényel. Ha az említett elveket nem tartják be következetesen, abban az esetben kialakulnak a feltételek egy tilos manipuláció szamára, ami azután bűnténynyél végződhet. A Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Járási Nemzeti Bizottság körzetében a bűntények által okozott károk 1970 első felében 67 465 koronát tettek ki. Nem öncélú, ha következetesen ragaszkodunk a nyilvántartás pontos vezetéséhez. Például a zselízi (Želiezovce) városi műszaki szolgálat nem tartotta nyilván a 300 koronától 3000 koronáig terjedő értékű tárgyakat. A lévai (Levice) járásban néhány szervezetben 30 000 koronát kitevő károkat, hiányokat állapítottak meg. A kassai (Košice) Kovoslužba Vállalatban egy ellenőrzés folyamán megállapítottak, hogy selejt következtében 24 000 koronás kar keletkezett. A Kelet-szlovákiai Vasműben például az anyag és a bádoglemez stb. szétlopkodásával mintegy 890 ezer 784 koronás kárt okoztak. E néhány példa is bizonyítja, hogy fokozni kell a nemzeti vagyonról való gondoskodást. Ez az egyes szervezetek konkrét feltételéitől is függ. Az egyik szervezetben a karbantartásra, .a másikban a pontos nyilvántartásra, ellenőrzésre, másutt a tűzvédelemre, az anyag szétlopkodásának megakadályozására kell gondot fordítani. Ide tartozik az alapeszközök hatékony kihasználása, több műszak megszervezése, a technológiai fegyelem és a munkaidő betartása. Jobban kell tudatosítanunk, hogy a nemzeti vagyon céltudatos kihasználása a termelés keres fejlesztésének, a társadalom szükségletei jobb kiegészítésének alapvető feltétele. PAVEL DANIS mérnök Fiatal művészek tárlata A Duna Menti Múzeumban, Komáromban I

Komárno) most a SZISZ SZKB ifjúsági képtár fiatal képzőművészeinek rajzai és grafikai munkái kerültek a kiállítási terembe. A tárlatot Igor Gazdik műkritikus és Németh István újságíró nyitották meg. A komáromi ifjú alkotókat Deák György, Kopócs Tibor, Jakubik Viliam, Stanislav Kollárik, Juraj Meliš és Rudolf Szikora munkái képviselik az április végéig nyitvatartó kiállításon. BEN DE HiTVAN