Új Szó, 1971. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-20 / 92. szám, kedd

^•••••sDDaaaaaöD -Ú J FILMEK• • • G U U _ _ _ . Z • u • • O HABOCSKA ÉS ESERNYÖCSKE (cseh) Film a betyárbecsületről, betyárromantika és sok más minden nélkül. Amit fifí Sequens filmje nyújt, az az igényesebb nézőt aligha elégítheti majd ki, de azokat sem, akik könnyű szórakozást várnak. Amit a néző mégis 1-an^at a' T kiokocstőségektől, nem használják azokat ki. Persze nem szabad felejteni, hogy a film érzelmes történet, románc a kasszafúrókról, amihez a forgatókönyvíró és a rendező mindvégig következetesen ragaszkodik. Iróniája azonban túl visszafojtott, túlságosan ^Hjfliflj >' Égr JM pLJĽSIš M MUf ~miH i ti -MIKII mák vuagüaaK mítosza, úgy, ahogy azt a nagykönyvben megírták, nagyon sokan jobban, sokan rosszabbul. A történet sovány, sablonos akár egy sanzonszöveg. Valamelyest ellensúlyozza ezt az egész cselekményt átszövő finom irónia, tnely az utolsó kockákon keményebb, szatirikusabb fordulatot vesz, de Itt sem a galeri-mítosz, hanem a férti címszereplőt üldöző rendőrök ellen irányul. Kár, hogy végül nem az ő hátukon csattan el ostor, mert az alkotók, mintha nyomban meg is ijednének az abszurd helyzetek adta leheVENDÉGLŐ A TEMZÉNÉL letompított ahhoz, hogy az effajta történetek paródiáját nyújthassa. Néhány részlet szerencsére ezek ellenére is emlékezetes marad: így a kocsmai verekedés, a film utolsó kockáinak fanyar humora, a kocsmai vagányok és vezérük életszerűsége, a kocsmai mulatozás atmoszférája. Erénye a filmnek a könnyedsége, igaz, nehéz is erőltetettséget találni egy banális történet kidolgozásában, ott, ahol előzőleg a nagykönyvben már mindent megírtak. I grendel I (nyugatnémet) Az utóbbi évek detektívtörténeteinek nagy berobbanásai a kinematográfiába úgy látszik továbbra is divatosak. Ezek azok a konzum-filmek, amelyek ál landóan telt házat biztosítanak mindenütt a világon „izgalom, vér mindenáron" jelszóval. Sajnos a szövegírók és rendezők lassún belefulladnak saját verejtékükbe, s a nagy versengésből csupán izzadtságszagú izgalom árad a filmvásznakról. Ilyen film az NSZK-beli Vendéglő a Temzénél című is. Edgár Wallace könyvét Alfréd Vohrer vitte filmre. A szerző neve sokat ígérően hangzik, de a film lazán összefüggő gyilkosságok sorozata. Nem tudni miért halnak meg az emberek. A háttérben ugyan sejlik homályosan valami, az ember egyegy pillanatban úgy érzi, hogy most végre világosság gyullad s tisztázódik a bonyolult történet. De ez a pillanat elmarad, még abban a jelenetben is, amelyben elcsípik a „cápát", mert a „cápa" öl, gyilkol végig a filmen, egészen különös fegyverrel — szigonyával. Amhogy tulajdonképpen miért öl, az soA KESELYŰ VÉRE hasem derül ki. Olcsó megoldások, fordulatok garmada az egész film, szerző és rendező nagy melléfogása. Egy-egy szereplőtől úgy szabadulnak meg, hogy értelmetlenül megöletik az irtózatos cápával. Nem maradhatott ki a Scotland Yard fiatal és tehetséges detektíve sem jellegzetes viharkabátjá ban. Ű mindig szellemes és sziporkázó, akit a golyók (ez esetben szigonyok) direkt elkerülnek. És hogy mindenből kapjunk egy keveset, van idillikus szerelem is: az ellenállhatatlan fiatal detektív és a még ellenállhatatlanabb pincérlányka között, akiről csak később derül ki, hogy egy gazdag család elcserélt gyermeke. De legalább van egy szentély, akiről valami mégis kiderül. A színészek — loachim Fuchsberger, Elizabeth Flickenschidt, Brigltte Grothum és a többiek — teljesítménye nem érdemel dicséretet. Végső következtetés: a Vendéglő a Temzénél giccses, zavaros detektívtörténet. Nem érdemel teret és filmvásznat a művészet világában. — kv— (bolíviai) forge Sanjines rendező, aki „A keselyű vére" c. bolíviai filmnek egyúttal társszerzője is, egy távoli világba viszi el a nézőt: az Andok hegyvidékének kopár sziklái közé. Furcsa világ ez: babonákkal, fétisekkel, előítéletekkel küzdő nyomorultak világa, a huszadik század szellemének idegen törvényei közt vergődő kecsua indiánoké. Megrázó dokumentum ez a film. Védőbeszéd Bolívia megvetett, üldözött őslakói felett, akiket a nyugati civilizáció az ridok sziklái közé szorított, s sziute állati sorhan tengetik életüket. Az ember azt hinné, még lázadni is képtelenek, nem támadnak, nem védekeznek, csak sorsukba törődve, fáradtan meditálnak kiszolgáltatottságuk felett. Äm a film végére mégiscsak kibontakozik a lázadás, s bár a megtorlása véres és kegyetlen, azt a felszabadító érzést kelti, hogy a három indián halála nem volt hiábavaló. Az lnditőok, amelji a kecsuák lázadását véres drámává érlelte, megrázó, európai embernek szinte hihetetlen: modern szü lőotthon épül az egyik indián falu közelében, s a három amerikai orvos megkezdi borzalmas munkáját, a szülésen átesett asszonyok sterilizálását. Legelemibb, legemberibb joguktól fosztják meg ezzel őket, attól, hogy gyermekeket szülhessenek és nevelhessenek, s mondani sem kell, hogy mindez a megkérdezésük nélkül történik. A hitleri fajelmélet rémképe kísért végig a filmen; ki kell Irtani egy népet, mert sem mint olcsó munkaerőre, sem mint Idegenforgalmi látványosságra nincs rá szükség. Be kell fejezni a középkori spanyol konkvisztádorok művét. Ami nekik tűzzel, vassal, vérontással nem sikerült, az majd sikerülni fog az amerikaiaknak az orvostudo mány segítségével. A film szereplői között alig akad hivatásos színész, de annál több a megrendítően őszinte és egyszerű játékú indián s a rendező merészségét dicsérő autentikus felvétel. —ma— IflilllI Az időjárás élettani hatásai „Hosszú idő óta általános néphit volt, hogy az időjárás változásai kihatnak az ember egészségi állapotára, és ... mert miután igen sok különböző életkorú, különböző szervezetű és különféle szokásokat követő, különböző tájakon élő ember ugyanabban az időben lett beteggé, igazán ésszerű, hogy betegségüket valamely általános, abban az időben uralkodó okoknak tulajdonítsuk." Th. Forster ezt a véleményét közel 160 évvel ezelőtt hangoztatta első ízben, ami azt bizonyítja, hogy az élettani kölcsönhatásnak legalábbis a megsejtése tényleg régi időkre nyúlik vissza. Azonban még sokáig tartott és hosszú volt az út az ezzel összefüggő kérdések természettudományos megértéséig: csak századunkban vezetett olyan szempontokhoz, amelyek végre reményt nyújtanak az itt felmerült mélyebb összefüggések helyes, tisztább megismerésére. A METEOROBIOLÓGIA MEGSZÜLETÉSE ; Minden embernek van az időjárás fogalmáról J többé-kevésbé határozott elképzelése. Ennek alapj (át rendszerint örökölt szabályok és egyéni tapasztalatok képezik. Azonban a tudományos szemlélet szempontjából ez a tapasztalati tudásanyag mégis rendkívül hézagos és ezenkívül gyakran nem is eléggé megalapozott. Az időjárás bonijolult fogalmát is előbb olyan elemi egységekre kellett bontani, amelyek pontos fizikai mérések számára hozzáférhetőkké váltak. így keletkezett a meteorológia. Ez azonban még igen távol állt a meteorobiológiától. Ugyanis nagyon hamar be kellett látni, hogy meghatározott élettani reakcióknak egyes meteorológiai elemekkel való egyszerű kapcsolata még csak hozzávetőlegesen sem képes megnyugtató képet nyújtani azokról a bonyolult összefüggésekről, amelyekkel a valóságban találkozunk. A SZINOPTIKUS METEOROLÓGIA A szinoptikus meteorológia szerint a tropo szféra kb. 8—11 km magasságig terjed — dinamikáját általában a Föld tengelyforgásával ellenkező irányban áramló sarki levegő és a tőle délre, a mérsékelt égövben és a szubtrópikus övezet északi peremén nyugatról—keletre, vagyis ellenkező irányban keringő tropikus (meleg égövi ) levegő küzdelme határozza meg. A sarki légtömegek rendszerint hidegebbek (ezért fajsúlyuk nehezebb), szárazabbak és átlátszóbbak a trópusi levegőnél. E fizikai különbségek hozzák létre az ún. diszkontinuitási felületet. A sarki front hullámai képezik az ismert mélynyomású területek (ciklonok, depressziók) központjait és a közöttük elhelyezkedő magas légnyomású területeket (anticiklonok). A FŐN Röviden meg kell emlékeznünk a főnről is, amely mint ún. szívófőn az Alpesek északi peremén lép fel és különösen jellemző meteorobiológiai hatású. Ritkábban fordul elő, azonban elvileg nem különbözik tőle a nyomásos főn, amelynél egy, az Alpoktól délre elterülő magas légnyomású területről levegő nyomódik át a hegységen. A légkörtanban újabban a szabad légkör „bukószeleit" is általában főnnek nevezik, tehát egész másféle jelenségeket, amelyek azonban a megmozdított légtömegekre az alpesi főnhöz hasonló hatást fejtenek ki. Ezeket a levegő rendkívüli derültsége és átlátszósága jellemzi. Nem szabad megfeledkeznünk az inverziókról sem: ha a földfelszínhez közel eső hideg levegőre melegebb légtömegek rétegeződnek, ez a magasság növekedésével arányosan csökkenő hőmérséklet irányváltozásával jár. Például, ha ez a felső meleg levegő eléggé nedves, akkor a hideg légáramlással érintkező felületén a vízcseppek sűrűsödnek (kondenzáció) magasban elterülő ködtakaró jellegzetes alakjában. Ez megakadályozza a légtömegek kicserélődését és — kivált a nagy ipari központokban — komoly élettani hatással van az emberekre. A BIOTROP IMPULZUS Régóta észrevették, hogy az ember érzékeny a légkörtani jelenségekkel szemben. De ezt megmagyarázni nem tudták. A kérdés részleteit még most sem ismerjük kielégítően, de ina már valószínűnek látszik, hogy a légkör szakadási felületeiről kiinduló biotrópikus ösztönzéseket, impulzusokat a vegetatív idegrendszer mint vevőantenna felfogja és ez a szervezetet — állapotától függően — valamely irányú reakcióra készteti. Mit is értünk biotropikus ösztönzés alatt? Biotrop impulzus a környezetnek minden olyan változása, ami a szervezetre ingerként hat és reakciót vált ki belőle. Jelen esetben az időjárási frontokban (szakadási felületeken) létrejövő olyan fizikai, esetleg kémiai jelenségek, amelyek biológiai reakciót váltanak ki. A létrehozott biológiai reakciók több meteorológiai tényezővel hozhatók összefüggésbe. A kérdés tehát az: melyik az az alapvető folyamat, amely az összes többi végső okának tekinthető? Egyrészt feltételezik, hogy a meteorológiai frontokról hosszúhullámú magasfrekvenciás sugárzás indul ki, amely a rádióhullámokhoz hasonlóan rádiókészülékekkel is felvehető. Másrészt az időjárási folyamatok sem maguktól indulnak meg és ezért magasabbrendű kozmikus jelenségben keressük a végső okot (ilyen lehet pl. a napfolttevékenység). A lényeges az, hogy az ilyen hatótényezőnek szabálytalanul, impulzusszerűen kell fellépnie, hogy befolyásolhassa az életfolyamatokat. AZ IDŐJÁRÁS OKOZTA BETEGSÉGEK Az időjárás okozta elváltozások a szervezetben — nem is tekintve például a szélsőséges meleg vagy hideg hatását, amely égés vagy fagyás révén roncsolja a szöveteket — nem közvetlenül jönnek létre. Végső fokon csaknem az öszszes jelenség a szervezet oxidációs folyamatainak, illetve savbázis-egyensúlyának megváltozására vezethető vissza. A meteorotropizmus (vagyis az időjárási zavarok folytán kiváltott körfolyamat) a tapasztalatok szerint a következő betegségek esetében vehető biztosra: Időjárás okozta fájdalmak krónikusan megváltozott szöveteknél; szív- és vérkeringési zavarok; tiídőembólia; szélütés, szívinfarktus, mellanginás állapotok, akút szívhalál; epe- és húgyutak kőbántalmai, csecsemőtetania akut megjelenése; az influenzia gyakorisága; lélektani hatások (egészen a sűrűn előforduló öngyilkosságig); általában halálesetek. Igen valószínű a meteorotropizmus a következő bántalmakkal: gégekrupp, tüdőgyulladások, terhességi rángó görcsök (eklampsziák), traumás epilepszia-rohamok, akut vakbélgyulladás, anginák, tüdővérzés. Már említettük, hogy a meteorológiai jelenségek a szervezet oxidációs folyamataira hatnak és a savbázis-egyensúlyt megváltoztathatják. Vegyük például az angina pectoris-os (mellangina) rohamot. Lényege, hogy a szívizom saját oxigénellátása hirtelen elégtelenné válik, emiatt a szívizom táplálkozása nem megfelelő. Az oxigénhiány a szívben heves fájdalommal járó tüneteket okoz. Meteorológiai tényezők kapcsán ez az állapot például úgy jöhet létre, hogy a bőrfelületet ért hideghatásra a bőrerek összehúzódnak. Reflexes úton ugyanakkor a szív saját táplálóerei Is görcsbe kerülnek és ha ezek az erek már valamilyen szervi okból (érelmeszesedés stb.) már úgyis szűkebbek voltak, akkor a meteorobiológiai görcs miatt a szív táplálkozása elégtelenné válhat. A NAPFOLTOK BIOLÓGIAI HATÁSA Nem tekintve a napfolttevékenységgel szoros kapcsolatban álló ibolyántúli sugárzásnak az emberi testre kifejtett hatásáról hangoztatott fantasztikus elképzeléseket, be kell vallanunk, hogy ma még igen kevés ismeretünk van e jelenségeknek fizikai alapjairól. Egyáltalában nem szabad és nem is lehet az ilyen összefüggések létezését letagadni! Ismeretes, hogy a napfoltok erős mágneses teret hoznak létre a Napon. Ezzel a földmágnességi viszonyokat is befolyásolják. A Franciaországban végzett vizsgálatok szerint, mikor a napfoltok a Nap délkörére húzódtak, 237 megvizsgált személy 84 százalékában az idült betegségek tünetei súlyosbodtak. Faure vizsgálatai szerint a napfolttevékenység maximuma idején a hirtelen halálesetek száma a nyugalmi idő kétszeresét is eléri. E jelenségek hatásmechanizmusát azonban még nem ismerjük. A KOZMIKUS SUGÁRZÁS HATÁSA Ma már semmiképpen sem kételkedhetünk abban, hogy a földi troposzférának Jelenségeit — amelyben az időjárásunkat kialakító folyamatok lejátszódnak — a fölötte elterülő légkör magasabb rétegei nagymértékben befolyásolják, ezek pedig a kozmikus sugárzás közvetlen hatása alatt állnak. így ma már ismerjük az ózonnak, az oxigén háromatomú változatának, légkörtani jelentőségét. Az ózon közvetlenül elsősorban azáltal hat, hogy befolyásolja a szervezet savbázis-egyensúlyát. Magas ózonkoncentráció esetén a szervezet vegyhatása lúgos irányba tolódik el. Ezt követően nő a görcshajlam, a fertőző betegségekkel szemben való ellenállóképesség, a gyulladásos tünetek háttérbe szorulnak. ELŐZETES IDŐJÁRÁS-ÉRZÉKENYSÉG Végül még egy probléma ebből a nagy és szerteágazó témakörből, amelyet csak nagy vonalakban ecseteltünk. Tudásunk mai álláspontja szerint az „előzetes időjárás-érzékenység" az időjárás megnyilatkozásaival szemben elősegítheti az itt fennálló, rendkívül érdekes természettudományos kapcsolatok megértését Ugyanis ez az előzetes időjárásérzékenység némely embernél 24 órával, sőt még előbb lép fel, mint magának az időjárásnak a változása: olyan időpontban, amikor erre még semmilyen meteorológiai elem nem utal! Azonban kb. ugyanilyen hosszú időszakasz áll fenn egy Nap-erupció, s az ilyenkor kibocsátott kb. 1600 km/sec. sebességgel terjedő korpuszkuláris sugárzásnak (részecskesugárzás) a légkörünkbe való behatolása között. Ahol ez a korpuszkuláris sugárzás a légkörünkbe bshatol, a „betörés" helyén alacsonynyomású terület keletkezik. Az előérzékenységet valószínűleg egy olyan, a Napból eredő röntgensugárzás hozza létre, amely a fény sebességével terjed és amelyet ugyancsak a naperupciók okoznak. Érdekes, hogy itt majdnem teljes párhuzamosság jelentkezett az Atlantióceánon túli rövidhullámú vétel és biztosan időjárás-érzékenységű személyek éjjeli fájdalomtünetei közötti A máris mély benyomást nyújtó, rendelkezésünkre állő élettani kísérleti eredmények ellenére, ma még természetesen közelről sem ismerjük a világűrből j&ví sugárzás változatos élettani hatását és hatóterületét, Jóllehet a fizikai kutatások üteme e területen szinte rohamosan gyors. (<U) 1971. IV. 20.