Új Szó, 1971. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-16 / 89. szám, péntek

(Lapunk tegnapi számában közöltük dr. Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB első tit­kára prágai pártaktíván el­hangzott beszédének első ré­szét. A befejező részt az alábbiakban köziiljük.) Számunkra mindez igen fon­tos, mert a közgazdaság, a tu­dományos-műszaki vívmányok és az életszínvonal slb. terén előt­tünk is problémák állnak. Le­küzdöttük a legfőbb válságje­lenségeket, amelyek hazánkban voltak, s most eljutottunk 3Í1­hoz. liogv erőnket á nyílt kér dések megoldására, ^elsősorban a gazdasági, prpbléniák megol­dására összpontosítsuk. Az el­múlt évben és az idei év első negyedében elért eredmények figyelemreméltók. A munkások, a parasztok, a technikusok és a többi dolgozó önfeláldozó óriási igyekezetével túlteljesít jitk az aránylag igényes terve­két. Elérkeztünk azonban a táv­lati jellegi") feladatokhoz — an­nak szükségszerűségéhez, hogy megoldjuk szocialista társadal­munk további fejlődését. A Központi Bizottság elnöksége tegnap jóváhagyta a XIV. párt­kongresszusnak a közgazdaság­fejlesztési ötéves tervre vonat­kozó irányelvei javaslatát. A hét végén ezt közölni fogják, lehet, hogy kissé száraz nép­gazdasági stílusban. Bennfog­laltatnak azonban a célok, aho­vá az ipar, a mezőgazdaság és «ÍZ életszínvonal fejlesztésében <H év alatt el akarunk jutni. Sikerült biztos alapot terem­teni az átélt megrázkódtatások, válságok és zavarok ellen. Ezt a stabilitást meg kell tartanunk, s erőnket most a társadalmi fejlődésre, a nép életszínvonalá­nak emelésére kell összponto­sítanunk. Arra van szükség, hogy az egész párt figyelmet szenteljen az irányelvek javas­latának, s hogy kifejtsék véle­ményüket a pártszervezetek és a dolgozó kollektívák. Nem akarunk tömeges vitát szervez­ni, az irányelvek javaslatát azért hozzuk nyilvánosságra, hogy az emberek hozzászólja­nak, hogy a hozzászólásokat a kongresszus előtt mérlegelhes­sük, s a kongresszuson a vi­szonyainknak leginkább megfe­lelő javaslatot terjeszthessük elő. A legfontosabb természete­sen az irányelvek megvalósítá­sa lesz. Amikor a szovjet példáról és a szovjet tapasztalatokról be­szélünk, fontos lesz nemcsak ezek hirdetése, a Szovjetunió­val való barátságunk hangozta­tása, hanem az is, hogy a szov­jet példa nyomán mindennapi életünkben és minden szaka­szon megvalósítsuk gazdasági terveinket és politikai célkitű­zéseinket. Általában kijelenthetjük — és a kongresszuson is ezt elég nyomatékosan megállapították, —'• hogy a szovjet társadalom magasabb fokúan stabilizált. A szovjet nép erkölcsi — politikai egysége olyan fokon áll, hogy nem ingathatja meg semmi, és a hirhedt nyugati propagandis­ták valamennyi kísérlete egy­szerűen nevetségessé vált. A burzsoá propaganda az SZKP XXIV. kongresszusa előtti kam­pányban mindenféle „kremlo­lógusokat", bérenceket alkalma­zott a koholt hírek kigondolá­sára, hogy a Szovjetunióban mi minden történik majd. Egy ilyen jóslatot el is olvastam. A „Spie­gel" című nyugatnémet folyó­irat interjút közölt az ismert (íoldstückerrel, aki hazánkban az írók Szövetségének elnöke­ként szerepelt. Akkor objektív embernek mutatta magát, ma pedig nyílt gyűlölettel beszél nemcsak Csehszlovákiáról, ha­nem a Szovjetunióról is. Ö is azt „jósolta", hogy a Szovjetunió­ban robbanás történik, és hogy a Szovjetunióban, meg Cseh­szlovákiában és másutt is csak azután következhet be az úgyne­vezett demokratikus megújho­dás. Ilyesmit csak olyan lapban írhatnak, mint a Spiegel, s olyan emberek, mint Goldstüc­ker. Aki azonban csak kissé is szemügyre veszi nemcsak a szovjet kommunisták kongresz­szusát, hanem a szovjet társa­dalmat is, az üzemekben dolgo­zók ezreit, s beszél velük, az bizonyítani fogja, hogy nincs olyan erő, amely ezt a népet le tudná téríteni a kommunista társadalom építésének útjáról. A szovjet ember számára egy­szerűen elképzelhetetlen más élet, mint a szocialista társada­lomban való élet, és a különféle goldstückerek fantazírozása A KONGRESSZUS NAGY ISKOLA VOLT Gustáv Husák elvtárs beszéde nem más, mint a széllel való hadakozás. Az osztályok és szociális cso­portok közeledése, — mint a szocialista és kommunista tár­sadalom építési programjának részé — minden szinten elmé­lyül. amint megállapították a kongresszuson és amint teljes mértékben igazolja azt a szov­jet valóság. Ezért a szovjet tár­sadalom belső ellentétei elmo­sódnak. E politika sikere termé; szétesen aZ SZKP KB vezetősé­gének bölcsességétől függ. Brezsnyev elvtárs beszámolójá­ban kifejtette azt az elgondo­lást, hogy a kommunista pári politikája csak akkor lehet si: keres, ha a párt ismeri az egyes osztályok és szociális csoportok érdekeit és szükségleteit, azokat a szocialista építés áramlatá­ban egyesíteni tudja. A kommu­nista pártnak, mint. a társada­lom vezető erejének ez a tevé­kenysége, felismerő, < szervező, ós realizáló képessége a társa­dalom sikeres fejlődésének egyik alapvető része. Éppen azok az eredmények bizonyítják az SZKP KB politi­kájának helyességét, amelyeket a Szovjetunió az elmúlt öt év folyamán elért. Kissé irigyel­tük is a figyelmet, a bizalmat és mondhatnám úgy is, hogy a szovjet kommunistáknak és a szovjet népnek az SZKP Közpon­ti Bizottsága iránt, Politikai Bi­zottsága és elsősorban Brezs­nyev elvtárs, az SZKP főtitkára iránt tanúsított tiszteletét. Ez az SZKP helyes politikájának eredménye, mely a gyakorlat­ban bevált, s melyet a dolgozó nép minden téren bizonyított. A kongresszus és a szovjet nép életének további figyelem­reméltó mozzanata a Szovjet­unióban élő sok nemzet és nem­zetiség közti viszony lenini meg­oldása. Szinte megható volt, hogy a kongresszuson a szovjet köztársaságok, a nemzetek és nemzetiségek képviselői egy nyelven, a párt politikájának szellemében, az elmúlt időszak­ban elért sikerek szellemében, e sikerek szülte büszkeség szellemében, a párt vezetősége iránti bizalommal és a szovjet kommunisták által kitűzött na­gyon igényes tervek megvalósí­tása iránti bizalommal szóltak. A kongresszuson nyíltan kije­lentették, hogy a nemzetek köl­csönös kapcsolatainak lenini politikája minden nemzet iránti tiszteletet, a nacionalizmus és sovinizmus minden megnyilvá nulása elleni küzdelmet jelenti. Ez a lenini politika jelenti a nemzeteknek osztályalapon, a munkásosztály és a dolgozó nép közös érdekeinek alapján való egymáshoz közeledését a közös életért, a Szovjetunió fejleszté­séért való felsorakozást. A vi­lágon nincs még egy példa arra amit a Szovjetuniónak a nemze­tiségi politika terén sikerült be­bizonyítania és életbe léptetnie. Ez a tény számunkra is igen tanulságos. Foglalkoztunk nem­zeteink és nemzetiségeink kap­csolatainak megoldásával, ám még sok minden maradt vissza a múltból. A nemzeteink és nemzetiségeink közti viszony ér­telmezésében előtérbe kell he­lyeznünk a nacionalizmus és a sovinizmus minden csökevényé­nek kiküszöbölésére irányuló igyekezetet, felemelni, kialakí­tani a valóban egy csehszfovák családot, amelyben minden nemzet szabadon fejlődhet, és érvényesülhetnek egész dolgo­zó népünk közös osztályérde­kei. Az SZKP XXIV. kongresszusa rendkívüli figyelmet szentelt az ideológiai munkának. A beszá­molóban hangsúlyozták, hogy a szocialista és a kommunista társadalom felépítése érdeké­ben meg kell teremteni a szük­séges anyagi alapot, de ugyan­akkor formálni kell a szocialis­ta embert. Az egyik vagy a má­sik nélkül nem teljesíthető a végső célkitűzés. Saját tapaszta­latunkból tudjuk, hogy néha a hatvanas években inkább az anyagi és szervezési kérdések­re összpontosultunk és nem vet­tük eléggé figyelembe a szocia­lista ember megformálásának szükségszerűségét, azt hogy be­leoltsuk az emberbe a kommu­nista világnézetet. A XXIV. kongresszuson éppen a kommu­nista pártnak, valamennyi szer­vezetének és tagjának ilyen munkáját hangsúlyozták, kie­melték a múlt csökevényei elle­ni megalkuvást nem ismerő szüntelen küzdelmet, a polgári és kispolgári csökevények, a mindenfajta élősködés, az ön­zés és a korrupció elleni küzdel­met, melyek bennünk még elég nagy mértékben megtalálhatók. A CSKP XXIV. kongresszusa után reánk is nagy feladat vár a szocialista ember formálása terén, hogy a tudományos vi­lágnézetet beoltsuk a fiatalok­ba, s ugyanakkor az idősebbek­be is. Tudatosítanunk kell, hogv csakis a szocialista ember tár mogathatja a szocialista rend­szert, ezért ezt a kérdést ala­posan meg kell fontolnunk és a Szovjetunióból kell példát merítenünk. Az ideológiában nem létezik semmilyen megalkuvás a bur­zsoá táborral. A szocialista ember formálásánál nem lelte tünk megalkuvók a kispolgári, liberalista nézetekkel szemben. Nálunk még sok ember nem tudatosítja eléggé ezt, főleg n kulturális fronton. Munkánk­ban nem téveszthetünk semmit sem szem elől, ami hatást gya­korol az ember tudaténak for- " málására. életmódjára. Minden eszközt arra kell összpontosí­tanunk, hogy a szocialista tár­sadalomnak szocialista érzelmű, merész, becsületes, a marxiz­mus-leninizmus ügyéhez és a szocialista államhoz hű embe­reket neveljünk, A kongresszus nagy figyelmet szentelt a szocialista demok­rácia fejlesztésének. A küldöt­tek igen konkrétan szóltak arról, hogy a szocialista de­mokrácia milyen formákban nyilvánul és nyilvánulhat meg. A burzsoá táborból igyekeznek becsempészni elképzeléseiket. Tudatosítanunk kell, hogy az állam osztályforma, és nem minden osztályt szolgál. A bur­zsoá államban elsősorban a burzsoáziát szolgálja, a szocia lista államban elsősorban a munkásosztályt és a dolgozó népet kell szolgálnia. Ezért a szocialista demokrá­cia fejlesztése a munkások, parasztok és értelmiségiek részvételének fejlesztését je­lenti a politika gyakorlásában, a gazdasági tervek összeállítá­sában, megvalósításában és el lenőrzésében. A szovjet elvtársak igen konkrétan szóltak a szovjetek — a nemzeti bizottságainkhoz hasonló szervek — feladatai­ról, a szakszervezetek, az ifjú­sági és a többi szervezet fela­datairól. Ez nálunk is hasonló, legyen az bár a nemzeti bizott­ságok, vagy a szakszervezeti mozgalom keretében, ahol óriá­si lehetőség nyílik arra, hogv az ember érvényesíthesse elkö­telezettségét. Ezeket az eszkö­zöket, amelyekkel rendszerünk­ben a Nemzeti Front rendelke zik, teljes mértékben ki kell használni, tartalommal kell megtölteni, és így a munkás és a szocialista demokráciái, — amely százszorta fejlettebb bár­milyen burzsoá parlamenti de­mokráciánál — életbe léptetni, s dolgozó népünk számára von­zóvá tenni. Természetesen minden az em­berektől függ. Az emberek ne­velésének, vagy ahogy néha mondják, a vezető káderek ne­velésének a Szovjetunió Kom­munista Pártja és a szovjet ál­lam mérhetetlen figyelmet szen­tel. Nálunk itt is sok a fogya­tékosság, az iskoláktól kezdve az ember szakmai és politikai nevelésének valamennyi formá­ján keresztül. Sokszor az em­berektől függ, vajon a jó gon­dolatot helyesen, vagy helyte­lenül realizálják-e. Jelenleg, a kerületi pártkonferenciákon ós a kongresszuson, azután valószínűleg ősszel — a vá­lasztásokon arról lesz szó, hogy becsületes, tehetséges, önfelál­dozó, a szocializmus gondolatá­hoz hű embereket válasszunk. A szocialista demokrácia tar­talmát az adja meg, hogyan tud­nak a szervek az emberekkel dolgozni, hogyan tudják őket bevonni tevékenységükbe. Ezen a téren nagy fogyatékosságok voltak és vannak még ma is. És ezen a téren — ismétlein — sokat tanulhatunk a szovjet em­berektől. A Szovjetunióban még egy szembetűnő dolgot láthat uz ember:.a szovjet emberek büsz­kék forradalmi hagyományaik ťa, múltjukra, az elért sikerek­re. Vannak egyszerűen szent dolgok, amelyeket a szovjet emberek féltve őriznek. Bírálják a fogyatékosságokat, ám vannak olyan dolgok, ame­lyekre minden szovjet ember büszke. Az elmúlt években mi valahogy mindent lebecsültünk, semmit sem tartotfunk szent­nek. Most fel kell újítanunk nemzeti demokratikus, forra­dalmi ós proletár hagyománya­inkat, pártunk hagyományait. Az emberekben ápolnunk kell a régi nemzedék által a mun­ka iránt tanúsított tiszteletet, a becsületes és tisztességes embe­rek iránti tiszteletet. Új. mai ha gyományokat kell kialakíta­nunk. Ez jelenti a hazafiság és az internacionalizmus szoros egyti­vétartozását. A szovjet haza­fiság az érem egyik oldala, a másik oldala a proletár inter­nacionalizmus, még (Kidig n Szovjetunióban élő nemzetek közti kapcsolatok internaciona­lizmusa s egyben a világ mun­kásosztálya, a testvéri jjárlok és minden haladó néppel va­ló. kapcsolatok internacionál iz­musa. Feladatunk összekapcsol­ni saját hazánk, saját nemze­tünk, saját államunk iránti sze­retetünket, az előző nemzedé­kek tettei iránti büszkeséggel, a többi nemzetekkel való in­ternacionális kapcsolatokkal. A nevelómiiiika ezen a léren ni­lunk még nem eléggé fejlett. A szovjet emberek büszkék or­szágukra, szolidárisak az egész világ munkásainak küzdelmével úgy, hogv e téren is példaké­pül szolgálnak számunkra. A kongresszus tanácskozását figyelemmel kísérő embernek, aki az emberek százaival ta­lálkozott. az volt a benyomása, hogy az emberek büszkék azok­ra az óriási sikerekre, amelye­ket' a Szovjetunió elért. Tapasz­talhatta a szovjet emberek biztonságérzetét abban, hogy a helyes úton járnak, hogv a szocialista rendszernél nincs jobb rendszer. Erezhette a szovjet kommunisták és a szov­jet nép optimizmusát, hogy meg tud birkózni az óriási felada­tokkal, és még nagyobbakra vállalkozik, hogy jól él, és hogy még jobban fog élni, hogy a világon senkitől sem kell fél­nie, hogy szilárdan áll rend­szere mellett, vezetősége mel­lett, mert a jövő ezé a rend­szeré. Az említettekből kifolyólag minden téren meg kell szilár­dítanunk baráti, szövetségi és elvtársi kajjcsolatainkat a Szov­jetunió Kommunista Pártjával, a szovjet néppel, a szovjet tár­sadalmi szervekkel. Ez nemze teink alapvető érdeke. Nagyon jól tudjuk, miként újult fel nemzeti szabadságunk. Már szóltam arról, hogy államunk biztonsága és szuverenitása a Szovjetunióval való barátság es szövetség nélkül illuzórikus, el­képzelhetetlen. Még nálunk is vannak olyan emberek, akik nem értik ezeket a kérdéseket, sőt vannak talán szovjetellenes irányzatú emberek is. Lehet, hogy túlzok, ám kimondom úgy, ahogy gondolom: akinek nincs jó viszonya a Szovjetunióhoz, annak nincs jó viszonya szo­cialista rendszerünkhöz, sem sa­ját nemzetéhez. Nemzeti és ál­lami érdekünk tehát, s ugyan­akkor szocialista társadalmunk érdeke, hogy az emberek tu­datában. államunk valamennyi szerveiben és egész társadal­munkban megerősítsük a test­véri, elvtársi és szövetségi kap­csolatokat. A közelmúltban ta­pasztalhattuk, hogy itt, az im­perialista tábor határán az ilyen őszinte és baráti kapcso­latok nélkül nem építhetjük a szocialista társadalmat. Nép­gazdaságunk, tudományos-mű­szaki bázisunk további fejlődé­se elképzelhetetlen a Szovjet­unióval való szoros együttmű­ködés nélkül. Ezért az SZKP XXIV. kongresszusán szerzett ismereteink és tapasztalataink egyértelműen arra utalnak, hogy ezt a barátságot és szö­vetséget minden lehető módon erősítsük és szilárdítsuk. A múltban nálunk igen gyak­ran felmerült a kisebbségi ér­zet. Állítólag kis nemzet va­gyunk. valamiképpen svejksze rűen „svimllizziink" » tények­kel és a különböző történelmi kapcsolatokkal. A nagys igoi azonban nem a nemzet szama, vagy az állam területének nagy­sága jelenti. Éppen a XXIV. kongresszuson, ahol több száz küldött volt, tudatosítottuk a legjobban^ hogy nagyságunkat a szocialista táborhoz, a nem-' zetközi kommunista és munkás­mozgalomhoz való tartozásunk adja, hogy nagyságunk egyben a Szovjetunióval való szövetség és barátság erejében van. Ai SZKP XXIV. kongresszusán szerzett tapasztalatokat min­dennapi életünkben és a gya­korlatban továbbra is érvénye­síteni fogjuk. Nem egész két évvel ezelőtt arra köteleztük magunkat, hogy pártunkat, népünket államun­kat kivezetjük a válságból. Ma kijelenthetjük, hogy ez a szán­dékunk lényegében sikerűit. Nem volt könnyű az út, néha kemény és fájdalmas volt. Itt azonban nem volt más lehe­tőség. Ma már megállapíthat­juk, hogy a nehéz megpróbál­tatásokat elszenvedett pártunk­ban volt elég erő, volt elég » marxizmushoz—leniliizmushoz hűséges ember, s volt eléj energia ahhoz, hogy visszatér­jünk pártunk forradalmi hagyo­mányaihoz, hogy gátat véssünk a társadalmunk elleni ellenfor­radalmi, jobboldali támadások útjába, hogy megtisztítsuk és újjáformáljuk pártunkat,. ezt * nagy tömegerőt, amely képei a ( dolgozók millióinak vezetéséré,' amely meg tudja oldani az ösz­szes bonyolult társadalmi prob­lémát. XIV. kongresszusunk lezárj* ezt az átmeneti időszakot. A kongresszus előtti időszak optimizmussal teli, és számunk­ra is tanulságos. Észlelhető, hogy a nép, amely eleinte nem értette meg a párt irányvona­lát, nem bízott a pártnak 1969 ., áprilisa után érvényesített irányzatában, ma újra bizalom­mal van a párt politikája, Köz­ponti Bizottsága iránt, meri al emberek naponta meggyőződ­nek arról, hogy ez a politika helyes, a dolgozó nép számá­ra hasznos és sikeres. A kongresszus után termé­szetesen nem vár reánk pihe­nés, nem áll be nyugalmi idő­szak. Ellenkezőleg, minden té­ren sok probléma vár reánk, és sok függ attól, hogy ezeket célszerűen oldjuk meg, vitas­suk meg, és a határozatokat következetesen realizáljuk. A tízéves hibákat vagy az elmúlt három év hibáit, amelyek tár­sadalmunkban észlelhetők vol­tak, s a még meglévő fogya­tékosságokat rendszeresen, összpontosítottál! le kell küzde­nünk. Ügy vélem, abban a szeren­csés helyzetben vagyunk, hogy •i XIV. kongresszus előtt, köz­vetlenül pártunk megalapítása 50. évfordulója előtt pártunk­ban és társadalmunkban leküz­döttük a nagyobb revizionista és opportunista deformációkat. És ma, ezen az aktívaértekezle­ten is kijelenthetjük, helyesen jártunk el, amikor megtartottuk a marxista—lenini eszmékhez való hűséget, megtartottuk a proletár internacionalizmushoz való hűséget, és nem engedtük megbontani baráti és szövetségi kapcsolatainkat a Szovjetunió- . val. Ezek voltak sikereink alap vető pillérei, melyeket pártunk ötvenéves fennállása óta elért. Ma, azután, amit átéltünk és az ilyen módon szerzett tapasz­talatok, valamint a szovjet kom­munisták XXIV. kongresszusa után kijelenthetjük, hogy biz­tosak lehetünk abban, miszerint a helyes úton járunk, hogy nem­zeteink a következő években a pozitív fejlődést, a helyzet ja­vulását, szocialista társadal* munk fejlődését ós az életszín­vonal emelkedését várhatják. A kommunista párt kongresz­szttsa s elsősorban a szovjet va­lóság teljes mértékben bizo­nyítja a szocialista rendszer fö­lényét, és azt, mit jelent a szo­cialista ember számára, ha he­lyesen léptetik életbe, ha a szocializmus elgondolásainak meg tudjuk nyerni a dolgozó népet. Engedjék meg, hogy végeze­tül erről a helyről mindnyájuk nevében üdvözöljem a hős szov­jet népet és dicső lenini kom­munista pártját: ^^^^ Éljen a hős szovjet nép és n dicső lenini Szovjetunió Kom­munista Pártja. 1971. Éljen a Csehszlovákia és a Szovjetunió nemzeteinek örök IV. 16. szövetsége és barátsága. Éljen Csehszlovákia dolgozó népe és Csehszlovákia Kommu- U nista Pártja!

Next

/
Thumbnails
Contents