Új Szó, 1971. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-15 / 88. szám, csütörtök

SZÜLÖK, NEVELŐK FÓRUMA A DOLGOZÓ ANYA Társadalmunk gazdasági, politikai és kulturális feladatainak sikeres teljesítése a nők munkája nélkül elképzelhetetlen. Ezt a megállapítást lényegesnek tartjuk hangsúlyozni különösen napjainkban, amikor a munkaerőtartalékok kimerítése a társadalom további fejlődése és az életszínvonal emelkedése szempontjából komoly problémát jelent. Bevezetőül szükségesnek tartottuk ezt elmondani, mert az alábbiakban olyan problémáról szeretnénk szólni, mely bizonyos vonatkozásban ellentmond a nők foglalkoztatottságának. Tegyük fel a kérdést egészen nyíltan: a nő pótolhatatlan munkaerő, vagy pedig édesanya legyen-e. Tény, hogy a problémát az élet önmagától is megoldja; a családanyák többsége munkaviszonyban van, jut idejük a gyermeknevelésre is, sőt telik energiájukból férjük kiszolgálására is. Ez a gyakorlat, melyen nem változtat semmilyen szakmai elmélkedés. Az alábbiakban olvasóinkkal szeretnénk ismertetni a szakemberek véleményét a dolgozó anyák nevelési lehetőségeit illetően.. Arról a kérdésről kívánunk szólni, hogy a dolgozó nő maradéktalanul eleget tehet-e családi kötelességeinek, tehát jó anya lehet-e. A felvetett probléma hazánkban egyre időszerűbbé válik, ezt igazolják a jogszabályok, illetve államunk politikája is, melyek értelmében anyagilag is támogatják a két vagy több gyermekes családokat abban az esetben, ha az anya ideiglenesen megszakítja a munkaviszonyt, s a második gyermek megszületését követő első években kizárólag csak a gyermeknevelésnek szenteli idejét. A kérdés időszerűsége szorosan összefügg a lakosság széles ré tegei műveltségi szintjének növekedésével. Ebből következik, hogy a szülők egyre jobban felismerik a gyermekek fizikai és szellemi fejlődését befolyásoló tényezőket és azokat a lehetőségeket és nevelési módszereket, melyek révén a fejlődés befolyásolható. A fiatal édesanyák manapság már tudatában vannak a nevelésben betöltött felettébb fontos szerepüknek. Ezzel kapcsolatban gyakran elhangzanak olyan vélemények, hogy az anya — különösen a gyermek életének első éveiben — pótolhatatlan, s hiánya többé-kevésbé kedvezőtlenül befolyásolja a gyermek szellemi fejlődését. A gyermek növekedésével a pótolhatatlanság szerepe fokozutosan kisebbedik, ámbár vitathatatlan, hogy a legtökéletesebb nevelési intézmény sem képes teljes mértékben helyettesíteni az édesanyát. Ez az ellentmondásos helyzet a családokat gyakran komoly dilemma elé állítja, s a probléma bonyolultsága teszi lehetetlenné a kérdés — minden tekintetben — kedvező megoldását. A fiatal szülők ennek tudatában vannak, hiszen a „valamiért valamit" elv alapján valamiről le kellett mondaniuk. Csakugyan igen elgondolkoztató probléma, hogy a nevelés megfelelő feltételeinek biztosítása érdekében a nő ne vállaljon munkát s lemondjon állásáról, annak az árán, hogy ezzel csökken a család jövedelme, esetleg életszínvonala is, hiszen hiányozni fog a feleség fizetése vagy pedig a gyermeket bölcsődébe, esetleg óvodába adják, s vállalják az ezzel járó többletmunkát és az esetleges következményeket. Véleményük szerint bármenynyire is ellentmondásos a kérdés, megoldás található, mely minden szempontot figyelembe véve elfogadható lehet. A megoldás lehetőségét vázolva ajánlatos a gyermek életkorát két szakaszra osztani: életévének el6ő esztendejéig és az ezt követő későbbi évekre. Az osztályozásnak lényegében ezt a módját követi államunknak a dolgozó anyákról való gondoskodása is, amikor a hat hónapi fizetett szülési szabadságot meghosszabbítva lehetővé teszi számukra, hogy fizetetlen szabadságot vehessenek igénybe, s amennyiben már második gyermeküket nevelik, anyagilag is támogatja őket. Ez jellegzetes példája annak, hogy a szocialista társadalom — az anyákról való gondoskodást illetően — figyelembe veszi a tudományos Ismereteket is, melyek hangsúlyozzák az anya fontosságát a gyermeknevelésben, legalább a csecsemő egy éves koráig. Azok a családok, amelyekben más megoldás nincs, a fizetett szülési szabadság letöltése után — jobb híján — a gyermeket bölcsődében helyezik el. A tudományos kutatások igazolják, hogy a legtöbb esetben az itt nevelt gyermek szellemi fejlődésében nem keletkezik kár. Sok függ azonban a gyermek idegrendszerének öröklött ellenállóképességétől, s attól, hogy az anya a bölcsődéből hazavitt gyermekkel mennyit foglalkozik. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a gyermek számára egy éves korig nem elegendő csak a helyes táplálkozás és a tisztántartás; egészséges fejlődése szempontjából nagyon fontos, hogy valakivel (tehát az anyjával) lelki kapcsolatba kerüljön, aki beszél hozzá, állandóan foglalkozik vele, mosolyog rá, vigasztalja őt stb. Sajnos, a bölcsődék éppen ezt az érzelmi kötöttséget kevésbé tudják biztosítani, hiszen nincs lehetőségük arra, hogy minden egyes gyermekkel külön-külön egyénileg törődjenek és állandóan foglalkozzanak. Amikor a gyermek elérte egy éves korát, az anya számára már kisebb gondot okoz a munkavállalás kérdése. A gyermek szellemi fejlődése életének ebben az időszakában már anynyira előrehaladt, hogy fokozatosan gyengül az anyához való kizárólagos kötöttsége, a környező világgal való ismerkedés során érdeklődést tanúsít az új emberi arcok iránt is, ennel fogva a gyermek könnyebben viseli el az anya távollétét a nap néhány órájára. Igaz, hogy az anya teljes mértékig sohasem pótolható, de helytálló az az állítás is, hogy ebben a korban az anya már bölcsődével is helyettesíthető, anélkül, hogy ez számára bármilyen veszélylyel járna. Számos anya a kisgyermek iránti korlátlan szeretetből feláldozza önmagát, lemond terveinek megvalósításáról, a magasabb életszínvonalról. Többen otthon maradnak és csak a gyermeknevelésnek szentelik idejüket. Mások számára az ilyen megoldás azonban annyi nehézséget szülne, hogy számításba se jöhet. Előfordulnak olyan esetek is, amikor az anyák a gyermek iránt érzett nagy szeretet ellenére sem áldozzák fel terveiket, nem mondanak le ambícióikról, hanem tovább dolgoznak. Szakmai szempontból lényegében nem kell aggódnunk az ilyen anyák gyermekeinek szellemi fejlődését illetően sem. Az, amit a gyermek az anya munkaideje alatt elveszít, a szülők hazajöttét követően teljes mértékig pótolható. Kérdés azonban, hogy az anyának a munkaidő letöltése után marad-e elegendő ideje erre az oly felelősségteljes és igényes feladat teljesítésére. Vé leinényünk szerint éppen ennél a pontnál kellene a dolgokat mérlegelni, s a különböző szempontok figyelembe vétele után dönteni, hogy az anya vállaljon-e inuiiÉt vagy se. A helyes elképzeléseket ugyanis a valóság merően megváltoztatja. Elő állhat a jól ismert helyzet, ami kor a nő kijelenti, hogy ennyi megterhelést nem' bír. Az anya foglalkoztatottságának a kérdését tehát mindenképpen lényeges mérlegelni. Arra a kérdésre, hogy a dolgozó nő jó édesanya lehet-e, szakmai szempontból egyértelműen igennel válaszolhatunk. Pszichológiai szempontból ugyanis — ha egy évesnél idősebb gyermekről van szó — nem lehet semmilyen ellenérvünk. A kérdést összetettségére való tekintettel azonban minden esetben családonként külön-külön kell eldönteni — öszszefogással. Dr. CZAKÚ MÁTYÁS Meghalt Reichental Ferenc Késve érkezett a szomorú hír, hogy New Yorkban hosszas, súlyos betegség után, április 5-én meghalt Reichental Ferenc festőművész. Reichental Ferenc a csullóközi Nagylégen született 1895-ben. Festészeti tanulmányait Glatz Oszkár iskolájában Budapesten kezdte, majd később mint orosz hadifogoly V. V. Bjelajev mester növendéke volt Leningrádban. 1923-ban Alekszander Blok „Tizenkettő" című forradalmi költeményét illusztrálta, s ezzel magára vonta a műértő közönség figyelmét. Egy ideig Bécsben, majd Berlinben dolgozik az Ulstein-lapoknál. Kiállítást rendez Bécsben, Prágában, Budapesten, Drezdában, Párizsban, majd a harmincas évek elején Szlovákia fővárosában telepszik le, és egyik kiemelkedő alakja a szlovákiai modern festészetnek. A tanonciskola mellett működő iparművészeti iskolán tanít, tagja lesz a Csehszlovákiai Magyar Tudományos Irodalmi Művészeti Társaságnak, a Masaryk-akadémiának. Közismert Lenin-figurájával, részt vesz a szocialista művészek Sarló által rendezett kiállításán, majd több politikai plakátot is készít. 1939-ben a fasizmus elől próbál menekülni, az emigrációban azonban nem jut el messzire, a horthysta Magyarországon rekedt, ahol később álnév alatt a Balaton körül bújdosik egészen a felszabadulásig. Akkor hasznát veszi orosz nyelvtu dásának, s mint a szovjet hadsereg tolmácsa keriil vissza Budapestre, később Szlovákiába. A háborús rossz emlékek nyugtalanítják, így nem éppen fiatalon, 1943ban kivándorol Amerikába, New Yorkban keres új hazát. Itt kezdeti nehézségek után jó hírnévre tesz szert, több kiállításon vesz részt, képei előkelő galériák és műgyűjtők falaira kerülnek, de igazán otthon sohasem érzi magát az új hazában. Egy barátjának küldött le veiében írja: „Lelkileg nagy ürességben lődörgök, se rokona, se ismerőse nem lévén senkinek." Reichental Ferenc mint művész és mint ember haladó hagyományaink, haladó mozgalmaink részese volt, és ezért emlékét tisztelettel megőrizzük. L. Gy. .3 ••••••••••••••• -ÚJ FILMEK• D G u 13. Q O • Q U G • G • • Q HOMO FOGO HOMOLKA (cseh) Jaroslav Papoušek rendező „feltámasztotta" a Homolkacsaládot és szabadon folytatva előző filmje (Ecce homo Homolka) történetét újabb tragikomikus helyzetekbe „ágyazta" be napjaink kispolgári családjának prototípusát — Homolazonban a régi emlékek felidezése végett egy tónál kötnek ki, ahol lubickolásuk majdnem tragikusan végződik. A tragikomikus hangvétel a záró jelenetben csúcsosodik ki, amikor a vidáman hancúrozó Homolkáék mellett a szívrohamban elhunyt Részlet a Hmno fogo Honiolka című filmből káékát. A család tagjai semmit sem változtak, szemléletük, életmódjuk a megszokott. Az újdonság csupán annyi, hogy már gépkocsijuk is van, amely elsősorban bosszúságot és vitát kavar a férj és feleség között. A történet további részében a nagyapa is jelentős részt vállal, aki hírül adja Homolkáéknak, hogy halálán van, de ennek ellenére vidáman szórakozik öreg cimboráival. Közben a hír hallatára Homolkáékban feltámad a családi összetartozás érzése, szinte könnyezve hajtanak a nagyapa lakhelyére. Végül FÖLDI PARADICSOM nagyapát viszi egy tehergépkocsi. Az elmondottakból is kitűnik, hogy Jaroslav Papouäek a kispolgári életmódot és szemléletet pellengérező módszert és hangvételt használ mostani filmjében is. Az eléggé „átlátszó" kerettörténetet találó megfigyelések, felvillanások teszik érdekessé és legtöbbször értékessé. Aki szereti ezt a hangvételt és a sajátos cseh humort, az minden bizonnyal szívesen tekinti meg a Homolka-család mostani „kalandozásait" is. (lengyel) • A hamburgi Hoffmann und Kampe Könyvkiadó megjelentette Heinrich Heine zenekritikáit, Heine: Mendelssohn, Rossini, Weber, Spontini, Berlioz, Chopin, Liszt és Meyerbeer műveiről írt bírálatokat annak idején. Az új Heine-kötetet Michael T. Mann, Thomas Mann Amerikában élő fia rendezte sajtó alá és áltta el a szükséges magarázatokkal. Ha néhány szóban kellene jellemezni Zbigniew Kuzminski rendező filmjét, legtalálóbban azt mondhatnánk róla, hogy nem rossz. A cselekmény időpontja a második világháború befejezését követő napok, színhelye pedig egy sziléziai városka, melynek szomszédságában a menekülő németek egy sűrűn körülaknázott, stratégiailag fontos gyárat hagytak hátra. A lengyel tűzszerészek maroknyi csoportja kapja feladatul, hogy a robbanóanyagot megsemmisítve tegyék üzemképessé a gyárat. Helyzetüket nehezíti az a tény, hogy a városkában egy mindenre elszánt, s a terepet jól Ismerő SS-csoport bújkál azzal a céllal, hogy a gyárat mindenáron felrobbantsa. Ez az alaphelyzet izgalmas perceket, szinte állandó feszültséget teremt a nézőtéren. A rendező célja szemmel láthatóan a jó értelembe vett szóraVÉRES MESE koztatás, ezért a cselekedetek lélektani háttere nem érdekette különösebben, jól „illusztrálja" viszont a film alapvető mondanivalóját, mely szerint a háború az utolsó puskalövéssel még nem ért véget, mert nyomai ott vannak a harcok színhelyén, s az emberek egymásközti kapcsolataiban egyaránt. Említésre méltó, hogy a rendező igyekszik az ilyen jellegű filmeknél szokásos pátoszt és sablont elkerülni. Néhány esetben ez a módszer őszinte, szépen kidolgozott képsorokat, máskor viszont banális megoldásokat eredményez. A film szereplői — különösen Stanislaw Zatloka — valószínűleg elsősorban a nők tetszését nyerik el, mi annyit mondhatunk el róluk, hogy minden különösebb erény és hiányosság nélkül teljesítményük „szinkronban van a filmmel" vagyis a jó átlagos ázinten mozog. (jugoszláv) m Tavaszi séta Tóthpál Gyula felv. „Ennek a történetnek minden szava igaz: Nincs benne semmi kitaláció". Ezzel a felirattal indul a Tori Jankovic rendezte jugoszláv film. Egy kis szerbiai város, Kragujev, tragédiája pereg le a filmkockákon 1941-ben, amikor a németek megszállták Jugoszláviát. A Véres mese nem szokványos háborús film. Már csak azért sem, mert gyerekek játsszák benne a főszerepeket. Az ő világukat zavarják fel a német parancsszavak: Kiüríteni az iskolát, kiüríteni az iskolát! A könyveket, kitömött baglyokat, glóbuszokat, padokat cipelő diákok még nem sejtik, hogy • többé soha senki sem tér vissza közülük a volt iskolába, amely a brutalitás központja lett attól a perctől, hogy a németek szöges drótot húztak köréje. Még senki nem sejti az eljövendő nagy tragédiát, a cigány putriban vígan lakodalmaskodnak, Hitlert nevetve küldözgetik egy bizonyos helyre. De nemsokára rá kell döbbenniük, hogy a németek nem turisták. Kényszermunkára hajtják a városka lakosait. Eddig az előkészület a tragédiához, innét már egymást követik a véres események. Az utcára került éhes gyerekhadból kiválik néhány leleményes fiú s bandába verődnek, megpróbálnak magukon valahogy segíteni, de amikor a tisztességes próbálkozásaik csődöt mondanak, fellopakodnak egy tehervonatra szenet lopni, a vonatot kísérő német katonák tüzet nyitnak rájuk, s egyiküket agyonlövik. A gyerekek döbbenten nézik a kis halottat, nem értik a halált. Azt sem értik, amikor a nagy fiút tarkón lövik. A banda végig szemtanúja az eseményeknek, először kívülről, de később már bele-belekeveredve. Néha hosszantartó sortüzeket hallanak, mire odarohannak, kragujeviek hevernek mozdulatlanul, véresen a földön. Ott vannak, amikor a partizánok megtámadják a németeket, s látják amikor lakolnia kell a városnak a támadásért. Ogy lövik halomra a férfiakat, öregeket, gyerekeket, mint az állatokat. Okét ls felfedezi egy német katona s a többiek közé lökdösi. Elpusztulnak. Nincs reménysugár, kiút, megnyugtató előjel. Attól a világtól, amelyben így pusztulnak el ártatlanok, nincs mit várni. A film során a rendező szakmailag alig-alig véteti magát észre, hagyja, hogy a maguk természetességében peregjenek le a szívszorító eseménvek. KOVÁCS MAGDA 1971. IV. 15.