Új Szó, 1971. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-15 / 88. szám, csütörtök

GUSTÁV HUSÁK ELVTÁRS (FolyUt*« »ü 1. oldalról) amelyben a forradalmi proletariátus munkásai nagy reményüket és nagy távlataikat látták. Ma, az évek távlatából mindenki, akinek lehetősége nyílt arra, hogy ne csak a szovjet kommunisták kongresszusán vegyen részt, hanem láthassa a szovjetek országát, Moszkvát, az ország fővárosát és más városait, megismerhesse a szovjet emberek életét, láthassa azt a hatalmas munkát, amelyet a. Szovjetunióban elvégeztek, a leírhatatlan haladást minden szakaszon, egyszóval: egy egészen más országot láthatott és különösen meggyőződhetett arról, hogy a marxizmus—leninizmus nagy gondolatai, a szocialista és a kommunista társadalom építésének eszméi nem álmok, hanem kézzelfogható valóság, aminek hatalmas távlata és fejlődési lehetősége van. Az SZKP XXIV. kongresszusa felmérte az előző időszakot, a korszerű, iparilag, műszakilag és tudományosan érett társadalom fejlődési szakaszát, annak eredményeit, és meghatározta a további célokat is. A XXIV. kongresszus külföldi küldötteinek tiszteletére rendezett búcsúvacsorán Brezsnyev elvtárs pohárköszöntőjében kijelentette: — Ha röviden jellemezni akarom az SZKP XXIV. kongresszusát, azt mondhatom, hogy a marxista—leninista eszmék új győzelme, a Szovjetunió és a munkásmozgalom nemzetközi érdekei és a nemzeti érdekek egységének új győzelme. Az elmúlt öt esztendő mérlege, a nyolcadik ötéves terv eredményei szemléltetik azokat a határtalan sikereket, amelyeket a szovjet állam és társadalom minden téren elért. Ha megvizsgáljuk az ipar bármelyik ágazatában, vagy a mezőgazdaságban, a művelődés, a kultúra, az életszínvonal, és a nemzetközi politika szakaszán elért eredményeket, láthatjuk, hogy a Szovjetunió és kommunista pártja joggal aratták az elmúlt időszakban azokat a hatalmas sikereket, amelyeknek örvendenek, amelyeket örömmel látnak a Szovjetunió barátai is, és amelyeket a Szovjetunió ellenségei és a nyugati burzsoá propaganda sem tagadhat. A szovjet emberek, a párta szakszervezeti, az ifjúsági funkcionáriusok, a köztársaságok és a területek képviselői, a kolhozok dolgozói jogos büszkeséggel beszéltek a kongresszuson az elvégzett munkáról és arról, az eltökélt szándékukról, hogy teljesítik az igényes feladatokat, amelyeket a kongreszszus jelölt ki a komunista párt és valamennyi szovjet kommunista számára a népgazdaság és az egész társadalom további fejlődésében. A szocialista és a kommunista társadalom anyagi alapjai fejlesztésének meggyorsítása Iránt támasztott igényesség, s ugyanakkor az új szocialista ember kialakítása, az emberek iránt támasztott igényesség és az ember tisztelete jellemezte az SZKP XXIV. kongreszszusán mind a visszapillantást, mind- az előretekintést. A XXIV. kongresszus és az SZKP politikájának egyik nagyon kifejező vonása az a küzdelem, amelyet a szovjet kommunisták, a szovjet nép és a szovjet állam a világbékéért, a háborús tűzfészkek felszámolásáért, az imperialisták terveinek megakadályozásáért folytat, azért, hogy kialakuljanak a békés emberi élet feltételei, minden nemzet békés fejlődésének feltételei. Ezt kifejezően hangsúlyozta beszámolójában Brezsnyev elvtárs, valamint a kongresszuson felszólaló többi küldött is. Néha magától értetődőnek tartjuk, hogy béke van, és mintha erről csak feleslegesen beszélnénk. Azonban tudjuk, hogy az imperializmus a világ számos pontján kezdett kisebb háborúkat, hogy vér folyik Vietnamban, hogy létezik feszültség a Közel- és a Közép-Keleten, hogy az imperializmus minden pillanatban kísérletet tesz arra, hogy valamelyik földrészen meggátolja a népek nyugodt, békés fejlődését. Milyen erő akadályozza meg a rendkívül felfegyverkezett Imperialista államokat abban, hogy háborús eszközökkel oldjanak meg különféle ellentéteket, és megvalósítsák hatalmi terveiket? A szovjet kommunisták kongresszusán hangsúlyozottan kiemelték, hogy a Szovjetunió, a szovjet nép, a fegyveres erők és a szovjet politika biztosította a Szovjetunió számára a 25 éves békés fejlődést. De ugyanakkor azt is megmondtuk, hogy nemcsak a szovjet polgárok számára biztosították a békét, hanem nekünk és egész Európának is. Mert Európában vannak erők, amelyek sok problémát erőszakkal szeretnének megoldani. Csupán a Szovjetunió politikája, gazdasági és katonai ereje tartotta, tartja ma és a jövőben is kordában az imperialista és a revansista vágyakat, hogy ne bonthassák meg a békés együttélést. A mi népeink is, amelyek történelmünk folyamán nehéz megpróbáltatásokon mentek át, az utolsó háború után eltelt 26 éven át, békés feltételek között élnek. Gyakran ezt is magától értetődőnek tartjuk. De országunkban azért van nyugalom, és mindenekelőtt azért élhetünk békés feltételek között, — és ehhez mindig vissza kell térnünk —, mert szövetségi kötelékekkel fűződünk a Szovjetunióhoz, a hatalmas államhoz, az európai és a világbéke szavatolójához. Ezt ismét felidézzük, amikor rövid idő múlva megemlékezünk az új csehszlovák—szovjet szövetségi szerződés aláírásának első évfordulójáról. A XXIV. kongresszus további kifejező vonása az SZKPnak az az igyekezete, amelynek célja a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom megszilárdítása, egységesítése, akcióképességének megerősítése és kapcsolata a nemzeti felszabadítási mozgalmakkal, Ázsia, Afrika és más földrészek számos országaival. A szovjet kommunisták tanácskozásán a kommunista- és munkáspártok, valamint az úgynevezett harmadik világ különféle demokrata pártjainak több mint száz küldöttsége vett részt. Mindnyájan érezték és kifejezésre juttatták, milyen pozitív szerepet játszik a Szovjetunió és kommunista pártja, s milyen reményt nyújt az egész világon a munkás-, a demokratikus, a haladó mozgalmaknak, a népek igyekezetének, amelyek célja a gyarmatosítás és a félgyarciatosítás formáinak felszámolása, mit jelent mindnyájuk számára a világ első és legnagyobb szocialista állama. A XXIV. kongresszus egyik nagyon kifejező vonása volt az az igyekezet, hogy kialakuljon a reakciós erők elleni front. Láthatóvá vált, hogy a Kína felől érkező különféle rágalmak ellenére a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Szovjetunió az a fő erő, amelyre nemcsak a szocialista államok, a munkás- és a kommunista pártok támaszkodhatnak, hanem a többi demokratikus és haladó erő is az egész világon. A kongresszus demonstrálta a Szovjetunió iránt érzett (tiszteletet és támogatást, és másrészt azt a támogatást, amelyet a Szovjetunió nyújt az egész világ békeszerető, haladó törekvésű munkásainak és dolgozó népének. A kongreszszus szemléltetően demonstrálta a proletár internacionalizmus alapelveit. Minden földrész képviselői, akik Moszkvában jelen voltak a szovjet kommunisták találkozóján, érezték, hogy az ő ügyükről ls szó van, hogy a kongresszusból ők is erőt, támogatást és reményt meríthetnek. A mi küldöttségünk is boldog volt, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja, a mi államunk az átélt válságok után ma szilárd része a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomnak, és hogy tiszta homlokkal kapcsolódhatunk be a világ nagy haladó áramlatának sodrába, s hogy valamenynyl testvérpárt így fogad el bennünket. A beszámolókban, a küldöttek és a testvérpártok képviselőinek felszólalásaiban különös figyelmet szenteltek a szocialista tábornak, e tábor egysége megszilárdításának, az öszszes közös politikai, gazdasági és szociális források kihasználásának és további fejlesztésének. Nagyon egyértelműen megmondták, hogy meghiúsítják az imperialisták és a különféle felforgató erők • tábor megbontására irányuló minden öszszeesküvését, amely arra törekszik, hogy szakadékokat keressen táborunk egységében, hogy gyengítse ezt az egységet. Minden ilyen szándék a szocialista országok és a kommunista pártok egyesült ellenállásába ütközik. Természetesen ezzel kapcsolatban — bár ki nem mondottan — mindenkiben felötlöttek az úgynevezett csehszlovák események, a mi fejlődésünk. Beszélt erről a mi küldöttségünk, és beszéltek erről más elvtársak is. Éppen a z utóbbi években kialakult csehszlovák fejlemények példázták, hogyan lehet egyrészt meggyengíteni a szocializmus fejlődését, veszélyeztetni a dolgozó nép forradalmi vívmányait, másrészt, hogy milyen eszközökkel lehet ezeket a terveket megakadályozni. A Központi Bizottság ülésein és a nvilvános gyűléseken gyakran elemeztük a válságos évekből leszűrt döntéseket és tanulságokat. Ebben er szellemben, a Központi Bizottság 1968. évi decemberi határozatának szellemében, az egész pártunk és dolgozó népünk döntő többsége által elfogadott „Tanulságok" szellemében lépett fel az SZKP XXIV. kong resszusán a mi küldöttségünk is. Rámutatott a válság belső és nemzetközi okaira, és internacionalista segítségként értékelte a Szovjetunió és a többi testvéri ország segítségét. Abban a szilárd hitben, hogy az 1 200 000 csehszlovákiai kommunista és dolgozó népünk hatalmas többségének nevében szólunk, köszönetet mondtunk a szovjet népnek, a Szovjetunió Kommunista Pártjának, és a szovjet kormánynak is az idejekorán nyújtott testvéri, internacionalista segítségért, amely akkor érkezett, amikor hazánkban az egészséges marxista forradalmi erők szétforgácsolódtak, dezorganizálódtak. Köszönetet mondtunk azért, hogy segítettek védeni dolgozó népünk forradalmi vívmányait, megvédeni a szocialista rendet, és lehetővé tenni, hogy magunkhoz térjünk, megszervezzük sorainkat és továbbfejleszszük a szocialista társadalmat. A különféle találkozók a kongresszuson, mind pedig a moszkvai és szverdlovszki üzemekben megrendezett beszélgetések alapján elmondhatjuk, hogy a szovjet emberek őszinte, testvéri és baráti érzéseket táplálnak munkásosztályunk, dolgozó népünk, a csehszlovák kommunisták iránt. Mindenütt örömüket fejezték ki afelett, hogy sikerült leküzdenünk a nehéz válságos időszakot, valamint eredményeink felett, amelyeket politikai, gazdasági és szociális téren elértünk. Minden lépésnél teljes sikert kívántak további munkánkhoz. Kifejezték támogatásukat a CSKP KB új irányvétele iránt és meggyőződésüket, hogy a CSKP XIV. kongresszusa ezt az irányt igazolja, megszilárdítja pártunk marxista—leninista pozícióját és új erőt ad neki. Ebben az értelemben fogadták fellépésünket és a CSKP politikáját is, a baráti államok többi képviselői, ebben a szellemben beszélgettünk és tanácskoztunk a lengyel, magyar, bolgár és az NDK-beli elvtársakkal, valamint a kapitalista világ számos pártjának képviselőivel is. Elmondhatjuk, hogy miután legyőztük a válságos időszakot és következetesen megoldottuk a kérdéseket, pártunk, népünk és államunk iránti barátság nem gyengült, hanem ellenkezőleg, megerősödött és megszilárdult. Csehszlovákia Kommunista Pártjának ma a nemzetközi kommunista- és munkásmozgalomban, a nemzeti felszabadító mozgalomban is nagyon-nagyon sok barátja és szövetségese van. Kijelenthetjük, hogy pártunk következetes Irányvonalával sikerült leküzdeni mindazokat a problémákat, amelyek a nemzetközi kapcsolatokban felmerültek és sikerült ismét felújítani az őszinte, baráti kapcsolatokát nemcsak a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal, hanem a nemzetkőzi munkás- és kommunista mozgalommal és a világ haladó mozgalmával ls. Ez népünk százezrei küzdelmének az eredménye, azé a küzdelemé, ameBESZÉDE lyet az elmúlt két-három évben vívtunk. Rendkívül figyelemre méltó, milyen gondot szentelnek a szovjet emberek, a kommunisták és a pártonkívüliek is a gazdasági problémáknak. Számunkra ez különösen fontos, mivel az utóbbi években elárasztottak bennünket a politikai és társadalmi problémák, s így a gazdasági problémák közvetlen megoldásához, hogy úgy mondjam, csak bal kézzel jutottunk hozzá. A szovjet kommunisták és az egész szovjet nép figyelme teljes mértékben a népgazdaság további fejlődésére összpontosul. Brezsnyev elvtárs beszámolójában idézte Lenin kitételét arról, hogyan válik a gazdasági fejlődés a párt fő politikájává, hogy a népgazdaságfejlődésétől függ az emberek életszínvonala, a szocialista állam ereje és valamennyi lehetősége is. A tanácskozás, amely az előző ötéves terv rendkívüli eredményeiből indult ki és a további távlatokat, a termelés hatékonyságát, racionalizálását, tudományos-műszaki fejlődését, a munka jobb szervezését, az irányítás és tervezés tökéletesítését stb. tartotta szem előtt, mindnyájunk számára szemléltető. konkrét és mondhatnám józan szeminárium volt, mely megmutatta, hogyan kell közeledni ezekhez a kulcsfontosságú problémákhoz. Ez nem csupán — a mi terminológiánk szerint — a párt második programja, hanem az a pártprogram, amelytől végső fokon függ az egész szocialista társadalom eredménye és a nép életszín vonala is. A küldöttek a kongresszuson, akár funkcionáriusok, akár állatgondozók voltak, vagy üzemi munkások, úgy léptek fel, mint felelős közgazdászok, akiknek a párt gazdasági irányvonala kötelező törvény, amit mindnyájan a saját szakaszukon, a saját munkahelyükön realizálnak. Az, amit a Szovjetunió elért, a szovjet kommunisták milliói, a szovjet emberek milliói végtelen szervező, alkotó munkájának eredménye. Figyelemre méltó a tudományos-műszaki forradalom eredményeinek elsajátításáért, a tudományos ismereteknek és műszaki vívmányoknak a gazdaságban való érvényesítéséért vívott küzdelem. Ezek a tények minden felszólalásban igen konkrétan nyilvánultak meg. Azokban az üzemekben is, amelyeket meglátogattunk. Elképzelhetetlen, hogy a tudományosműszaki haladás kérdéseit az iparban, a mezőgazdaságban, a közlekedésben stb. ne érintenék —, hogy ebben ne lennének érdekeltek mindnyájan, a tervezőktől kezdve, a tudományos intézeteken keresztül egészen a dolgozókig az egyes munkahelyeken. Ezt a kongresszust az újért, a konzervativizmus, az ügyintézésben a kényelmesség, az egyhelyben topogás ellen vívott küzdelem jellemezte. Ez jelemzi különben a Szovjetunió Kommunista Pártjának egész igyekezetét. Amikor jobb eredményeket várnak, amikor nagyobb társadalmi hasznot, nagyobb nemzeti jövedelmet várnak, amikor fokozni és javítani kell az emberek életszínvonalát és kulturális szintjét, ez egyáltalán elképzelhetetlen az újszerű hozzáállás, az új elgondolások, az új szervezési eljárások, az új műszaki találmányok nélkül. A mai szovjet valóságra jellemző minden területen az újért indított küzdelem. A gazdaság iránti hozzáállásban, a tudomány és technika problémáiban, ennek a termelésben való alkalmazásában, a termelés szervezésében stb. számunkra Igen sok a tanulság és ebből levonjuk a következtetéseket. Az SZKP XXIV. kongresszusa ra, valamint az SZKP Központi Bizottságának politikájára jellemző a dolgozók életszínvonalának emeléséért indított küzdelem. Az arról szóló adatok, hogy a Szovjetunióban az elmúlt öt év folyamán mit értek el a reálbérek, az ellátás, a társadalmi fogyasztás, a művelődés, a lakásépítés stb. terén, azt mutatják, hogy a Szovjetunióban évről-évre emelkedik az életszínvonal. Legalább egy adatot említek meg az óriási adattengerből. Az utolsó ötéves terv alatt több mint 11 millió lakásegységet építettek, ami körülbelül 50 egymilliós városnak felel meg. El hát annak a gigantikus igyekezetnek a gyümölcse, hogy a szovjet ember évről-évre jobban és kulturáltabban éljen. Ez az igyekezet folytatódik a következő ötéves tervben is. Olvashatták a konkrét és igen pontos intézkedéseket az egyes szociális rétegek és csoportok javára. Az az elgondolás, amely szerint a szocialista társadalom értelme a dolgozó emberről való gondoskodás, hogy a dolgozó ember a figyelem középpontjában áll, és hogy mindent érdekében tesznek — ezt az elgondolást elsősorban az életszínvonal emelésével realizálják. Csodálatraméltó, hogy a szovjet elvtársak ezen a téren is milyen igényes célokat tűztek ki. (Husák elvtárs beszédének befejező részét lapunk holnapi számában közöljük.) Tanácskozott az SZSZK és a CSSZK kormánya (ČSTK) — Tegnap ülést tartott az SZSZK kormánya. Az ülést dr. Peter Colotka miniszterelnök vezette. Széles körű vita keretében megítélte az SZSZK 1971—75. évi 5. ötéves népgazdaságfejlesztési tervjavaslata előkészítését. Elfogadta az előterjesztett tervjavaslat koncepcióját. A kormány a további fejlődés szempontjából fontos problémák megoldása céljából Intézkedéseket fogadott el, főleg az anyagi termelés terén. A tervfeladatokkal kapcsolatban megvitatta az SZSZK költségvetési kilátásainak javaslatát és állást foglalt az 1971—75. évi pénzügyi tervhez. Értékelte továbbá az 5. ötéves terv javasolt árpolitikájának alapelveit és az árképzés irányzatát. Megtárgyalta Bratislava fejlődésének problémáit. A kormány megvitatta az államigazgatásnak a közlekedés rendezésére vonatkozó javaslatait, amelyek az SZSZK hatáskörébe tartoznak, s egyben jóváhagyta a regiszlatív intézkedésekre vonatkozó javaslatokat, amelyeket jóváhagyás végett az SZNT elé terjesztett. • • • Josef Kordáknak, a CSSZK kormánya elnökének vezetésével tegnap plenáris ülést tartott a CSSZK kormánya. A tanácskozás első napirendi pontja a dolgozók 1970-ben kifejtett kezdeményezései eredményeinek kiértékelése volt. Ez a munkaverseny tavaly, a CSKP Központi Bizotságának 1969 szeptemberében kiadott felhívása után bontakozott ki, elsősorban a hazánk felszabadítása 25. évfordulójának tiszteletére tett szocialista vállalások formájában. A kormány a CSSZSZK kormányának és a CSFSZM Központi Tanácsának javaslatot tett arra, hogy az egyes vállalatokat és szervezeteket elismerésben részesítse. A kormány azután megvitatta a nemzeti bizottságoknak az 1970. évben indított versenyét s annak eredményeit. A továbbiakban a kormány elismerését fejezte ki a szovjet katonáknak a népgazdaságunk gyarapításában nyújtott tevékeny segítségükért. Azután részletesen megvitatta a takarékossági intézkedésekről szóló beszámolót. Rendkívüli figyelmet szentelt a CSSZK 1971 —1975. évi népgazdaságfejlesztési tervjavaslata megvitatásának, s jóváhagyta az ötéves terv előterjesztett koncepcióját, alapvető feladatalt és irányzatát. Ezenkívül megvitatta az 1971. május l-e és 9-e alkalmából adományozandó állami kitüntetések javaslatát, s megvitatott néhány személyi vonatkozású kérdést.