Új Szó, 1971. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-11 / 14. szám, Vasárnapi Új Szó

„A legényember úgy él, mint a király és úgy hal meg, mint o kutya. A nős ember úgy él, mint a kutya és úgy hal meg, mint a király." (J. Anouilh francia drámaíró) A h, az ido, milyen könyörtelent I Rohannak másodpercei, gyara" padnak percei, napjai és éveiI A gyermekévek már csak emlékként maradnak meg, az első szerelmet elhomályosítják más találkozások s így múlik el a viharos ifjúság ideje is. A férfiévekbe többségünk már párja oldalán lép. A férfiaknak csak kisebb része halad tovább egyedül, a 25. év már régen mögöttük maradt, és ök még mindig legények - agglegények. Ellenállnak minden csábitásnak, minden csapdának és védelmezik szabadságukat. Néha bizony nehezükre esik, hogy otthon őket csak „a rideg szoba" várja, a magányukat azonban egy óriási előny ellensúlyozza: a zoknit azzal a végével húzzák fel, amelyikkel ők akarják. Ennek ellenére azonban idővel még a legmegrögzöttebb agglegény is társaságra vágyik, s nem mindig fontos, hogy társát a gyengéd nemből válassza meg. Az ember természettől fogva társaslény és tudat alatt is közeledni akar a vtačniki nöbizottság is elhatározta, hogy segítséget nyújt nekik. Ám minden igyekezete hiábavaló volt. A házasságra felkészített öt jelölt közül még egyik sem adta be a derekát. Valaha egy bölcs a házasságot kalitkához hasonlította. A kalitkába zárt madarak ki akartak repülni, a kívül levő madarak pedig be. Miért kerülik olyan tisztelettudóan az agglegények ezt a „kalitkát?" Talán félnek? Azt mondják, hogy nem. Állítólag• azért nem nősülnek, mert már elég tapasztaltak, viharvertek, és éppen ezért nem' akarnak semmilyen csapdába esni. Lehet, hogy igazuk van. Ám, ebben az esetben is a kivételek erősítik a szabályt. Ha azonban mégis beadnák a derekukat, milyennek kellene lennie a választottjuknak? „Típusunk az olyan nő, aki férje iránt tisztelettel viseltetik. Mivel megszoktuk a magányt és a csendet, nem lehet az asszony nyelves. Legyen azonban szorgalmas, finom, társadalalkalmával letérdelnek, két ujjukat a bárdra — a makacsság szimbólumára teszik. Hátuk mögött áll a „keresztapa". Ezt a tisztséget rendszerint az egylet idősebb tagjai vállalják, akik azután gondját viselik az újonnan felvett tagoknak. Minden tag megkapja az agglegény igazolványt. Az igazolvány címlapját egy esernyővel átszúrt szív díszíti két galambbal, amely a csórében jeggyűrűt tartva más-más irányba száll. Az igazolvány további két oldalán olvasható az egylet alapszabályzata, amelyben szó van a tagok és az egylet kötelességeiről. Ide tartozik például a tagoknak a házasságra való felkészítése, az ismerettség megkötésénél nyújtott segítség és az ebből származó kötelességek, „abban az esetben, ha az egylet tagja házas. ságot köt, az egylet kiküldi képviselőit az ünnepségre, és a fiatalokat megajándékozza". Figyelemre méltó a mulatságok mottója. Éppen ez mutatja be szemléltetően, hogy fokozatosan mennyire időszerűtlenné vált az antiházasság eszméje. Az első évben a termet a következő felirat díszítette: „Olyan leány lesz az álmom, ki nem veszi szabadságom!" Az agglegények akkor még telve voltak optimizmussal, s önállóságukkal. Az eladó lányok szerintük elveszítették; minden eshetőségüket. Egy év múlva már kissé enyhébbek lettek. „Ha a pokolban is lesz lakóACCL[CENYrk többiekhez. Meg akarja osztani valakivel örömét, bánatát. Es így .,Hasonló hasonlónak örül" közmondás alapján az agglegények egyletekben tömörülnek. Az agglegények klubjai nem jelentenek újdonságot a világon, Szlovákiában azonban eddig még csak eyetlenegy létezik, mégpedig a Žiar nad Hronorn-i járásban levő Horná Trnávka községben. Hat évvel ezelőtt 14 trnávkai agglegény elhatározta, hogy egyletet létesít. Kiderült, hogy elég sok hasonló sorsú társuk van. Az Agglegények Egyletének ma már majdnem 200 nyilvántartott tagja van, s az új tagok felvétele mindig szilveszterkor történik. Az egyletbe való felvételre mindig sokan várakoznak. A felvétel legfőbb feltétele, hogy az új tag nőtlen és 25 éven felüli legyen. Az egylet valamennyi tagja megrögzött agg legény. Íratlan törvényük - n e m nősülni! S ezt a törvényt szigorúan betartják. Az egylet történetében ezt az íratlan törvényt eddig csak üt tag nem tartotta be. A sors iróniája az volt, hogy a cimborákat az egylet elnöke és alapítója, Ladislav Minich úr hagyta cserben. „Árulásáért" az egylet pénztárába 700 koronát kellett fizetnie s „hátrahagyatottait" tíz liter jó kisüsti szitvóriummal kellett megvendégelnie. Készséggel tette, s mu a volt elnök \ó férj és apa. mi szempontból kellő színvonalú és természetesen szép — festék nélkül . . . Az eszményi nő ilyen meghatározásút tolmácsolta az agglegények egyletének két tagja: Ján Martinka, a 28 éves elnök és Jozef Foltán, a 34 éves agglegény. Hát bizony mindkettő tapasztalt férfi és meghatározásuk a választott praktikus tulajdonságait tartja szem előtt. A házasságról alkotott elképzelésük azonban határozottan ideális. Igen, tapasztalt férfiak, a szerelemről alkotott elképzeléseik nem romantikusak. Hiszen már abban a korban vannak, amikor többet adnak az észre, mint az érzelmekre, ám ítéljenek önök: „A házasságot úgy képzelik el.. . mint kikötőt a viharos tengerben. Egy olyan helynek, ahol az ember megfeledkezik minden nehézségéről, élettársa mindenben megérti, kényelmes otthont biztosít számára és hűséges lesz hozzá." Óh, sóhajtanak fel sokan, akik már összehasonlították elképzeléseiket a valósággal. Bizony, a valóság gyakorta teljesen más. Képletesen az agglegények szavaival mondva — olyan a házasság, mint egy viharos kikötő az élet nyugodt tengerén. Olyan, mint egy orkán, mint egy tornádó, és még mit tudom én, milyen elemi erőkhöz hasonlítható a házasság. Ilyen esetben jobb lesz Shakespeare mondásához igazodni: „Egy jól sikerült öngyilkosság kizárja egy rossz házasság lehetőségét!" A házasság egy kalitka Az egylet majdnem öt évig védelmezte „seregét" a házassdgi fogadalomtól, öt évig vívta a rheg nem iizent háborút a házasságkötés ellen és támogatta az agglegényeket. Az idők azonban változtak. Az agglegények tudatosították, hogy egyletük sokkal jobban teljesíti majd küldetését, ha tagjait felkészíti a házasságra és segíti az ismerkedésben. Ebből a célból az egylet egy házassági tanácsadót nyitott, ahol tapasztalt „házassági bajnokok" tartottak előadásokat, akik már legalább kétszer vagy háromszor voltak nősek. A a bárdra Az agglegények minden évben találkoznak. Először a nagy szilveszteri gyűlésen, azután pedig a júniusi nyári gyűlésen. Szilveszteri gyűlésüket mar hagyományosan mulatsággal kötik egybe, amelyre az egész vidékről összesereglenek az eladó lányok. Hogy is ne, hiszen mindegyik legény számukra egy számításba jöhető vőlegény! Es a vidámságnak, a jókedvnek akkor se vége, se hossza. Az új tagok szilveszterkor teszik le a hűségi fogadalmat. A fogadalomtétel dalom, legénységem akkor sem adom!" Kijelentették, mi közöm a lányokhoz, fontos, hogy erősek maradjunk az elhatározásunkban. Mert az alatt az év alatt meggyőződtek arról, hogy ha' csak olyan leány tetszene nekik, aki nem akar férjhez menni, akkor egy sem tetszhetne. További 12 hónap után rájöttek, hogy hiába ragaszkodnak elveikhez, ha a leányok nem hajlandók elveiket megcáfolni. És ettől egy kissé elszontyolodtak: „Igyunk egyet cimborák, bor a legszebb élvezet, úgy sincs na gyobb boldogság, minket senki sem szeret". Most már végképp befellegzett nekik. Bánatukat a borba fojtották. A legutóbbi szilveszter alkalmával még szomorkodtak, bár már ital nélkül: ,,A sors miért oly mostoha, miért maradtam magamra?" kérdezték. Tettek olyan lépéseket is. hogy a következő évben szilveszteri gyülekezetüknek egy vidámabb mottót adnak. Meg akarják hívni Franciaországból azt a 25 vénkisasszonyt, akikről azt hallották, hogy valahol a Pireneusokban tartottak találkozót. Es csak úgy csemegeként még meg akarják hívni azt az öt szépségkirálynőt, akiket a legutóbbi öt év folyamán Franciaországban megválasztottak. Az agglegények nyári gyülekezetét mindig a természetben, szép környezetben rendezik meg. A bátortalan és megrögzött agglegények akkor mintegy varázsvessző suhintására boldog szerelmesekké válnak. A forró júniusi éjszakákon párosával el-eltűnnek és közülük néhányan csak a házasságkötő teremben, a nászinduló hangjainál állnak meg. Az öreg cimborák szomorúak lesznek ugyan, de csak úgy külsőleg. Mert mindenkinek csak jót kívánnak. „Az öregség karjaiban" címmel folyóiratot akarnak kiadni, amelyben főleg ismerkedési apróhirdetéseket közölnek majd. Azért, hogy idővel mindnyájan megízleljék a házaséletet. Azért, mert az egylet tagjainak korhatára egyre emelkedik. Tavaly az átlagkor 44 év volt. Bs mit mondjunk még végezetül kedves olvasók? Ha a cikkben valami nem tetszett, ne a szerzőt vádoljak. Ö semmiről sem tehet, mert nem tudja, hogy a fiúk mit gondoltak komolyan és mit nem. Mert az agglegények vidámsága és humora kimeríthetetlen. Es u zoknik után ez a második nagy előnyük. DUSÁN KLEIMAN Kelet-Szlovákia kihasználatlar kincse FELD0LG0Z0 IPARUNK TÁVLATAI A kelet-szlovákiai kerület hazánk legerdősebb országrésze, ahol a nyersanyagforrás további bővülésével lehet számolni. 1980 ig a fakitermelés eléri a 1,6 millió folyómétert, ami a jelenleginél 300 ezerrel több. Mindez azt igazolja, hogy fában valóban gazdag Kelet-Szlovákia. Viszont ennek a fontos nyersanyagnak a felhasználása korántsem kielégítő. Ennek okát elsősorban a fafeldolgozó ipar alacsonyfokú fejlettségében kell keresnünk. Erre utal az a tény is, hogy a kitermelt fa egyharmadát a kelet-szlovákiai kerület határain kívül dolgozzák lel. Szlovákia bútorgyártásából Kelet-Szlovákia kilenc, az országos átlagból pedig csupán három százalékkal veszi ki a részét. Ennek következtében a szükséges bútorok 80 százalékát máshonnan szállítják az ország fában gazdag kerületébe. Semmivel sem jobb a helyzet a többi faterméket illetően sem. A faipar bizonyos arányú fej lesztése Kelet-Szlovákiában a felszabadulást követö években vette kezdetét, amikor felépült a liencovcei fakombinát, a Sp. N. Ves-i „Nový Domov" bútorgyár ós néhány fürésztelep. Viszont az ötvenes évek deformációi gátolták ennek az iparágnak a fejlődését. Közel két évtized eitelte után most konkrét döntések születtek Kelet-Szlovákia faiparának céltudatos fejlesztésére. Ezzel nemcsak Kelet-Szlovákia egyik természeti kincsének gazdaságosabb felhasználása oldódik meg, ha nem ennek az országos viszonylatban is igen fontos iparágnak a fejlesztésével sokan julnak munkaalkalomhoz. Egyéb körülmények is indokolt tá teszik a faipar fejlesztését. Figyelembe kell vennünk például azt, amiről gyakran megfeledkezünk, hogy az új ötéves terv éveiben Kelet-Szlovákia területén közel 50 ezer új lakást építünk, s ehhez nagy mennyiségű fatermékre van szükségünk. A kerületi politikai és közigaz gatási szervek által meghatározott fejlesztési terv alapján került sor a Sp. N. Ves-i „Nový Domov" bútorgyár bővítésére és korszerűsítésére, melynek árutermelése a korszerűsítés után eléri majd az évi 130 millió korona értéket, s 164 százalékkal többet fog termelni, mint 1966ban. Ez azt jelenti, hogy ebben a bútorgyárban évente közel 26 ezer hálószobabútort gyártanak. A dolgozók létszáma 28, a munkatermelékenység i»edig 106 százalékkal növekszik. További a faipar fejlesztésével kapcsolatos akció a sabinovi bútorgyár építésének megkezdése. Ennek közvetlen közelében épül fel — a gazdaságosság legmeszszebbmenö figyelembe vételével — a „Šariš" fakombinát. Az építkezésekre közel félmilliárd koronát irányoztak elő. A sabinovi bútorgyárban 1974-ben évente közel 130 millió korona értékű bútort készítenek majd. A távlati tervben szerepel egy további új bútorgyár felépítése Királyhelmecen (Kráí. Chlmecj Ennek gondolata abból az adott helyzetből és lehetőségből született, hogy az új bútorgyárból a széles nyomtávú vasúton közvet lenül szállítjuk majd a bútort a Szovjetunióba, s ezáltal olcsóbb lesz az átrakodás, ós nem utolsósorban jelentős számú m un kaerőt foglalkoztat az üzem. | kulik)