Új Szó, 1971. március (24. évfolyam, 50-76. szám)
1971-03-07 / 9. szám, Vasárnapi Új Szó,
A z idő érlelődött. A húshiány, a tej árának emelkedése, a iakásrekvirálás mind ezt az <§rlelődést segítette. Csendőrök jártak lakásról lakásra, és elrekviráltak egy-egy szobát a katonatisztek és hivatalnokok számára, amelyért napi 70 fillért fizettek. Mindez a városi polgárokat ís elkeserítette. Közben hírek érkeztek mindenfelől, hogy a parasztok is követelésekkel állnak elő. Nem hajlandók kilenc vagy tizedrészért aratni, többet. követelnek. A drágulás magával hozta azt is, hogy a város üzemeiben a munkások mindenütt béremelést követeltek. Ebben a feszült légkörben 1920. június 13-ára tűzte ki a komáromi helyi pártszervezet a konferenciát, amelyen az új vezetőséget készült megválasztani: A jobb és baloldal szervezkedett, készült. .. Földessy képviselő valamit megsejtett abból, hogy a balszárny támadást készít elő személye ellen, ezért megkérte jó barátját, a város egyik szociáldemokrata rendőrtisztjét, hogy ő képviselje a hivatalos küldöttet. Jelenléte lehűti majd a forrófejűek magatartását. És a rendőrtiszt megtette képviselő barátjának azt a szívességet, hogy megjelent a konferencián. A konferencia azzal kezdődött, hogy Földessy képviselő a zsúfolásig megtelt Munkásotthon termében tartotta meg ouszámolóját. Szépen beszélt, kenetteljesén, a legfőbb gondja volt, hogy a lázadó kedélyeket lecsillapítsa. Többek között tapasztalatáról is beszélt, hogy a pártban sok az elégedetlenkedő a kormány politikájával holott tudhatnák, hogy ilyen rövid idő alatt képtelenség gyökeres változásokat végrehajtani. Ezért több türelmet és belátást kért az elégedetlenkedőktől. A munkabérek javításával kapcsolatban azt mondta, hogy folyamatban van, csupán idő kérdése, hogy életbe lépjen. Amikor a kollektív szerződések betartásáról beszélt, erélyesen az asztalra csapott és kijelentette, hogy kényszeríteni fogják a bérlőket és a földbirtokosokat, hogy szigorúan igazodjanak a koilektíb szerződésben lefektetett pontokhoz. Ezután emelt fővel rátért azokra a bajokra, amelyek az élelmezés körül tapasztalhatók, a liszt, a cukor beszerzésének a nehézségére. Hivatkozott arra, hogy az ország még mindig e szörnyű háború pusztítását szenvedi... Ekkor szólt bele egy hang: — Ki szenvedi? ... a nép, a dolgozó ember, aki a javakat termeli. Az urak azonban változatlanul jól élnek. Duhajkodnak és mulatnak. — Földosztásról pedig senki sem beszél. Földessy képviselő elvtárs is hallgat róla. — Minek választottuk hát? ... — Mit hozott számunkra a nagy választási győzelem? ... Ezek a hangok a zsúfolt terem különböző pontjaiból hangzottak el. Hegedűs, a gondosan öltözött, Jómegjelenésü párttitkár, kínosan feszengett az elnökségi asztalnál. Számított ugyan viharos gyűlésre, de arra nem gondolt, hogy a képviselőt beszámolója közben fogják félbeszakítani. Még mindig habozott, még mindig nem tudta, ki mellé álljon. Izgalommal várta a további fejleményeket. A habozás késztette arra is, hogy felálljon és kérje a hallgatóságot, hogy viselkedjék fegyelmezetten. Ekkor pár percre csend támadt, és ezt Földessy felhasználta arra, hogy folytassa beszámolóját. Azzal kezdte, hogy a lezajlott választások fényes tanújelét adták a munkásosztály egységének, töretlen összefogásának. Ekkor állt fel Steiner Gábor. Azt a kérdést tette fel a képviselőnek, ha a munkásosztály ilyen töretlen összefogásról tett tanúságot a választások során, miről tett ő tanúságot? Földessy erre ártatlanul azt felelte, hogy nem érti a kérdést. — jó — válaszolta erre Steiner —, akkor pontosabban megfogalmazom a kérdést. Azt kérdem, hogy megválasztása óta hol járt, melyik faluba, melyik városba látogatott el. Kivel tárgyalt, kinek segített, kit nyugtatott meg? Azt kérdezem, hogyan teljesítette vállalt feladatát mint képviselő? — Hát a képviselőházban —• válaszolta megrökönyödve, — végül is nekem az a kötelességem, hogy a képviselőházban harcoljak a munkásosztály érdekéért. — Köszönöm — válaszolta Steiner-—, ennyi is elég. Ilyen programmal nyugodtan lehetne a katolikus legényegylet képviselője is. Fergeteges, viharos, szűnni nem akaró taps tört ki erre a teremben, de Steinert nem lehetett látni, eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. Földessy a rendőrtiszt felé fordult, mintha tőle várna most segítséget, de az meg sem moccant. Határozottan tudta, hogy Földessy elvesztette a Játszmát. Ezt megerősítette a következő felszólaló is. Mező István vasmunkás öblös hangján azt mondta, hogy a képviselő úrnak cinkosaival kellett kártyáznia, ezért nem wlt ideje arra, hogy kinézzen a falvakra. Bezzeg a választások idején fáradhatatlan volt, nagyon Jól tudta, hová kell mennie, és mit kell a népnek mondani. Az iménti taps erre újra felhangzott ... És felszólaltak még mások is, sokan. Valamennyi felszólaló megegyezett abban, hogy kíméletlenül ostorozta Földessyt. Ekkor már tudta, hogy vesztett ügye van, arra is rájött, hogy nem könnyű u nép képviselőjének lenni. Ekkor már Hegedűs is tudta, hol a helye. A rendőrtisztnek mindössze annyit sikerült elérnie, hogy a konferencia III. pontját, amely az Internacionáléhoz való csatlakozást akarta megtárgyalni, levétette a programról. Ezt csendben Hegedűssél intézte "el. Hegedűs pedig igen ügyesen és tapintatosan a pont levételét azzal Indokolta meg, hogy ezt a kérdést először a párt országos vezetőségének kell megtárgyalnia. A konferenciának igazi nagy sikere végül abban csúcsosodott ki, hogy az új vezetőségből Földessy kimaradt. Baloldali zászlóvivők kerültek be a vezetőségbe, akiket egyenként, különkülön egyöntetűen választott meg a tagság. A vezetőségi tagok között ott volt Steiner Gábor ls. Földessy a rendőrtiszttel távozott. Gondterhelten mentek együtt egy darabig. — A legveszedelmesebb az a kis nyomdász — mondta a képviselő. — Igen — hümmögött kínosan a rendőrtiszt — nemcsak veszedelmes, hanem rendkívül értelmes, intelligens is. Ogy a sarokba szorított, hogy moccani sem tudtál. — Ki hitte volna? — bánkódott Földessy. — Mi az, hogy ki hitte volna?... Inkább azt kérdezd, hogyan választhattak meg ilyen hülyét, amilyen te vagy. Mert mégiscsak abszurdum, hogy megválasztásod óta meg sem látogattad a választókerületedet. — Minek, hisz mindenütt a csatlakozásról beszélnek. — Akkor meggyőzted volna őket a magad nézetéről, a csatlakozás helytelenségéről. — Könnyű neked. Csak próbálj a falvakon beszélni, érvelni a III. Internacionálé ellen, eltörik a csontjaidat. Hisz eleget jártam kint a választási kampány idején. A faluban ma az a helyzet, hogy az a paraszt is, aki alig tud írni-olvasni, az Internacionáléról beszél. Ogy ejti ezt az idegen szót. mintha az anyatejjel szívta volna magába. És hidd el nekem ebben a szóban van számukra valami nagyon vonzó: földszaga van. Különben is, hogy léphetek én fel az Internacionálé ellen, amikor a választási hadjáraton mellette agitáltam, és ezzel volt a legnagyobb sikerem. Hidd el, nem túlzok, ha azt állítom, hogy ezért, csak ezért választottak meg képviselőnek. Hallgatva, lehangoltan haladtak tovább. A rendőrtiszt rágyújtott. És miközben tűnődve a füstöt fújta, kissé hadarva és fölényesen megjegyezte. — Azért nem eszik a kását olyan forrón. Földessy elengedte a füle mellett a megjegyzést, mintha nem is hallotta volna. A magáét fújta. — Nyíltan megmondom, — folytatta ott, ahol abbahagyta — azért nem mentem a falvakra, az emberek közé, mert féltein. — Ezt már mondtad — jegyezte meg a délceg rendőrtiszt gúnyosan.— És látod — tette hozzá — közted ér, köztük, pontosabban a kis nyomdász és közted az a különbség, hogy te félsz, ő pedig nem fél. Földessy nem válaszolt. Arra gondolt, nincs sok érielme annak, hogy a rendőrtisztet is maga ellen hangolja. Jobb, ha hallgat, jobb, ha nem mondja meg az igazságot, amtről mindketten tudnak, azt, hogy a kis nyomdász a meggyőződéséért harcol. A rendőrtiszt mintha csak eltalálta volna a gondolatait, így folytatta: — Az a benyomásom, hogy az, amiért a kis nyomdász és társai harcolnak, erősebb a félelemnél. — Erősebb — válaszolta Földessy kurtán. — No, 110 — válaszolt a rendőrtiszt barátságosan — nem kell azért enynylre elszomorodni. Aki politikai porondra lép, annak a kudarccal is számolni kell. És végül nem szabad megfeledkezned arról, hogy Komárom még nem az ország — Köszönöm, — mosolygott kesernyésen — magam is erre gondoltam. A két jó barát kézszorítással vált el egymástól. A rendőrtisztnek nem volt igaza. Az, ami lejátszódott Komáromban, az nagyjában országszerte hasonló légkörben zajlóit le, és hasonló eredménnyel zárult. De ez érthető, nemcsak Komáromban, hanem az egész országban nőtt a munkanélküliség, a nyomor és az elégedetlenség a munkásság és parasztság körében. A gyűlölet Komárom reakciós elemei ellen a tetőfokra hágott. Amikor a munkások arról értesültek, hogy Boldoghy Gyula, az ipartestület elnöke a helyi képviselőtestületben állást foglalt a munkások kollektív szerződése ellen, még aznap összegyűltek a Munkásotthon előtt és onnan rendezett sorokban az ipartestület elé vonultak. Boldoghy a hír hallatára hanvatt-homlok menekült, a munkások pedig betörtek az ipartestület helyiségébe, s haragjukban mindent, amit ott találtak, szétromboltak. A könyveket, az iratokat az ablakon hajigálták ki. Egy hónapra rá, július 20-án, szombaton a város lakossága éhségtüntetést rendezett, munkát—kenyeret felkiáltással a Közélelmezési Hivatal elé vonult. A katonaságnak kellett két vagon lisztet adnia, hogy a nép haragját valahogy lecsillapítsák. Este népgyűlést rendeztek és hivatalos részről megígérték, hogy rövidesen biztosítani fogják a városban a gabona igazságos elosztását. Július végén, mint a futótűz terjedt el a hír. hogy az egész Csallóközben kitört a földmunkás-sztrájk. A beavatottak azt is tudták, hogy a sztrájk központja Nagymegyer, de a szálak Komáromig nyúlnak. A viharos eseményekre statárium kihirdetése volt a válasz. Steiner és társai ebben a feszült helyzetben nem karikázhattak ki esténkint a közeli falvakba, pedig szükség lett volna rájuk. Nem tehettek egyebet, minthogy hétköznap futárokat küldtek ki üzenetekkel az elvtársakhoz, a vasárnapot azonban egész nap közöttük töltötték, harcra, kitartásra buzdították őket. Addig ne álljanak munkába, amíg a kollektív szerződésben lefektetett követeléseket a földbirtokosok nem teljesítik. A cselédek, béresek, kisparasztok boldogan hallgatták ezeket a városi elvtársakat, meghívták őket ebédre, az asszonyok utolsó liszttartalékjukhoz nyúltak és lekváros gombócot főztek, hogy méltó módon megvendégelhessék ezeket a jó, áldozatkész embereket, akik törődtek a szegény ember sorsával. Steiner Gábor hiába szabadkozott, hogy nem éhes, és hogy otthon várja az ebéd, a meghívást el kellett fogadnia. Emberi méltóságukban érezték volna magukat megsértve, ha utolsó falatjukat meg nem oszthatják vele A múlt héten meg Gútán járt. ott megismerkedett Gogh Simon kertészszel ós feleségével. A beszélgetés során kiderült, hogy Gőgh elképzelése pontosan egyezik dédelgetett tervével, hogy meg kellene kezdeni a rendszeres pártoktatást a Munkásotthonban. Most, hogy Gőgh is szólt, nagyon aktuálisnak érezte ennek megvalósítását. A csallóközi sztrájk a földmunkások teljes győzelmével végződött. A vezetőket, akiket a sztrájk kezdetén letartóztattak, szabadon bocsátották. A földmunkások biztosítékot kaptak arra, hogy nyolc napon belül a kollektív szerződésben lefektetett összes járandóságokat megkapják. A szeptember közepén kiadott hivatalos közlemény kimondta; azokban a községekben. ahol ezt a megállapodást nem tartják be, felfüggesztik a jegyzőket. Persze nem mindenütt igazodtak a kollektív szerződéshez, a jegyzőket sem bocsátották el, éppen ezért a városokban és falvakban szakadatlanul folyt a harc. SZABÓ BÉLA: ERŐSÖDVE Részlet a szerző Hűség című regényének II. kötetéből
