Új Szó, 1971. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1971-03-06 / 55. szám, szombat

'PARTHARCOSOK EMLÉKEIBŐL PRAGAT VEDTOK MADRIDNAl „".'.. és ettől á pillanattól kezdve tagja vagy Csehszlovákia Kommunista Pártjának! — hangzott a teremben. Meghatottan álltam elvtársaim között, kérges tenyerek szorították meg keményen a kezem. És én azokban a percekben visszagondoltam gyermekkoromra, szülőfalumra, ahonnan a súlyos nyomor és lázadó természetem űzött el... Eszembe jutott a cukorgyárban a kizsákmányoló Kufner báró hasznáért robotoló apám barázdákkal szántott arca, nyílt, őszinte tekintete, anyám lúgmarta keze, aki a családról való gondoskodás mellett az urak fehérneműjét mosta, hogy valamivel több kenyér kerüljön az asztalra. A mosókonyha fülledt levegője korán elragadta családja köréből, idő előtt a diószegi temetőbe költözött... Mérhetetlen nélkülözésben éltünk. Mi gyerekek koravének lettünk és már zsenge korunkban lázadoztunk az igazságtalanság ellen. Apám sokszor beszélt nekünk az oroszországi eseményekről, a forradalomról, Leninről. Gondolkodásom formálásában nagy szerepet játszott Diószeg és környéke forradalmi munkássága, amely elszántan harcolt a kizsákmányolók ellen. Visszaemlékeztem a mezőgazdasági munkások nagy sztrájkjaira, a kosúti sortűzre... Anyám halála után inasnak szegődtem el, hogy szűkös asztalunknál eggyel kevesebb legyen az éhes száj. Az éhezésből azután is kijutott, munkaadóm embertelenüli bánt az alkalmazottaival. Engem különösen gyűlölt lázongó természetemért. Inasidőm letelte után azonnal felmondott és én egyik napról a másikra az utcán találtam magam. Búcsút vettem szülőfalumtól és néhány napos gyaloglás után Bratislavában kötöttem ki. A városban alkalmi munkahelyeimen csakhamar utat találtam a forradalmi ifjúsági szervezetbe, majd a pártba. Bekapcsolódtam a haladó erők szervezett harcába, eljártam a marxista—leninista előadásokra, figyelmesen hallgattam Stelner Gábor, Major Isván és más pártvezetők előadásalt a CSKP céljairól. Egyre növekedett bennem a vágy, hogy elvtársaim méltónak tartsanak a kommunista párttagságra. A pártba lépésemet követő esztendőben, amikor már feketére sűrűsödött a fasizmus vihara Európa egén és első villámai a Spanyol Köztársaságot sújtották, több ezer társammal egyetemben én is jelentkeztem, hogy Gottwald elvtárs szavai szerint „Madridnál védjem Prágát". Bratislavából a spanyol lövészárokig vezető út nagyon bonyolult volt. Az első akadály már a kiutazási engedélyem megszerzésénél felmerült. Bratislavában nem volt mé:g illetőségem, a „hontalan" ember pedig nehezen kapta meg a szükséges okmányokat. Végül is a párt segítségével felülhettem a Prága—Párizs között közlekedő gyorsvonatra. Prágában az elvtársaktól megkaptam azt a címet, amelyen Párizsban jelentkeznem kellett. A párizsi pályaudvar kavargó forgatagában szinte elveszett embernek éreztem magam. Ott álltam az óriási város küszöbén, ismeretlen ország közepén, melynek nem értettem a nyelvét. Végül elhatároztam, hogy taxiba ülök, és így jutok el a megadott címre. Jelbeszéddel próbáltam megértetni szándékomat az egyik sofőrrel, és mutatni akartam neki a címet. A söfőr elmosolyodott, rá se nézett a cédulára, hanem intett, hogy üljek be. Oticélom előtt tett. le és amikor pénzt nyújtottam feléje, tagadólag intett a fejével, megszorította a kezemet és elhajtott. Kis epizódja volt ez a munkásosztály szolidaritásának. Az említett címen sok elvtárs — munkás, paraszt és értelmiségi — jelentkezett a világ különféle országaiból. A francia—spanyol határon az átkelés nagyon nehéz volt, árgus szemekkel őrizték a határt az úgynevezett „nem intervenciós bizottság" katonái. Sikerült azonban spanyol földre érnünk, annak az országnak a földjére, amely akkor két világnézet véres összeütközésének szinterévé vált, ahol elszánt harcot vívott a proletariátus a fasizmus ellen. A napok, a hetek, a hónapok szakadatlan, ádáz harcokban teltek, őrjöngve tombolt a háború, az éjszaka egybeolvadt a nappallal, az élet a halállal. Nem sokára egy tankelhárító üteg parancsnokává neveztek ki. Az egységben 16 nemzet fiai harcoltak, néha bábeli nyelvzavar uralkodott köztük, mégis megértettük egymást, összefűzött bennünket a közös cél. Rettenthetetlen elszántsággal küzdött minden egyes harcos, a kommunisták példát mutatták bátorságban, fegyelemben és kitartásban. Elszántságunk, önfeláldozásunk ellenére a fasiszták óriási túlereje — amelyet bőségesen táplált a nemzetközt imperializmus, főképpen pedig a német és az olasz fasizmus — legyőzte a Spanyol Köztársaságot. Az elkeseredés könnyeivel szemünkben vonultunk vissza a határ felé. Franciaországban koncentrációs táborok vártak ránk, kegyetlen szenegáli és spahi őrök őriztek bennünket a drőtsövények mögött. Bár a táborparancsnokság provokatőröket és besúgókat csempészett a foglyok közé, ml ennek ellenére a szervezeti élet, a kölcsönös kapcsolatok megteremtésére törekedtünk. Sikerült összeköttetésbe lépnünk a Francia Kommunista Párttal, a francia kommunisták segítséget nyújtottak nekünk és ez új erővel töltött el bennünket. Minden veszélyt és akadályt leküzdve eljuttatták hozzánk az illegális Rudé právo példányait. A második világháború kitörése után honfitársaim közül sokan jelentkeztek a Franciaországban megalakult csehszlovák egységekbe. Ezt a burzsoá kormány nagykövete, Osusky és társai szervezték meg. 1940 decemberében soroztak be. Januch ezredes dörgedelmes, de egyben fenyegető szózattal fogadott bennünket: „Aki „kommunista agitációt folytat, azt a szigeti börtönerődbe szállíttatom!" — ismételte el többször is. A fenyegetés természetesen nem riasztott vissza bennünket a kommunista tevékenységtől. Erről tudomást szerzett a parancsnokság, az elhárító tisztek tájékoztatták a csehszlovák kormányt, amely a nagykövet útján utasítást adott, hogy keményen lépjenek fel a kommunisták ellen. Közben azonban harcba vetettek bennünket az ellenség ellen. Nem rajtunk múlott, hogy nem küzdhettiik végig a fasizmus elleni harcot. Franciaország és Németország fegyverszüneti egyezményt kötött és a hadsereg feloszlott. A csehszlovák katonák egy része Angliába ment, mások Franciaországban maradtak, illetve szétszóródtak a szélrózsa minden irányában. Mi kommunisták a párt utasítására Franciaországban maradtunk és kerestük a hazatérés lehetőségét. Marseille-ben megalakult a CSKP ottani vezetősége, amely kapcsolatba lépett az FKP vezetőségével. 1940 végén közölték velem, hogy Szlovákiába kell utaznom, és az lesz a feladatom, hogy előkészítsem a talajt a többi hazatérő elvtárs számára. Egy cseh elvtárssal együtt kúsztunk át a demarkációs vonalon a sűrűn felállított német őrök között. Néhány napos viszontagságos út után Párizsba értünk, ahol a megadott címen Nelly Štefková elvtársnő fogadott. Készségesen segített bennünket, kipihentük a hosszú út fáradalmait. A hazatelepítési bizottság cégére alatt Vajfiek elvtárssal indultunk haza 1941. január végén. Egy francia cipész a cipőm talpába rejtette azt a titkos üzenetet, amelyet át kellett csempésznem a határon. A bratislavai pályaudvaron rendőrök, gárdisták és detektívek fogadtak bennünket. Tudtuk, hogy a kommunistákra, a volt interbrigadisákra vadásznak. Az autóbusz előtt valami okból kavarodás keletkezett. A zűrzavart kihasználva Vajőek elvtárssal együtt sikerült eltűnnünk az éjszaka sötétjében. Másnap utasítás szerint felkerestem Takács Gizit, akinek drogériája volt a Szárazvámon. Takács elvtársnő kötött össze az illegális pártvezetőséggel. Találkoztam Krajfták Ottóval és átadtam neki a cipőtalpamban átcsempészett titkos anyagot. Krajfták elvtárs bekapcsolt az illegális munkába, összekötött Fendt, Grek, Fábián, Müller és más elvtársakkal. Közösen készítettük elő a többi elvtárs hazatérésének feltételeit. Lakást, hamis okmányokat, igazolványt és pénzt kellett szereznünk a részükre. Ezenkívül terjesztettük a párt röplapjait és más illegális anyagokat. Ekkor kerültem kapcsolatba Karia Konvičkovával, Beer Lajossal és Vanek elvtárssal. Nemsokára további interbrigadisták érkeztek Franciaországból, köztük Kubin Károly, Fábry István, Liptovič és Novák elvtársak. Többet közülük át kellett juttatni a határon, Fábry elvtársat Magyarországra, a cseh elvtársakat pedig a protektorátus területére. A hamis igazolványokat Grek elvtárs készítette el mesteri ügyességgel. A rendőrség elfogatási parancsot adott ki ellenem, ami nagyon megnehezítette helyzetemet, és gyakori lakásváltoztatásra kényszerített. Néha meglátogattam nővéremet is a Mýtna utca 36 szám alatti lakásában. A konspirációra való tekintettel figyelmeztető jelet beszéltünk meg veszély esetére. Egy alkalommal észrevettem a figyelmeztető jelet, az ablakpárkányra helyezett virágvázát. A rendőrség éppen házkutatást tartott nála. Később megtudtam, hogy végighurcolták a városon, és ráparancsoltak, hogy ha engem meglát, azonnal figyelmeztesse kísérőit. Ezután még szigorúbban betartottam a konspiráció szabályait, az illegális feladatokat azonban továbbra is végrehajtottam. Vajček, Krajfták és Fábián elvtársakkal együtt Ruži.novban létrehoztuk a pártházat. Elvtársaink később itt nyomtatták a röplapokat, a Hlas fudut, a Kladivot és más pártanyagot. Amint már említettem, gyakran változtatnom kellett a lakhelyemet. Ebben többek között segítségemre volt Solc Mária. Amikor a párt területi bizottságának vezetőségét, — Krajfták, Fábián, Váfta, Škrabala és más elvtársakat letartóztatták, akkor Solc, Novák és Hlinenský elvtársakkal úgy döntöttünk, hogy továbbra is folytatjuk az illegális munkát. Közben megteremtettük a kapcsolatot a párt Központi Bizottságával, és a továbbiakban már az irányította munkánkat. A fasiszta rendőrség fokozta az ellenállók üldözését, számos elvtársunk börtönben sínylődött, sokunknak nyomában voltak a kopók. Ezért utasítást kaptunk a párttól, hogy szervezzük meg a partizánegységeket. Összeköttetésbe léptünk a fasisztaellenes érzelmű katonákkal és fegyvereket szereztünk tőlük. Az első partlzánegységekkel azok az elvtársak indultak a hegyekbe, akiket a letartóztatás veszélye leginkább fenyegetett. így alakult meg a Jánošík partizáncsoport. Én már nem jutottam el a hegyekbe, mert 1942. május 22-én letartóztattak. Egy áruló buktatott le. A rendőrség kéthónapos kegyetlen kínvallatás után átadott a Bratislavai Kerületi Bíróságnak, amely Krajiíák Ottóval és a többi elvtárssal együtt ítélt el. A bratislavai, a nyltraí és a leopoldovi fegyházakban raboskodtam, majd a mauthauseni koncentrációs táborba hurcoltak. Itt értem meg a felszabadulást. KKSAK GÉZA, Bratislava SZÓLJON HOZZÁ...! „A társadalom a szocialista családért!" Habár ez nálunk állandó feladat ás felsorolhatnánk számos konkrét, megvalósított, a család támogatására vonatkozó intézkedést, mégis ez a bevezető mondat sokszor csupán jelszóként hat. Mint tézis, melyet éppenséggel gyakran ismételnek, viszont annál kevésbé teljesülnek a lakosnk ez irányú kívánságai. A fontos rendele leket megértéssel, vagy tán mintegy magától értetődő dolgot tudomásul vesszük és — közömbösek maradunk irántuk. Élénken emlékezetünkben él, hogyan tud a lakosság — az érdekelt fél — bekapcsolódni egy-egy probléma megoldásába. Lapunkban is már foglalkoztunk hasonló jellegű akciókkal. Ma ismét munkához látunk, mely talán hosszú és nehézkes lesz, de reméljük, hogy a lakosság hozzájárnlásával sikerülni fog az állóvizet felkavarni, a megoldatlan vagy hiányosan kezelt problémákat megoldani és így konkrét segítséget nyújtani a szocialista családnak. Évek óta megállapíthatjuk, hogy a közszolgáltatások fejlődése nem tud lépést tartani a követelményekkel. Érzi ezt minden család, de különösen, akik a szolgáltatások hiányosságait kénytelenek egyedül pótolni szabadidejük, önművelésük, gyerme keik nevelése rovására. A gyakorlat azt mutatja, hogy néha csekély beruházással, egy kis jóindulattal elérhetnénk azt, hogy amink van kihasználjuk, korszerűsítjük, hogy megkeressük a tartalékokat att is, ahol eddig eszünkben sem jutott keresni a szolgáltatóknál, a kereskedelemben, a gyermek számára létesített intézményekben, a közös étkeztetésben, az emberi agyban és találékonyságban. A hibák feltárása nem lesz nehéz. Lakosaink tudnak a környezetükben fellelhetoekröl. Most induló akciónk arra hivatott, hogy összegyűjtse és közzétegye az emberek javaslatait, elképzeléseit. A továbbiak során hozzálátunk a legjobb ötletek megvalósításához. És a végső eredmény mi lehet más, mint a lakosság elégedettsége, a dolgozó nő napi gondjainak csökkentése, ami nyereség az egész társadalom számára. Összegezve: használjuk ki és javítsuk meg, ami már van. Fogjunk össze tehát, kedves olvasóink! Szóljanak hozzá ...! VÁLLVETETT IGYEKEZETTEL Az utóbbi években kialakult gazdasági helyzet nem teszi lehetővé jelentősebb befektetésekkel támogatni a terciár szféra fejlődését. A helyzet megoldására született a Csehszlovák Rádió, a Pravda és más szlovákiai újságok kezdeményezésére a Szóljon hozzá" akció. Mindenekelőtt abból indulunk ki, hogy keressük és megtaláljuk a lehetőségeket a közszolgáltatások megjavítására. Nagy tartalék az emberek kés&aége, felelősségtudata és az a törekvésük, hogy jobban, kezdeményezőbben dolgozzunk. A jó ötletek és , javaslatok megvalósításával csodákat lehetné művelni. A csoda viszont a jól végzett munka eredménye a kereskedelemben, a közszolgáltatásokban, a gyermekintézményekben. A nemzeti bizottságok, üzemek, efsz-ek és az intézmények dolgozóinak jóindulatával sok mindent helyrehozhatnánk, természetesen a központi állami szervek segítségével. Es mennyivel elégedettebbek lennének az anyák, s velük együtt az üzemek és azok a munkahelyek, ahol nők is dolgoznak. A „Szóljon hozzá" akció mindezt a lakosság együttműködésével, a közös törekvés légkörének kialakításával óhajtja megoldani. ELENA LITVAJOVÁ, a Szlovákiai Nőtanács Központi Bizottságának elnöke KÁRBA VESZETT ÓRÁK Amit nem tudunk elintézni munkaidő után, elintézzük a munkaidő alatt. A bevásárlást is sokszor munkaidő alatt végezzük. Elképzelhető lenne az is, hogy a munkahelyen a büfében félkészárut, élelmiszereket is vásárolhatnánk. Egyelőre azonban mi mást tehetünk, itt vásároljuk a tejet, amott a húst, másutt a zöldséget. Gyárainkban váltakozó műszakban dolgoznak nők is. A bölcsődék és óvodák, a napközi otthonok viszont csak egy műszakban működnek. Örömmel étkeznénk jól, egészségesen, változatosan üzemi konyháinkon, de — csökken az ilyen étkezdék száma, bizonyára ennek is megvan az oka. Ilyen és hasonló problémák megoldását szeretnénk elősegíteni a „Szóljon hozzá" rovattal. A legégetőbb fogyatékosságok elemzése után versenyt hirdetünk megoldásukra. Megoldás, mely nem igényel nagy befektetést, hanem szervezési intézkedésekkel, fokozott kezdeményezéssel, találékonysággal is mégvalósítható. A legjobb ötleteket jutalomban részesítjük, közzétesszük, és előterjesztjük az illetékes szerveknél. Ankétunk második részében az akcióba bekapcsolódó tömegtájékoztatási eszközökre hárulnak a további feladatok. Közzéteszik az egyes problémák megoldására vonatkozó feladatokat, propagálni fogják a megfelelő ötleteket és a tapasztalatcserét. A javaslatokat szakemberek fogják elbírálni. _ A tárgykör, amelyet hoszszabb időn keresztül, égészen a legszembetűnőbb hiányosságok kiküszöböléséig figyelemmel kísérünk: a kereskedelem munkájának megjavítása (szervezése, az elárusítás új formái, a választék bővítése és főleg a félkészáruk árusítása). Ezt köyetően a közétkeztetést tűzzük napirendre (üzemi és iskolai étkezdék), az üzemi büféket, közszolgáltatást (mosás, tisztítás, lakáshigiénia, borbélyüzlet, fodrászat stb.). Gyermekintézmények és szociális intézetek alkotják azt a további területet, melynek az olvasókkal karöltve figyelmet szentelünk. A legjobb ötletek beküldőit pénzbeli jutalomban részegítjük. Illllllll Közöljék velünk tapasztalataikat és ötleteiket ELSŐ KÉRDÉSÜNK OLVASÓINKHOZ Mi nem tetszik önöknek üzleteinkben és hogyan képzelik el az ideális vásárlást? Válaszaikat egy héten belül küldjék el szerkesztőségünk elmére. A válaszok szerzői között hat értékes tárgyi nyereményt sorsolunk ki. Illllll