Új Szó, 1971. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1971-03-05 / 54. szám, péntek

A b daki eset AZ ILLETÉKESEK FIGYELMÉBE ^AiiiitíiäÉíoir . . í Tóthpál Gyula felvétele A bírálat és önbírálat jegyében AZ ÉVZÁRÓ TAGGYŰLÉSEK ESEMÉNYEI A szerkesztősegünkbe érkezett leveleket bCngészve találtam rá Cziprus Károly, gimnáziumi tanuló panaszára: „Meddig kell még arra várnunk — írja —, hogy a mi falunkban is méltó keretek között szórakozhasson az ifjúság?" Először arra gondoltam, hogy ez igazán csak rajtuk, a falu fiataljain múlik, még akkor is, ha „... mindmáig nincs a falunak kultúrháza", amint azt néhány sorral lejjebb olvasom. Nincs kultúrház? Építsetek fiúk, akartam válaszolni; egy kis összefogás, egy kis többletmunka, egy kis pénz (bizonyára akad majd patronáns is), építsetek, mint ahogy azt annyi más faluban tették, és éljetek boldogan. Csakhogy messziről összemosódnak a részletek, mint ez esetben is. Bodakon (Bodíky) bizonyára keserű legyintéssel fogadták volna tanácsomat, hiszen az ő ügyük egy nagyobb s nehezebben kikerülhető akadályba ütközik. Ez az akadály pedig maga a Duna. A Duna. amely eddig bőségesen ellátta a falut hallal, de amely most újabb áradásra készül. Rudinszký Lukács tanítóval beszélgetek: — Reménytelen ügy — mondja. — A vízduzzasztó miatt van az egész: Bodak elmerül a Körtvélyes (Hrušovj és a magyarországi Dunakiliti közé tervezett mesterséges tóban, vagy — jobb esetben — szigetté válik, amint azt rebesgetik. Akár így, akár úgy: az itt élők számára ez mélységes tragédia. Járom a falut: csupa régi ház, poros utak. Itt bizony megállt az idő, megállította egy orszáA Szlovák Nemzeti Múzeum, az Oravai Galéria s a Történeti Intézet dr. Irena Pišutová rendezésében érdekes anyagot mutat be. A különböző képzőművészeti ágak, monumentális és kamarakiállítások egymást sűrűn felváltó tárlatainak urbánus, kulturált, olykor rafinált légköre után határozottan jólesik a bratislavai Vár második emeleti kiállítási termében egyszerű, mesterkéletlen népi megnyilvánulásokkal találkoznunk. A Múzeum, a Galéria és néhány gyűjtő magántulajdonát képező, csak részben népművészeti termékek, zömben a naiv művészet kategóriájába tartoznak. Ezek a fafaragások földművesek, iparosok munkái, akik vagy nyugdíjasok, vagy még folytatják eredeti mesterségüket. öreg emberek, az ünnepek s a hosszú téli napok puha csendjében úgy érzik, hogy régi emlékeiket, mai benyomásaikat ki kell mondaniok. Önkifejezési eszközük nem a szó, hanem a faragókéssel, a vésővel megmunkált fából, ritkábban a kőből kibontott forma. Kisebb-nagyobb figurák vallanak arról, hogyan látják kedveseik alakját, arcát, mondabeli nemzeti hőseiket, a ma körülöttük, velük élő, nyüzsgő dolgozó embereket, s a bibliának lírával-drámával átszőtt történéseit. A legtermékenyebb mester köztük Štefan Šivan, 61 éves földműves. A nép igazáért kiálló Jánošíkjai öntudatosan feszítenek derekukon a hazai ornamentikával díszes tüszővel, kezükben a fejszével. S ott az egész falu, a bárányait terelő gazda, az egykedvű pásztorok. Tehenük 'hátán ül madzagából font ostorával a gyerek, utánuk ballag a bocskoros asszony, s a férfi vezeti a menetet. Tompa arckifejezésű lovas, kecskefejfl dudáját fúvó, jól megfigyelt legény sorakozik fel a többi mellé. A 69 éves P. Kontúra volt postás a mezei s a házi munka egy-egy jelenetét ábrázolja kedvteléssel. — O. KorkoS 46 éves hegesztő feleségének egyéni vonásokat feltüntető arcmása s egy ötletesen stilizált és színezett női fej plasztikai érzékenységet jelez. Elevenséggel formált népi típusai Is meglepő készségre mutatnak. — O. Sklenka 76 esztendős vasutas életképszerűen ábrázolja a Kengosan fontos gazdasági terv. A kiutat Felbár (Horný Bar) irányában keresem, ugyanis Bodak Felbár körzetébe tartozik. A hnb új s nagyon impozáns épületében Štefan fakubčik, az intézmény titkára fogad: — Higgye el — mondja — ez a ml legfájóbb ügyünk. A vízi erőmű mindent determinált: Bodakra vonatkozóan például már 1.1 éve megszüntették a házépítési engedélyek kiadását. Az emberek, persze, tágítanák az adott keretet: házakat építenek olyan telkeken, amelyeknek nem is tulajdonosai. Nem tudom, mi lesz velük. Egy esetleges evakuálás esetén aligha kapnak majd kártérítést. Mi mindenképpen igyekszünk rendezni a dolgokat. Bodak kulturális élete tényleg megoldatlan: egy provizórikus kultúrház fölépítését javasolták 150 000 koronás költségvetéssel, de a 8X9 méteres belső térséget kicsinek találták a bodakiak. Oj terv készült (750 ezer koronás kiadással), amely szerint 850 000 koronát emésztene fel a művelődési otthon építése. Erre viszont nincs pénzük. A helyzet így továbbra is kilátástalan. A régi kultúrházat az összeomlás veszélye miatt lebontották, új pedig nem épülhet. A kétosztályos iskola nem győzheti kielégíteni az igényeket: itt gyűléseznek a tömegszervezetek, itt van az egyszekrényes falusi könyvtár, s itt kerül sor a kisebb méretű kulturális akciók, ünnepségek megrendezésére is. A fiatalság pedig — jobb híján — kitartóan ücsörög a kocsmában. -czdertilolást, a Fazekast, a Kovácsot. — /. Sátor asztalos pirosra pácolt fából ügyesen stilizált asszonyalakot formázott. — A legmeglepőbb jelenség M. Cupek 67 éves volt pék. Durván megdolgozott kő- és homokkő figurái egyéni fogalmazásúak, indulati és érzelmi töltésűek. Témaköre a legváltozatosabb. Sokat olvashat, s a befogadott tartalmakon elgondolkozik. A Michelangelo, a Tudós, a Notre Dame harangozója, a Tátra szelleme, De Gaulle, az Eszkimó, Rudavský szobrász arcmása, a Vadászok, a Szunyókáló, a Házasok, a groteszk, kissé ironizáló vonásoktól sem mentes méhcsípte arcú férfi csupa olyan munka, ami előtt tűnődve áll meg az ember, s arra gondol, hogyha 50—60 évvel ezelőtt lettek volna szakkörök, akkor ma talán nem volt pék lenne Cupek foglalkozásának megjelölése. A bibliai tárgyú plasztikák egy úgyszólván eltűnt kor gondolat- és érzésvilágát tükrözik. Ha témájuktól elfogulatlanul eltekintünk és mai szemmel s értelemmel mérjük fel őket, megtaláljuk bennük egy kihalt nemzedék érzéseit, emlékeit, amik utódaiknál időnkint felbukkannak s mint a népi alkotóerő, képzelet és szépérzék anyagban való kifejezései nyilvánulnak meg. Természettudományos, haladó eszmeiségű korunk nem zárkózik el értékelésüktől, mert bár jóformán csak tudat alatt élő emberi tartalmakat fejeznek ki, maradandót képviselnek. A fent említetteken kívül f. Gregaš 58 esztendős munkás, /. Mackó földműves, S. KorkoS, aki a fa görcseit jó érzékkel használja föl a kifejezés fokozására és A. Blaiek bibliai tárgyú fafaragásainak három fő típusa van. A Madonnák, az anyai szeretetnek és áldozatosságnak, a Piéták, a gyermekét vesztett anya tragikus fájdalmának, gyászának és Krisztus, a férfi igazságtalanul rámért szenvedésének a megjelenítői. Az egyszerű, kezdetleges eszközökkel, naivitással alakított figurák agyontechnizált korunk emberéhez is szólnak, mivel a boldogságból és boldogtalanságból fakadó anyai érzések s a férfiasan elviselt szenvedések tragikuma az élet örök körforgásában megismétlődő jelenségek. BARKÁNY JENÖNFI A rimaszombati (Rim. Sobota) járási pártbizottság nagy gondot fordított az alapszervezetek évzáró gyűléseinek előkészítésére. Az eredmény meg is látszik, hisz néhány szervezet kivételével a taggyűléseken a részvétel százszázalékos és a problémákat a CSKP és az SZLKP Központi Bizottsága decemberi plénuma határozatainak szellemében oldják meg. Pozitívan értékelhetjük azt is, hogy az évzáró gyűlések beszámolóit nagyobb kollektívák dolgozták ki, és az alapszervezetek politikai helyzetét a legfelsőbb pártszervek határozatai szellemében értékelik. A rimaszombati járásban eddig megtartott évzáró taggyűlések azt bizonyítják, hogy a szervezetek túlnyomó többsége bírálóan értékelte a pártszervezetek, a pártbizottságok és egyes párttagok munkáját. Értékelték a nemzeti bizottságok és a társadalmi szervezetek tevékenyséR4TIBA EL HEFNY Ének, zongora, szonátapár — képezte tartalmi alapját a januárra és februárra meghirdetett kamaraciklusnak a bratislavai Prímáspalota tükörtermében. A szép elképzeléssel szemben a megvalósítás kissé foghíjasra sikerült, mert a zongarest nem valósulhatott meg, s így a két hónap csupán egy-egy koncerttel járult hozzá az év szépen induló zenei eseményeihez. A januári estén egy nálunk eddig ismeretlen arab énekesnő, Ratiba El Hefny lépett pódiumra, hogy Mozart, Schubert, Brahms, Schumann és Hugó Wolf dalaiból adjon elő egy csokorra valót. Aki valaminemű egzotikumot várva jött el erre a dalestre, ugyancsak csalódott, mert a szimpatikus fiatal művésznő mind megjelenésében, mind pedig előadásában híjával volt ilyesminek. Az est legkellemesebb meglepetését pedig épgét is. Örvendetes tény, hogy a beszámolók részletesen foglalkoznak a gazdasági feladatokkal és rámutatnak, hogyan oldhatják meg a problémákat az egyes munkahelyeken. A beszámolókat követő vitákban, melyek aránylag gazdagok, tárgyilagosak voltak, egyes párttagok passzivitásának problémájáról is beszéltek. A Kurineci, a Polomi, a Figai, a Vyšná Pokoradza-i Állami Gazdaság alapszervezetének évzáró taggyűlésén azt javasolták, hogy a pártbizottságok indítsanak fegyelmi eljárást a passzív tagok ellen. A párttagok a társadalmi szervezetek munkájával is foglalkoztak. Sajnos, egyes gyűléseken csak általánosságban beszéltek erről a kérdésről. Az évzáró taggyűlések határozatai a CSKP és az SZLKP Központi Bizottsága decemberi plénumának határozataiból indultak kj. A pártszervezetek a határozatokban nagy figyelmet pen a dalok tolmácsolásának nemvárt stílushű jellege okozta, mert mint kiderült, európai, német énekiskolán nevelkedett, ami érződött is előadásának kulturáltságán. Maga a hanganyag nem rendkívüli, inkább, kicsi mint terjedelmes, de szépszínű és kiművelt. Az a típus, melyet általában „Mozart szubret" jelzővel szoktak illetni. Ennek megfelelően válogatta öszsze műsorának dalait is, melyek között olyan kis remekművek szerepeltek, mint Mozart dala, a „Das Veilchen (Az ibolyaj, valamint Schubert közismert „Pisztráng"-ja és „Mignon dala", valamint a népszerű „Heiden-Röslein". Brahms bájos népi és hasonló jellegű dalaival volt képviselve. Schumann dalai azonban már stílusproblémát jelentettek a művésznő számára, mert ezeknek atmoszféráját és meditatív jellegét sikerült legkevésbé éreztetnie és visszaadnia. Meglepő volt viszont, hogy Hugó Wolf dalait, melyek drámaibb hangvételt és kifejező erőt kívánnak, milyen meggyőzően és átélten adta elő. Végeredményben kellemes este volt, melyen a kísérő feladatát Michal Karin vállalta magára. A második estére egy ugyancsak ismeretlen nevű jugoszláv hegedű—zongora szonátapár fellépését ígérték a falragaszok. Ez az ismeretlenség az oka, hogy a koncerten kevés volt a néző, de aki eljött, aligha bánta meg elhatározását. Hogy a vendéghegedűs lován Kolundzsija és partnere, a dekoratív Ljubinka Kosztovics neve még ismeretlen nálunk, arra fényt derítettek életrajzi adatai, melyek szentelnek az ideológiai nevelőmunkának, a párt vezető szerepe megszilárdításának, foglalkoznak a politikai tömegmunka megjavításával, a gazdasági feladatokkal és a szocialista verseny fejlesztésével. Sajnos, akadnak olyan pártszervezetek is, mint pl. a Vinicaí és a Kurineci Állami Gazdaság alapszervezete, ahol formális határozatokat fogadtak el. Ezeknek a szervezeteknek a határozatai csak szervezeti kérdésekkel, így pl. a taggyűlések és a pártbizottsági gyűlések rendszeres összehívásával, a beszélgetések során elvállalt kötelezettségek teljesítésével stb. foglalkoznak. A járási pártbizottság annak érdekében, hogy az ilyen esetek ne ismétlődjenek meg, fokozott segítséget nyújt a határozati javaslatok előkészítésében úgy, hogy ezek felöleljék az alapszervezetek legfontosabb feladatait. f. D. szerint a művész 23 éves, még növendéki kapcsolat fűzi a belgrádi Zeneakadémiához. Játékát a szép tónus, a zamatos hangzás és a ragyogóan kiművelt technika jellemzi, mely nagy adag fiatalos, romantikába hajló lendülettel van párosítva. És ebben a rövid jellemzésben már benne foglaltatnak játékának erényei és fogyatékosságai egyaránt. Csakis a fiatalság rámenőssége vihet rá egy művészt arra, hogy szólóestjének műsorát Tartini g-moll szonátájával, az „Ördögtrilla szonátá"-val kezdje. Vendégünk becsületére legyen mondva, hogy derekasan helyt állt, bár játékára a felszabadultság helyett a kezdeti elfogódottság és néhol a bizonytalanság jelei nyomták rá bélyegüket. Aztán Beethoven cmoll szonátája — az opusz 30ból a második — következett, mely az est legproblematikusabb pontja volt. Annak ellenére, hogy az előadásnak volt néhány szépen megoldott részlete, az összbenyomás mégis elárulta, hogy Beethoven meghódítása még a fiatal művész távlati terveibe tartozik. Továbbá itt vált a legmarkánsabban világossá, hogy a zongora csupán kísért és távolról sem volt egyenrangú partnere a hegedűnek. Brahms szonátatételében, a c-moll Scherzóban már javult a helyzet, mely aztán az est második részében egészen pozitív irányba terelte az összbenyomást. Különösen joseí Suk négy darabja — az op. 17 — volt pompásan tolmácsolva, végezetül pedig Camil Saint-Saens „Introduction et Rondo capricioso" címet viselő dallamos műve teljes pompájában juttatta érvényre a rokonszenves művész tehetségét és erényeit. VARGA JÖZSEF Szlovák népi plasztika TÜKÖRTERMI ESTÉK