Új Szó, 1971. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1971-03-04 / 53. szám, csütörtök

PÁRTHARCOSOK EMLÉKEIBŐL Legfőbb kritérium a becsület EGY KOMMUNISTA ASSZONY EMLÉKEZIK Napjainkban agyre több nő íapcsolódik be a politikai életbe. Ennek helyességét Husák elvtárs is hangsúlyozta legutóbbi beszédében. Arra is rámutatott, hogy még több nőnek kellene tisztséget vállalnia, aktivizálódnia. Jő példa a nők politikai tevékenységére a múltban is akadt, pedig akkor nem ilyen feltételek közt kellett a munkát végezni, mint ma. A 69 éves lévai (Levice) Pompos Andrásné is azok közé tartozik, akik kora ifjúságuktól fogva bekapcsolódtak a politikai tevékenységbe. A kommunista pártnak is tagja lett. Sőt, a kommunista eszméért való küzdelem az egész életét áthatotta. Minden testvére kommunista volt, s a férje is az. Pompos elvtársnő élettörténete a párt 50 éves történetének tulajdonképpen egy része. És erre büszke a szerény, halk szavú, őszinte tekintetű aszszony. Amikor ellátogattunk Pomposék lakására, nyomban láttuk, hogy valóban kommunista családhoz érkeztünk. A falakon elismerő oklevelek, Lenin és más politikusok képei. Pompos nénitől megtudtuk, hogy férjével éppen a kommunista párt szervezetének délután megtartandó évzáró taggyűlésére készül. Nem szívesen beszól saját magáról, de az emlékek felidézésével megeredt a nyelve. — Tizenegyen voltuhk testvérek. Ebből öten meghaltak. Akik életben maradtak, mind kommunisták lettek. Apáin cseléd volt, s egyszer becsukták, mert feleselt a földesúrral. Én, bár nagyon jól tanultam, csupán három osztályt járhattam ki, mert már gyerekkoromtól dolgoznom kellett: kártékony rovarokat, növényeket irtani, répát ritkítani, pesztunkáskodni. Az utóbbiért fél évre mindössze 8 koronát kaptam. Meg is ismétli ezt a mondatot, mert látja, hogy a mai embernek mindez már szinte hihetetlennek tűnik. Ismert tény, hogy a szegénység volt az, ami a leggyakrabban eljuttatta az embereket a munkásmozgalomban való aktív részvételig. Igy volt ez Pompos elvtársnő esetében is. Az első forradalmi gondolatokat a bátyja ébresztette benne, aki Budapesten dolgozott mint hajómunkás, s hazajövet sokat beszélt a szabadkőművesekről, a papok és urak elleni harcról. Vallásos édesanyja természetesen félve hallgatta a fiát, aki később mint bolsevik harcolt, majd hősi halált halt az orosz forradalomban. Amikor Pompos elvtársnő 14—15 éves lehetett, már részt vett a verebélyi (Vráble) sztrájkban. Ez nagy hatással volt rá, hiszen a tüntetés során a rendőrség egy munkást meg is ölt. Később — 20 éves korában — Léván cselédeskedett, majd 1926-ban Boska főszolgabfróéknál szolgált. Megtörtént, hogy vasárnap délelőtt templomba küldték, de ő helyette demonstrálni ment. Este pedig a munkásifjakkal táncolt. Így ismerkedett meg a férjével, aki 1926-tól kommunista. Az esküvőjüket is a kommunista párt otthonában tartották. Ennek az otthonnak Pompos elvtársnő lett a gondnoka. Az eseményekre a férje is nagyon jól emlékszik. A munkanélküliségre is, ami akkoriban bizony nem volt ritkaság. Kivált a kommunisták kaptak nehezen munkát. A pártmunka veszéllyel járt, ezért leleményesnek és bátornak kellett lenni. Amikor pl. 1936-ban veszélyben forgott a kommunista párt sokszorosítógépje, egy asszony gyerekkocsiban, a kisgyerek alatt elrejtve hozta el hozzájuk. Pomposék azon a fatelepen dugták el, ahol éppen Pompos elvtárs dolgozott. Egy alkalommal ott ülésezett a járási pártbizottság is. A röplapok sokszorosítását Háber Béla, Gauber Móric és Pomposék végezték. Pompos néni pedig hordta a piacra a röplapokat, ahol a proletáraszszonyok kosaraiba rejtette őket. Nagyon jól emlékszik Pompos elvtársnő a tornóci tüntetésre is. Akkor a kínai kórusban vett részt. Még az akkor énekeit dalok egy-egy monda tát is felidézi. Pompos elvtárs is idéz a dalokból. 0 akkor újságot árult Tornőcon. 1938 után Pompos néni a Pesten illlegálisan tartózkodó elvtársak számára gyűjtést rendezett. Az élelmiszert is ő szállította el nekik. Egy alkalommal azt is elintézte, hogy egy kommunistát a felesége meglátogathatta. Mindez persze nagyon veszélyes vállalkozás volt, de Pompos elvtársnő nem félt a börtöntől sem. Az egyik legszebb élménye az volt, amikor egyik pesti látogatása során megtekintette a nemzetközi vásár szovjet pavilonját. Akkor azt gondolta, hogy a szovjet emberek keze munkájával már találkozott, s el kell jönnie annak az időnek is, amikor magukkal a szovjet emberekkel is találkozni fog. El is jött: a felszabaduláskor. Sírt a boldogságtól, amikor meglátta az első szovjet katonát, akinek a nyakába borult. Amikor a katona megkérdezte tőle, miért sír, azt felelte: „Mert végre megértem, hogy itt vannak!" A Szovjetunióban sajnos, még sohasem járt, de egyszer el szeretne jutni. A férje is. Pompos elvtársnő igaz kommunistához híven mindig internacionalista módon gondolkozott. ö maga szlovák, de kitűnően beszél magyarul. Részt vett a Csemadok megalakításában is. Nagyon szomorúan tekint vissza arra az időszakra, amikor férje három alkalommal vált munkanélkülivé a felszabadulás után azért, mert magyar nemzetiségű. Ö sohasem nemzetiség, vagy származás szerint ítélte meg az embereket, hanem aszerint, hogy becsületesek, vagy nem. Ezt bizonyítja az is, hogy a háború alatt hosszú ideig bújtatott egy zsidó polgárt. A felszabadulás után is igen tevékeny volt Pompos Andrásné. Főleg a szlovákiai nőmozgalom megszervezésében szerzett elévülhetetlen érdemeket. Tagja volt az antifasiszta harcosok szervezetének is. A Csehszlovák—Szovjet Barátsági Szövetségnek is nagyon régen tagja. Sok sok küzdés, újra és újra kezdés, kommunista derűlátás és kitartás Pompos Andrásné élete, mely egy mozaikkockája a fél évszázada létrejött kommunista párt történetének. FÜLÖP IMRE Nyíltság és szókimondás Évzáró párttaggyűlés a CSEMADOK-ban Lassan befejeződnek a párt alapszervezeteinek évzáró taggyűlései. E fontos összejövetelt a CSEMADOK Központi Bizottsága titkárságának pártszervezete március elsején tartotta meg. A szövetség munkájáról mind a különféle gyűléseken, mind a sajtó hasábjain az utóbbi hónapokban számos kedvező és elmarasztaló vélemény hangzott el. Szervek és egyének dicsérték azt a sokrétű és tartalmas munkát, amelyet a CSEMADOK a szocialista kultúra terjesztése és népeink közeledése érdekében megalakulásától kezdve az elmúlt húsz évben végzett. Közben számosan elítélték a túlkapásokat és az egyéni kilengéseket. Az utóbbiak a szövetség tevékenységében különösen 1968-ban és 1969-ben éreztették hatásukat. A CSEMADOK-ban néhány kérdés máig is megoldatlan. A 16 tagú alapszervezet évzáró taggyűlését a nyíltság és a szókimondás jellemezte. A pártbizottság beszámolója a sok egyéb mellett értékelte a párt konszolidációs törekvésének, valamint a tagkönyvcsere alkalmából lefolytatott beszélgetéseknek az eredményét, egyben elemezte a szövetség gazdasági és politikai problémáit. Az utóbbival kapcsolatban többek között elmondta, hogy „a CSEMADOK 1968—69-es ténykedésének végleges értékelésére a soron következő KB-iilésen kerül sor. E kérdéssel már több tagsági gyűlésen foglalkoztunk. Szükségesnek látjuk azonban a mai évzáró taggyűlésen újra leszögezni, hogy nem vagyunk megelégedve a szövetségünk életében észlelhető konszolidáció ütemével és vontatottságávai. E vontatottság arra enged következtetni, hogy a KB elnöksége, illetve annak befolyásos része nem a szövetség érdekeit tartja szem előtt, hanem saját egyéni érdekeit. Amíg a járási bizottságok esetében a konszolidáció alapvető szakasza befejeződött, és ezzel megteremtődtek az előfeltételek a normális alkotó munkához, addig a központi bizottság részéről — amelynek határozatai és utasításai alapján sor került a deformációkra az egyes járási bizottságok munkájában — ez a folyamat megrekedt. Igaz, hogy a CSEMADOK Központi Bizottsága értékelte ténykedését és helytelén határozatait és állásfoglalásait az 1968-as évből viszszavorKa. Ellenben azt is le kell szögeznünk, hogy a KB értékelése nem a hibák őszinte feltárására, hanem azok magyarázáséra szorítkozott. Ha elismerjük, hogy az 1968-as kritikus A

ki először jár az Ipolynyéki (Vinica) Efsz-ben, meglepődik a korszerű telep láttán. Már messziről szembetűnik a 100 köbméteres hidroglóbusz, a háromemeletes, 75 vagonos magtár. Közelebbről látja, hogy a telep útja mintegy 2 km hosszúságban aszfaltozott, s facsemeték szegélyezik. A gazdasági épületek példásan sorakoznak egymás mellett, a gépek készenlétben, száraz helyen várják a tavaszi munkák kezdetét. Az egész telep körülkerített. a bejárati mázsaháznál állandóan őr áll. Ennyit lát a szemlélő. Ám a februárban megtartott évzáró gyűlés — melyen részt vett Jarabka János elvtárs, a Nagykürtösi (Vef. KrtíSJ Jnb alelnöke, Nosko József, a termelési igazgatóság igazgatója, valamint Kanát Gyuláné, a termelési igazgatóság szakmérnöke, vendégként Papp László elvtárs, a Magyarnádori (Magyar Népköztársaság) Tsz elnöke és Andó Gyula elvtárs, a Balassagyarmati járási Pártbizottság vezető titkára, — arról is tanúskodott: nemcsak látszatra szép itt minden, de kiválóak az eredmények is. A szövetkezet 1366 hektár területen gazdálkodik. Ebből 985 szántó terület, 56 hektár szőlő, a többi erdő, rét, legelő. A növénytermesztés szakos^ tott: 600 hektáron búzát, árpát termesztenek. Búzából az utolsó három év átlaga 34 mázsa. Csinger Sándor agronómus mindent elkövet a jó termés érdekében. A növénytermesztés egyik jelentős részé az 56 hektár új.telepítésű, géppel művelhető szőlométerre levő Leklinc farmon a 4. tízezres csirkeneveidét, amely fiatal jércékkel látja majd el a tojórészleget. Érdemes egy pillantást vetni a tojáshozamra. Míg 1968-ban egy tojóra 199 darab tojás esett, nyeges javulás álljon be. Ez természetesen nemcsak Lukács Ferenc zootechnikus feladata. Szükséges, hogy a növénytermesztők is biztqsítsák a jő minőségű takarmányt, a tejtermék előfeltételét. A LEGJOBBAK KÖZÖTT ló is. Kulifaj Sándor bácsi, a szövetkezeti vincellér irányítása mellett telepítették. Ű a pincemester is, de rövidesen nyugdíjba megy. Munkáját Záhorský István szőlészeti csoportvezető veszi át, aki eddig is együtt szorgoskodott Sándor bácsival a szőlőmunkák szervezésében. Rá szintén nagy feladat vár, ugyanis a szőlőterületet 1975-ig további 50 hektárral bővítik. Az állattenyésztésnek két ágazata van: baromfi- és szarvasmarha-tenyésztés. A kettő közül az első jelentősebb. Greňo György ökonómus — egyben a baromfitenyésztés vezetője — beszámolójában elkápráztat a számokkal. Az első műalmos, „hatezres" tojórészleg 1963-ban épült. Tavaly már 4 tojórészleg működött 42 ezer férőhellyel. Ebből kettő már teljesen automatizált. Rövidesen sor kerül még két műalmos tojórészleg korszerűsítésére is, így hatezer férőhely helyett húszezret tudnak biztosítani. A tervük: 70 000 tojós „beállítása". Ennek érdekében építik a községtől két ki1970-ben már 226 darab, ami jobb a szlovákiai átlagnál (189 darab). A vágóbaromfi nevelésben is kiváló eredményeket értek el. A Gödöllőről (Magyar Népköztársaság) ideszállított G-65-ös húshibridböl (Brojler) hizlalás után 1970-ben 27 vagont adtak el. Jelentős eredmény, hogy az első negyedévben hizlalt 40 ezer húscsirke 97 százalékát sikerült piacra adni. Az egy kiló súlygyarapodást 56 nap alatt 250— 270 dkg abraktáp felhasználásával érték el. Az eredmények azt bizonyítják, hogy Greöo elvtárs szakszerűen irányítja a baromfitenyésztést, s Oroszlán János zootechnikus közreműködésével a három-három tagból álló női csoport (Travalecz Mária, Feketéné, Kázmérné vezetésével) kiváló eredményeket ér el. A szarvasmarha-tenyésztés terén már nem ilyen jó a helyzet. A tejhozam nem éri el a szükséges szintet, ám a szövetkezet jó hírneve és színvonala megköveteli, hogy a jövőben itt léA beruházásokra is sokat fordít a szövetkezet. Míg 1966-ig 16 millió koronát fordítottak beruházásokra, addig 1970-ig ez az összeg 36 milliót tett ki. Az elmúlt évben építkezésekre 5 millió koronát fordítottak. Gépek vásárlására 765 ezer koronát adtak ki. A szövetkezet gépesítöje, Bornstein mérnök elvtárs mindent elkövet a géppark érdekében, csak panaszkodik, hogy igen sokat kell alkatrészek után járnia. Az évzárón elhangzottak azt bizonyítják, hogy az ipolynyéki szövetkezet tagjai szorgalmasan dolgoznak, jól gazdálkodnak. Nem vetette vissza őket 1968 sem, kitartottak a lenini eszmék mellett, növelték eredményeiket. Egyik biztosítéka ezeknek az eredményeknek Molnár Imre elvtárs, a szövetkezet elnöke, aki az SZLKP KB plénumának tagja. Jó politikai tájékozottsággal, okos szervezéssel, időt, fáradtságot nem ismerve vezeti a közöst a jobb eredmények eléréséhez a boldog holnap felé. BÖJTÖS JÁNOS időszak politikája ránk is hatással volt, és a CSEMADOK ténykedésére is rányomta bélyegét, akkor legyen mindenkor bátorságunk beismerni és határozottan helyrehozni hibáinkat. Nem elégedhetünk meg formális határozatokkal, ünnepélyes kijeletésekkel, a párt politikájával való egyetértés hangoztatásával, hanem konkrét tettekkel és intézkedésekkel is bizonyítani kell szándékunk őszinteségét. A CSEMADOK életét és munkáját jelentősen befolyásoló időszak előtt állunk. Itt nemcsak arra gondolunk, hogy a soron következő KB-ülés tisztáz és lezár egy deformált korszakot, hanem arra is, hogy április elején lesznek a CSEMADOK járási konferenciái, amelyek két évre megválasztják a járási bizottságokat, majd ezt követően sor kerül a CSEMADOK XI. országos közgyűlésére. Ezek az akciók komoly felelősséget és feladatot rónak pártszervezetünkre és a CSEMADOK-ban dolgozó kommunistákra. Bizonyítanunk kell, hogy mind a járási konferenciákon, mind a közgyűlésen olyan magyar dolgozókat válasszanak be a CSEMADOK vezetőségébe, akik szilárdan a marxizmus—leninizmus talaján állnak, a proletár nemzetköziség elveit vallják, és munkájukkal bebizonyították, hogy támogatják a CSEMADOK célkitűzéseit . . . Napjaink egyik központi kérdése a káderpolitika. A CSEMADOK-ban az elmúlt időszakban ezen a téren is megnyilvánult néhány következetlenség." A beszámoló foglalkozott a Hét munkájával s. Értékelte a lap pozitívumait, megdicsérte néhány cikkét. A fogyatékosságokról szólva többek között leszögezte: „Hiányosságként könyvelhető el, hogy a szerkesztőség nem kezdeményezett vitát, bírálatot a CSEMADOK belső életének problémáiról és nem értékelte véglegesen a lap és a szerkesztők 1968—69-es évi tevékenységét." Az átigazolások érzékenyen érintették a központi titkárság alapszervezetét. A tagok közül ötöt kizártak, kettő pártbüntetést kapott. A vitában felszólalók (Egri Viktor, Varga János, Major Ágoston, Bodnár Béla Zsilák Ilona, Varga Béla, Héger Károly és Takács Gizella) egyetértettek a pártbizottság beszámolójával és értékes javaslatokat mondtak el a szövetség jövő munkájára vonatkozólag. Többen arra kérték az alapszervezet vezetőségét, tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a CSEMADOK is méltón ünnepelje meg a párt megalapításánek 50. évfordulóját, és értékelje azok tevékenységét, akik a szövetségben hosszú évekig fáradságot nem ismerve a proletár nemzetköziség szellemében dolgoztak. Az évzáró taggyűlésen elfogadott határozatban a titkárság alapszervezetének kommunistái többek között megfogadták, hogy megjavítják a munkaerkölcsöt, tökéletesítik a CSEMADOK munkáját és továbbra is küzdenek a revizionista, a jobboldali opportunista, a nacionalista és a többi helytelen nézet ellen. (zsa) {TóthpáI Gyula felvétele!