Új Szó, 1971. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1971-03-31 / 76. szám, szerda

írországi vendégszereplés előtt a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara Kitűnő karmesteregyéniség JEAN MARTINON BRATISIAVÁBAN Március utolsó bérleti estjét kitűnő karmesteregyéniség fémjelezte. Jean Martinon, francia karmester őszinte zenélő kedvvel és szenvedélyes temperamentummal vezényel. De temperamentuma nem ragadja túlzásra, mert megvannak a maga természetes határai. Ezeket a határokat nem erőszakosan alkalmazott fék, hanem a művész kulturált lénye szabja meg. Martinon nem tartozik a szűkszavú karmesterek közé. Mindent „kidirigál", a legapróbb mellékgondolatot is szóhoz juttatja. Előadásmódja rendkívül ruganyos, villámgyors hangulatváltásokra képes, a zene állandó belső mozgásban van a keze alatt. Karmesteri gesztusa is ennek megfelelően élénk, de minden mozdulatbeli bravúr nélkül csak a kifejezést szolgálja. Zenekarának színei dúsak, fényesek. Martinon azonban nemcsak előadói tevékenységet fejt ki. Ezen az estén mint alkotó művész is bemutatkozott. „Hymne, Variations et Rondo" című kompozíciója a zenei eszközök megválasztásában a mai idők nyelvén beszél, s a zenekar beható ismeretéről tanúskodik. A zeneszerző-dirigens erős drámai érzékére vall a nehéz veretű első rész, a nagyszabású sirató, amelyben a komponista hegymászó társát és barátját siratja, aki fiatalon tragikus baleset áldozata lett. Az ezt követő tizenkét variációt (jézus a tizenkét apostollal, mindegyik variáció egy-egy apostolt képvisel) a hallgató a témából adódó képszerű gondolkodással sem tudja tagolni, talán ezért kelti azt a benyomást, mintha a variációs füzér nem állna szerves kapcsolatban az első résszel. A Rondo meredek hullámvonalai talán az élet örök hullámzását rajzolják. Francia vendégünk Haydn 99. számú Es-dúr szimfóniájával nyitotta meg műsorát. Haydn késői szimfóniáiban már új hangot üt meg. Az idős Haydn hangja mélyebben árnyalt, gondolat- és érzésvilága átfogóbb, sokkal tágasabb területen mozog. Martinon éppen ezt a jellegzetességet emelte ki. Feltárta a szimfónia sajátosságait, semmi sem maradt rejtve vagy észrevétlenül, a Haydn muzsika legkisebb aranyszemcséje is napvilágra került. A műsor befejező számának, Schumann IV. szimfóniájának tolmácsolását is ugyanez a „feltáró művészet" jellemezte. Martinon tolmácsolásában kidomborodott minden, amit a schumanni muzsikában szeretünk: a szimfónia átszellemült dallamvilága, erőteljes ritmusa, romantikus szenvedélye, a sajátos utakon járó fantáziaszerűség. Örülnénk, ha ezt a kiváló művészt mielőbb viszontláthatnánk a bratislavai hangversenydobogón. HAVAS MÄRTA A tavasz beköszöntésével a főrévi Efsz üvegházaiban is fokozottabb ütemben halad a munka Foto: Tóthpál Gyula Külföldi útra készül a CSEMADOK KB-a mellett működő Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara. Ezúttal a Corki Nemzetközi Kórusfesztiválra kapott meghívást együttesünk, így először képviseli hazánkat magyar csoport e nagyszabású versenyen. Kiküldetését elsősorban éveken át kifejtett szorgalmának, énekkultúrájának, kifinomult daltechnikájának köszönheti az énekkar. Az itthoni népművelő feladatok felelősségteljes munkája mellett ezzel az írországi úttal mindannyiunk képviseletét vállalták a kprus tagjai. Indulás előtti szakmai bemutatóját az elmúlt héten tartotta meg az énekkar. A zsűri és a sajtó képviselői előtt produkált műsorban sor került mindazon kórusszámok bemutatására, amelyekkel az énekkar hazánkat kívánja reprezentálni. Megállapíthatjuk, hogy jól választott programmal indul a kórus, közép-európai kitekintésű műsort dolgozott ki, hogy ezzel is példázza népeink egymásra találását s egymásra utaltságát. A sajtó képviseletének kérdéseire Viczay Pál, az énekkar titkára válaszolt: — Kórusunkat a corki fesztiválra tavaly októberben delegálta a Szlovákiai Énekkarok Tanácsadó Testülete. A kórusok kategorizálása során mi is bekerültünk a legjobb 10 énekkar csoportjába, így jogot nyertünk egy külföldi nemzetközi kórusfesztiválon való részvételre. A corki versenyen hazánkat eddig mindössze egy énekkar, a Žilina! képviselte, nekünk jutott az a szép feladat, hogy a tavalyi csehszlovák sikerre emlékeztessük az íreket. Kiküldetésünket nagy megtiszteltetésnek tartjuk, annál is inkább, mert mind ez idáig csupán a mi részvételünket hagyta jóvá a minisztérium. Ez idén mindössze hét nemzetközi verseny szerepel az európai kóruskultúra felvonultatásával. A corki fesztiválhoz hasonlót csak Olaszország (kettőt), Anglia, Ausztria, Lengyelország és a Német Demokratikus Köztársaság egy-egy városa rendez. Milyenek a mi tanítóink kilátásai ezen az európai rangú versenyen? — A Corki Nemzetközi Kórusfesztiválon mintegy 30 énekkar lép fel versenyszerűen. Ezek között szerepel természetesen a miénk is: két kategóriában indulunk, a női és a vegyes karok vetélkedőjén. Műsorunk Kulturális hírek G Az idei bécsi ünnepi hetek műsorán szerepel Gottfried von Einem operájának az ősbemutatója. Az új opera librettóját Dürrenmatt „Az öreg hölgy látogatása" című drámájából írták. • Moszkvában megjelent egy új tízkötetes Lenin-életrajz első kötete. A kiadás érdekessége, hogy Lenin életét napról napra, helyenként óráról órára követi nyomon. • Örkény István Tóték című színművének leningrádi bemutatóját G. A. Tosztogonov, a világhírű szovjet rendező állítja színpadra. Q Votkinszkban újra megnyitották Csajkovszkij renovált szülőházát az érdeklődők számára. Q A készülő Rimbaud-film rendezője, Nelo Risi és címszereplője, Terence Stamp Egyiptomban, Etiópiában és Szudánban keresi egv.kori utazásainak nyomait, útvonalait. Az olasz televízió filmet készít a Rimbaud-film előkészületeiről is. Q Az idei szegedi szabadtéri játékokon Muszorgszkij Borisz Godunov-ját, Farkas Ferenc Csinom Palkó-ját, az Operaház híres Spartacus-előadását és Ilylyés Gyula Dózsa György-ét mutatják be a Dóm téri színpadon. ennek megfelelően állt össze — a kötelező számokon kívül olyan kórusműveket választottunk, amelyek pontosan kifejezik énekkarunk törekvéseit, „jól feküdnek" a kicsit parasztos énekkultúrával rendelkező délszlovákiai magyaroknak. Az első egy hatszólamú német, a második pedig egy nyolcszólamú olasz kórusmű. A vegyeskar szabadon választott műsorszáma Ottó Ferenczy szlovák zeneszerző Verbunkja. A Csehszlovákiai Magyar Tanítók Énekkara a versenyen kíPróba közben Tehát a teljes műsor: A női kar két kötelező számából az egyik egy 16. századbeli Weelkis-madrigál, a másik pedig az új zenekultúra térhódítását is bizonyító Kodály-mű, az Isten kovácsa. A női kar szabadon választott száma Magos a rudaja (Bárdos feldolgozása) címen egy dél-szlovákiai népdalcsokor. A vegyes kar kötelezője Brahms „Letztes gluck"-je, és Gabrielli „Lieto Godeá"-]a. (Prandl Sándor felvétele) vül több alkalmi fellépést is tervez. Ezeken a már általunk is jól ismert művekkel szándékozik szerepelni, a magyar Kodályon és Bartókon kívül főleg csehszlovákiai szerzők (Suchoft, Malát) és csehszlovákiai magyar szerzők (Szíjjártó, Németh) kórusműveivel kívánja népszerűsíteni a közép-európai népek együtt zengő zenéjét. -A fellépésekhez nagyon sok sikert kívánunk! —ez — 6. Közel nyolc év telt el azóta, hogy 1946. december 19-én a francia csapatok *». megtámadták Hanoit, majd a volt császárt, Bao Dai-t az általuk megszállt területen alakított bábkormány élére állították. Nyolc év élet-halál küzdelem a népi hatalom védelmében fegyvert fogott vietnami milliók és a francia gyarmatosítók között. Az 1954. május 7-i Dien Bien Phu-i győzelem úgy tűnt, hogy véget vetett a vietnami nép szenvedésének, s meghozta a hosszú harcok remélt gyümölcsét: a békét Vietnam földjére. A Dien Bien Phu-i győzelmet követő július 27-i genfi egyezmény azonban megteremtette a nagy választóvonalat is a 17. északi szélességi fok mentén, s megteremtette az öt-öt kilométer széles senki földjét a demarkációs vonal két oldalán. A kilenc évvel előbb Saigon francia megszállásával kezdődött bázisépítés tehát kiterjeszkedett DélVietnam területére. A megosztottság az egyezménnyel létrejött, s bár az egyezményben az is szerepelt, hogy két éven belül választásokat kell tartant a két pi országrész egyesítésére, ezt — s mint később kiderült az egyezmény többi rendelkezését sem! — a saigoni rezsim egyáltalán nem vette komolyan. Az események gyorsan pereglek. A hegyekből falvaikba, városaikba visszaköltözött ellenállók ismét beilleszkedtek a békés hétköznapi életbe. A baloldali szervezetek aktivizálták soraikat, s nem kis eredményként könyvelhették el 1955. október 23-át, Bao Dai császár detronizálását, a köztársaság kikiáltását. A Ngo Dinh Diem klikket azonban az Amerikai Egyesült Államok pénzelték, s a „demokratikus" államvezetés 1956. március 4-én megtagadta a genfi egyezményt, nem volt hajlandó részt venni az országrészeket egyesítő választáson. Ehelyett megkezdődött az úgynevezett „átnevelési kampány", s a baloldali szervezeteket feloszlatták. • Tam. a néma nem vett részt a békekötést ünneplő tömegmámorban. A környékbeliek megvetéssel és gyűlölettel illették ezért, s ez a kiközösítés a kocsma forgalmán is meglátszott. Igy aztán nem nagyon érezte meg a lány hiányát, aki három hónappal az egyezmény aláírása után magára hagyta. Tam sokat gondolt alkalmi, de régi ismerőseire ezekben a hetekben, hónapokban. Xe, a kerületi rendőrhadnagy még megjelent olykor, hogy a szokásos potya rizspálinkáját megigya, de Vij, a vágottarcú nem jelentkezett mostanában. Fong, a taxis sem állított be már hajnali vendégekkel, csak Kuok, a kordéjos végezte továbbra is becsülettel a fuvarozást. A változás mindössze annyi volt, hogy most már elegendő volt, ha hetenként egyszer, szerdai napon kikocogott öreg öszvérével, s meghozta az italt, az élelmet. Ma éppen szerda volt, s Tam már kora reggel elindult a városba. Szeretett korán elindulni, mert tudta, hogy az élelmiszert piacra hozó parasztoknál mindig az első vevő jár jól. Amire meg az italvásárlásra került a sor, mindig megitta már a szokásos zöld teaadagját abban a csendes kis teaházban, ahol az engedélykiadás napján „megismerkedett" Xe-vel. Dél felé járt már az idő, amire viszszaértek a kocsmához. Tam ilyenkor felült a bakra Kuok mellé, s hazarázatta magát az öreg öszvérrel. Alig álltak meg a ház udvari oldalán, ahová a raktár és a konyha ajtaja nyílott, Kuok megragadta Tam karját, s élénk mozdulatokkal mutatta, hogy nyitva van a konyhaajtó. Tam leugrott a kocsiról és sietve a konyhába lépett. Nagy megkönnyebbülésére a vélt betörő helyett Kuet találta ott. A lányon meleg kendő volt, hátát a falnak vetve bámult a mennyezetre. Amikor Tam belépett, felrezzent, felugrott, s kifejező mozdulatokkal mutatta, hogy visszajött. Ha visszajött, hát itt van — olvasta ki Tam mozdulatából a választ, s erre már nekibátorodott. Kézzel-lábbal magyarázva elmondta, hogy ezután már mindig itt akar maradni Tam-nál, s fogadkozott, hogy hűséges társa lesz a kocsmárosnak. Kuok szótlanul állt eddig az ajtóban, de most érdeklődve fordult a lányhoz: — Mi ütött beléd, hogy otthagytad a falut? Talán nem tetszett az apád választotta vőlegény? — Nem szöktem én — mondta Kue. — Valami egészen borzalmas dolog történt nálunk. Es elmondta történetét: — Pálinkát főztünk Mu-nál. Ilyenkor mindig Mu-nál dolgozom, mert apáméknak picinyke rizsföldjük van csak, s Mu, amióta férje elesett a franciák elleni harcban, mindig engem hív segíteni. Neki többet adott meg az ég. Van olykor húsz disznó is az ólakban, s a pálinkafőzésből visszamaradó moslékkal hízlalfa őket. A pálinkafőzés nehéz munka, a sertésetetés is. Ketten jobban megbirkózunk vele, s Mu az ellátáson kívül néhány kosár rizst és néhány üveg pálinkát is szokott adni a segítségért. Késő éjszaka feküdtünk le. Mu a belső szobában, én szokásom szerint a szalmaházban. Éjszaka kutyaugatásra riadtam fel, de addigra már jeldúlták az egész házat a bitangok. — Kicsodák? — kérdezte Kuok, s Tam-ra nézett, aki mit sem tudva az itt elhangzó drámáról, nekiállt kosarat fonni. — A katonák. Kommunistákat kerestek. Közben meg a kocsira tettek három hízót is. Szegény Mu úgy sírt, mint egy gyerek, s egyre csak azt hajtogatta, hogy az ő férje a szabadságért esett el a franciák elleni harcban. — Ügy, szóval szabadsághős volt? — gúnyolódtak vele a katonák, s mert kézzel-lábbal hadonászott, pálmaháncsból készült kötéllel összekötözték a kezét, s úgy vezették el, mint egy kutyát. En meghúzódtam a szalmaházban, s amikor elcsendesedett minden, megszöktem. Kuok sokáig döbbenten hallgatott, aztán, mintha mindenért a néma kocsmáros lenne a hibás, dühösen kifakadt: — Te meg csak fonogatod a kosárkádat, mi? Nem látod, nem akarod látni, hogy elszabadult megint a pokol. Hogy újra gyilkolják legjobbjainkat, hogy megtelnek lassan a börtönök azokkal, akiknek nemrégiben még szabadsáqot. demokráciát íqértek ezen a földön. De jeltámad újra a tengeri szél . . . — A tengeri szél — suttogta Kue a kordéjos szavait, s valahová nagyon messzire nézett. Kuok észrevette ezt, s Kjj őszintén haragudott önmagára, hogy AJ akaratlanul is kimondott egy jelszót. Aztán, abban a hitben, hogy a lány lg7 csak ösztönösen ismételte utána, valami másra terelte a szót. Kérdezgette m. Kuet, hogy véleménye szerint hová vihették Mu-t, de a lány mindenre csak r tagadóan ingatta a fejét. (Folytatjuk)