Új Szó, 1971. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1971-03-30 / 75. szám, kedd

Szabó Gyula kiállítása Egy kivételesen nagy művészt ünnepelt Budapest 1971. március 20-án, amikor Szabó Gyula kiállítása megnyílt a Magyar Nemzeti Galériában. A Galéria történelmi falai az utóbbi években ekkora közönséget csak Aba-Novák Vilmos, Nagy István és Rudnay Gyula emlékkiállításának megnyitóján látott, de ez a március 20-i megnyitó eltért azoktól abban, hogy nem holta után, hanem életében köszönthette - a művészt, ugyanazt érezve és gondolva, amit Pogány Ö. Gábor főigazgató és Béres Ferenc énekművész mondottak megnyitó beszédükben. Szabó Gyula a mélyből indult el. Budapesten született 1907ben és Budapesten mutatkozott be először életműve válogatott anyagával. Elismerésben sohasem volt hiánya. Már fiatalon több díjjal jutalmazták, 1967 óta Csehszlovákia érdemes művésze. A Dunától indult és ért el az Öceánig. Nemcsak abban az értelemben, hogy 1936-tól bejárta úgyszólván egész Európát, majd 1955-től Közép- és Kis-Ázsiát, Afrika északi partjait, az Atlanti Öceán számos szigetét, hanem a művészi érvényesülés értelmélien is. Képei nemcsak magyar és csehszlovák múzeumokban és képtárak ban találhatók meg, hanem túl a kontinensen is, annak ellenére, hogy műveitől nem szívesen válik meg. A budapesti kiállítás valamennyi képe — a katalógus szerint 549 — a művész tulajdona. Az első termekben a művész induló éveinek java termésével találkozunk. Erre is, mint a pálya későbbi anyagára is, egy mélyen érző és gondolkodó elme nyomja rá bélyegét. Az első korszakban Rudnay hatása kétségtelen, de a lehető legjobb hatások egyike ez, aminek magyar tehetség az 1930-as évek második felében bűvölete alá kerülhetett. Mert az egyéni festői intelligencia a hatás ellenére is nyilvánvaló s e festmények nemes tartása, inkább derült, a vénasszonyok nyarára emlékeztető, ősziesen meleg színeivel arról beszél, hogy ez a fiatal művész a belső gyötrődések, a kétségek és hitetlenkedések ellenére is hitt önmagában s a festő úrrá tudott lenni az emberre nehezedő, nyomasztó körülményeken, amik a lélek mélyét nem egyszer a kétségbeesésig földúlták. A közös gömörí-nógrádi tájak segítették Rudnayhoz, hogy aztán tehetsége — főleg 1945 után egyéni útjára igazítsa. 1945 után fokozatosan alakult a művész a mai Szabó Gyulává. Sokféle technikával, sokféle műfajjal vívta meg győzelmesen a kifejezés harcát, méghozzá úgy, hogy egyetlen stílusirányzatot sem tagadott meg s egyikhez sem kötötte le magát kizárólagosan. Ebben is művészi intelligenciája érvényesült. A túlfűtött érzelmi gazdagság versben, prózában és illusztrációban éppúgy megtalálta kifejezési lehetőségeit, mint u festészetben és a grafikai technikák számos válfajában. Ugyanakkor a gondolkodó egyéniség is rányomja bélyegét az életműre s a filozofikus alkatnak szükségképpen kellett megtalálnia a korszerű kifejezési formát, amit Szabó Gyula a szürrealizmusban érzett magára szabottnak. Ahogyan szembekerült uz egész emberiség életét emésztő, megrontó ellentmondásokkal, ahogy foszlottak szerte az illúziók a jövőt illetően, úgy került mindinkább előtérbe a szürreális látás és kifejezés s ebben a küzdelemben olyan tömege született meg a festményeknek, metszeteknek, rajzoknak, ami szinte egyedülálló a magyar művészettörténetben, de ami ennél is fontosabb, színvonalban is oly egyéni, oly tiszteletet parancsoló, ami egyetemes művészettörténeti vonatkozásban is jelentőssé teszi az életművet. Sorsa és a világesemények, köztük a népét súlyosan érintő események, csak erősítették egzisztencialista gondjait, fokozták a közösségért s azon beliil uz egyénért való szorongását, amire ő egyébként alkatánál fogva is predesztinált. Metszetsorozatainak gyakran már az összefoglaló címe is erről a szorongásról beszél. Festményeinek zöme pedig kimondottan ennek az érzésvilágnak a megnyilatkozása. Természetesen a kezdeti évek nyugodt természetlátásának idővel el kellett tűnnie, illetve át kellett alakulnia s az utóbbi években született idevágó képei /Pannónia, A messinai szoros) erről a szemléleti válBudapesten tozásról, illetve énnek bétető zéséről tanúskodnak. A filozofikus szemlélet teh':t végigvonul képein, a szürreális formanyelv uralkodóvá válik anélkül, hogy az értelmetlenség szolgálatába szegődne. Szabó Gyula kiállítása egyszerre iga zolása és cáfolata Max Ernest ama kijelentésének, hogy nincs más, csak szürrealizmus van. Mert Szabó Gyula a formát nem önmagáért érvényesíti, hanem a mondanivaló érdekében, igy tudja legmaradéktalanabbul kifejezni önmagát. Ha tehát úgy érzi, realista módon kell az érzést, a gondolatot formába önteni, akkor ma is ezt a megoldást választja. Az utóbbi években keletkezett számos fametszetsorozata bizonyítja ezt. Ugyanakkor elérkezett a nonfiguratív kifejezésmódig, minden hangzatosság nélkül, Inkább csak az életmű kiteljesítése végett. Igy érvényesül logikusan többféle stílusirányzat egy életművön belül, anél'kiil, hogy annak egységét — s ezt külön hangsúlyoznunk kell — egy pillanatra is megbontaná. Ezt az egységet segíti a művész mélyreható léleklátása, a korszerű kifejező forma, a drámai hang, ami képeit, nemcsak idevágó metszeteit, hanem festményei egy részét is a reformáció apokaliptikus világával rokonítja, a stílusbeli különbség ellenére is. Az 1969—1970-es évek termése, ami a kiállított festmények sorát lezárja, az eddigiekhez képest többlettel is szolgál. Mintha csillapulnának a lelki viaskodások, a szemlélet elvontabbá vált, a felület aprólékosabban föllazult, a textúra csillogóbb lett, a színek melegebbek s valami újfajta könnyed líraiság önti el a képeket. Itt kell -megjegyezni, hogy a rendezők kellő tapintattal biztosították ennek a rendkívül gazdag és változatos életműnek egységes összhatását! Szabó Gyula láthatóan kedveli festményein a nem-hagyományos anyagok applikálását. Különösen a rézfóliát, néha a textíliát is. Efféle anyagot a művészek általában a hatás fokozása végett használnak. A sumér bika c. képen való alkalmazását mi is elfogadhatónak véljük, fölötte a textiliát már problematikusnak. MegmagyaSzabó Gyula festőművész rázni meg lehet ugyan, de nem árt figyelmezni Valéry szavaira: a mű áldozatul eshet a magyarázatnak. Némelyik képén a gazdag színes környezettől föltűnően elkülönül a rézfóliit. — Olyan hagyományos motívumok viszont, mint a koponya, a kereszt, a csontok, az isten háromszögű szeme változatlanul a szimbólumok életképességét bizonyítják. Csontfigurák c. sorozata (1970) filozofikus bölcseséggel zárják le ezt a monumentális kiállítás. Szabó Gyula minden általa használt technikának alapos ismerője. Vízfestményein olyan színintenzitást ér el, ami a legjobb hazai akvarellfestők kö zött is előkelő helyet biztosít neki /Szamarkand, Bucharai alkonyat). Fametszetein olyan erővel jelentkezik a formai és drámai feszültség, amihez fogható csak a művészettörténet legnagyobbjainak lapjain található. Metszetei előtt gyakran az az érzésünk. hogy bennük a technika elérkezett lehetőségei végső határáig, noha tudjuk, hogy e lehetőségek még mindig kimeríthetetlenek. SZÍ) REZSŐ • Moszkvában készülnél Dosztojevszkij születése 150. év fordulójának a novemberi meg ünneplésére. A jubileumi bizottság elnöke Konsztantyin Fegyin Dosztojevszkij egykori leningrá di lakásában múzeumot nyitnak újjáreridezik a moszkvai Dosz tojevszkij Múzeumot és doku mentumfilin készül az író éle téről. A rengeteg rendezvény betetőzéseként november 11-ét ünnepi ülés lesz a Holsoj Tyeatr ban. Jó rajt A perényi (Perin): Győzelmes Út Efsz a košicei járás egyik legjobb szövetkezete. Mezőgazdasági területe összesen 2530 hektár, szántóterülete 2020 ha, A tavaszi munkát, illetve a vetések első szakaszát március 25-én kezdte. Tavaszí árpából a vetésterület terve 428 ha, zabból 36 ha, takarmányhüvelyesekből 51 ha, lucernából 125 ha. Tehát összesen 640 ha. Vasárnap estig a tervezett 840 hektár területből a szövetkezet elvetett 210 ha tavaszi árpát, 10 ha zabot, 125 hektár lucernát, 17 hektár takarmányborsót és 11 hektár lencsét. Tehát összesen 373 hektárt. Elmondható, hogy a szövetkezet a tavaszi munkák első szakaszéra felkészült. A vetésterület 60 százalékán három nap alatt már elvégezte a kitűzött feladatokat. Ha az időjárás továbbra ls kedvező marad, a vetést rövid idő alatt befejezik, ami egyik előfeltétele az idei jó termésnek. Műtrágyából, vetőmagból van elegendő. A gépeket is kihasználják teljes mértékben. Egyedüli hiányosság az alkatrészekkel való hézagos ellátás. Vasárnap nagy lelkesedéssel indultak már kora hajnalban a szövetkezeti tagok a határba, hogy a jó időjárást kihasználva folytathassák a kitűzött területen a tavaszi munkákat. Egy nap alatt 97 hektárt vetettek be, ezenkívül 90 hektár területen elvégezték az ősziek és az évelő takarmányok ápolását. Ezt a figyelemre méltó teljesítményt a szövetkezeti tagok a pártunk megalakulásának 50. évfordulója tiszteletére és a magasabb hektárhozam elérésére tett kötelezettségvállalás keretén belül érték el. ík. s.| A Bodrogszerdahelyi (Str. nad Bodrogom) Állami Gazdaság dolgozói a CSKP megalapításának 50. évfordulója, valamint a közelgő XIV. pártkongresszus tiszteletére közel 700 ezer korona értékű felajánlást tettek. A dolgozók lelkesedése jelenleg a tavaszi mezőgazdasági munkálatok elvégzésében nyilvánul meg. Elhatározták, hogy a járási pártkonferencia tiszteletére április 3-én és 4-én ugyanúgy fognak dolgozni a földeken, mint más munkanapokon. —ik Fong egykedvűen ült a uolánnál. Utasokra várt. Amikor azonban a mentőkocsik elhúztak mellette, bement a bárba egy teára, nehogy bárki is érdeklőd/ön, hogy mit látott-hallott. Odabent régi ismerősével, s gyakori utasával, Bai orvossal találkozott, aki asztalhoz hívta. Fong szabadkozott, mert látta, hogy az orvos már a részegség határán van, no meg azért is, mert nem ült ő még soha orvossal egy asztalnál, de Bai hajthatatlan volt. Leült hát, s ímmel-ámmal ivott az eléje tett sörből, majd hogy mégse üljenek szó nélkül, az utca felé inteti a fejével, s megkérdezte: — Hallotta, dojctor úr? — Mit kellett volna hallanom? — meredt rá az orvos kifejezéstelen szemekkel. — A mentőket. Katonai mentők voltak. Da Nang irányába húztak el. — A pokolba velük — mondta az orvos, s magasra emelte a poharát. — Oda hát — hagyta rá a sofőr, s egy darabig újra csend ült közéjük. Néhány perc míih>a kivágódott a bár ajtaja, s háromtagú járőr lépett a helyiségbe. Géppisztolyuk csöve fenyegetően pásztázta végig a termet. A járőrparancsnok francia nyelven kiáltott: — Orvos van itt? Bai mozdulatlanul nézte őket. Fong idegesen fészkelődött a helyén, végül is megfogta Bai vállát: —• Orvost keresnek, doktor. — Van orvos a helyiségben? — ismételte meg a kérdést az őrparancsnok, s Bai lassan feltápászkodott a helyéről, s a kijárat jelé indult. — Maga orvos? — kérdezte a francia, de ebben a kérdésben már a megvető válasz is benne volt. — Az — bólintott Bai, s hagyta, hogy a járőr két tagja a hóna alá nyúljon, s elvezessék. Fong néhány perc" múlva fizetett, s elindult. Odakint éppen egy dzsipbe préselték be az orvost. Fong megvárta, amíg az orvossal kiegészült járőr kocsija kikanyarodik a térről, aztán indított, s óvatosan, tisztes távolságot tartva, utánuk iramodott a vén Forddal. Átvágtak a Fényes-negyeden, s rövidesen elérték a francia negyedet. A járőrkocsi az orvossal együtt behajtott a kórház kapuján. Fong cigarettára gyújtott, bekapcsolta a gépkocsirádiót, s néhány másodpercnyi matatás után a hullámváltó billentyűjével kopogni kezdett. A felületes szemlélő unaloműző játéknak vélhette volna ezt a kopogást. Az erősen lehalkltott készülék hangszórójából azonban kivehető Morse-jelek tititái igazolták, vissza a hibátlan adást. Mintegy húsz másodpercenként megpihentette az ujját, s fülelt. Tekintetével közben pásztázta a terepet, de az utca néptelen volt. Csak a kórházkapu bejáratánál strázsáló őr léptei törték meg a csendet. Már vagy tizedszer ismételte el a hívójelet, mire végre válasz érkezett. Fong kicsit felerősítette a készüléket, s amikor elhangzott a „vétel", jobb kezének középső ujjával villámgyorsan adni kezdte a szöveget: „Béke jelenti. Tizenegy mentőkocsi futott be a Z—3-as pontra. Orvosokat gyűjtöttek össze. Utasítást kérek". A válasz rejtjeles volt: „Vigyen virágot Kan-nak". Fong ebből megtudta, hogy most el kell tűnnie ebből a körzetből, s fel kell keresnie az újságárust. Beindította a motort, s lassan kigurult az utcából. A Sápadt Hold téren három fiatal fiú integetett neki, de Fong lecsapott taxiórával indult, most csak rámutatott a foglalt jelzésre, s gázt adott a motornak. Tam mogyorót tisztított pppen, amikor Fong belépett az ivóba. A vendég láttán gyorsan abbahagyta u munkát, s gyors mozdulattal nyújtotta a jövevény leié mutatópálcáját. — Teát, te süket oroszlán — mondta Fong, s rámutatott a teafőzőre, amely hidegen árválkodott a földön. Tam a fejét rázta, s mutatta, hogy nincs parázs a tűztérben, de mert Fong erősködött, hogy teát kér, gyorsan né hány marék bambuszháncsot tett a hamura, s meggyújtotta. Éppen vizet töltött a teafőzőbe, amikor Kue belépett. Tam nem figyelt a lányra, s Fong ezt a kis időt használta fel arra, hogy oda súgja Kue-nak: — A tengeri szél megint fúj. Ma éjszaka elfújt egy tábort. Az őrséget megsemmisítették, s a kiszabadított foglyok útban vannak a hegyek felé. Légy éber. Lehet, hogy jelentkezik valaki élelemért. Adj enni, innivalót neki. A jelszó: Virágot hoztunk Kan nak. A választ ismered: Enyhülést hoz a tengeri szél. — Minden rendbei: lesz. - mondta Kue. — Apád hogy van? - fordított a beszélgetésen Fong. — Iól. Ma éjszaka ö is halászott már. — Lehet, hogy ez volt az utolsó húzás — mondta Fong, s a lány szemébe nézett. — Talán — válaszolt elmélázva amaz. — Talán az utolsó, jó lenne mar nyugodtan élni, dolgozni újra a rizsföldeken, disznókat nevelni a rísz/láz mellett, s pálinkát főzni éjszakánként Munál, apám nővérénél. Olyan szépek voltak azok a pálinkafőző éjszakák, A csillagok hajunkra ültek, s miközben Mu-ék a főzőüstökkel bajlódtak, mi gyerekek régi dalokat dúdolgattunk, vagy játszottunk. — Nem vagy már gyerek — mondta Fong. — Nem is voltunk sokáig azok — válaszolta Kue, s kesernyés volt a hangja. Elhallgatok. Nézték a lassan fehérre izzó parazsat a teafőző alatt, s nézték a némát, aki mit sem törődve a világgal, végezte a dolgát. Rakta a tüzet, tisztította a mogyorót, s látszólag értelmetlenül rakosgatta az üvegeket az italpulton. — Bs vele hogy jössz ki? — intett a fejével Fong a kocsmáros felé. — Érdekes ember. Néha megszakadásig dolgozhat mellette az ember, néha meg a legegyszerűbb házimunkát is maga végzi. A ventillátort például mindig maga törülgeti le a portól, pedig az igazán asszonyi munka. Fong a mennyezetről lelógó hatalmas ventillátorra nézett, aztán a lányhoz fordult ismét: — Ez minek, hiszen villany sincs itt? — Felhúzható motorja van. Tam úgy örült neki, mint egy gyerek, amikor meghozták neki. Valamiféle házalótól vette. — Bogaras ember a gazdád — mondta ľong, s beleszagolt a levegőbe, mert megérezte a tea illatát. Tam díszes csészébe öntötte a zöldesen csillogó italt. Nem tett cukrot a tányérkára, csak néhány szál édes füvet. Tudta, hogy a taxis csak édes füvet rágcsálva issza a teát. Holnap, vagy holnapután megérkezik az esős évszak — mondta Fong, s u lassan borongó égre mutatott. — A halászok már nagyon várják. — A parasztok is. Arasznyi nagy már a rizspalánta. — Talán békében arathatunk majd — révedt valahová nagyon messze a lány tekintete. — Biztosan. Ogy mondják, hogy napokon belül szabaddá válik az út a hegyekben élők előtt. Mindenki hazajöhet, senkinek sem lesz bántódása. — Ogy mondják? — nézett a taxisra kérdőn a lány. — Ügy. De mondtak itt már sokfélét — s aztán nem folytatta tovább, csak megvetően köpött a sarokba. (Folytatjuk) 1971. III. 30