Új Szó, 1971. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1971-03-28 / 12. szám, Vasárnapi Új Szó

1 ehet-e egyáltalán definiálni a sportesemények nézőit szurkolóit, drukkereit, akik az értékes látnivalókért kéfefl pesek ázni, fázni, verejté' kezni, akiket sem eső, sem hó, sem fagy, sem sár, de még az elkeseredett feleség szidalma sem tárthat vissza a pályától, kedvenceik biztatásától? Azt hisszük, hogy nagyon nehezen akadna olyan „tudós", aki maradéktalanul, tökélétesen meghatározná a szurkoló fogalmát; már csak azért is kételkedünk, mert tökéletes szurkoló nincs, egyszerűen csak szurkolók, drukkerek,- nézők léteznek. De milyenek is ezek'.az emberek, akik hétről hétre izgulják, harsogják, trombitálják, éneklik végig a sporteseményeket, főleg a labdarúgó és jégkorong-mérkőzéseket? Miért van az, hogy néha a legszelídebb családapa is kivetkőzik étjiberi mivoltából, ha átlépi a stadion kapuját és szurkolni kezd kedvenc csapatának? Miért van az, hogy apró, kis, vézna emberek súlyos sportszerűtlenségekre biztatják a játékosokát, és többrendbeli becsületsértést vágnak a bírók, až ellenfél futballistáinak és szurkolóinak a fejéhez? Miért, miért, mi-" ért? Nézők nélkül nincs élsport Minden további nagyképűen elemezgető fejtegetés helyett egyszerűen kimondhatjuk a tételt, hogy a szurkoló hangja, jelenléte éppúgy eleme a sportversenyeknek, főleg a labdarúgásnak és a jégkorongnak, mint a pálya, a jég, a két fehér futbaltkapu és „vas

; ketrec", a labda és a korong. Ahogyan' közötiíTég nélkül,'"taps hélkiíf nincs i^azi színház, úgy fullad érdek telenségbe, áll meg -a fejlődésben annak až'^oŕszágnak labdarúgása, :jég-kö rongozása, ahQl passzívak, közömbö£Bk a jiézők, a szurkolók, az emberek. Mert közönség nélkül níeg.szí'dnk az élsport', a' futball, a jégkorong. Olyanná -válnak, mint a könyv olva-sók nélkül: holt értékké. Igen, inert a közérdeklődésre .számot tartó sport és a nézők fogaima szorosan összetartozik. A versenysportok mo már nemcsak feltételezik, hanem egyenesen megkövetelik a nagy nyilvánosságot, mert például a futball ós a jégkorong általános társadalmi jelenséggé változott. , ába beszélnek a sznobok... A sznobizmus nagyképű „művelői" nagy előszeretettel hangoztatják, hogy a közönség nem rúghatja be a labdát a futballista helyett a hálóba, tehát ini're jó az értelmetlen szurkolás. A felületes szemlélő számára ez nagyon szépen és logikusan hangzik. De vólt-e kint az illető egy-egy focimeccsen? Ha igen, akkor behunyt szemmel, fülyédövel kellett ülnie a tribünön, mert e Íle nitezô esetben észrevehette volna, hogy a lelátók szerepe, a közönség magatartása, a szurkolók biztatása egyáltalán nem közömbös tényező egyegy tálájkozó kimenetelében. Talán sokan közülünk emlékeznek olyan ha zai, vagy nemzetkpzi összecsapásokra, amelyeken a „drukkerek" hangorkán ja szinte „befújta" a labdát az ellenfél kapujába, ahol a szurkolók lelkeSZURKOLNI JÓ JÓZAN ÉSZ KONTRA SZENVEDÉLY MOTTÓ: „ ... vannak az életben kellemetlen, terhes dolgok i is. Hát Olympiában nincsenek? Nem éget benneteket a forróság, nem szorítanak öszsze benneteket? Nem áztok meg, amikor esik, nincs ré- I szetek lármában és más kellemetlenségekben? Ám, úgy I látom: mindezt eltűritek, el- J viselitek, ha szembeállítjátok j értékes látnivalókkal.. •'•'•. . { [EGY . O.KPfil, BÖLCSELŐ . IBOMALO. SZÁVAI -A ŠZUR- I KObÖKHOZj•'., . . ,| I "sedéséiiek. nem állhatott ellen még a I I- légbalvérű-bb-játékos sem, amelyeken- 1 I egy egy áddfg. §zárnyašzejgetten. vorg®;, I I ' dó čsa"(>at a megújuló haji-ázástól visz- I 1 • szaiiyeiíté szárnyait. Tehál nem a sportszerű szurkolás _ I I értéiníetlen, hanem ellenkezőleg: a latidarúgás veszti értelmét a hangosan; "lelkesen, sportszerűén biztató szurkolótábor íjélkül. De mi játszódik I le a szurkolók cgv részénejt lelkivilágában, hogy bizonyos pillanatokban, j bizonyos körülmények között szinte bűnözővé válnak, és gyakran a fizikai erőszakot is igénybe veszik „igazságuk" magyarázása érdekében, annak ellenére, liogy a civil életben még a légynek sem ártanak? Azonosulás a klubbal Ha az alcím előtti mondatra nagy általánosságban akarunk válaszolni, j előrebocsátliatjuk, hogy ilyen jellegű megnyilatkozások nemcsak a sportversenyek szurkolóira jellemzőek, hanem I bármilyen más emberi tevékenységre, I bármilyen nyilvános feliépésre és ösz- I szejöveüelre. Itt mindenütt kifejezésre | fut valanhlyen formában a szurkolás; identifikálási-u" azonosításra kerül sor az egyén és a tömeg között. A sport- I , ban". ez úgy nyilvánul meg, hogy pél- J dául a

?Slovan-szurkolók-azonosulnak -I a Slovan-klubbal. És ez az azonosulás ' I a leggyakrabban olyan méreteket ölt, I liogy az -egyén szívesebben viseli el 9 saját értékének" a veszélyeztetését, sa-' fát maga"„ócsárlását", mint a klubét, I az emfíercsoportét, amelyért lelkese- I dik. A maximális azonosulás tfrnküs I példája áz anyfr azonosulása gyenne - i kével. Az anýa például sokkal fajdal- I ~ masabban viS.eli-el gýerméke sikfeťtfe- ' I " -jjeiVségét, mint a saját magáét. Š^nki sgm vitatja az egyesületek ás I., '. a'"szurkolók viszonyának, azoiiösillá- 1 sanak létjogosultságát,'deazért vannak I bizonyos határok. Ha ezt átlépik, szám- | falan negatív msgiiyilatkoZásca kerülhet sor.'; ' De-tulajdonképpen miért is mennek ki a nézők a sportpályákra? Mtég el sein kezdődött a fútball'mérkőzés.. s már fütyülnek, igyekeznek egészségtelen légköri teremteni az ellenfél számára. A fütyülés ugyan nem azt jelenti, hogy semmi szükség az ellenfélre, menjenek haza; a legfanatikusabb szurkoló is tudja, hogy a mérkőzéshez két csapatra van szükség. Azonban így adják tudtára az ellenfélnek, hogy ők más, „ellenséges' csoporthoz, klubhoz tartoznak. S itt már beszélhetünk eleve eltökélt szándékról, mert á szurkoló bizonyos elképzelésekkel megy ki a mérkőzésre, mindent meg akar tenni csapata győzelméntok -érdekében. Ez^ magában véve nem is lenne baj, ha az elhatározásba nem-' vegyülne sok-sok agresszivitás až ellenféllel szemben. Ez až agresszivitás más -sikertelenségből is fakadhat. A nézőnek családi és más jellegű problémái vannak, s ezt az egyéni, belső nyugtalanságot kompenzálhatja a sporteseményen, olyan környezetben, ahol esetleg részese lehet csapata sportsikerének. A győzelem a fontos? A „drukkerhadsereg" tragédiája abban rejlik, hogy a nézők nagy többsége nem sportvetélkedést, hanem egyszerűen győzelmet, kedvenc csapata győzelmét akarja látni. Az ilyen szurkolókat egyszerűen nem elégíti ki a játék szépsége, a sport küzdelem. Ez talán azért van így, mert ezek a nézők képtelenek megérteni a sportversenyek szépségeit, vagy a rohanó élet következtében kevésbé vagyunk megértőek a vereségekkel szemben? Nemcsak a sportpályákon ... S itt állunk a sporterkölcsnél, amelyet úgy értelmeznek manapság nemzetközi viszonylatokban is, hogy az szociális és pszichológiai tényező. Ezen a téren a helyzet nem valami rózsás. Hiányzik az erkölcsi háttér, manapság a csapatok a legtöbb esetben előnyben részesítik a pillanatnyi sportsikert az erkölcsi kritériumok rovására. Ha a pályán nem tartják be a sportszerűség elveit, akkor ezt nehezen kérhetjük számon a nézőktől, akik különböző okoknál fogva mennek ki a mérkőzésre. Sokakat a felgyülemlett agresszivitás levezetésének a gondolata vezérel a sportpályák nézőterére, ahol gátlástalanul levezetheti ösztöneit, mert ugyebár a lelátón níindent szabad. Azonban tegyük rögtön hozzá, hogy az élsportolás alapja a versenyzés; ez a maga módján nagyon közel áll az agresszivitáshoz, s a szabályok adta lehetőségek csak fokozhatják a küzdelmet. Indítóok: a pénz? A ma sportjában fontos szerepel játszanak az anyagi tényezők. Ahol a sport a jövedelem forrása lett, ott a" vezérlő eszme, a pénz áll az első helyen. Ezért keresik mindenáron a győzelem eszközeit; a győzelmet fizetik., S ebből világosan következik, hogy nem is annyira a játékon van a hangsúly, hanem a győzelmen, mert a siker anyagi haszonnal jár. Az indítóok kizár minden olyan gesztust, amely valaha a sport „hőskorában" jelensége volt egy-egy mérkőzésnek. Manapság gyakran szenved vereséget a sporterkölcs. Amikor az edzőnek jjéldául választania kell a sportszerű vereség és az erkölcstelen győzelem között, rendszerint az eredményt „pályázza" meg, nem törődve az erkölcsi veszteséggel. Ezzel nemcsak az egyének, a szurkolók vannak így, hanem bizonyos helyzetekben embercsoportok, falvak, városok, nemzetek. Az aktivitás fő területe lehet a sport. Ez a felfogás „virágzik" szerte Európában; tipikus ez főleg a kis nemzetekre, amelyek a sportsikerekben látják az érvényesülést. Pedig nem szorul különösebb magyarázatra, hogy a sportból csinált nacionalista propaganda milyen káros lehet egyegy nemzet számára. Talán eleinte nem is tűnik annak, de amikor szertefoszlatlak az álmok, és a történelmi valóság kegyetlenül kijózanítja a „hencegőket", akkor ébrednek rá hogy milyen kárt is okoztak hazájuknak. Bebizonyított dolog, hogy a tömegőrületek előidézésénél nagy szerepet játszanak a játékosok is. Például azzal, hogy szimulálnak, sérülést színlelnek, vagy a bírói figyelmeztetés után csodálkoznak, színészi jeleneteket rendeznek. Emlékezzünk csak a labdarúgó-mérkőzésekre, amikor a bírói döntéseket állandóan kommentálták a futballisták. Miért van ez így? Krónikus csodálkozásukkal a játékosok „védekeznek" a bíró és a nézők előtt, hogy ők ártatlanok, habár nagyon jól tudják, hogy ez nem így van. Befolyásolják ezzel a nézőteret és gyakran a játékvezetőt is. A bíró sokszor kerül olyan helyzetbe, hogy megkérdi önmagát, miszerint helyesen cselekedett-e, amikor lefújta a szabálytalanságot, inert hátha a játékosnak van igaza. Alapjában véve a futballista ösztönszerű védekezéséről van szó, amely megkönnyíteni látszik a játékos helyzetét, de ugyanakkor megnehezíti a bíróét. Pedig a játékvezető helyzete amúgy sem irigylésre méltó a pályán . .. Most egy stílusos befejezést illene papírra vetni, a tanulságok összegezésével éš sok-sok konklúzióval, figyelmeztetéssel stb. Nem így tesszük. Minek is kényszerítsük valakire véleményünket? De azért elgondolkodhatnak a felvetett problémákon a szurkolok. Mert szurkolni jó. Azonban ne feledjük: a szurkolás módja mindenképpen visszahat a sportolókra . .. TOMI VINCE nmp ÚJ szó Riadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti o szerkesztő bizottság Főszerkesztő: Lörincz Gyula. Szerkesztőség: Bratislava, Ooikii utca 10 Teleion: 537 14, 512-23, 335-Í8 Főszerkesztő: 532-20 Titkárság: 550-18 sportrovat: 505 29 gaidasági ügyek: 506-39, távíró: 09308 Journal Kiaáöovutal, Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja o Pravde Nyomdavállalat bratislavai üzeme, Bratislovo, Štúrova 4. Hirdeioirodo: Sratisiavo, lesenského '2, lelelon: 551 -83 Előfizetés' díj havonta 14.70 korona, a Vasárnapi Új Sző negyedévre 11 korona, terjeszti a Posta Hirlapszolgálat. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és postai kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS - Ústredná expedícia tlače, Bratislava. Gottwaldovo námestie U,'Vil