Új Szó, 1971. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1971-03-28 / 12. szám, Vasárnapi Új Szó

PLASZTIKUS FENYKÉPEK A CSALÁDI ALBUMBAN Lézersugár a laboratóriumban: kettéválasztva ho­logrammot alkot. A családi fényképalbumba is betört a műszaki forrada­lom: a szakértők szerint már 10 éven belül három dimenziós fényképek foglalják el majd az eddigi fekete-fehér és szí­nes képek helyét. Ezen a téren a lézersugarak játszanak döntő szerepet. Dennis Gábor professzor Londonban már 1947-ben felfedezte a hologramra, olyan többrétegű kép ké­szítésének elméleti lehetőségét, amely minden tárgyat plasztikusan ad vissza, ötletét csak a lézersugarak felfe­dezése után valósíthatta meg. Az alapelv viszonylag egy­szerű: egy lézersugarat prizmán át hasítanak. A sugarak fe­le a lefényképezendő tárgyat világítja meg, a másik fele pedig egy közönséges fényképlemez. Az így készített ho­lografikus klisé külsőleg közönséges szürke ujjlenyomathoz hasonlít. Ha azonban ezt az eljárást fordított értelemben al­kalmazzák, és a klisét ugyanazzal a lézersugárral világítják meg, akkor a lemezen plasztikus kép keletkezik. A szak­értők szerint ezt az eljárást 1930-ig annyira tökéletesíteni fogják, hogy a mozikban is plasztikus filmeket mutathat­nak be. (QUICK). Víz alatti autó Ma még csak kutatási célokra szolgál, de néhány éven bő­iül magánemberek hobbyjaként szerepelhet ez a jármű, amely­ben 2 személy 15 órán át a víz alatt maradhat, 1000 méter mélységbe merülhet le és 12 km-es utat tehet meg. A víz alatti autót két 3,2 lóerős villanymotor hajtja és szánkőként talpakon siklik előre. Felszereléséhez tartozik két 1000 wattos kvarclámpa, egy tv-kamera, valamint egy fémtárgyak felkuta­tására szolgáló készülék. (QUICK) A jogásznők nehezen találnak férjet — A légi kisasszonyok rend kívül gyorsan beeveznek a há­zasság révébe — panaszolja a világ csaknem minden repülő­társasága. Ezt bizonyltja egy osztrák statisztika is. A há­zassági skála második he­lyén a fodrász- és kozmetikus­nők állnak: ezeket a munka­helyeket is többnyire csinos lányok tültik be. A kelendS lányok sorában következő he­lyen az eladónők állnak. Va­lamennyiüknél nagy szerepet játszik. hogy munkakörükből kifolyólag sok emberrel talál­koznak, hogy mindig jól öltö­zöttnek és kedvesnek kell len­niük. Az utazási irodákban dol­gozó fiatal lányoknál ugyan­azok a szempontok érvénye­sek, mint a légi kisasszonyok­nál. Ötödik helyen állnak a titkárnők és a gépírónők. A tudományos képzettség­gel rendelkező nők közül Ausztriában aránylag az orvos­nőknek vannak legkedvezőbb kilátásaik: ők többnyire kollé­gáikkal kötnek házasságot. Ki­mondottan kedvezőtlenek a jogásznők esélyei: ügy lát­szik, a férfiak attól tartanak, hogy túlságosan gyámkodna felettük a jogászfeleség. (VOLKSSTIMME.) Amikor a két vadász, Yi és Puan több tnint száz év­vel ezelőtt Thaiföld északi részén az elátkozott Pong Lunang hegyen összes nyi­lát kilőtte, azt hitte, hogy természetfeletti erőkkel áll szemben: a nyilak mind le­pattantak a nyugodtan to­vább legelésző vadakról. A kíváncsiság végül is győzött a csodálkozásuk és félelmük felett, a két va­dász elkezdett a földben túrni. Azt hitték, hogy va­lamilyen csodatevő és sze­rencsét hozó Buddha-szobor­ra bukkannak. A legnagyobb meglepetésükre azonban egé­szen mást találtak, nagy, kü­lönféle színű kristályszerű kődarabokat. Néhányuk át­látszó, kristálytiszta és fe­hér volt, mások viszont tej­színűek, kékek, zöldek, vagy szürkék. A legenda szerint a va­dászok a talált köveket ha­zavitték. Apró darabokra törték és barátaik között szétosztották. Mindazok akik ilyen kőhöz jutottak, hosszú ideig éltek jólétben és boldogságban. A megaján­dékozottak is hamarosan rá­jöttek, hogy a színes kö­veknek köszönhetik család­- juk szerencséjét. A Pong Lünk hegyen kívül más környékbeli hegyekben is kutattak, és ugyanilyen kövekre bukkantak. A tar­tományban „Pong Kham" néven vált ismeretessé ez a féldrágakő, és ékszerül, va­lamint talizmánul szolgált. Thao Kaeo, egy Laoszból bevándorolt gazdag ember mintegy 100 évvel ezelőtt Lampang tartományi szék­helyen drágakőcsiszoló mű­helyt nyitott, és a környé­ken talált Pong-Khain köve­ket nyakékekként és gyűrűk­be dolgozta fel. Annak ellenére, hogy a lakosság körében igen ked­velt volt, a csodakő híre nem szárnyalta túl az észa­ki hegyvidéki tartomány ha­tárát. Az ország más részei­ből érkezett látogatók a színes díszkövet mint érde­kességet magukkal vitték, de nem igen hittelk csodatévő CSODATEVŐ KÖVEK erejében. A szerzetesek pe­dig e köveket az évente megtartott búcsúk alkalmá­val osztogatták a hivők kö­zött. így volt ez eddig. Néhány héttel ezelőtt az egész országban és a fővá­rosban Bangkokban is híre kelt a csodakő rendkívüli hatásának. Többen is állítot­ták, hogy a kőnek köszön­hetik életüket. Így egy adó­hivatalnokot, aki motorke­rékpáron tartott Lam Pang­ba, a tartományi székhelyre, Pong Kham kővel díszített gyűrűk. Lam Pang rizstermelő pa­rasztjai Pong Kham kő után kutatnak. banditák támadták meg. A fegyveres rabíók számos lö­vést adtak le rá, — de amint a megtámadott állítja — bár ruháját kilyukasztot­ták a folyók, teste ép ma­radt. Természetesen a cso­dálatos kőnek tulajdonítot­ta szerencséjét. Amikor köztudattá vált ez az eset, és még számos más, hasonló történet híre is el­terjedt, Thaiföldön kitört a Pong Kham-láz. A gazdag polgárok először egyenként, majd tömegestől özönlöttek gépkocsin, vagy repülőgépen Bangkokból a 700 kilomé­terre fekvő Lam Pangba, hogy minden fellelhető követ fel­vásároljanak. A tartomány rizstermelő parasztjai rövid­del az aratás előtt cserben­hagyták földjeiket és a he­gyekbe mentek, hogy a sze­rencsét és pénzt hozó kö­vek után kutassanak. Bangkok ékszerüzleteiben a Pong Kham hamarosan a légkelendőbb áru lett. Az ára ugrásszerűen emelkedett. Míg más féldrágakő értéke a tisztátlanság következté­ben csökkent, a Pong Kham­nál ellenkező a helyzet. Át­látszó kövek, amelyek olyan szerencsét ígérő ereket tar­talmaznak', mint az „elefánt szempilla", a „tigriskarom" vagy „koráli", óriási áron kelnek el. Egy ékszerész nemrégen 20 ezer márkáért adott el ilyen „természetfölötti cso­dakövet". A thaiföldi fővárosban a Pong Kham-láz következté­ben nagymértékben esett az ismert féldrágakövek, a sza­fir, a rubin, az ametiszt és a topáz ára. Az egyik bang­koki ékszerész fejcsóválva állapította meg: „a Pong Kham-kő nem más, mint kö­zönséges kvarc, amely ebben a formában csak a Lam Pang tartományban fordul elő. Bár nem hiszek a neki tulajdonított „természetfe­letti erőben", mégis meg va­gyok győződve róla, hogy ez­a kő hamarosan Thaiföld legértékesebb féldrágaköve lesz". (BÜNTE ILLUSZTRIERTE) Az olasz félsziget és Szi­cília közötti híd építésére kiírt nemzetközi pályázat nagydíját egy angol mérnök­csoport szokatlan és roppant ötletes elképzelése nyerte el: a három kilométer szé­les Messinai szoroson való átkeléshez egy tenger alatti híd építését javasolta, mely­nek három acél, vagy vasbe­ton csőből kiképzett szerke­zete 50 méterrel a tenger felszíne alatt horgonyozna a tengerfenékben, s így nem zavarná a hajóközlekedést. Nem okozhat benne kárt a heves szélvihar, sőt nem len­ne kitéve a szélsőséges hő­mérsékletváltozásoknak sem, problémát csak a tenger­Híd a tenger alatt áramlások okozhatnának. A hídszerkezet szekciókból áll­na, melyeket az áramlások úgy, mint a pontonhidakat meghajlíthatnak ugyan, de nem szakíthatnak szét. A három cső közül egy a vasúti, kettő pedig a gépko­csiforgalom részére szolgál­na, és enyhe lejtésű alag­utak vezetnének le hozzá­juk. Az angol tervezők azért választották ezt az egyedül­álló megoldást, mert a szo­rosban 350 méter mély a tenger, és ha alagutaf fúrná­nak, rendkívül meredek csatlakozó alagútszakaszok­ra lenne szükség. Mivel a te­rület különben is erősen földrengésaktív övezetben fekszik, a mélyvezetésű alag­útban súlyos károkat okoz­hatna minden földrengés. A tenger alatti híd olcsóbb lenne az alagútnál és a ha­gyományos függőhídnál, mert az egyes szakaszokat kivontatják a helyükre, az­után lesüllyesztik a kívánt mélységbe és lehorgonyoz­zák. Egyszerre végezhető a munka az alagút több sza­kaszán és az építés üteme sokkal gyorsabb. A tervek szerint a külön­leges híd megépítésére még ebben az évtizedben sor ke­rül. (NEUE ILLUSZTRIERTE) A világ legnagyobb és legkisebb könyve „Rendkívüli méretekkel" készül meglepe­tésre a tavaszi vásárra a lipcsei Paul Alt­mann cég. Bibliofilek számára is ínyencség­nek ígérkezik a 3X2,5 milliméteres ábécé, amely a világ legkisebb könyvének számít. Eddig a rekordot 4,2X2,8 milliméterrel egy japán minikönyv tartotta. A német cég azon­ban nem elégszik meg ezzel az elsőségge' A világ legkisebb könyve egy gyufaszál mellett. A Paul Altmann cég készítette a világ legna­gyobb könyvét is: „A nagyherceg térképei"-t. hanem 100x79 centiméteres kötésben kiadja „A nagyherceg térképeit"-t. Ez a kötet Fri­gyes Vilmos brandenburgi nagyherceg érté­kes XVII. századbeli, kézzel rajzolt térképelt tartalmazza. A könyvpiacon eddig nem tar­tottak számon ilyen nagyméretű könyvet. (NBI)

Next

/
Thumbnails
Contents