Új Szó, 1971. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1971-03-21 / 11. szám, Vasárnapi Új Szó

Világ proletárjai:, egyesüljetek

r Dicsértessék a tavasz! Ha rangsorolnám az évszakokat, az első helyet a tavasz számára jelölném ki. Már az is mellettem szól, hogy költőknek, íróknak, művészembereknek számtalan esetben volt ihletője, múzsája a tavasz. Hiába, a tavasz maga az élet, várakozással, reménységgel telített csodálatos újrateremtödés. Mintha maga a „nagy természet" is tudná ezt, mintha önmagát ünnepelné, amikor díszbe öltözik. És az ember, a mindeifható természet legcsodálatraméltóbb alkotása? Az öregek mintha megfiatalodnának, a fiatalok pedig minden porcikájukban érzik, hogy valami történik, valami olyan, amit nehéz szavakba foglalni, aminek kifejezésére csak a költő tolla, vagy az egyszerre sírni, nevetni, búsongani, kacagni tudó hegedű képes. Nem tehetek róla, szeretem a tavaszt. Szereti más is. Például a szántó-vető ember, a szövetkezeti paraszt, aki barázdát hasít a föld hátán, elveti a magot, hogy arathasson. Számára a tavasz a természettel vívott küzdelem végtelen folyamatának egyik láncszemét jelenti, a teremtő munka kezdetét, a vá rakozással, reménnyel teli indulást. A mezőgazdasági termelés tábornokai, közvitézei egyaránt felkészülve várják az idő nyílását. Mert hiába, ma — és mé

a nagyon sokáig — a természetnek szava van, beleszólhat a dolgokba, igent mondhat, de tagadhat is... A tervek, a papírra vetett elképzelések ott la púinak a szövetkezeti elnökök, agronómusok fiókjaiban. Talán azon sem ütközik meg senki, ha haditervnek nevezem őket. Mert valójában azok is. A természet újra és újra meghódításának a tervei. A tavasz a maga sokszínűségével harci lobogó is. Kibontakozása a viadal kezdetét is jelenti: az ember és a természet párviadalát. A föld művelője terveket készít, jól átgondoltan lát munkához. Alapos részletességgel kidolgozott tervek ezek, amelyek fontos részét képezik az országépítés nagy alkotó tevékenységének. Az idei tavasz társadalmi életünkben is jelentős határkőnek ígérkezik. Az építőmunka becsületének helyreállítását is jelenti. Most, hogy az ország népe pártunk megalakulása ötvenedik évfordulójának megünneplésére készül, mit tapasztalunk? Azt, hogy felengedett a bizonytalanság, a kilátástalanság jege, és szárnyát bontogatja az alkotó jókedv: az ország népe újból jövőt lát maga előtt. B s ez nagy dolog. Az idei tavasz a jövőbe vetett hit, a célratörő, alkotó kezdeményezés tavasza. Hogy ez így igaz, erre tanú a gyakorlati élet. A szerkesztőségbe újból érkeznek a levelek, amelyek a teremtő munka •frontján elért kisebb-nagyobb győzelmekről adnak . hírt. Egyszerű emberek mondják el, hogyan készülnek a nagy évforduló megünneplésére, pártunk közelgő XIV. kongresszusára. A sorozatos kezdeményezések, a szebbnél szebb munkafelafánlások azt bizonyítják, hogy dolgozó népünk egyetért pártunknak az ország javát szolgáló célkitűzéseivel. Egyetért? Baj lenne, ha csak egyetértene. Ennél több kell! Es több van. Az említett levelek bizonyítják, hogy a dolgozók nemcsak egyetértenek a célkitűzésekkel, hanem aktív részesei a megvalósításukért folyó küzdelemnek. Ezt a kezdeményezést becsülnünk, értékelnünk kell. Az utóbbi esztendőkben a társadalmon belüli eltolódások szükségessé tették, hogy erőnk nagy részét valami ellen kellett fel sorakoztatnunk. Hogy mi ellen? Valameruynyien jól tudjuk. Ma azonban, amikor a párt újból erős, egységes, amikor megtisztította sorait azoktól, akik a megméretésnél köny- • nyűnek találtattak, a küzdelem célja is megváltozott: nem valami ellen irányul, hanem valamiért. Es ez a dolgok lényege. Az idei tavasz ennek a törekvésnek a /e gyet viseli magán: az építőmunka megbecsülését, tiszteletben tartását hozta magával. Ezért is kezdtem azzal az írást, hogy: Dicsértessék a tavasz! Valamennviiink tavasza SZARKA ISTVÁN USICKÝ L. FELVÉTELE