Új Szó, 1971. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1971-03-18 / 65. szám, csütörtök

„A PART IGAZAT MONDOTT" A közösben kedvezően változik az élet... Ott, ahol hosszú évtizedeken át a földbirtokosok és szekér­tolóik uralták a falut, ahol a medréből évenként rendszere­sen kilépő, rakoncátlan Lator­ca vize gyakran a nehéz mun­kával elért termést is elmosta, több mint 20 esztendeje közö­sen gazdálkodik Zétény község lakossága. Hatalmas szövetke­zeti családba tömörültek a volt béresek, kis- és középgazdák. A társadalmi fejlődés gondolko­dásukból is eltörölte a mezs­gyéket ... Nehéz volt a kezdet, . emlékezik a zétényi szövetke­zet fiatal elnöke, Ondrej Plut­ko mérnök, a volt tanító, tan­felügyelő, szövetkezeti könyve­lő. Ebben a faluban telepedett le a michalovcei járásból érke­zett tanító. A magyar nemzeti­ségű szövetkezeti tagokkal köl­csönösen tisztelik, megértik egymást, a szövetkezeti gazdál­kodásban szót ért a szlovák és magyar... — Amikor 1949-ben hazánk­ban megszületett a falu szocia­lizálásának gondolata, Zétény­ben a szegényebb földművesek, kommunisták kis csoportja kö­zösen kezdett gazdálkodni 28 hektár szántóföldön, 170 hek­tár réten és 100 hektár legelőn két pár lóval, 25 szarvasmarhá­val, 13 sertéssel és 110 juh­hal ... Hála Csarnakovics Mi­hály, Kekes József, Pokol Gyula ós más elvtársak fáradhatatlan meggyőző munkájának a követ­kező években egyre többen lép­tek be a közös gazdaságba ... Az a hullám, amely 1953-ban Magyarországból hozzánk ís elért, kihatott a zétényi szövet­kezeti tagokra is, tizen kilép­tek a közösből s 1957-ig egyéni­leg gazdálkodtak ... Az 1957-es esztendő jelentős időszak a zétényi EFSZ életé­ben, akkor vált a közös az egész falu szövetkezetévé. Már 1346 hektáron gazdálkodott, Ígéretéhez híven kifizette a kö­zösben összpontosított élő- és holtleltár értékét, s ebben az évben már megmutatkoztak az első, figyelemre méltó gazdasá­gi eredmények . .. Évről évre gazdagabbak Ezen a helyen nehéz lenne aprólékosan beszámolni a zété­nyi szövetkezet húszéves gaz­dasági fejlődéséről. Ennek ér­zékeltetéséhez talán elegendő néhány alapvető mutató említé­se. Például a közös épületek ér­téke 1952-ben 127 ezer koronát tett ki, s az 1970. évi gazdasági mérleg alapján a zétényi szö­vetkezet jelenleg 11 millió ko­ronát meghaladó értékű alap­eszközökkel rendelkezik. Mind­ezt szorgalmas, céltudatos mun­kával, maguk a szövetkezeti ta­gok, a hajdani béresek és kis­gazdák, ma milliomos szövetke zetesek hozták létre . . . Néhány éve igen jelentős eredményeket érnek el mind a növénytermesz­tés, mind az állattenyésztés te­rén, ami a termelés szakosítá­sának, jó szervező munkának s nem utolsósorban a szövetke­zeti tagok öntudatos munka­szorgalmának köszönhető ... A hajdani mocsaras területe­ken, a ma kiváló termőföldeken a kalászosokból több mint 30 mázsás hektárhozamokat érnek el. 1969-ben búzából 40 mázsát meghaladó hozamokkal dicse­kedhettek. A cukorrépából 1968-ban rekordtermést, 695 mázsás hozamot, tavaly pedig 528 mázsás hektárhozamot ér­tek el. Ezzel kapcsolatban azt is el kell mondani, hogy a zé­tényi szövetkezetben nem saj­nálják a tápanyagot a talajtól. Míg az ötvenes években jófor­mán alig használtak műtrágyát, az utóbbi évek folyamán a zé­tényi határban átlagosan 200 kilogramm tiszta tápanyag ke­rül egy hektárnyi területre. Az elmúlt esztendő — akár­csak másutt — Zétényben sem volt kedvező. A gyakori esőzé­sek igen sok problémát okoz­tak, több mint 788 mm csapa­dékot mértek, ami 65 százalék­PRÁGAI TAPASZTALATOK Nyolcvankét magyarországi szakszervezeti üdülővendég tar­tózkodott az elmúlt héten Prá­gában. Azzal a céllal érkeztek, hogy évi szabadságukból egy hetet a csehszlovák főváros megismerésére fordítsanak. Egy hét nem sok idő, de arra ele­gendő, hogy jó szervezéssel be­pillantást kapjon az ember a város életébe és feledhetetlen benyomásokkal térjen vissza ha. zajába. — Az idén ez volt az első magyarországi csoport, amely •aik* „Prágát látogatni" jött Csehszlovákiába. Programjukat részben az illetékes magyar szakszervezeti szervek kívánsá­ga szerint, részeben pedig az adott kulturális rendezvények szerint állítottuk össze — tájé­koztatott Vera Kuőerová és jo­sef Lipa, a Pofíő utcai Szak­szervezeti Üdülőház kultúrrefe­rense. — Vendégeink többsége ala­pos ismeretekkel érkezett Prá­gába, sokan még odahaza át­tanulmányozták a Prágáról szó. lő turista-szakirodalmat. Érdek­lődésük kiterjedt mindenre, nemcsak a történelmi nevezetes­ségekre, hanem a mai Prágára is — mondta Lenka Munclinge­rová, a csoport kfsérője és tol­mácsa. Az egyhetes üdülés végén al­kalmam nyílott arra, hogy sze­mélyesen is halhassam a ven­dégek véleményét a látottak­ról. Kenyeres Katalin, a győri Ri­chards Finomposztógyár dolgo­zója három évvel ezelőtt járt Prágában először, akkor csak futó benyomásokat szerzett, de most mindent tüzetesen meg­nézett. — Megállapíthatom, hogy a magyarokat szeretik Prágában, a prágaiak szívélyesek és udva­riasak voltak — mondja egybe­hangzóan üdülőtársaival. Egyéb­ként Kenyeres Katalin prágai élményeiről beszámol otthon az üzemi lapban és más, elsősor­ban turisztikai jellegű lapok ol­vasóinak. Zámbó Józsefné, a Komárom megyei Eternitgyár alkalmazott­ja a Nemzeti Színház Rusalka­előadását dicsérte, s ugyancsak nagy elismeréssel beszélt a „Na Zábradlí" színházban előadott pantomimdarabról is (Ladislav Fialka „Bolondok" c. műsorát látták). Ürmösi Bélának és Fölkl Rezsőnek — mindketten a Nehézipari Minisztériumból — Prága műemlékeinek céltudatos helyreállítása tűnt fel. Ogy lát­ják, hogy a nagyszabású res­taurálás még élénkebbé teszi a várost és kidomborítja a törek­vést: eredeti formában vissza­adni a múlt értékes műépítésze­ti és szobrászati alkotásait. Dr. Balogh József, az Egyesült Izzó alkalmazottja bejárta már egész Európát, de Prágában most jár először. Öt a város történelmi magvának gondos ápolása és a külső részek, a lakótelepek fejlesztése lepte meg kellemesen. Prága külvá­rosainak fejlesztése Bern váro­sát juttatja eszébe. Az utazó em­ber szemével állapította meg, hogy a boltokban nincs tumul­tus, nincs vásárlási láz, s áru van bőven. — Ez már a teljes konszolidáció állapotát jelzi — állapítja meg. Paál Gergely fő­iskolai előadó vagy hat tekercs 8 mm-es filmen örökítette meg a prágai vár, az Óváros és a Vencel tér, illetve Karlštejn vá­rának nevezetességeit. Az üdülőcsoport több tagja ellátogatott a Zeneszínházfoa, valamennyien voltak a Lenin Múzeumban és megtekintették a Csehszlovákia Kommunista Pártja fennállása 50. évforduló­jának alkalmából rendezett ju­bileumi kiállítást is. Tombor Imre, a hévízi „Muskátli" étte­rem vezetője, aki a prágai tar­tózkodás alatt a csoportvezetői megbízatást is ellátta, kijelen­tette: A rossz idő ellenére jó benyomásokkal megyünk haza. Többünkben megérlelődött az el­határozás, hogy alkalomadtán ismét ellátogatunk Prágába ... Vasárnap reggel a Központi pályaudvarról kigördülő gyors­vonat nyolcvankét magyar szak­szervezeti üdülővendéget vitt Budapestre. Nyolcvankét elége­dett embert, hazánk barátait... (sm) kai volt magasabb az előbbi évek átlagánál. A zétényi szövetkezet szép eredményeket könyvelhet el az állattenyésztésben is. Például az 1968—69-es évek folyamán tehenenként 3097 literes fejési átlagot tartottak nyilván, s a közellátás céljaira 235 ezer li­ter tejet adtak. 1970-ben a fe­jési átlag elérte a 3100 litert, s a piacra 69 ezer liter tejjel többet juttattak... A hízó­szarvasmarháknál 1,10, a serté­seknél 0,56 kg-os a napi súly­gyarapodás. Nagyobb jövedelem — több jut a tagoknak Ennek az efsz-nek gazdasági eredményeiről tiszta képet al­kothatunk úgy is, ha összeha­sonlítjuk az egyes években el­ért tiszta jövedelmet. 1957-ben már több mint negyedmilliót tett ki, s a hatvanas években meghaladta az egymillió ko­ronát. Tavaly — a kedvezőtlen időjárás ellenére — a szövet­kezeti mérleg 2,3 millió korona tiszta jövedelmet mutatott ki. Természetesen, ezzel párhuza­mosan növekedett a munkaegy­ségek értéke s a tagok jövedel­me is. 1952-ben a tervezett nyolc korona helyett csupán öt koro­na néhány fillér jutott egy-egy munkaegységre, az is kölcsön vett pénzből. Öt évvel később a tervezett 18 korona helyett 31 koronát fizettek minden mun­kaegység után. 1969-ben a mun­kaegység értéke elérte a 41 ko­ronát, s a zétényi szövetkezeti tagok havi átlagkeresete 2600 korona. Az ismert okokból ked­vezőtlen tavalyi esztendő gaz­dasági mérlege szerint egy-egy munkaegység értéke meghalad­ta a 36 koronát. Hasonló ered­ménnyel kevés szövetkezet di­csekedhetett a trebišovi járás­ban, illetve a kelet-szlovákiai kerületben ... Változik a falu Nem véletlen hát, hogy ked­vezően változik a falu arculata s a benne élő emberek élete. A szalmafedeles kunyhókat modern családi házak váltották fel. Az utóbbi években Zétény­ben 170 új lakóházat építettek, melyekből új utcák, lakónegye­dek alakultak. A helyi nemzeti bizottságon harmincegy sze­mélygépkocsit, nyolcvannégy motorkerékpárt, nagyon sok te­levíziós készüléket, mosógépet stb. tartanak nyilván. A szövetkezet egyik mezei csoportjának vezetője, Jascsog Pál elvtárs saját példájával il­lusztrálta azokat a kedvező vál­tozásokat, amelyek a szövetke­zet jó gazdálkodása következ­tében a községben s a tagok életében bekövetkeztek. — Amikor nősültem, egyetlen fekete nadrágom és egy fehér ingem volt... Ma saját, moder­nül berendezett lakásunk van, elegendő ruhaneművel rendel­kezünk, betétkönyvünkön öt­számjegyű takarék összeg van, személygépkocsira is előfizet­tünk. ... Nálunk érdemes dol­gozni, mert már korábban kez­dett megvalósulni mindaz, amit a párt, a kommunisták a közös gazdaság megalapításánál mondtak: „Ha megalakul a szö­vetkezet, szebb lesz a falu, s megjavul a dolgozó emberek élete is ..." Kétségtelen, a párt igazat mondott... KULIK GELLÉRT Az első tavaszi napsugár (Miroslav Anger felvétele) SZÜLŐK, NEVELŐK FÓRUMA A család és az iskola szerepe A gyermek, amikor a világra jön, a felnőttek a létszükségle­tein kívül bizonyos környezetet készítenek elő számára, melyet a szülők és a család többi tag­ja képez. A környezet már a cse­csemő világrajöttét megelőzően kialakítja kapcsolatát az újszü­lötthöz. A rendezett körülmé­nyek között élő családban a gyermeket szeretettel várják és rajongással övezik körül. Minden egyén már a megszü­letésekor bizonyos biológiai adottsággal rendelkezik, mely­ből a környezet befolyására — szellemi és társadalmi szempont­ból egyaránt — aktív céltuda­tos személyiség bontakozik ki. Ha a gyermek egészséges bioló­giai adottságokkal és idegrend­szerrel rendelkezik, kedvező fel­tételek között a társadalom egészséges és pozitív vonások­kal rendelkező tagjává válik. S ez a nevelés végső célja. Mi alkotja tulajdonképpen a gyermek környezetét? Elsősor­ban a család (az apa, az anya, a testvérek, a nagyszülők), ké­sőbb az óvoda, majd az iskola, a barátok, a különféle társadal­mi szervezetek és kulturális in­tézmények, melyekkel a gyer­mek kapcsolatba kerül. A gyer­mekre hatással vannak a kom­munikációs eszközök is (televí­zió, rádió, sajtó, mozi), melyek szintén nagy mértékben befo­lyásolják személyiségének for­málódását. Az ember környeze­téhez tartozik a lakáskultúra, a közellátás, s nem utolsó sorban ide sorolható a nagyváros zaja vagy a vidék nyugodt légköre, az éghajlat, a családi viszonyok, tehát az anyagi helyzet is, a műveltségi szint, a szülők fog­lalkozása; ezek együttvéve mind befolyásolják a gyermek ember­ré válását. S hogy ezek a tényezők mi­lyen mértékben vagy formában, kedvezően, vagy kedvezőtlenül hatnak az egyénre, asszerint a gyermekből egészséges, vagy szellemileg fogyatékos, a társa­dalom hasznos vagy kevésbé értékes polgára válik. A környezetben az egyén kia­lakítja az önmagáról alkotott elképzelését, ennek megfelelően tervezgeti a jövőjét, kitűzi élet­célját s egyengeti jövendő élet­útját. A környezet saját „rang­sorolásának" megfelelően meg­szabja az egyén feladatát és he­lyét a társadalomban. Am nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy minden gyermek sajátos egyéniség, valamiben különbö­zik a társaitól, ezért egyéni bá­násmódot igényel. Arra a kérdésre, hogy melyik tényezőnek van nagyobb szere­pe az egyén személyiségének alakulásában, vagyis az ember tulajdonságainak és jellemének formálódásában, nehéz lenne egyértelmű választ adni. A gyer­mek személyiségének formáló­dását ugyanis minden nevelési tényező befolyásolja, ám külön­böző formában és méretekben. A nevelés sokrétű és igen össze­tett folyamat, melyben nincs adományozó és adományozott, a reakciók kölcsönösen feltétele­zik és befolyásolják egymást. A gyermeket nemcsak a környezet formálja és változtatja, hanem önmaga is hatással van a kör­nyezetre, a saját módján ala­kítja és változtatja azt. Tehát nevelik őt, de önmaga is nevel, mert a szüleinek reagálniuk kell egyéni megnyilvánulásaira és ehhez alkalmazkodniuk kell. A kutatások során bebizonyo­sodott, hogy a személyiség fej­lődését a legnagyobb mérték­ben, illetve a leghosszabb ideig a család befolyásolja. Az anya a gyermek számára a szeretet, a biztonságérzet forrása, az apa a tekintély, a férfiasságot kép­viseli, akit a későbbiekben — különösen a fiúk — igyekeznek utánozni. A személyiség formá­lódását befolyásolja a szülők és a testvérek viselkedése és ma­gatartása, cselekvésük, példa­mutatásuk, gondolkodásmódjuk, a munkához és a más emberek­hez való viszonyuk. A gyermek már kiskorától kezdve fokozato­san tanulja az alapvető felada­tokat, utánozza a környezet né­mely tagját, elsajátítja tőlük az alárendeltség, az egyenran­gúság vagy a tekintély szerepét. S ez igen" fontos, hogy a későb­biekben eredményesen illesz­kedjen be a környezetébe. A gyermeknek születésétől kezdve tartós szeretetre és érzel­mi viszonyra van szüksége, s ezek a követelmények az egész­séges fejlődés szempontjából nélkülözhetetlenek. Életének el­ső éveiben magatartása és jel­lemének alapvonásai természe­tesen ösztönösen fejlődnek. A család és a szülők példamuta­tása a gyermek későbbi maga­tartásának a legjobb előiskolá­ja. A szülőkkel való kapcsola­ta, a testvéreihez fűződő viszo­nya érzelmi életében kitörölhe­tetlen nyomokat hagy s ez meg­határozza a társadalom iránti vi­szonyát is. A játék, a különféle kötelességek és kisebb megbíza­tások teljesítése helyes irányba tájolja a munkához való viszo­nyát és a rendszeretetet. Az új élményekre és az ismeretszer­zésre való törekvés fejleszti ter­mészetes kíváncsiságát, feléb­reszti tanulási vágyát és művelt­ségi igényét, hozzájárul ambí­cióinak fejlesztéséhez. Ha ez nyugodt családi légkörrel és helyes életrenddel párosul, a gyermeknek megvan minden feltétele egészséges fejlődésé­hez. Köztudott, hogy a gyermek személyiségének legfőbb formá­lója a család. A családi környe­zet minél kedvezőbb és megfe­lelőbb, annál egészségesebb egyéniséget nevel. A zilált és feldúlt családok, az iszákos szü­lők vagy bűnözők rendszerint kedvezőtlen feltételek közt ne­velik gyermekeiket. Az ilyen családi fészekből kikerült egyé­nek magatartására a szülők életmódja rányomja bélyegét: az utódok szellemileg vagy fizikai­lag fogyatékosak lesznek, s en­nek következtében felnőtt ko­rukban számos nehézséget vagy konfliktus kell leküzdeniük. A gyermek az iskola küszöbét bizonyos vonatkozásban már a családban megalapozott szemé­lyiséggel lépi át. Ez megnyilvá­nul nemcsak a magatartásában, az oktató iránti viszonyában, az osztálytársaihoz fűződő kapcso­latában, hanem a feladatok tel­jesítésében is. Az iskola mint­egy befejezi a már megkezdett „művet", tehát a családban vagy az óvodában megalapozott tulaj­donságokat fejleszti tovább. Ha a gyermek a családban és az iskolában kedvező légkörbe kerül (elismerésben részesül, megdicsérik, bátorítják, ráéb­resztik reális lehetőségeire stb.) fokozódik és szilárdul az önbi­zalma, kedvező elképzeléseket alakít ki önmagáról, képességei­ről és lehetőségeiről, s ezáltal pozitívan fejlődik a személyisé­ge. Ha a gyermek a családban vagy az iskolában kedvezőtlen légkörbe kerül, rossz példával találja szembe magát, megszé­gyenítik őt, megalázzák, lebe­csülik, kételkednek képességei­ben elveszíti önbizalmát, hely­telen elképzeléseket alakít ki önmagáról, kisebbrendűségi ér­zésben szenved, depresszív lesz, s ez az állapot hatással van gondolkozásmódjára, cselekvé­sére, magatartására. Az ilyen gyermek rendszerint sikertelen, s a későbbiek folyamán nem ké­pes harcolni jogaiért, megvéde­ni igazát annak ellenére, hogy a képességei erre eleve adottak. Az eredményes nevelés szem­pontjából nagyon lényeges, hogy a családi és az iskolai ne­velés egységes legyen. A család és az iskola együttműködésének a kölcsönös bizalmon kell ala­pulnia. A tanítónak a tanulóhoz való viszonya döntő fontosságú. A jó pedagógus, aki hivatásának a magaslatán áll, helyes bánás­móddal rengeteg hibát helyre­hozhat, erősítheti a gyermek ön­bizalmát, növelheti tanulási ked­vét, megmutathatja lehetőségeit, amire a szülők esetleg képtele­nek voltak. A szülőknek, az iskolának és a környezetnek kell a gyermek számára biztosítaniuk az egész­séges önbizalom érzését, képes­ségeinek a helyes megítélését, a reális lehetőségekből és az op­timizmusból adódó egészséges ambíciót, a munkához való he­lyes viszony kialakulását, az igazmondásra és igazságra való törekvést, társadalmi értékeink, a szocialista társadalom vívmá­nyainak értékelését és megbe­csülését. Dr. IiUDOVtT REPAN 1871. III. 16.

Next

/
Thumbnails
Contents