Új Szó, 1971. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1971-03-14 / 10. szám, Vasárnapi Új Szó

EGYETÉRTÉS Együtt könnyebb Négy falu-egy sziveikezel A barsi hegyek déli nyúlványainak egyik keletre nyíló völgyét szeli át a már sza­bályozott Páris patak. Ebben a völgyben húzódik meg szerényen Gyiva IDiva), Li­bád (Ľuba) és Sárkányfalva (Šarkan). A jobb oldali hegyvonulat déli lejtőjén pe dig Béla (Belá) község. Huszonhat éve még véres csaták dúltak itt a szovjet hadsereg es a makacsul ve­dekezö. visszavonuló náci csapatok között. A tavaszt bontó március aztán meghozta a felszabadulást és a békét. Üj fejezet kezdődött e falvaknak az éleiében. Az utóbbi Hz esztendőben pedig megváltozott ezeknek a községeknek az arculata. Erről szerelnék most számot adni. Pártunk szavát jól megértették ezeknek a falvaknak a lakosai. 1960. január elsejétől, a XII. kong­resszus határozata alapján a négy falu szövetkezete egyesült. 2585 hektárnyi mezőgazdasági területen egy közös szövetkezetet alakítot­tak. Az „Egyetértés" név alatt tár­sult szövetkezetek központja Li­bád. Elnökük Pathó Imre. Nem volt zökkenésmentes a tár­sulás. A négy szövetkezet négy fej­lettségi szintet képviselt. Még a munkaegységek értéke sem volt egyforma ezekben a szövetkezetek­ben. A munka jutalmazásának egy­ségesítése jelentette a legnagyobb feladatot. A társulás előtt Bélán és Libádon magasabb volt a jöve­delem, mint a másik két szövetke­zetben. Úgy kellett megoldani a munka jutalmazásának problémá­ját, hogy a bélai, n libád) tagság ne érezze, hogy két gyöngébb szö­vetkezettel egyesült. Ezért a munkaegységek értékét a legmagasabb szinthez igazították. Rugalmas premizálási rendszert ve­zettek be, így mindenki megtalál­ta a számítását. Nem érezték sem a bélaiak, sem a libádiak, hogy ta­lán nekik kellett volna dolgozniuk a „gyöngébbekre". Nem volt névleges az „egyetér­tés". Mind a négy faluban meg­győződtek arról, hogy együtt köny­nyebb. A társulás mind a népgaz­daság, mind az egyének érdekeit tekintve jó és célhoz vezető volt. Két számadat bizonyítja ezt: a múlt év gazdasági feladatait 103 száza­lékra teljesítették, pénzben 895 ezer korona többletjövedelmet ér­tek el. Évről évre jobb Az első közös évben a munkaegység értéke 23 ko­rona és 1,5 kg gabona volt. 19 koronát előlegként fizet­tek ki. De már az első év­ben túlteljesítették 2 koro­nával a munkaegység terve­zett értékét. így a gazdasági év végén 6 korona osztalé­kot fizettek munkaegységen­ként. Ezen kívül a nyugdíjas szövetkezeti dolgozók ala­csony nyugdiját kiegészítet­ték 600 koronára. A következő évben beve­zettek két hét fizetett sza­badságot, és a munkaegység tervezett értékét 3 koroná­val növelték. Három eszten­dővel ezelőtt bevezették a „szilárd" jutalmazást. Kifizet­ték a munkaegységek teljes értékét. 23 koronát és más­fél kg gabonát kaptak mun­kaegységenként a tagok. Rá­adásul az év végén 4 koro­na részesedés jutott minden munkaegység után. A szövet­kezetben dolgozó fiatal csa­ládtagok pedig háztáji pót­lék címen 1000 korona pré­miumot kaptak. 1969-ben a fizetett szabad­ságot 18 munkanapra emel­ték. A tavalyi esztendő sem volt rossz. 3 korona volt a munkaegységenkénti részese­dés. A legjelentősebb azon­ban az, hogy ezt az ered­ményt 1 százalékos önkölt­ségcsökkentéssel érték el. Nagyok a feladatok A szövetkezet állandó dolgo­zóinak száma 412. Rajtuk kívül még idénymunkások is bekap­csolódnak a termelésbe. A mun­kaerők megoszlásának és a he lyi viszonyoknak megfelelően kellett megszervezni a növény­termesztést és az állattenyész­tést. Pathó Imre elnökkel erről, valamint a tervekről beszélget tünk. — Hogyan a munkát? szervezték meq — Az volt a célunk, hogy mi­nél kevesebb félét termeljünk. Az egyesítés előtt 45 szántóföldi növényféleséget termesztettünk. Tavaly már csak kilenc fajtát. Fő feladatunk még ma is a ta­karmányalap biztosítása. És csak ezután következik például a sző­lőtermesztés, bár ez szintén je­lentős jövedelmet biztosít. — Milyen sikereket értek el? — „Slágerünk" a cukorrépa­termesztés. A múlt évben 90 hektáron termesztettük. 423 vagonnal szállítottunk. Ez 473 métermázsás hektárhozamot je­lent. Ebben az évben már 100 hektáron fogunk cukorrépát ter­meszteni. — Hogyan állnak a gépesítés­sel? — A cunkorrépa-termesztés­nél 40 hektáron már új techno­lógiai eljárást alkalmaztunk. Egycsírás magot vetettünk. Nem kellett egyelni a répát. Ezen a negyven hektáron a betakarítá­son kívül minden munkát gépe­Pathó Imre, az EGYETÉRTÉS EFSZ elnöke sitettünk. Az már csak termé­szetes, hogy a gépesítés terén nincs megállás. — fis az új feladatok? — Az állattenyésztésben jók a feltételei a sertéstenyésztés­nek. Egyébként meghatározó jellegű munkánk számára az a kötelezettségvállalás, melyet pártunk megalapításának 50. év­fordulója tiszteletére tettünk. Ennek az összértéke 856 240 ko­rona. Ezt a tervfeladatok túltel­jesítésével akarjuk elérni. Az elnök szavai nem elbizako­dottak. Egyszerűen csak annyit jelentenek, hogy ebben a szö­vetkezetben arra van szükség, hogy egyetértés legyen a veze­tőség és a tagság között, s ak­kor az eredménypk nem marad­nak el. Segítik őket A szövetkezetnek védnöke is van. A munkás­paraszt összefogás és szövetség nem frázis. A JUHCELPAP üzem vezetősége ós munkássága szív­ügyének tekinti a szövetkezet támogatását. ) u ­hász Ferenc, az efsz ellenőrző bizottságának elnöke elismeréssel nyilatkozott a védnökökről. Természetesen a szövetkezet vezetősége rendszere­sen tájékoztatja a JUHCELPAP üzem vezetőségét a munkák menetéről, és a mutatkozó problémák­ról. Főleg olyankor kérik a védnökségi üzem se gitségét, ha speciális erőgépekre, darukra van s/ükségiik, vagy olyan pótalkatrészekre, melyeket időszakúnként szinte lehetetlen beszerezni. Az üzem vezetősége és dolgozói ez ideig min­den esetben a lehelő leggyorsabban segíti) kezel nyújtott, amikor a szövetkezetnek segítségre volt szüksége. Megküldték a kért erőgépet, vagy mű­helyeikben elkészítették a szükséges és hiányzó pálalkatrészekel. A munkásság nem üres szavakkal, hanem tel­tekkel segíti a szövetkezetet, hí*/, a munkás pa raszt szövetség megbonthatatlan. S így van ez jól. Képek a múltból Teljesen elpusztult Béla község a török hódolt­ság idején. A falu káptalani és királyi birtok volt. Ezért inkább magukkal törődtek az urak a törö­kök elvonulása után is. 1732-től 1755-ig, tehát hu­szonhárom esztendő alatt kastélyt építettek ma guknak. A szomszéd faluban laklak a történelem során mňr nem is egyszer Gyiva község lakosai. Talán ezért nem meglepő számunkra, az alacsony nép­szaporulat következtében már évekkel ezelőtt be­zárták a község iskoláját és az a néhány diák most a szomszéd falu iskolájába jár. Ötven lélek lakta Libád községet 1701-ben. An­nak idején ez is fejlődésnek számított, hiszen az 1696. évi összeírás szerint a bírón kívül csak 3 negyedtelkes jobbágy és 2 földbirtokkal rendel­kező lakosa volt a falunak. A múlt század második felében Sárkányfalván a Koller család szép kúriát építtetett magának Még nzzal is törődtek, hogy a kúriát 15 holdas angol­kert övezze. És így élnek ma ÁTÉPÍTETTÉK A FALUT, hisz a felszaba dúlás előtt csak 96 ház állt Bélán, s ma már 180-at tartanak nyilván. Az elmúlt ne­gyedszázad alatt a régi házak nagy részét is átépítették. Csak 15—20 ház maradt ki az átépítésből. Elkészültek a járdák, az utak is. Ezeknek 60 százaléka ma már portalaní­tott. Az idén szeretnék kiépíteni a vízveze­ték-hálózatot. Már anyagi fedezetük is van rá. Csak éppen vízforrást kell találniuk. AZ IFJÚSÁG MINDINKÁBB A VÁROSBA igyekszik Gyiva községből. Sokan úgy mond­ják. hogy ha nem változik meg a fiatalok felfogása és törekvése, akkor néhány év múlva nehéz lesz Gyiván szomszédolni MINDEN NYOLCADIK HÁZBAN AUTÖ ta­lálható Libád községben, hisz Hrubec Ká­roly, a hnb titkára felsorolta a falu jellemző adatait: 202 család él a községben. 25 csa Iádnak van személyautója, mindenütt van rá­dió. 170 házban tv-készülék. 130 családnak van fürdőszobája. 25 házban van központi fűtés. MUZEÁLIS ÉRTÉKŰNEK SZÁMÍT Sárkány­falván az az egyetlen szalmafödeles ház, mely kimaradt az átépítésből. Egyébként az utóbbi tíz esztendő alatt 42 új házat épí­tettek. De nemcsak a házak, banem a község egész arculata megváltozott. Eltűnt a por, meg a vendágmarasztalő sár, s helyettük park, meg pormentes ntak létesültek. Csak azt fájlalják a község lakosai, hogy a köz­ségbe vezető út portalanítását többszöri ké­résük ellenére sem hajlandók elvégeztetni az illetékesek. Az idő vasfoga kikezdte A bélai kastély egy letűnt vi­lág régi emlékét őrzi. Az omla­dozó vakolat, a kéménytől bú­csút mondó egy-egy tégla az el­múlás, a pusztulás képét idézi, mert az idő vasfoga már kikezd­te. Ezt látva az idegen is felsó­hajt: kárl Valóban kár, mert tá­gas termeit, — melyek ma rak­tárhelyiségek — nemesebb cé­lokra is fel lehetne használni. A korai középkorból való kis rész, s barokk épülettömbjei méltó otthont nyújtanának valamilyen művészeti központnak, tájinú zeumnak, esetleg . a tanulóifjú­ságnak. Nem szabadna hagynunk el pusztulni azt, amink van! A hnb elnöke fáradtan legyin tett, amikor végighallgatta érve­lésünket. Elmondta, hogy hozzá­nyúlniuk nem szabad — igaz­fedezet sincs rá — mert műem­lék. Ugyanakkor pedig a Műem­lékvédelmi Hivataltól eddig egy műemléket jelző táblán kívül nem kaptak semmit. A hnb az eddig befolyt haszonbérből meg csináltatta a tetőt, hogy ne menjenek tönkre a falak. De az omladozó kéményt a Műemlék­védelmi Hivatal már nem en­gedte megjavíttatni. Érdemes ezen elgondolkozni. Alaposabban utána kellene néz­ni, mert ha műemlék, akkor bi­zonyosan érték. Viszont valódi értékké csak akkor válik, ha megmentjük a pusztulástői és közkinccsé, a tömegek számára hozzáférhetővé tesszük. A bélai kastély egykor Összeállították: Vércse Miklós. Kremmer László és a párkányi (Štúrovo) ifjú tudósítók köre.

Next

/
Thumbnails
Contents