Új Szó, 1971. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1971-03-12 / 60. szám, péntek

PÁRTHARCOSOK EMLÉKEIBŐL Fegyverem a munkásököl A 75 éves zselízi (Želiezovce ) Mihály András elvtársat a legjobban úgy jellemezhetnénk, hogy olyan, mint a többi idős pártharcos. Vagyis az egész Mete közvetve íagy közvetlenül összefügg a nunkásmozgalom és a kommunista párt történetével, harcával. Ugyanakkor rendkívül őszinte és szerény ember, aki szinte szüntelenül hangsúlyozza, hogy mindaz, amit elért, nem személyi eredmény, hanem a kollektíva, a dolgozók, a párt sikere. Aligha férhet hozzá kétség, hogy ez az igaz kommunista magatartás nagyban hozzájárult ahhoz, hogy pártunk fél évszázados története során kivívta a legszélesebbb tömegek elismerését és ' bizalmát ... De ismerkedjünk meg közelebbről Mihály András küzdelmes életével , kommunistává érésével, s mentsük át a jelenbe és főleg a jövőbe értékes élettapasztalatait. És tanuljunk tőle — kitartást, elvhűséget, kommunista derűlátást. Szinte különös, milyen jól emlékszik egész életére a ma már ősz hajú és beteges Mihály András bácsi. — Apám nincstelen földmunkás volt — mondja és gondolatban máris a gyerekkorban jár. — Nyolcan voltunk testvérek. Tízéves koromban már kenyeret kellett keresnem. Tizenkét éves voltam, amikor kőművesinasnak szegődtem. Tizenötben azonban mesteremmel együtt bevonultam. Azután arról beszél, hogy fellázadtak, és otthagyták a frontot. 1919-ben már a vörös hadseregben harcolt. Beszél arról is, hogyan lett a földmunkás szakszervezet tagja. A szociáldemokrata pártba 1920-ban lépett be. — A szociáldemokrata vezetők azonban minden sztrájkunkat elárultak. — legyint boszszúsan, majd így folytatja: — Az 1921-es fubochíiai kongreszszus után mi is összehívtuk a tagságot, s közöltük, hogy aki akar, a kommunista párt tagja lehet, a többi pedig elmehet — mondja, s hangjából szinte érezni azt a határozottságot, amelyre akkor, pártunk születésekor szükség volt. Természetesen a munkásság akarta a kommunista pártot. A cselédek is — annak ellenére, hogy megijesztették őket. Az iparosok lemaradtak. A szervezet akkori vezetői Kovácsik Géza. Varga Elek, Molnár István és Molnár Ferenc lettek. A környező majorok kommunistáit beleszámítva körülbelül négyszázan lehettünk akkor. Pozsonyból Nagy Gyula elvtárs irányított bennünket. Steiner Gáborral és másokkal is kapcsolatban állottunk. Elmondja, hogy a kommunista párt mellett nagy szerepe volt a Vörös Földmunkás Szakszervezetnek is. Ö maga is részt vett még a földmunkások sztrájkjaiban ls, noha akkoriban mint kőműves dolgozott — méghozzá ott, ahol éppen munkát kapottt. Egyik alkalommal — 1921-ben —-is egy nagy földmunkássztrájkot szerveztek. A környező 'majorokban minden munkaszakaszon leálltak. Az intéző kérte a sztrájkolókat, hogy legalább a teheneket etessék meg, mert bőgnek az istállókban. Ök azonban azt válaszolták, hogy az ő gyerekeik is éheznek. Sikerült is béremelést elérniük. — Olyan nagy tekintélynek örvendett a kommunista párt, hogy az 1923-as községi és országos képviselői választások során 30 mandátumból 17-et mi vittünk el. Utána ez 16-ra csökkent, s azt 1938-ig tartani tudtuk. Amikor Horthy katonái Párkányban (Štúrovo) jártak, ml még mindig 14 mandátummal rendelkeztünk. Még az iparosok bizalmát is megnyertük. Innen mindig csak kommunista képviselő mehetett a parlamentbe! — szögezi le jogos büszkeséggel. — A választók megnyeréséért persze komoly harcot kellett vívnunk. Rengeteg brosúrát vettünk és árusítottunk. A röplapokat olykor saját magam fogalmaztam, terjesztettem és ragasztottam. A terjesztésben segítségünkre voltak az ifjúmunkások, akik még a pap ablaká ra is felragasztották a röplapot. Persze nem volt elég felragasztani, még strázsálni is kellett, hogy le ne szagasssák. Például ilyen szövegű röplapjaink voltak: „Szavazz a négyesre, proletár!" Sorolja élményeit... A Garam-parti titkos összejövetelekről beszél, s egy szónok cseles megszöktetéséről, akinek női ruhába kellett öltöznie. Feleleveníti a sikeres tagtoborzást, mely akkor országos akció volt, s a zselízi járás érte el a leg jobb eredményt. Ezért Moszkvából vörös zászlót is kaptak, melyei később — 1938-ban — a szlovák csendőrök vettek el tőlük s a magyar csendőröknél hagyták az iroda épületében a pártkönyveikkel együtt. Erről az időszakról nagyon szomorú emlékei vannak. — Házkutatás addig is volt. de ami azután következett! — sóhajtja. — Mindent feltúrtak, szétszórtak, még a szalmazsákokat, sőt az anyósom ruháit is. Szerencsére a legidősebb lányom a csendőrök érkezésekor gyorsan a tűzbe dobta a fontos dokumentumokat. Tizenhatot közülünk le is tartóztattak. Komáromba kellett volna vinni bennünket. A vallatásnál az őrmester azt hitte, hogy azért nem félek, mert fegyver van nálam. Én akkor azt mondtam neki, nincs nálam fegyver, csak ez a munkásököl! — emeli fel az örökös munkától félelmetessé vált öklét. Közvetlenül a felszabadulás előtt elmenekültek a faluból egy majorba. Amikor visszatértek, tüstént összejöttek ötenhatan, hogy megalakítsák a pártszervezetet. Mihály elvtárs lett a szervezet elnöke. De nem soká, mert 1945 decemberében nemzetisége miatt kizárták a pártból. A többi kizárttal együtt 1948-ban kapta vissza a pártkönyvet. Ismét aktív politikai tevékenységhez látott — 1949ben politikai iskolázáson vett részt. Majd hat esztendeig a jnb-n volt előadó. Később a Jednota járási igazgatója lett. Nyugdíjba vonulása után még mint instruktor tevékenykedett. Elvhűsége elismerésének és megbecsülésének bizonyítéka, hogy a közelmúltban a párttagok átigazolásával is megbízták. Mihály elvtárs a válságos időszakban, sőt már 1968 előtt is látta, milyen veszélyt rejt magában az, ha a munkás szava egyre kevesebbet jelent. Jó hallgatni Mihály András bölcs észrevételeit, gazdag tapasztalatait, élményeit. Minden szava meggyőző erővel hat. Az igaz kommunista töretlen elvhűségének meggyőző erejével. FÜLÖP IMRE LAKÁSVISZONYAINK MARGÓJÁRA 2. Karbantartás kérdőjelekkel Jól gazdálkodó szövetkezet Évzáró taggyűlés oz eredmények jegyében A Bratislava-vidéki Jednota fogyasztási szövetkezet a létszám (21000) és az üzemegység (460), valamint a bevétel nagysága szempontjából is Szlovákia legnagyobb szövetkezetei közé tartozik. Az elmúlt év folyamán az alkalmazottak a tervezett kiskereskedelmi 645 milliós forgalmat 3 673 000 koronával szárnyalták túl. Az üzemi pártszervezet az évzáró taggyűlésén, mely a CSKP megalakulása 50. évfordulójának jegyében folyt le, kiemelte ezt az eredményt. Ugyanis a szövetkezet létezése óta még egyetlen évben sem értek el ilyen forgalmat. Természetesen a pozitív eredmények mellett rámutattak a negatív jelenségekre is. Fogyatékosságok az utazási forgalmi üzemegységekben észlelhetők, továbbá a községek aránytalan élelmiszer- és iparcikkellátásában, ami minden esetben, még ha nem a szövetkezet hibájából történt is: megnehezítette a feladatok teljesítését. Sajnos, ez a megállapítás árnyékot vetett az 1 089 000 koronával túlszárnyalt haszontervre és a tervteljesítésre is. A bevételi terv teljesítéséhez (101 százalék) mindenekelőtt az iparcikkeket és az élelmiszert árusító üzletek járultak hozzá. Nyugtalanító a közétkeztetési üzemek 1970. évi bevételi tervteljesítése, mert csak 98,3 százalékos volt, mindamellett, hogy a tervezett 516 216 000 koronás bevételből ezekre az üzemekre eső rész mindössze 133 463 000 korona. Ki kell emelnünk a borgazdaság teljesítményét, ugyanis ebben az ágazatban a tervezett bevételt 117 százalékra teljesítették. Ezekre a teljesítményekre természetesen nagy hatással volt a haszonterv teljesítése is, melyet objektív okoknál fogva csupán a közétkeztetési üzemek nem teljesítettek. A szövetkezet vezető dolgozói szerint a terv teljesítése és túlszárnyalása ellenére sem tudták minden téren kielégíteni a lakosság szükségleteit. Elsősorban az építőanyagokkal, főleg a téglával, a faanyaggal és a mészszel volt sok probléma, viszont sikerült megjavítani a cementellátást. Időnként nehézségeket okozott az iparcikkeket árusító üzletek ellátása is. Az év folyamán például nem tudták kielégíteni a naftakályha iránti keresletet, és kevés volt az elektromos háztartási gép. Állandóan hiányzik a piacon az ágyhuzat, a csecsemőruha, a pelenka, a gyermekkonfekció, a zománcedény stb. A fogyasztási szövetkezet jelentős figyelmet szentel az anyagi-műszaki alap fejlesztésének, mindenekelőtt az üzemek építésének, valamint a meglevő üzlethálózat korszerűsítésének. Az elmúlt évben a beruházási építkezés keretében 26 építkezést fejeztek be 10 555 000 korona költséggel. A szövetkezetben elterjedt a „Mindenki szocialista módon" mozgalom. Az elmúlt évben a felszabadulásunk 25. évfordulójának tiszteletére vállalt kötelezettségek hatékony tényezőként szolgáltak a fejlődésben és a szocialista munkabrigádok tevékenységében is, melyek példásan élenjártak a tervezett feladatok teljesítésében, jelenleg a Jednota fogyasztási szövetkezetben nyolc szocialista munkabrigád dolgozik és 11 olyan kollektíva, mely a cíiii elnyeréséért küzd. Í>. A szövetkezet dolgozói erre az évre is igényes feladatokat lűztek maguk elé. A szövetkezeti mozgalom történetéljen egyetlen fogyasztási szövetkezet sem bátorkodott évi 680 millió 600 ezer koronás kiske- . reskedelini forgalom elérését célul tűzni. Az évzáró taggyűlés _ szerint az ilyen hatalmas összeget magában foglaló terv eléré- se sem lehetetlen. A feladatok teljesítésében mint-mindig, ebben az évben is nagy szerepet

( játszik a párttagság és a szövetkezet dolgozóinak kezdeményezése. /. Sluka Tennivaló bőven akad, ha komoly szándékkal és lehetőleg gyorsan emelni kívánjuk lakáskultúránk szintjét. Különösen a városokban még szép szerével vannak olyan lakásuk, amelyek tulajdonképpen nem méltóak erre az elnevezésre, különösen a szocializmus korában. Vannak még pérók, a városok és falvak fejlesztése által tömegesen kikényszerített aszanálásl igé nyek. A lakásalap el nem hanyagolható része fél évszázadnál régibb múltra tekint viszsza, vagyis ósdi, elavult stb. Szlovákiában például a lakáskultúra viszonylatában a sereghajtók közé tartozik Dunaszerdahely (Dunajská Streda). Egy közelmúltban végrehajtott elemzés szerint 1969 végén lakásainak 32 százaléka a silány minőségű IV. kategóriába tartozott. (Bratislavában ez az arányszám 15 százalék). Természetesen elképzelhetetlen minden fájó pont csodákra jellemző orvoslása. Az adott helyzetben csak több esztendős folyamatos, jól tervezett, szervezett és anyagilag megalapozott, szívós munka segíthet. Már ma többet tehetnénk, ha gazdaságosan felhasználnánk a rendelkezésünkre álló eszközöket. Minden esetben nem lehet azonnal új lakással boldogítani azt, aki joggal panaszkodik lakáskörülményeire. Csakhogy tatarozással,' korszerűsítéssel nem egy gond és baj enyhíthető. Lássuk csak, milyen a helyzet ezen a téren? Egy pillanatig sem állítjuk, hogy a lakásalap karbantartására annyit fordítunk, amenynyi kellene. Szakembereink kiszámították, hôgý á lakásokon 1945 óta keletkezett károk, rongálódások kijavítása csak Szlovákiában mintegy másfél-, két milli.árd koronát követel meg. Ezt semmiképp sem engedhetjük riieg magunknak, mert .itt is érvényes: addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér. Nos, mi néha addig sem nyújtózkodunk. Tény és való, hogy Szlovákia Legfelsőbb Ellenőrző Hivatalának jelentésében szerepel az alábbi mondat: „Sem 1969-ben, sem 1970-ben nem állt be az igényelt, főleg minőségi javu lás a lakásvagyon igazgatásában, karbantartásában, és javításában". Mit jelent ez á mondat „aprópénzre váltva"? Például azt, hogy a lakások karbantartására fordított aránylag nem nagy összeg is (1971ben Szlovákiában erre a célra a nemzeti bizottságok költségvetési tételeikből 340 millió koronát fordítanak) elfecsérelódik. Az ellenőrző szervek ugyanis kimutatták, hogy ennek uz összegnek több mint a felét az új, tíz évnél nem régebben épített lakások karbantartására fordítják. Több mint valószínű, hogy az idén is ez lesz a helyzet. Elképesztő dolog, hogy például a nem éppen rózsás la kásviszonyokkal küszködő Dunaszerdnhely 1969-ben a régi lakóházak tatarozására szánt anyagi eszközök 67 százaié kát, sőt a Košice-vidéki és a senicai járás 68 százalékát(l) volt kénytelen az új lakások rendbehozatalára fordítani. Ilyen tehát a silány, szervezetlen, fegyelmezetlen munkának, a gyatra ellenőrzésnek, a nem ritka objektív és a ritkán elismert szubjektív nehézségeknek, hibáknak az ára, amelyet rendszerint nem az értük felelősök fizetnek meg, hanem végső soron a lakók. (Zárójelbe tesszük, de rendkí vül fontos kapcsolódó problémára kell itt utalnunk. A lakók jelentős hányada sem angyal. Egyrészt azért nem, mivel a közös vagyon iránti magatartásuk közömbös, sőt nem egyszer büntetést érdemlően hányaveti. Elég utalnunk az új lakótelepeken a gyerekek, serdülők, és esetenként a felnőttek által okozott kisebb-nagyobb károkra, amelyek mii liókra rúgnak. Másrészt azért nem, mivel számtalanszor előforduló jelenség, hogy az építőmunkásokat, a tervezőket a „fogyasztók" szemszögéből indokoltan bíráló és bosszankodó lakók a saját munkahelyükön, „termelői" minőségben indokolatlanul elnézőek munkájuk eredményeivel, minőségével szemben. Mintha az ő lazaságuk, felelőtlenségük nem okozna bosszúságot sok más embernek . ..) Beszélhetnénk ezen túlmenően arról is, hogy a lakások karbantartására szánt eszközök tetemes hányadát felemészti a tervszerűtlenség. Hányszor történik meg például, hogy az úttestet, a járdát ugyanazon a helyen több ízben is felbontják, és újra aszfaltozzák, mert nem összehangoltan fektetik le a különféle vezetékeket, hanem ahogyan az megfelel az egyes vállalatoknak. Arról már kár is beszélni, hogy a felületesség néha százezres károkat okoz. Jelenleg például a Galántai Járási Ügyészség foglalkozik azzal az esettel, hogy a Triiavai Magasépítő ' Vállalat szakszerűtlen munkája követ keztében Galántán 700 ezer korona költséggel kénytelenek voltak lefektetni egy új hővezetéket. Az ilyen és uz ehhez hason ló, nem éppen szórványjelen ségek sürgős és hatásos intézkedéseket követelnek. GÁLY IVAN KLEMENT G0TTWALD MÜVEI ÚJ KIADÁSBAN Pártunk fennállásának 50. évfordulója alkalmából a prágai Svoboda Könyvkiadó pártunk történetének szinte valamennyi szakaszót felölelő tizenhárom művet ad ki. A kiadványok áttekintést nyújtanak a pártalapítás, az egyesítő kongresszus, a Rudé právo napilap megalapítása, a történelmi jelentőségű V. kongresszus, a . gazdasági vájság, a köztársaság - védelméért folyó küzdelem, a kommunis- ' táknak. a fasizmus ellen vívott hősi harca,, a- népi demokratikus rendszer alapjainak lerakása, 1948 februárja, valamint a szocialista .építés első. időszaka kérdéseiről. " A Svoboda jubileumi kiadványai közt található Klement Gottwalď műveinek kétkötetes Válogatása. A válogatott művek kiadása azért is jelentős, mert ma is tanulságok forrásaként szolgálnak. Klement Gottwald művei ma is időszerűek, mert Gottwald elvtárs mindazokkal az alapvető kérdésekkel foglalkozott, amelyek ma pártunkban az ideológiai nevelés homlokterében állanak. Ilyen kérdés a nép forradalmi vívmányainak megvédése, a munkásosztály győzelmének megszilárdítása, a szocialista építés eredményeinek megvédése és továbbfejlesztése, a testvéri szocialista országokhoz, elsősorban a Szovjetunió Kommunista Pártjához és a Szovjetunióhoz fűződő internacionalista kapcsolatok jelentősége, a pártegység és a párt vezető szerepének megszilárdítása. A válogatott művekben foglalt cikkek és beszédek ismét hangsúlyozzák azt a fontos szerepet, amelyet e kiváló marxista, kommunista politikus és államférfi" életműve jelent pártunk és államunk életében. A jubileumi kiadványok közt lesz a CSKP V. kongresszusának jegyzőkönyve, a CSKP harcait megörökítő visszaemlékezéseket tartalmazó kötet, A. 2ápotocký „Vörös fény Kladno fölött" című műve, továbbá Gusta Fučíková „Egy élet Július Fuőíkkal" című visszaemlékezései is. /sm/