Új Szó, 1971. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1971-02-11 / 35. szám, csütörtök

Miről ír a világsajtó? oonpflBflfl A moszkvai Pravda közli Andrejev e

s Krilov cikkét a Szabad Európa és a Szabadság elnevezésű rádióállomások felforgató tevékenységéről. A cikk szerzői kommentálják azokat a „titkos dokumentumokat", amelyeket ifjabb John Richardson. a Szabad Európa rádió igazgatója állított össze, s amelyek nemrégiben nyilvánosságra kerültek. Richardson emlékiratából többek között kitűnik, hogy a két rádióállomás munkatársai az amerikaiak vezetése és irányítása alatt dolgoznak és a Szabadság rádióállomásnál az öszszes kulcsfontosságú tisztséget az amerikai felderítő szolgálat hivatásos alkalmazottai töltik be. Mivel az említett két rádióállomás egy szuverén állam, az NSZK területén működik, felforgató tevékenységük fékezi a további európai enyhülést és gátolja a kontinens népeinek kölcsönös megértését és bizalmát A két rádióállomás jelenléte Nyugat-Németországban nem lehet az Egyesült Államok és az NSZK „magánügye" — hangsúlyozza a Pravda. H3BECTHH Az Izvesztyijában Leonyid Ko loszov, a lap különtudósítója beszámol nemrég tett spanyolországi körútjának tapasztalatairól. Körútján választ igyekezett kapni arra a kérdésre, vajon Spanyolország tovább ragaszkodik-e a francoizmus korhadt dogmáihoz, vagy igyekszik megszabadulni tőlük és a demokratikus megújhodás útjára lép. A cikk írója megállapítja, hogy Spanyolországban egyre szélesebben és élesebben bontakozik ki a nép harca a demokratikus megújhodásért. A burgosi per fontos szerepet töltött be a jelenlegi belpoli tikai válságban, az ellenzéki erők legszélesebb összefogásához vezetett. A dolgozók fokozzák harcukat a demokratizálásért, mert tudják, hogy ettől függ az ország jövője. A tudósító felhívja ugyanakkor a figyelmet arra, hogy változások tapasztalhatók a spanyol külpolitikában. Spanyolország ma elevenen ápolja hagyományosan szoros kapcsolatait az arab világgal. Kőolajbehozatalának 90 százaléka a KözelKeletről származik. Spanyolország új utakat keres a szocialista országokkal való kapcsolatokban is. Érdeklődést tanúsít az európai kérdések iránt is, támogatja a szocialista országok javaslatát, hogy hívják össze az európai biztonsági és együttműködési értekezletet. , , Az Humanitében Étienne Fa I

^TTllfin Altll '°"> az FK

P Politikai Bizottságá. JOL UAJL4C**»Aww nak tagja hangsúlyozza, hogy Nixon laoszi eljárását visszataszító képmutatás és a nemzetközi jog lábbal tiprása jellemzi. De csalódik az, aki a laoszi invázióban az imperializmus győzelmének jelét látja. Johnson hat évvel ezelőtt hat hónap alatt akart százezer katonával győzelmet aratni Vietnamban. Ma ötszázezer amerikai katona van ott és Vietnam népét nem győzték le. Nixont az általa megkezdett úgynevezett vietnamizálási politika teljes kudarca indította tavaly Kambodzsa, most pedig Laosz megtámadására, de ennek eredményeként a három nép most egyesült erővel száll szembe az amerikai kolosszussal. Ez az imperialista kaland azonban súlyos veszélyeket rejt magában az egész világ békéje szempontjából. A Francia Kommunista Párt, valamint a köréje tömörülő progresszív erők mindent megtesznek annak érdekében, hogy a világ haladó közvéleményével karöltve erősítsék a nemzetközi impéria listaellenes frontot. Ez ugyanis az egyik leghatásosabb eszköze az agresszió felszámolásának, amelyet mindenekelőtt az Egyesült Államok támogatta katonai tömbök indítványoznak és szítanak. A világ haladó erőinek továbbra is támogatnia kell a hősiesen küzdő indakínai népeket, tűnik ki Étienne Fajon felfigyeltető írásából. TARTALMAS ÉLETŰT A késő esti órákban a lakásán találkozunk. Évzáró párttaggyűlésen vett részt a kerületi pártbizottság aktivistájaként, onnan érkezett. Másnap Humennén egy gyerekorvos ügyében kell intézkednie. Az azt követő napon Bratislavában hatórás előadást tart az orvostovábbképzőn. A további napokon vizit, munkaértekezlet a klinikán, előadás az egyetemen. S vége egy hétnek. A hét végén újabb előadásokra készül, tanulmányozza a hazai és a külföldi szaklapokat. Ilyen elfoglalt ember. Ferdinánd DEMANT professzor, a Košicei Gyermekklinika főnöke, a P. J. Šafárik Orvostudományi Egyetem tanára. Mégsem panaszkodik. Sőt — amint megjegyzi —, az állandó elfoglaltság, a politikai és a szakmai munka ad teljes értelmet életének. Ha akarnánk sem kételkedhetnénk ebben, olyan fiatalos lelkesedéssel emlékezik, beszél a ma 60 esztendős professzor, igazán tartalmas életútjáról. A trenčíni gimnazista, a szorgalmas kisdiák a fizika, a vegytan és más tudományágak kísérleti eredményeiből levont következtetésekre alapozva alakítja, formálja saját és környezete világnézetét. Amikor 1929-ben Prágába kerül, már elsőévw orvostanhallgató korában, 18 éves fejjel „belekóstol" a politikába, aktívan bekapcsolódik a haladó diákmozgalomba. Rendszeresen látogatja a tudományos marxista előadásokat. Az első évfolyam végén már a baloldali egyetemi ifjúság, majd 1930-ban a Komszomol tagja. Társaival folyamatosan tanulmányozza Marx, Engels és Lenin műveit. Ezeket Ausztriából, Németországból és a Szovjetunióból szerzik be. — Hol volt akkor szervezett pártoktatás — hangsúlyozza Demant professzor — és a haladó szellemű főiskolások sajál kezdeményezésükből, szinte versenyezve, szorgalmasan tanulmányozták a marxista tudományt. Vitákat rendeztünk, s ebben senki sem akart alulmaradni. Ezért volt a nagy szorgalom. Később, amikor az egyetemisták többsége baloldali volt, a diákmozgalomnak határozott célja bontakozott ki: harcolni és győzni a diákmozgalom jobboldala s az azt támogató professzorok ellen. Jelszavunkká vált: „Mindennap politikai munkát ..." Ezek az egyetemisták, köztük a 21 éves Ferdinánd Demant is — habár tagsági könyv nélkül —, már kommunistáknak érezték és vallották magukat. Demant elvtárs 1933-ban lépett a Kommunista Pártba, Trenč. Teplicén egyik alapító tagja volt a pártnak. Hű maradt hozzá az illegalitás idején is. Prágában, provokáció folytán a Gestapo letartóztatta, Buchenwaldba kerüU. A koncentrációs táborban már a második napon kapcsolatot teremt a prešovi Reinkraut, a košicei Vykukel és más elvtársakon keresztül a kommunista párttal. A felszabadulás után 1945 augusztusáig ľrenč. Teplicén, a kommunista párt küldötteként tagja a járási nemzeti bizottságnak. Innen kerül Košicére, ahol az Egyetemi Kórház gyermekosztályának főorvosi tisztségét látja el. Közismert, milyen nehéz volt abban az időben ilyen fontos intézmény élén állni. Amikor még nem volt elegendő orvosság, a beteg gyerekek részére a szükséges tej beszerzése naponta újabb gondot okozott. S nemcsak Košicén jelentkeztek a megoldásra váró problémák, mert Demant főorvos gondoskodása, a gyermekek iránti szeretete egész Kelet-Szlovákiára kiterjedt. Autóbuszt szerzett. azzal járták a kerület falvait, hogy tanácsot, segítséget nyújtsanak az arra rászorulóknak, igen érdemleges tevékenységet fejtett kí a csecsemőhalandóság elleni harcban, ennek megszervezésében. Demant professzornak nagy érdeme van a Košicei Orvostudományi Egyetem megalapításában is, melynek — alapító társa, Ján Kňazovický után — 1950ben ő a dékánja. A gyerekek nagy barátja, a szakmaszerető professzor hű maradt a politikához, a kommunista párthoz is. 1957-től 1968ig tagja a kelet-szlovákiai kerületi pártbizottságnak, nyolc éven át az elnökség tagja, jelenleg pedig lektora, aktivistája a pártnak. Tudományos munkássága az ország határán túl is közismert. Eddig közel nyolcvan önálló és kollektív munkája, tudományos publikációja, több cikke jelent meg. Minden évben ellátogat külföldre is. Angliában például a csecsemőhalandóság elleni harcot tanulmányozta. Egy orvosküldöttséggel három hónapot töltött a Szovjetunióban, ahol a szocialista egészségügy építésével ismerkedett. Beszéli az angol, a francia, az olasz, az orosz, a magyar és a német nyelvet. Eddig már Franciaországban, Olaszországban, Magyarországon, Romániában, az NDK-ban, Lengyelországban tartott tudo. mányos előadásokat. Alapító tagja a Gyermektanács Európai Társaságának, tagja a párizsi társaságnak. Néhány adat Demant profeszszor eseményekben, szakmai tevékenységben, politikai és társadalmi munkában gazdag életútjából. Valóban csak néhány, mert egyébként egy regényre való akadna. Végezetül még afelől érdeklődünk, mi foglalkoztatja jelenleg a professzort? — Közel tizenhat esztendeje foglalkozom munkatársaimmal együtt a gyermekvesebetegségek tanulmányozásával. Sikerült elég jelentős előrehaladást elérnünk, de nem állunk meg, tovább tanulmányozzuk a betegség okait, gyógyításának módját, hogy minél kevesebb gyermek essen áldozatul ennek a betegségnek. Ez az egyik legfontosabb feladat a jövőben, de a politikát, a társadalmi munkát sem mellőzöm, hiszen az is mindennapos életemhez tartozik — válaszol a jubiláns. Jó egészséget, sikeres munkát, professzor elvtársi KULIK GELLÉRT ZBYCH ANDRZEJ: KLOSS SZAZADOS KALANDOS TÖRTÉNETE 61. Nesztelenül nyilt az ajtó. Kloss egy fivóhelyszerü sötét, nedves szobában találta magát. Ismerte a terepet. A rejtett kijárati ajtóhoz lépett, ott is leadta a szokásos jelet, az ajtó itt is megnyílt előtte. Odabent rádióhallgatóval a fején ült egy férfi és kérdően nézett a belépőre. — Még mindig semmi — mondta idegesen Kloss. — Nem értem, hogyan lehet ilyen fontos helyre tapasztalatlan embereket küldeni? Csak vakolatdarabokat robbantanak le a hídpillérről. — Zsuzsanna néni azt kéri —- mondta a rádiós, — hogy legkésőbb január hetedikéig végezzünk a híddal. — Beszélj meg egy találkát Bartekkel — mondta Kloss a fiúnak. Fél óra sem telt bele és Edit már mindent tudott új szobatársnőjéről. Gréte beszédes lány volt. Még szinte le sem dobta Edit a kabátját, máris mondta, hogy a lány, akivel eddig lakott, most körházban van, idegösszeroppanással. Az utóbbi időben mindig a párnája alatt tartotta a pisztolyát, ordított, ha cigarettafüstöt érzett és sírt, ha a híreket hallgatta. Rakosgatta a fehérneműjét a szekrénybe és mind erőteljesebben jelent meg előtte a négy év előtti tragédia képsora. Schneider százados arca rajzolódott ki a legtisztábban. Edit úgy érezte, hogy ismét a férfi karjára támaszkodva kapaszkodtk fel a lépcsőn ... A városparancsnok feleségével és kétéves kislányával az első emeleti reprezentatív lakásban lakott. Pillanatnyilag csak a felesége és a kislány voltak itthon, mert a férfit az újabb gettók kijelölése, az újabb koncentrációs táborok felállítása végett Berlinbe rendelték fel. Edit megtorpant a városparancsnok ajtaja előtt, mert észrevette, hogy az ajtó nyitva van. Intett Schneidernek, aki nyomban csengetett, majd amikor nem kapott választ, benyitott a lakásba. Felkattintotta a villanyt. Éktelen rendetlenséget találtak. Edit értetlenül nézett a századosra amikor azt közölte, hogy az asszony és a gyerek holtan fekszenek a szobában. — A banditák, a lengyel banditák ... — motyogta a lány. — Egyszerű rablótámadásnak néz ki — mondta a százados — kt tudja kik és miért követték el... Gréte észrevette, hogy Edit már régen nem figyel az ó szavaira, hát elhallgatott. Editet akkor, négy év előtt, egyik napról a másikra áthelyezték: Messzire, nagyon messzire: Szalonikibe. Utána egy dél-franciaországi kisváros volt az állomáshelye, aztán Bécs. Az állomásra Schneider százados kísérte ki. Beszélt neki Szalonikiről, arról, hogy mennyi szépség vár ott rá és amikor talán éppen egy érzelmes vallomásba kezdett volna, megpillantották az állomás melletti templom falánál a kivégzőosztagot, és a falnál azt az ötven embert, akit a városparancsnok családjának legyilkolásáért mészároltak le a Gestapó emberei. Gréte tovább beszélt. Most egy tisztről áradozott, aki nagyon csinos, akire már hetek óta feni a fogát, de az nem akarja öt észrevenni. — Magas, szőke, van valami titokzatos az arcában — áradozott Gréte, és megesküdött, hogy az ujjai köré csavarja Klosst. —- Hogy hívják? — kérdezte Edit, amikor Gréte először ejtette ki a fiú nevét. — Oberleutnant Hans Kloss. Talán ismered? — nézett várakozóan Editre és elkomolyodott. Szemében féltékeny vára kozás tüze villant. Máris féltette a fiúját ettől az új lánytól. Edit arca kipirult az örömtől: — Istenem, HansI Ennyi év után most újra láthatom? Talán meg sem ismerjük egymást... —- Tényleg ismered? —• kérdezte kicsit dühösen Gréte, de gyorsan kiokosodott valamit, máris átölelte Editet, és könyörgő hangon kérte: — Beszélj meg vele valahol egy randevút. Hívjuk meg akár ide is, hogy végre felengedjen a szíve irántam. Edit elmosolyodott. Régi, kedves emlékek villantak emlékezetében. Bőröndjéhez lépett, borítékot vett elő, a sok fénykép közül egyet Gréte elé tett. — Megismered? — kérdezte Grététől. — Ez egy tacskó — mondta fitymálba amaz. — Még 1936-ban csinálták ezt a felvételt. A hátlapján ez áll: „Editnek, akit soha nem feledek, Hans." — Hasonlít? — kérdezte türelmetlenül Edit. — Egy kicsit. Különben is a tied lehet. Bevallom, Brunner sokkal inkább érdekel. Kloss csak azért foglalkoztatott idáig, mert olyan tartózkodó. De lehet, hogy egyszerűen csak ostoba. Bocsáss meg — mondta vigasztalóan Editnek. — Brunner vidám, keménykötésű fiú. Eh maradok nála, neked meg itt van ez a Kloss, így együtt is vagyunk. Ha ugyan tényleg nem felejtett el — húzta el a száját kicsit pimaszul, mintha bántani akarná társnőjét ezért a váratlan i/yözelemért. Klossnak zsúfolt volt ez a napja. Böszszankodott a viaduktnál elszenvedett kudarc miatt. Most, alighogy lenyelte azt a néhány falat szendvicset, amit Kurt készített neki, hivatta az ezredes. Két órán át hallgatta az ezredes kifakadásait és látta, hogy valamennyi jelenlevőt legalább annyira untatja ez a prédikáció, mint őt. Egy valamiért mégis érdemes volt idejönni: ez a viaduktot védő aknamező legújabb beosztásáról szerzett információ volt, ami bizonyára nagyon érdekelni fogja Zsuzsanna nénit. Az információt gyorsan továbbította, és sietett elintézni egyéb ügyeit. Néhány üveg bort szerzett ma estére, mert vendégei lesznek. Most éppen Kurtot várta, hogy hazavigye a bort. Néhány percnyi késéssel meg is érkezett a csicskás és Kloss azzal adta át neki az üvegeket, hogy egyet igyanak meg Margittal, Kurt kedvesével, az ő egészségére, a többit pedig tegye a konyhába. Kloss még a lelkére kötötte, hogy feltétlenül tisztán hagyja ott a lakást. — Természetesen a lakás ragyogni fog — mondta Kurt, és szabályos hátra- . arcot csinált. Nekiütközött Brunnernak, aki nesztelenül érkezett most is. — Szervusz, Hans! — integetett barátságosan Brunner. — Hallottad, hogy u partizánok rossz viccet csináltak me gint? — Csak akartak — mondta Kloss. — Ojév után szitát csinálunk a bőrükből, aztán összevarrjuk az egészet és egy szakadékba dobjuk — mondta Brunner. — Ami új év után lesz, arról beszéljünk az új évben — mondta nevetve Kloss. Újra hellyel kínálta a másikat, de Brunner sietve elbúcsúzott. Ha egy percre itt marad még, furcsa változást figyelhetett volna meg Kloss arcán, ugyanis megszólalt a telefon és a vonal túlsó végén így jelentkezett be egy nő: — Oberleutnant Kloss? Itt Edit Lausch beszél. I Folytatjuk)