Új Szó, 1971. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1971-02-09 / 33. szám, kedd

Jubileumi köszöntők Napról napra közelebb kerü­lünk pártunk megalakulása 50. évfordulójához, amelyet az üze­mek és a falvak dolgozói érté­kes kötelezettségvállalással kö­szöntenek. Ezekből szedtünk össze egy csokorra valót, s mindjárt azt is hozzá kell ten­ni, az év első hónapjának ered­ményei azt mutatják. hogy ezek a vállalások nem maradnak csak papíron. TÖBB HENTESÁRUT ADNAK A PIACRA A nyugat-szlovákiai húsfel­dolgozó üzem dolgozói a múlt éVben bekapcsolódtak a „min­denki szocialista módon" moz­galomba. A hazánk felszabadí­tásának 25., Lenin születésének 100. évfordulójára tett felaján­lásokat már december 18-ra teljesítették, és az év végéig terven felül további 63 millió korona értékű árut adtak a piacra. Eredményeik alapján — bár az idén nehéz feladatok várnak rájuk — a párt megala­kulása 50. évfordulójának tisz­teletére újabb kötelezettséget vállaltak. Ebben azt ígérik, hogy az 1970-es évhez viszo­nyítva az idén a nyerstermelést 76 860 000 koronával,, az egy dolgozóra eső munkatermelé­kenységet pedig 21 000 koroná­val növelik. A tiszta nyereség alapját ugyanakkor 8 900 000 koronával gyarapítják. Az emlí­tetteken kívül arra is ígéretet tettek, hogy a múlt évi áram­fogyasztást az idén 3, a gázfo­gyasztást pedig 10 százalékkal csökkentik. ELŐTÉRBEN A MINŐSÉG A partizánskej Augusztus 29-e Cipőgyár vállalati kötelezettség­vállalásában a gumiüzem dolgo­zói a jubileum alkalmából azt ígérik, hogy az állami és az ex­VASÁRNAP TÖRTÉNT.. AKIK TÉLEN IS TÖRŐDNEK A VADDAL Vasárnap reggel van. Az eke­csi (OkoöJ határban és környé­kén éjszaka havazott. Reggel sem szűnt meg a havazás, az apró hópelyhek az ember sze­mébe vágódnak. Alig látni tő­lük. A házak kéményéből szür­ke füst gomolyog a borús reg­gelbe. Aki csak teheti, ilyenkor otthon marad. Egy-egy fiú fut át az úton tejeskannával a ke­zében, itt-ott nyikorog a kapu, s a szövetkezetből traktorberre­gést hallani. Egy férfi puskával a vállán egy zsák gabonát húzva a szán­kón kutyája kíséretében elindul a határba. A fácánok számára készített etetőkhöz semmilyen út, ösvény nem vezet. Hol sár­ba, hol a magoshóba lép, bele­süpped a szán is, s a férfi a széllel és a szúró hópelyhekkel küszködve lassan lépeget. Már közelebb jutott a szélvédő erdő­sávhoz, mikor a kutyája egyszer csak fejét felütve a szélbe szi­matol, majd visszanéz gazdájá­ra, akinek bólintása után előre­jut. A mély hóban berohan az erdősávba s ebben a pillanat­ban a fák közül egy sötét, hosz­szú árny válik el. Egy mac(jea nagy ugrásokkal menekül üldö­zője elől. A kutya és a leselkedő macs­ka közti távolság egyre kiseb­bedik. A megvadult állat nagy kerülővel visszajut az erdősáv­hoz és egy akácfa koronáján keres menedéket. A férfi elen­gedi a szánt s a kutya segítsé­gére siet, amely örök ellensé­gét ugatja. A fa közelében ott fekszik egy szétmarcangolt fá­cántyúk. A hóban körös-körül vércseppek. A macskának még nem volt annyi ideje, hogy zsákmányát felfalja. Egy tompa dörrenés hangzik és a macska lepottyan a fáról. A kutya engedelmesen a gazdá­ja elé teszi. Azután mindketten elindulnak az etető felé, ahová beleszórják a zsák tartalmát, hogy az,állatoknak legyen enni­valójuk, hogy átvészelhessék a kemény telet, a fagyokat, hogy jövőre a mezőkön újra hallhas­suk a fácánok és a foglyok gir­rikkelését. Ezek a madarak ta­vasszal és nyáron megszaba ditják a répaleveleket és a ka­pás növényeket az élősködő fér­gektől. Hasznosak, érdemes rá­juk vigyázni. Az ember puskával a vállán kutyája társaságában már a fa­lu felé húzza az üres szánt, hogy rövid idő múlva újra meg­rakodva egy további etető felé vegye útját. Védelmezi a mezei állatokat, amelyek most a zord téli napokban sokat szenved­nek ... MILAN RAJSKÝ porttervet határidő előtt teljesí­tik. Terven felül 100 000 pár gu­milábbelit készítenek, és gaz­dasági eredményeiket 16 millió koronával növelik. Az új mun­kamódszerek és az újítási javas­latok bevezetésével további 1 700 000 koronához jutnak. Jobb minőségű termékek előállításá­val 160 000 korona nyereséget érnek el. Az'év első hónapjának eredményei azt mutatják, hogy vállalásukat komolyan veszik, ós máris jó úton haladnak a maradéktalan teljesítése felé. MINDIG AZ ÉLEN JÁRTAK A verebélyi szövetkezet ŕs csatlakozott a „mindenki szo­cialista módon" országos moz­galomhoz. Tagjai, a nyitrai já­rás mezőgazdasági üzemei kö­zül az elsők közt tettek a párt megalakulása 50. évfordulójá­nak tiszteletére kötelezettség­vállalást. Többek között azt ígé­rik, hogy terven felül 110 má­zsa húst, 10 000 liter tejet ad­nak a piacra. A növényterme­lésben a kötelezettségvállalás értéke 176 000 korona. Figyelemre méltó a vállalás nak az életkörnyezet megvál­toztatását célzói része is. Még az idén elkezdik egy — szociá­lis és kulturális célokat szol­gáló — épület építését, amely­nek értéke meghaladja a félmil­lió koronát. Az építkezést önse­géllyel végzik, s a szövetkezeti tagok azt brigádmunkával se­gítik elő. A gazdasági udvart körülkerítik és parkosítják. A vállalásban azt is ígérik, hogy a jövőben ínég jobban megse­gítik az egyéni lakásépítőket. Eddig 600 000 koronát fizettek ki erre a célra. — nj— A szövetségi kormány első félévi munkaprogramja A CSSZSZK kormánya 1971. év első félévi munkatervében elsősorban a CSKP KB decem­beri plenáris ülése határozatai­ból eredő feladatok teljesítését, a szocialista állam megszilár­dítását, valamint a társadalom teljes konszolidálását és tovább­fejlesztését tűzte ki célul. A szövetségi kormány ebben az időszákban tevékenységével hozzájárul a parlament által jó­váhagyott föderációs törvény­módosítás következetes megva­lósításához, hogy az újonnan lé­tesített szervek a föderáció tö­kéletesítése és megszilárdítása érdekében megkezdhessék mun­kájukat. A kormány ebben az időszakban 120 központi jelen­tőségű feladat teljesítését tűzte ki célul — közölte Prágában a sajtó képviselőivel František Štafa, a szövetségi kormányhi­vatal vezetője. A kormány gazdasági téren az 1971. évi terv teljesítésére össz­pontosítja figyelmét, napirendre tűzi az 1972. évi tervjavaslat megvitatását és az ötéves terv előkészítését. Megvitatja a beru­házásokkal kapcsolatos problé­mákat, a bérrendszer módosítá­sára vonatkozó javaslatokat, a személygépkocsi-gyártás távla­tait, a távösszeköttetés fejlesz­tési tervét és a népszámlálás el­ső eredményeit. Ebben az időszakban kerül a szövetségi kormány elé a KGST­országok szpcialista integráció­ja fejlesztésével kapcsolatos feladatok kérdése, továbbá a nemzetközi munkamegosztásból eredő kétoldalú együttműködés, valamint a szocialista országok közötti szakosítás és kooperá­ció kérdése a petrokémia, a gépipar és más ágazatok terén. A szövetségi kormány külpo­litikai téren főképpen a szocia­lista országokhoz fűződő kap­csolatok elmélyítésére, valamint az európai biztonsággal össze­függő akciók támogatására irá-. nyitja tevékenységét. A kormány tőrvényjavaslatai­val továbbra ls az állampollti* kának a társadalom valamennyi területén való érvényre juttatá­sát, a szocialista törvényesség és a munkafegyelem megszilár : dítását akarja elérni. Jelentős helyet foglal el a CSSZSZK kormányának munka­tervében Prága főváros fejlesz­tése az ötéves tervben. A föderációs alkotmánytör­vénynek megfelelően a munka­tervben szerepel a köztársasá­gok hatáskörébe tartozó ágaza­tok — belkereskedelem, okta­tásügy, művelődésügy és egész­ségügy — tevékenységének koordinálása. A feladatok közt szerepel pl. az 1971. évi belke­reskedelmi áruellátás, az 1972-es olimpiai játékokon való részvé­tei kérdése is, és nem utolsó sorban az ifjúság problémáinak megvitatása. A szövetségi kor­mány és a kormányelnökség munkája során nagy súlyt vet a kormányhatározatok és ren­deletek teljesítésének rendsze­res ellenőrzésére. Ismf Tél a gyümölcsösben Tótlipál Gyula felvétele KLOSS SZAZADOS KALANDOS TÖRTÉNETE 59. — Lövést hullottam — kezdte Klá­ra a történetet. — Mindenki a műtőbe rohant. Rögtön arra gondoltam, hogy értesíteni kellene Klosst, mert ö azt mondta, hogy mindenről értesítsem, ami itt történik. Egy pillanatra benéz­tem a műtőbe, láttam, hogy ott fekszik Stefán a földön. — Nem féltél? Kijárási tilalom volt már akkori — Van igazolványom, hiszen sokszor megyek éjszaka haza — mondta nyu­godt hangon a lány. — Futottam egé­szen Kloss házáig. — Azt már hallottam — mondta tü­relmetlenül Rhode, — Azt mondd meg, hogy ki ölte meg Stefánt? — Azt nem tudom. — És mit gondolsz? Klára vállat vont: — Nem gondolkoztam még ezen. Rhode rágyújtott és némi töprengés után megkínálta Klosst is. — Folytathatnám a kihallgatást, de nincs rá időm Kloss. És nem is szóra­koztat eléggé. — Elővette az óráját. — Adok magának húsz percet arra, hogy előkerítse Stefán gyilkosát. Ha az alait nem kerül elő, kivégeztetem a kórház egész személyzetét. Értette, doktor? — nézett Kovalszkíra. Kloss hallgatott. Ujjaival ismét kita­pintotta a zsebében lapuló miniatűr fegyvert. Tudta, hogy Rhode végső két­ségbeesésében határozta el magát erre a tömeges kivégzésre, és ettől aligha áll el, hacsak nem történik valami. Már azon a ponton volt, hogy lelövi ezt a dögöt és lesz, ami lesz, de nyílt az ajtó és a küszöbön Krisztina állt. Kezében ismétlő pisztoly. — Kezeket fel! — csattant a hangja. — Mindenki! — intett az orvosnak és Klárának is. Rhode kétségbeesetten nézett az asz­talon heverő fegyverére, majd lassan felemelte a kezét. Kloss vontatottan en­gedelmeskedett a lány parancsának. — Én öltem meg az ügynököt. Egye­dül én. Mert szerettem, és maguk ron gyot csináltak ebből a szerencsétlen­ből. Tudtam, hogy beszervezték. De megmondtam: nem érheti meg a hábo r ú végét. Nem állhat oda a szabad len­gyel nép elé többé, jobb neki is, hogy megmentettem a további gyalázattól. Krisztina eközben az ablakhoz ment, fegyverével terelve a szoba egyik ol­dalfalához a társaságot. Kloss azon töprengett, hogy a lány tényleg el akar-e szökni? Ha ezt teszi biztosan a halál fia. Csak legalább lőne. Csak le­terítené az ezredest ... Gondolkodásra és cselekvésre már nem volt idő. Odakint géppisztoly-soro­zat dörrent és Krisztina élettelenül zu­hant a földre. Kloss ugrott hozzá első­nek, elkapta a földre hulló fegyvert és Rhode mellé tette az asztalra. Csodálatos voltál Krisztina! — gon­dolta Kloss. Tudta, hogy ez a lány most valamennyiük életét és egy igen jelentős akció sikerét mentette meg — az élete árán. Némán álltak a szobában, Rhode ocsúdott fel elsőnek. Utasította Klosst, hogy fejezze be az ellenőrzést, kutas­sa át még a kórházat, hátha fegyver, vagy egyéb robbanóanyag van elrejt­ve. aztán az ezredes teljes kíséretével elviharzott. Néhány nap múlva Éva és Kruchku már az erdei bázison voltak. 1942. szep­tember 29-én Borzentov környékén megkezdődött az X-8-as csodafegyver első kísérletsorozata, de néhány óra múlva nehézbombázók hasították fel az éjszaka sötétjét és a nagy titokban és rettenetes erőfeszítések árán létre­hozott kísérleti telep megsemmisült. Klossra és a többiekre újabb felada­tok vártuk. A vonat monoton zakatolással gyűr­te maga alá a kilométereket. A kék­fényű fülkevilágítás járasztotta u fér­fi szemét. Ennél kellemetlenebb csak az volt, hogy Edit, a vele szemben ülő nő, minduntalan elbóbiskolt, pedig a fő­hadnagy egészen idáig hevesen ostro­molta. — Ostoba — gundolta Edit. — Ki­küldték a keleti frontra, és most léi a főhadnagy úr, ezért akarja lázas udvar­lással felhívni magára a figyelmet. — Rágyújt? — kérdezte a fiú. — Köszönöm, nem - válaszolta Edit. Összébb húzta magán a kabátot, és még erőteljesebben lehunyta szemét. Nem volt kedve beszélgetni, pedig hosszúnak ígérkezett az út a Herlin -Lembery vo­nalon. Igaz, nem a végállomásig, hiszen Lemberg már néhány hónapja ismét szovjet fennhatóság alatt volt, de egy­ben biztos volt Edit: minden kilométer­rel a fronthoz közelítenek. Erre a gon­dolatra Editbén-is felébredt a félelem, akárcsak a vele szemközt ülő fiatal fő­hadnagyban. A lány fürkésző tekintettel méregette a férfit. Félsz, kiskatonám — mondta magában. Eszébe jutott az a nap, ami­kor főnöke átadta neki a legújabb pa­rancsol tartalmazó borítékot: — El kell válnunk, Edit. — Igazán sajnálom, mert a lengyel területeken most egészen másként van minden, mint ukárcsak fél évvel ezelőtt. Amint meg­érkezik, jelentkezzék G. G.-nél. Többet nem mondhatok. — Parancs, az parancs — mondta ak­kor még kedélyesen Edit, de ettől a nap­tól kezdve egyre többet foglalkozott a keleti front hadijelentéseivel és olyan új fogalmak gyökereztek meg nyelvé- ' ben, mint az „elszakadó hadműveletek, előre elkészített állások, átmenetileg az ellenség ellenőrzése alatt áll..." Ettől a perctől kezdve ébredezett ben ne a félelem, hiszen tudta, hogy nem csak egyszerű telefonközpontosnak kül­dik most sem, noha a papírjai erről t a núskodtak. Sebaj, jönnek még szebb napok is — nyugtatta magát, amikor az indulás előtti napon meghallotta a hírt, hogy az oroszok már a Visztula vonalánál van­nak. Es Lausch Edit tényleg optimista volt a német jövőt illetően. Bízott a Führerben, a Birodalom nagyszerű cél­kitűzéseiben. Olykor már azzal a gondo­lattal is játszott, hogy a győzelem után hol Párizsban, hol Helsinkiben fogja tölteni a nyarat, és álmaiban már meg­ízlelte a leningrádi fehér éjszakák örö­mét is. Nem volt már gyerek. Amikor 1940 ben önként jelentkezett szolgálatra, ha­tározottan vágyódott arra, hogy a front­ra kerüljön, hogy közvetlenül is harcol fon a győzelemért. Később ez a vágya lecsillapodott, de hitében nem ingott meg. Csak ez a város ... Amikor meg­hallotta a város nevét, megborzongott. Négy évvel ezelőtt már járt itt. Négy évvel ezelőtt történt... Egyike volt a város legelegánsabb lakóépületeinek az a ház, ahová Edit most belépett. A kapu boltozata gazda gon díszített. Most éppen szolgálatból tért haza. Éjszaka volt. Már éppen az első lépcsőfordulóban állt, amikor lö­vést hallott az első emeletről. Aztán gyorsan peregtek az események. Ajtó­csapás, lábdobogás, és egy férfialak je­lent meg a sötét lépcsőházban. — Kezeket fel! —• kiáltott Edit, kis pisztolyát lövésre emelve. (FOLYTATJUK)

Next

/
Thumbnails
Contents