Új Szó, 1971. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1971-02-07 / 5. szám, Vasárnapi Új Szó

ennek minden terhe ránk hárul és egyes szótárak a folyamatos utánnyomás ellenére is, szinte állandó hiánycikknek bizonyulnak. Eddig például majdnem harminc nagyszótárt bocsájtottunk ki (a kétkötetes cseh— magyart például a prágai NCAV-vel közösen) körülbelül félszáz úgynevezett kéziszótárt (ezek a kisszótáraknái nagyobbak a nagyoknál kisebbek, és az átlagos értelmiségi igények kielégítésére szolgálnak), a kisszótárak száma pedig bizonyosan száz felett jár, ebben például a cseh—magyar mellett már szlovák—magyar is van, és itt gyakorlatilag már sikerült megvalósítani, hogy valamennyi európai nyelv szótára forgalomba került Egyik-másik szótárunk már közel, vagy több mint félmillió példányban forog közkézen, de a szótárak „kis" példányszáma is 40—50 000 felett jár... — Persze ez most nagyon hálátlan feladat önnek, de én mindig csak ai Akadémiai Kiadó a közönség számára is jelentős és elérhető kiadványairól kérdezem. Mégis, kérem, mondja el, mit értenek önök, a népszerű tndo mányos sorozatok fogalma alatt? — Azokat a kiadványszériákat, melyek, ilyen, vagy olyan szempontból egy-egy kiemélkedő életművet, egy-egy új tételt, tudományos újítást vagy felfedezést, ismertetnek. Mondok néhány, ugyancsak nem teljességre törekvő példát. 1965-ben elindítottuk a „Korunk tudománya" című sorozatot, melyben tudósok igyekeznek igen népszerű nyelven beszámolni saját kutatómunkájukról. Ennek példányszáma néhány ezer. 1966-ban indult a „Körösi Csorna Kiskönyvtár", melyben a hazánkban oly nagy hagyományokkal rendelkező orientalisztika kap publikációs lehetőséget. Ennek eddig nyolc füzete jelent meg. 1967-ben kezdődött az „Életek és korok" sorozat kiadása, melyben jelentős történelmi személyiségek tevékenységét elemezzük és mutatjuk be a korszerű tudomány módszereivel és szempontjai szerint. Tavaly indult a „Múlt magyar tudósai" sorozat is, melynek első három kötete Eötvös Lórándot, Körösi Csoma Sándort és Korányi Sándort állította középpontjába. Ennek ezentúl évi öt kötete jelenik, majd meg. A szerzők: a megfelelő szakterület mai legjelesebb tudósai, akik olykor épp saját mestereikről és tanáraikról emlékeznek. De a népszerű sorozatok közé kell sorol nom az egyébként a „szakmonográfiák" közé tartozó úgynevezett kritikai kiadványokat is, amelyek közül oéldául a Jókai-sorozat, hatezres példányszámban lát napvilágot és az érdeklődés állandó emelkedésével kell számolnunk. Hasonló a helyzet más írók kritikai kiadásával is. — Az elmondotak alapján az önök munkájában nagy szerepe van a nemzetközi együttműködésnek. Hallhatnánk-e erről is valamit? — Természetesen. Kiadónk az utóbbi évszázadban mindig is számos külföldi akadémiával, vagy kiadóval működött együtt, állandó, rangos külföldi partnereink száma legalább negyven és fennállásunk másfélszázada alatt, legalább száz-százhúsz más országbeli kiadóval (mindig a legrangosabbakkal) működtünk együtt. Különösen szorosak kapcsolataink a szocialista országok testvérvállalataival. Jó barátság fűz a jugoszláviai, lengyelországi, és különösen a cseh és szlovák akadémiai kiadóhoz. Évek óta például rendszeres évi kiállításcserében vagyunk a prágai Academiával, egyik évben ők jönnek, másikban mi megyünk kiállításra. Nemzetközi kapcsolataink egyébkent egyre bővülnek. Az egész közeli jövőben például megalakul a Tudományos Könyvkiadók Nemzetközi Szövetsége, melyhez mi az elsők között kívánunk csatlakozni és ez a nemzetközi szerv a jövőben — reméljük — minden eddiginél hatékonyabban szervezi majd a tudományos kiadók közötti nemzetközi együttműködést. Persze mindez csak része szerteágazó tevékenységünknek. A beszélgetés már órák óta tart, lassan elfáradunk. A XX. század hetvenes éveiben nem létezhet többé egy ilyelvű tudományos könyvkiadás — az együttműködés iránti szándék, világméretekben egyre nő — de ez az örvendetes tény, csak nehezíti a referens dolgát. Ahová nyúl — nemzetközi problémával találkozik, melynek szálai ugyancsak messze vezetnek. Az Akadémiai Kiadó, nem egyszerűen csak egy könyvkiadó. Sokkal több annál. Például kritikai és olykor e.gyéb kiadványaival, más kiadók tanácsadója, sőt olykor fellebezési fóruma, máskor pedig az államközi kapcsolatok kiépülésével párhuzamosan kiépülő tudományos kapcsolatok úttörője. FENYVES GYÖRGY BUDAPESTI KÖNYVLEVELE: LÁTOGATÁS AZ AKADÉMIAI KIADÓBAN Nemhiába öreg fa a tudásé, gyökerei annyira szerteágaznak, hogy most főhet a feje a krónikásnak, amikor a magyar tudományos könyvkiadás tényeit és újdonságait egyetlen cikkbe szeretné összezsúfolni. Nehezíti a dolgát, hogy adóssága is van: mert még sosem szólt erről a területről, így bizonyos alapelveket is el kell mondania. A magyar tudományos könyvkiadás közel százötven esztendős. Természetesen korábban is jelentek meg magyar földön tudományos művek, de a rendszeres és kizárólag tudományos művek megjelentetésével foglalkozó kiadói tevékenység 1828-ban kezdődött Pesten, ekkor jelent meg a Tudományos Akadémia nevével jelzett első mű. A kezdetben alig néhány műre szorítkozó kiadói munka, az évtizedek során gazdag, az egész tudományos életet átfogó, jól szervezett tevékenységgé vált, s ennek eredménye, hogy e majd másfélszázad alatt a becslések szerint (a pontos, kritikai értékű katalógus épp most készül) több mint tízezer művet adtak ki. Ennyi könyv közt (ha minden kötetből csak egy példányt őriznénk valahol, már akkor ls egy tekintélyes közkönyvtári gyűjteménnyel vetekedhetnénk, különösen ha még a nyolcvannégy periódusonként megjelenő tudományos közlöny másfélszázados évfolyamait is beleszámítom) már ciceróra van szükség, s a legavatottabb vezető, az Akadémiai Kiadó tudós sajtófőnöke, Dr. Rubin Péter, aki immár évtizedek óta irányítja a magyar tudományos könyvkiadás bel- és külföldi propagandáját. Először is mindketten valami közös kiindulópontot keresünk. Természr tesen ő találja meg, hamarabb. — Legyen, mondjuk 1949 — kezdi —, ez az év, amikor teljesen átszervezték működésünket. Lényegében akkor születtek meg azok az elvek, amelyek — ha nem is mind egyszerre léptek érvénybe — ma is szabályozzák tevékenységünk körét. Tovább egyszerűsítve a dolgokat, munkakörünk öt fő területre bontható. Legfőbb feladatunk a tudományos művek, szakmonográfiák kiadása (ezek egyikemásika olykor csak ötszáz példányban jelenik meg, mások viszont — a tudományágtól és témától 'függően sok ezerben, vagy tízezerben). Ezekkel biztosítjuk az egyes akadémiai osztályok kutatásainak és elméleti munkájának nyilvánosságra hozatalát. Az akadémiai és tudományos élet folyásáról összesen nyolcvannégy rendszeresen megjelenő magyar és idegennyelvű lap tájékoztatja a hazai közönséget és külföldi akadémiai társainkat. A folyóiratkiadás tehát második fő tevékenységi körünk. A harmadik a lexikonszerkesztés, a negyedik a legjobban ismert: a szótárkiadás, az ötödik pedig az úgynevezett népszerű-tudományos könyvsorozatok kibocsájtása. Talán az lenne a legszerencsésebb, ha sorra vennénk é területeket. Négyszázhatvan oldalas katalógust tesz elém: az Akadémiai Kiadó 1950— 70 között megjelent müveinek teljes jegyzéke. A beszélgetés ennek állandó forgatása közben zajlik tovább. Ez a minden tudás könyve ezen a területen ... — Ami a tudományos művek megjelentetését illeti, ezek körülbelül egyharmada idegennyelvű s más nyelvű kiadványaink legalább fele más országok kiadóival közös koprodukció. Az idegen nyelvek között a számunkra legfontosabb négy nagy világnyelv, az angol, francia, német, orosz vezet, de tevékenységünk legalább negyven élő nyelvre terjedt ki az évek folyamán. Nézzünk egy példát, mondjuk a szomszédos országok közül a cseh. vagy szlovák nyelvet. Itt (nem törekedve teljességre) is egész sor művek sorolhatók fel. Botka Ferenc szerkesztésében például előbb magyarul — majd cseh kiadásban is — napvilágot látott „A csehszlovákiai magyar nyelvű szocialista sajtó irodalmi bibliográfiája", mely az 1919/38 közötti kiadványokat ismerteti. Ugyancsak koprodukció eredménye Zuzana Adamová, Karol Rosenbaum és Sziklay László munkája, a „Tanulmányok a csehszlovák—magyar irodalmi kapcsolatok köréből". A prágai akadémiai kiadó (NČAV) velünk közösen jelentette meg a Szentágothai-Kiss féle, világhírű Anatómiai at laszt (Anatomický atlas človeka) címmel," három kötetben. A közös munka természetesen folyik tovább, ennek keretében, például idén, egy prágai-kiadóval közösen adjuk az olvasók kezébe Boros Ferenc: „Cseh— — Igen, feltétlenül. Két leginkább követhető tömegtevékenységünk a lexikon- és szótárkiadás. Mindkét tevékenység, külön, óriási apparátussal rendelkező szerkesztőségek keretében folyik, és igen elismerésre méltč eredményekhez vezetett. A lexikonkiadás például mintegy negyvenféle kis- és nagylexikon kiadását tűzte ki céljául. Ezek közül az atommag, a diplomáciai és nemzetközi jogi, a film, foto, a kétkötetes magyar életrajzi, a háromkötetes magyar irodalmi, a négykötetes művészeti, a hat-hat kötetes természettudományi és új magyar lexikon már megjelent. És miközben ezek újabb és újabb bővített változatait készítjük elő, két kötetet már kihoztunk a négy kötemagyar kapcsolatok, 1919—21 között című igen érdekesnek ígérkező művét. És máris újabb közös művek kiadásáról tárgyalunk a prágai Académia és a pozsonyi Akadémia vied kiadókkal. Azt hiszem, ez már jelzi tudományos és szakmonográfia kiadói tevékenységünk jellegét . .. — Hallhatnánk-e valamit a folyóiratokról? — Általában kispéldányszámú tudományos értesítők, részben latin, vagy más idegen nyelven, melyek a hazai szakkörök és a külföldi társintézetek tájékoztatását szolgálják. De közülük egyik-másik, mint például az irodalomtörténettel kapcsolatos kiadványok, meg néhány orvosi vonatkozású az átlag hat-tízszeresében, olykor hét, vagy tízezer példányban -át napvilágot, nyolcvannégy címet felsorolni nem lenne semmi értelme, inkább talán elég, ha csak megemlítem, hogy e lapok tájékoztatnak az akadémia kutatásainak „napi" állásáról .. — Azt hiszem most már népszerűbb, és a közönség számára elérhetőbb területek felé tar»'ink. tesre tervezett orvosi, egyet a hat kötetesre tervezett nagy világirodalmi, és ugyancsak egyet a három kötetesnek elképzelt műszaki lexikonokból. Hogy bel- és külföldön milyen igény mutatkozik a művek iránt, arra egyetlen példa: a példányszám. A Világirodalmi Lexikon első kötete már 42 800 példányban |elent meg, de máris utánnyomásán gondolkozunk. Ez a mű egyébként annyira részletes és olyan nagy igénnyel készül, hogy épp a minap állapodtunk meg egy spanyol kiadóval, hogy ahogy elkészül az egész: a spanyol címszavakat önálló kötetben adja ki, mint a „Spanyol irodalom kislexikonét" A különböző kislexikonok pedig még ezt a sikert is túlszárnyal j jk. állag 150 J00 példányban latnak napvilágot, de például a „Filmlexikon" most készülő második bővített kiadásai valószínűleg 100 000 példány fölé emeljük . . . Még nagyobbak a számok a szótárfronton. Itt arra törekszünk, hogy valamennyi európai és a fontosabb más világrészbeliek kis és nagyszótárát elkészítsük és kiadjuk. Tekintve, hogy a sző tárkiadás, majdnem monopóliumunk.