Új Szó, 1971. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1971-02-05 / 30. szám, péntek

Helyesen választottak I ORVOSI TANÁCSADÓ { Szénmonoxidmérgezés Java korabeli, megtermett férfi iii ,iz asztal túloldalán. Ütvén év körüli lehet. Dús hajfürtjei közé már egy maroknyi ősz szálat font az Idő rokkája. Talán kicsit korábban, mint másoknál szokta.' Nemigen lehet ezen csodálkozni, hiszen a szövetkezeti elnökök - más tömérdek gonddal küzdőkhöz hasonlóan — egy-két évvel korábban kezdenek „öregedni". Közéjük tartozik Verebes Lajos, a garamvezekényi (Hronovce-Vozokany) szövetkezet elnöke is. Tizenkét éve bízták meg először fnnkcióval. Agwmómus volt a helyi szövetkezetben. Üt évig járta ebben a beosztásban a jó gazda egyenletesen kimért lépteivel a Garam menti dűlőket. Aztán elnökké választotta meg a tagság. Sokat próbált, jó szakemberként vezette a közöst három évig. Minduntalan azon fáradozott, hogy egyre jobban gyarapodjon az efsz vagyona. Segített növelni a hektárhozamokat, fokozni a súlygyarapodásokat. Ha úgy hozta a szükség, ami nem ment ritkaságszámba, keményre tudta markolni a villa nyelét, vagy bárpielv.ik gép kezelő fogantyúját. Tisztelték, becsülték ezért a faluban. A járási mezőgazdasági termelési igazgatóság vezetői is gyakran részesítették elismerésben, dicséretben. „Akinek sok a barátja, ellensége is akad" — tartja arrafelé a közmondás. Ű is ezek közé tartozott. Mindenkinek egyidejűleg néni lehet a kedvében jármi, segíteni, vagy „jót" tenni. 1967-ben a szövetkezet jó gazdálkodása ellenére leváltották és újra agronómusnak tették meg, mondván: „Hiába ért a vezetéshez, ha nincs iskolája". Helyébe egy fiatal mérnök kerüli. ' Alig másfél év múlva azonban megint új elnökválasztásra gyűlt össze a tagság. Aztán nem egészen hat hónap múlva újra, mert a szövetkezetben ijesztően kezdett bomlani a fegyelem, romlani a mun'kaerkölcs és vészesen növekedtek az adósságok is. Amikor már reménytelennek látszott a helyzet, a tagok képviselői felkeresték a liárom éve eltanácsolt elnököt, aiki a szűnni nem akaró személyi ellentétek miatt időközben más munkahelyet keresett magának. Néha kevés szóból is sokat ért az ember. Verebes Lajos hamarosan ismét vállalta a gondokat. Legtöbbször hajnalig türtőztette az álmosságot. Válaszokat keresett a kérdőjelekre, a hogyanra. Hosszú hetekig a válságból kivezető lehetőségeken, megoldásokon töprengett. — Ha sok unszolásra sikerült az ágyba parancsolni, akkor sem tudott elaludni. Csak forgolódott órák hosszat — mondja a felesége. — Ugyan, ne emlegessük ezt. Utána vagyunk már a nehezének —- sóhajt mélyen az elnök. — Bár van még helyrehozni!, javítani való — toldja hozzá égy kis szünet után. Bizony hat hónap alatt nem volt egyszerű dolog visszafizetni a két és fél millió koronás adósságot. Bőven ráment arra az idei év végi prémium, sőt talán még "Valamivel több is. Szinte tartalékalap nélkül maradt a szövetkezet. A tavalyi esz" tendő jócskán segített. — Az a fontos, hogy a dolgozók nincsenek megrövidítve ezzel — mondja Verebes Lajos. — Szerencsére már régen bevezettük a szilára jutalmazást. A múlt évben 28 koronát terveztünk egy munkanormára, amit maradék nélkül ki tudtunk fizetni. Ezenkívül száz koronánként két kiló gabona is jutott. Ha összehasonlítjuk a ga garamvezekényit és a környék néhány szövetkezetét, azonnal látjuk, hogy most már majdnem elhanyagolható a különbség. Az ä t La g kereset havi kétezer koronát tesz ki Damásdon (DomaSa), I/ekéren (Cajakovo) és Kisölveden (Maié Ludince) is. Pedig egyik helyen sem voltak hasonló előzmények. Lassan ismét régi medrébe terelődik a 140 tagú efsz mindennapi élete. Az óriási nehézségeket leküzdve már a továbbfejlesztés lehetőségeit latolgatja a vezetőség. A közigazgatásilag nemrég egyesített három község, Datnásd, Lekér és Garaiiivezekény szövetkezetei közös erővel egy 3500 férőhelyes nagyhizlaldát építenek. Az év végéig már teljes ütemben megindul benne a termelés. — Nekünk húsz, egyenként ötvenezer korona értékű részvényünk van ebben — mondja az elnök. — Kiszámítottuk, hogy az üzembe helyezés után évi 400 000 koronát jövedelmez számunkra a hizlalda. Jóval többet, mint most az egész sertéstenyésztés. Fokozatosan javulnak a növénytermesztés eredményei is. Az elmúlt gazdasági év igen kedvezett a takarmányféléknek. A nagy mennyiségű szálason kívül ötven mázsa lucernamagot is sikerült betakarítani. Az elégedettségbe azonban kellemetlenség is vegyült. A közel félmilliós értéket képviselő heremagot nem tudja átvenni a felvásárlóüzem. Mindenfelé jó termés volt ebből. Tele vannak a raktárak. Pedig ha ezt sikerült volna értékesíteni, talán még némi osztalékra is futotta volna. — Majd lesz az is jövőre, ha íuinden így megy tovább — reménykedik Kardos István' kőműves, aki később kapcsolódott a beszélgetésbe. Gondterhelt, ráncos homlokú ember szorít kezet búcsúzáskor. Akaratlanul is arra gondolok, hogy ezúttal rbár nem tévedtek a vezekenýiek. LALO KAROLY Lengyelországban a pisanicai növénynemesítö állomáson ú burgonyafajtákkal kísérleteznek. A felvételen D. Zelezowska és M. Stepska mérnöknők vizsgálják a nagyhozamú új burgonyafajta minőségét. (CSTK—CAF fölvétel) A szénmonoxid színtelen és szagtalan gáz, amely nehezebb a levegőnél. Színtelensége és szagtalansága miatt jelenlétét érzékszerveinkkel nehezen, vagy egyáltalán nem érzékeljük és ezért nagyon veszélyes. A szénmonoxid (CO) tulajdonságairól már írtam. E szagtalan és színtelen gáz nagy veszélye abban rejlik, hogy a hemoglobín nevű vérfestékkel mintegy háromszázszor gyakrabban és erősebben kötődik össze, mint az oxigén, amelyet a vérfesték normálisan a tüdőbeii vesz magához, hogy a vérkeringés útján leadja ezt az életfontosságú gázt (02) a lest legkülönfélébb szöveteinek, ahol azután a leadott oxigén helyeit a hemoglobín az égési folyamatok egyik produktumát, a széndioxidot (CO — szénsav) veszi magához, hogy ezt a vérkeringés útján majd a tüdőben isniét 02-re cserélje fel. Ezt az- életfontosságú, úgynevezett oxidoredukciós folyamatot bénítja meg a szénmonoxid, ami végeredményben a szervezet belső fulladásához vezet. Általában azt szokás mondani, hogy amikor a vérfesték 20 százaléka kötődik szénmonoxidra, enyhe mérgezés keletkezik, amely fejfájással jelentkezik, 30 százaléknál már a mérgezés súlyosabb, szédüléssel, hányással és eszméletlenséggel jelentkezik, 50 százaléknál eszméletlenség következik be és meggyorsul a pulzus, és végezetül légzésbénulásos halál áll be. Nyolcvan százalékos mérgezés azonnali halállal jár. Hogyan is néz ki klinikailag a heveny szénmonoxid mérgezés? Elsősorban rettenetes fejfájással jelentkezik, amely nem nagyon csillapodik a megszokott fájdalomcsillapítók hatására sem. Ezt követi a fülzúgás, szédülés, hányinger és azután a hányás. Súlyosabb eseteknél meggyorsul a pulzus, amely nehezen tapintható, és eszméletlenség következik be. A légzés először meggyorsul, majd később lelassul és míg kezdetben rendszeres, későbben rendszertelenné válik. A bőr színezete cseresznyepiros szokott lenni, de ez a tünet nem tipikus. Tipikusak azonban az arcizomzat és a felső végtagok időközönkénti merevgörcsei. A beteg néha hideglelésben szenved és lúdboros. Súlyosabb eseteknél a végbél és a vízhólyag (húgyhó' lyag) záróizmai megbénulnak és a beteg maga alá piszkít. A szénmonoxid nagy károkat okoz az idegrendszerben és sokszor huzamosabb Ideig rontja a beteg emlékezőtehetségét. A heveiiy tíO-mérgezést elsősorban azzal kezeljük, hogy a beteget kivisszük a friss levegőre és mesterséges légzésben részesítjük. Ha a légzés már zavartalan és eszméletre tér az illető, célszerű vele esetleg meleg teát vagy kávét itatni és betakarni, hogy ne fázzon. Súlyosabb esetek kezelése kórházban történik, ahol oxigént lélegeztetünk velük, rendszerint egy bizonyos százaléknyi CO2széndioxid hozzákeverésével. A krónikus mérgezéseknél a tünetek nem ilyen tipikusak és leginkább fejfájásban, étvágytalanságban és fáradtságban vagy gyengeségben nyilvánulnak meg. Sokszor hibás az ilyen emberek emlékezőtehetsége és álmatlanságban^ izzadékonyságban szenvednek. Gyakoriak itt a belső elválasztási mirigyek rendellenességei és ennek alapján magyarázhatók a gyakori emésztési zavarok. A kezelésnél sokkal fontosabb a szénmonoxid mérgezések megelőzése, ami a biztonsági berendezéseken és a biztonsági előírások betartásán alapszik. A veszélyes munkahelyeket fel kell szerelni CO-detektorokkal, amelyek fénnyel és hangjelzéssel is jelzik, ha a levegőben a megengedettnél több a veszélyes gáz. Az ilyen helyeken oxigénes palackoknak kell kéznél lenniük, mert ezek a mesterséges légzéshez szükségesek. Az itt dolgozókat meg kell ismertetni a mérgezés tüneteivel, a gázálarc, detektor és az oxigéngépek használatával, hogy szükség esetén segíthessenek egymáson. Csakis ilyen komplex intézkedésekkel érhetjük el azt, hogy a CO-mérgezések száma csökken. Dr. JUHÁSZ ISTVÁN ZBYCH ANDRZEJ: KLOSS SZAZADOS KALANDOS TÖRTÉNETE 57. Ismét behívatta Krisztinát. Az orvos helyzetét, szerepét még mindig nem sikerült tisztáznia. Vele szemben még voltak fenntartásai. — Egy kérdést szeretnék tisztázni — mondta a lánynak. — Kit látott ön a folyosón, amikor a lövés után ideért? — Senkit — vágta rá gondolkodás nélkül a lány. — Waclavot? — kérdezte Kloss: — Nem emlékszem, hogy itt lett volna. — Ö azt állítja, hogy egész idő alatt a folyosón fekvő beteg mellett volt. — Ha ezt állítja, akkor biztosan úgy volt. Én nem emlékszem. Az ajtóban az orvos jelent meg. — Kihallgatott már mindenkit? — kérdezte Kovalszki. — Igen — válaszolt Kloss. — Tehát most én vagyok a soros — mondta az orvos —, bár hogy őszinte legyek, nem nagyon értem, hogy miért folytatja ezt a vizsgálatot. — Nagyon fontos — mondta Kloss. Képzelje el, lehet, hogy nem is egyszerit gyilkosságról volt szó. Lehet, hogy nem is egyszerű gyilkost keresek. — Igen, elképzelem — mondta. — A telefondróthoz lépett, amelyet Kloss már jóelőbb eltépett. — Elképzelhető, hogy attól fél, hátha valaki kihívja a ... németeket. Kloss nem szólt. Tudta, ha provokáció, akkor ráér még támadásba lendülni, ha meg nem ... — A lány, akit ma reggel operált, harcban sebesült meg. A németek elleni harcban. Felismerték. Kovalszki nem látszott meglepettnek: Tudom. Tudom azt is — mondta nagyon halkan —, hogy nem messzi az erdészlaktól sebesült meg. — Annál jobb, ha mindezt tudja. Persze, a némettől tudta meg, igaz? — Igen. — Hol fekszik most? — Átvittem az elkiilönitöbe. De mit akar tudni? Kloss tudta, hogy elérkezett az ideje bedobni minden kártyát. A legnagyobb tétet tenni fel: — Nincs snk választási lehetőség. Egyikünk számára sincs. Holnap megjelenik a Gestapo. Remélem tudja, mit jelentene a német vallomása? — Kicsoda ön? — kérdezte most az orvos. — Ez teljesen mindegy. Kruchkát likvidálni kell, mielőtt még beszélhetne a Gestapo embereivel. — Nem tehetem. Orvos vagyok, nem tanultam meg ölni. — Én meg egy vagyok a sok közül, aki megtanult ölni is bizonyos célokért. Az az ember egy tömegpusztító fegyvert hordoz az agyában. Nincs más választásunk. Meg kell halnia. — Nem tehetem. — Ön vagy nagyon naiv, vagy ... — Kloss elhallgatott. — Vagy — nézett rá kihívóan az orvos. — Vagy egyszerűen az M — 18-as. Az orvos nem reagált az M—18-ra, Kloss hozzátette: -r- A kórházban működik egy német ügynök, az M—18-as. — És ez én vagyok maga szerint? az orvos felszabadultan nevetett. Von Rhode és a Gestapo csoportjai már átfésülték a várost, kutatták a közeli erdőket, réteket és éppen az imént jelentették neki, hogy elkaptak egy jogatost, akinek a széríískocsiján vérnyomokat találtak. Az öreget már vallatják. Csengetett. Az SD speciális kihallgatótisztjét kérette jelentésre. — Megmondta? — Nem sokat tudtam meg töle. Anynyit csupán, hogy talált egy embert az úton, azt bevitte ... a kórházba mondta kis szünetet tartva az utolsó szó előtt. — Mondta, vagy csak kitalálta? — Önkívületi állapotban volt. Inkább csak összeraktam a mozaikból a kórházat — válaszolt a oallatótiszt. — Folytassa tovább a kihallgatást! — Sajnos, már nem lehet — nyöszörögte a tiszt. — Sejthettem volna, hogy ha hentesek kezére adom a nemes vadat, abból soha nem lesz pecsenye — mondta Rhode. * — Mit lehet most tenni? — meditált Kloss. — Legalább két napra lenne még szükség, de lehet, hogy már csak órák vannak hátra. S ráadásul még azt sem tudja, hogy az M-18-asnak volt-e ideje jelentést küldeni Rhodenak? Kloss nagy meglepetésére Kurt állt meg az ajtóban. Feszesen szalutálva jelenteti: — Főhadnagy úrnak jelentem, kihallgatáson voltam Rhode ezredes úrnál. Kloss figyelmesen vizsgálta az arcát. — Jelentem, a lányról volt szó — mondta ismét Kurt. — És mit mondtál? — Miért kérdez ilyeneket, főhadnagy úr? Azt mondtam, amit kellett. És azt is láttam, hogy egy embert hoztak be, akit a réten fogtak el. Szekéren hozott ide valami sebesültet. Azért jöttem. — Köszönöm Kurt. Elmehetsz. — Ha szüksége van rám, főhadnagy úr... — Nem Kurt, nem lesz rád szükségem. Kloss igyekezett felfogni helyzetének súlyosságát. A kérdés most az, mit tud, mii mond el az az ember, aki Kruchkát idehozta. Ha Rhodeék ide jönnek, miként magyarázza meg neki, hogy itt van a kórházban? És mi lesz Évával? Hogyan állítsák félre Kruchkát? És mi lesz a többiekkel? Védekezni? Itt? KéptelenségI Megtapogatta kabátja hajtókájáttak élében a ciános fiolát, ellenőrizte, hogy helyén van-e a tartalék fiola a pisztolytáskában. Aztán azt latolgatta, hogy mennyi idejük van még? Tíz perc? Egy óra? É-s mennyi az esély? — Ne felejtsd el, minden helyzetben van legalább egy ezrelék lehetőség — mondta MalinovszkiJ annak idején. Kloss most erre az egy ezrelékre lett fel mindent. Kovalszki Évánál volt. A lány sápadtan mosolygott Hansra, amikor belépett. — Mindjárt itt lesznek a németek — mondta Kloss, és az orvos mellé ült. Kivette a tartalék fiolát, Éva kezébe adta. — Az utolsó pillanatban. Érted? Csakis az utolsó pillanatban. Ne feleddl Kovalszki tágra meresztett szemekkel nézte őket. — És ne féljen doktor, a maga páciense', Kruchka, átéli ezt az ostromot. A doktor arcán bizonytalanság látszott. Néhány másodpercnyi gondolkodás után felpattant, kihúzta magát katona niódra. — Bízhat bennem. — Félek, hogy ez már késő — mondta Kloss. — Nem tudtam semmit. Miért nem volt őszinte hozzám? Az utolsó percig azt gondoltam, hogy provokáció. — Az csak az utolsó előtti perc volt, doktor. Az utolsó még ezután következik — mondta Kloss. (folytat juty 1971. II. 5.