Új Szó, 1971. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1971-02-28 / 8. szám, Vasárnapi Új Szó

ZOBOR ALJI A

Zobor alji palócok földjéneik színpompás életéhez tartoznak az ősi népszokások, mint a néplélek termő gazdagságának jelei, melyen jelentékeny részét a népi együvé tartozás szellemében híven megőrizték. A kézfogó és lakodalmi szokások számos egyéb népszokással egyetemben évszázadokon át fennmaradtak. A szerelmes szívű fiatalok a házasságot megelőző hosszas barátság révén tisztában vannak egymás érzelmeivel és csak ritkán esik meg, hogy szándékuk a szülők ellenzésével találkozik. Ha a szülők ellenzik a házasságot, úgy már a fiatalok barátságának kezdetén közbelépnek. A régi szokás szerint — mely Nyitragerencséren (

Nitrianske HrnCiarovce) keletkezett és idővel elterjedt a t-öbbi faluban is — a lány körül legyeskedő legényt beinvitálják a házba és egy padra ültetik, melyen a házigazda is helyet foglal. Beszélgetés közben a lány apja egyre közelebb húzódik a legényhez, míg le nem szorítja a padról. így adják tudtára, hogy udvarlását nem veszik szívesen és más leány után kell néznie. Ha a legényt kásával kínálják meg, ez ugyanezt jelenti és ezért ezt az ételt „kitoló kásának" hívják. Másként alakul azonban a helyzet, ha a leány szíve választottját ió szemmel nézik a szülők A leánykérést követő legközelebbi vasárnap tartják a kézfogőt, melyre a házasulandó legény násznagya, a PRINCIPÁLIS kíséri el a vőlegényt. Ez alkalommal állapodnak meg a hozományba MÓR ING kérdésében, melyet a vőlegény biztosít jövendő élettársának. A menyasszony hozománya szóba se kerül. Olyan titok ez ugyanis, melyről nemcsak a vőlegény van kellőképpen értesülve, hanem az egész falu. Ezt követően a vőfélyek, a DOROZSBÁK lépnek munkába és meghívják a lakodalomba, a LAGZI ra a vendégeket. Víg dalolással, ünneplőbe öltözve, felbokrétázva, kalapjukat felsallangozva járják végig a falut. Néhány faluban verses köszöntővel állítanak be a kijelölt vendégekhez, általában azonban prózában mondják el a meghívást. Az esketés után a menyasszony nem kerül azonnal a férje házába, hanem a szülői házba tér vissza a nyoszolyólányok'kal és vendégeivel együtt. A vőlegény násznagya e szavakka] engedi útjára a menyasszonyt a szülői házból: „Átadjuk kegyelmeteknek a hites asszonyt épkézláb, hogy aze-n állapotban rövid idő múltán vissza is várhassuk." Éljenzés, víg nótázás, kurjongatás közben külön-külön kerülnek a vőlegény és a menyasszony vendégei a két örömsztilő házába és a cigányzene mellett párosával telepszenek le a terített asztalok mellé. A vőfélyek mély tálban vizet hordanak körül. Minden vendég megmártja ujját a vízben és aprópénzt ejt a tálba a figyelmes szolgálatért. A legtöbb helyen ezt követően pénzt gyűjtenek a menyasszony fejkendőjére, a FÍKETÖ-re és minden vendég, tehetsége szerint, kisebb nagyobb bankót he've? a körbehordott tálcára A vőfélyek terjedelmes verses Köszöntőkkel hordják körül a lakodalmi ételeket. Minden fogást verábe szedett ételdicséret előz meg, elhangzása után a cigányok tusst húz. nak. Többféle leves, főzelék, sertés-, borjú-, marhahús, sült kacsa és liba, rántott csirke, rengeteg diós ős mákos kalács, túróslepény, újabban cukrászsütemények, torták, déligyümölcs kerülnek az asztalra és előkerülnek a boroskancsók, tömény italok. Napjainkban sok helyütt cigány helyett dzsessz-zenekart szerződtetnek a lakodalmi ebédhez és tánchoz, fényképészt rendelnek, aki rengeteg felvételt készít. A lakodalmi ebéd utolsó fogása a kása, melynek tálalásakor pénzt gyűjtenek a sza LAGZI kácsné javara, aki a kásafőzésnél „megégette" magát. Amikor átadják neki az összegyűjtött pénzt, nevetve tépi le a kötést a kezéről, melyen persze nyoma sincs az égési sebnek. Mialatt a fiatalság ropja a táncot, megindul a követjárás a menyasszonyi házba, hogy kikérjék a fiatalasszonyt. A vőfélv e szavakkal köszönti a háziakat: „Kedves .becsületes násznagy uraméknak és az egybegyűlt vendégseregnek általunk kívánnak követbe küldőinek, friss jó egészséget, testi-lelki áldást, jó szerencsét és nagy mulatságot, és mindent, amit kívánhatnak maguknak kedves becsületes apámuraimék Lenne pár szóm kegyelmetekhez." Ezután terjedelmes mondókéba kezd, kérve a menyasszony kiadását, hogy elvezethesse hites urához, aki mindig szeretni és becsülni fogja. Nem fukarkodik a fiatal férj jó tulajdonságainak felsorolásával, ami biztosíték arra, hogy a fiatal menyecske élete csupa napsugár lesz. HosszadaIinas szertartás ez, melyet háromszor kell megismételni, mert az örömszülők csak a harmadik követ járásra hajlandók kiadni a menyecskét, de abban nincs köszönet, mert egy nienyassczonyi ruhába öltöztetett ráncos képű vénasszonyt vezetnek a vőfélyek elé, akit azok jobbról-balról vizsgálgatva, víg hahotázás közben utasítanak viszsza, miközben liszttel szórják be a ruháját. Végre aztán mégiscsak ".'őkerül az igazi menyecske. Örömteljes, víg nangulatban viSzik a fiatal menyecskét a férje házába. Legtöbb faluban érdekes szokások előzik meg a fiatalasszony belépését férje házába. A küszöbre szalmaszálat tesznek keresztbe, melyre nem szabad rálépni, nehogy eltapossa a férje szívét. Másutt fekete szemű gyereket fektetnek a küszöbre, azt kell át lépnie, hogy bogárszemü gyermekei legye nek. Zsérén (Zirany), Pogránvban (Pohranioe| a nászágyba is fiúgyermekei tesznek, mert a néphit szerint ez esetben fiúgyermek várható. A kemence, a SISKŰ mellett apró rokongyerekek állnak sorba, égő gyertyával a kezükben, hogy a házba lépő fiatalaszszony el ne tévedjen. A közös lakodalmi vacsorán a fiatal pár nem vesz rész, hanem, hogy mielőbb egymáshoz szokjanak, a kis kannában fogyasztják el az ünnepi vacsorát és csak éjfél tájban jelennek meg a vendégek előtt. Ekkor szertartásosan veszik le a pártát az újdonsült asszony fejéről, melyet fejkendővel, FlKETÖ-vel kötnek be. Ezt követi a fiatal pár szólótánca és a MÓNÁRCSÜK, melynél a fiatal pán- a vendégeg verses nógatására pirulva összesimul és egybeforr az ajkuk. Ezután táncra perdül az egész vendégsereg és ropják a táncot reggelik szebbnél szebb palócnótákat dalolva. Hajnaltájban a fiatalság pá rosával tünedezik el a lakodalmas házból. Végezetül ismét vőfély jut szerephez, ő búcsúzik a vendégek nevében a házigazdá tói, ilyképpen: Vége beszédemnek, immár induljunk és köszönjük meg a velünk szembeni sok jóságot, hozzánk való szívességüket és a mi seregünknek való szállásadást. Igen szépen köszönjük násznagy uraméknak Nekünk utasoknak boldog, jó megérkezést, az Ittmaradottaknak meg jó mulatságot kívánunk. Másnap következik az újdonsült menyecs ke befogadása asszonytársai közé, a fiatalasszonyy BEIVÁSA, amelyen csak az aszszonynép vesz részt. Víg hangulatú borozgatás és éneklés közben fogadják maguk közé a falu legfiatalabb asszonyát. E borozgatás költségeit a násznagv viseli DALLOS ISTVÁN BARI KAROLY HOLTAK ARCA FÖLÉ Elsárgult vodiüvek kavarogtak az égre. Az ágyúdörgés hosszú lábaival a házak között mászkált; nyomában betörtek az ablakok, rommá-lőtt házfalak vonaglottak. A döglött lovak ködöt nyihogtak a kitépett villanyoszlopok és felrobbantott sínek közt heverő holtok arca fölé A Iák hiába ráztak kiszáradt öklüket, szürke felhők terpeszkedtek ágaikra, a holtak sem tudtak már a varjúk fekete siratóénekére felelni, sötét szemgödrükből kibuggyant a vér. (1968) NE MENJ KI Ablakomba csontsovány holdat állítottál, fehéren mászott tátongó falokon, a fák árnyékán megakadt; ott lóg az ágakon, késő van, ne menj ki a rétTe, baj mindig akad; fölhasítják lábad virág-agyarak; véres lesz a fű, véres az iszap, halálra gázol a dübörgő erdők csordája, megszurkálnak az eszelősen susogó szikra-tüvek, meggyújtják hajad kódorgó tüzek, harapnak vad kutyák, téged, aki hajnalokat szülsz nekem, és akkor nem tudja meg senki, hogy ablakomba csontsovány holdat állítottál. SZÖKÉS Az éjszaka örökké-vetetlen ágyában csillagok henteregnek, görbe hátú baglyok árnyéka mocorog a sötétség termeiben, fűzfák szomorú seregei vánszorognak a patakhoz; megállnak a partján, zöld hajukat kibontja a szél, iszonyú csönd tekeredik nyakukra: nyáréjszakák csöndje, fájdalmak földjéről indultam álmok országhatárain túlra, napégette mezők száraz levegője karmolja tüdőmet, nyár van, este, fekszem a réten, bokrok mellkasában madárszivek dobognak hangtalanul, ki tudja hol, ki tudja hol vagytok ismerős arcok, messze jöttem tőletek, rétekkel takaródzom, bogáncs-koronás rétekkel, tücskök kiáltozását hallgatom; ideülnek fejem fölé, körmeikkel sírt kaparnak: el akarják temetni az éjszakát. CIGÁNYOK SÍRJÁNÁL Keserves gönceik rákövultek oz időre, farkas-szilaj szemükben elparázslott a tűz, szivük kamrában gyökerek dörömbölnek, arcukon ezüst-fátyol fénylik: csiganyál, virág—agancsos fű-sátor gomolyog fölöttük, fejüktől tűzve bodza-feszület, senki sem vette észre, hogy vad cigány-sw«H(<< tneg-r-oppa nt, észrevétlen mentek el a világból, görcsös fák nőttek izmos karjaikból, száraz lábuk csillagot lépett a zuhogó felhő-mezőkre. [•HMM VC9 N tf> a ŠT N-g S