Új Szó, 1971. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1971-02-27 / 49. szám, szombat

[ Hétwégi hírmagyarázatunk | A „HÁTORSZÁG" ELLEN...? A washingtoni politikai gyakorlat ismét „kitermelte" a ma­ga paradoxonát: az indokínai háború „vietnamizációját" a lao­szi háború „amerikanizációja" váltotta fel. Nixon elnök, tábor­nokaira és vezérkari főnökeire hallgatva, meghökkentő logiká­val szabta meg a csapatkivonások feltételeként a laoszi fegy­veres beavatkozás eszkalációját. A Fehér Ház érvelése, a háború ismételt kiterjesztésének az indoklása azonban felvillantja az igazi szándékot. Azt bizo­nyítja, hogy az Egyesült Államok a maga kreálta status quo befagyasztására törekszik, követ kezésképp a jövőben sem mond le a korrumpálódott, reakciós rezsimek egyoldalú támogatásá­ról, katonai jelenlétét a térségben feltétlenül szükségesnek, a NATO stratégiája szempontjából létfontosságúnak tartja. 1971 II. 27. 1954 - 1962 A genfi egyezményben min­denekelőtt a térség országainak önrendelkezési jogát rögzítették le. Vonatkozott ez természete­sen Laoszra is. Ugyanakkor a belpolitikai helyzet alakulása, az egyre fokozódó francia­amerikai beavatkozás, nyilván­valóvá tette, hogy a „millió ele­fánt országában" rövidesen ke­nyértörésre kerül sor. A közvetlen okot az 1958-as választások szolgáltatták. A forradalmi párt, a Neo Lao Hak­szat kilenc, szövetségesei négy mandátumot szereztek meg a 21 parlamenti képviselői helyből. A haladó, demokratikus erők választási győzelme nyílttá tet­te természetesen a hatalomért folyó harc kérdését, úgy tűnt, hogy a politikai erők ilyen irá­nyú polarizálódása következté­ben az ország a pozitív semle­gességi politika útjára lép. Ek­kor lépett színre az Egyesült Államok. A következő esztendő nyarán laoszi és francia kor­mánymegbízottakkal megállapo­dást köt, hogy thaiföldi közve­títéssel fegyvereket és katonai tanácsadókat irányítanak Laosz­ba. A „tanácsadók" beszivárgá­sával egyidejűleg megkezdődtek a baloldal elleni Intrikák is, amelyek végül nyílt támadásba torkolltak; a forradalmi pártok képviselőit rendőrterrorral űz­ték el a kormányból. A polgár­háború elkerülhetetlenné vált — Souvanna Phouma kormányát az egyre szorongatóbb katonai helyzet kényszerltette Ismét tárgyalóasztalhoz. Az 1962-es genfi értekezlet csupán a laoszi helyzettel foglalkozott. Dönté­seit, amelyek koalíciós kormány megalakítását, az idegen csapa­tok kivonását, nemzetközi fel­ügyeletet írtak elö, tulajdonkép­pen sohasem hajtották végre. A koalíció, amelyben radikális, semleges és antikommunista csoportosulások kaptak helyet, rendkívül lazának bizonyult, vé­gezetül törvényszerűen kettős hatalom kialakulásához veze­tett: az amerikaiak és franciák támogatta vientianei kormány a nyugati országrészeket ellen­őrizte, míg a Patet Lao Laosz te­rületének kétharmadán szervez­te meg a közigazgatást. Az ürügy... Nem véletlen, hogy az ameri­kaiak „különleges" háborúja Laoszban a hatvanas évek ele­jén öltött Intenzívebb formákat. Kennedy elnök persze körülte­kintőbb, óvatosabb és tegyük hozzá: józanabb volt. Felismer­te a veszélyt, elvetette a nyílt invázió gondolatát. Annál is in­kább, mert tanácsadói ugyan­csak kétségbe vonták az esetle­ges győzelmet. Az akkori becs­lések szerint háromszázezer fő­nyi szárazföldi hadseregre, sőt atomfegyverek bevetésére lett volna szükség ahhoz, hogy meg­törjék a Patet Lao ellenállását. Így Kennedy — jobb híján — a status quo megtartására töre­kedett, a nagyhatalmak által ga­rantált semleges Laosz megszi­lárdításának gondolatát helyez­te előtérbe. Tán hangsúlyoznunk sem kel­lene, hogy Johnson koncepciója immár lényegesen módosult, míg Nixon elnök elképzelései a nyílt fegyveres beavatkozáshoz vezettek. Az ürügyet lényegé­ben ma is, a múltban is az ún. „Ho Si Minh-ösvény" szolgáltat­ta, az amerikai légierő rend­szeressé való támadásait a dél­vietnami szabadságharcosok utánpótlási vonalainak a felszá­molásával indokolták Washing­tonban. Persze az utánpótlási vonalak elvágásán túlmenően egyéb oka is volt az amerikai hadvezetésnek, hogy fokozza katonai támogatását. A „Die Welt", a Springer-cég ismert lapja állapította meg egyik elemzésében: „E légi támogatás, valamint az amerikai titkosszol­gálat, a CIA által fenntartott Air America és Air Continental légivonala nélkül Souvanna Phouma kormánya nem jelente­ne többet, mint egyszerű városi helytartóságot a Mekong-folyó partján." Az idézet hűen tük­rözi a vientianei kormány hely­zetét, amelyen a napi négyszáz amerikai berepülés, a hivatalo­san is beismert tizenkétezer amerikai tanácsadó közreműkö­dése sem segített. S ekkor még nem szólottunk a CIA „külön­leges hadseregéről", amely a meo-törzs szeparatista törekvé­seit kihasználva negyvenezer „különlegesen" kiképzett zsol­dost állított fegyverbe. Nos, Vang-pao (a francia idegenlé­gió volt altisztjéből „átminősí­tett" tábornok) hadserege, sőt a múlt évi 200 millió dollárra rúgó katonai segély is hatásta­lannak bizonyult. A Patet Lao továbbra is szilárdan tartja ke­zében az ország stratégiai fon­tosságú útvonalait, városait. Arra is futja erejéből, hogy idő­ről-időre újabb területeket sza­badítson fel. Diszkréció mindenek felett Volt időszak, amikor a Fehér Háznak még a tájékán sem volt szabad szót ejteni az Egyesült Államok laoszi katonai jelenlé­téről. Az amerikai kongresszus­ban és szenátusban kínos jele­netek játszódtak le: hol a kül­ügyminiszter, hol a hadügymi­niszter volt kénytelen, nyilván felsőbb utasításra, hazudni az okvetetlenkedő szenátoroknak. Viszont a Kőedény-síkságon el­szenvedett vereség után — bár nagyon lassan és óvatosan — megnyíltak a hírforrások szele­pei. Ügy tűnt, mintha Nixon — a kambodzsai beavatkozást kö­vetően — nem merné vállalni a laoszi invázió kockázatát. Per­sze aki „a"-t mond, mondjon „b"-t is, tartja az amerikai had­vezetés, az elnök végül kényte­len volt beilleszteni indokínai koncepciójába a laoszi betörést. A várt siker, mint már annyi­szor, ismét elmaradt. A saigoni zsoldosok legképzettebb alaku­latai nem váltak be a faltörő kos szerepében, sőt az amerikai légierő is számottevő vesztesé­geket szenvedett. Ugyanakkor érzékenyen érintette a State Departement vezető hivatalno­kait a Kínai Népköztársaság ál­lásfoglalása. A Zsenmin Zsipao ugyanis minden köntörfalazás nélkül kijelentette: „Kínának joga van reagálni a Laosz elleni agresszióra!..." Nem véletlen tehát, hogy Nixon környezeté­ben egyre sűrűbben hangsúlyoz­zák: a Kínai Népköztársaság ér­dekeinek tiszteletben tartását, sőt Ronald Ziegler, a Fehér Ház szóvivője kijelentette: „... ezek a hadmüveletek egyáltalán nem veszélyeztetik a kommunista Kínát.' A Pentagon árgus szem­mel figyeli, vajon a laoszi be­törés milyen irányban befolyá­solhatja a szovjet—kínai vi­szony alakulását, jól tudják, hogy a segélynyújtás összehan­goltsága esetén, hamarosan vé­geszakadna a szabadságharco-. sok „hátországa" ellen indított támadásnak. Erre mutat rá egyébként a Novoe Vremja cí­md szovjet elméleti folyóirat is egyik legutóbbi elemzésében, amely a szovjet—kínai és ál­talában a nagyhatalmak közötti viszonyt veszi bonckés alá. Az esélyek azonban így sem kétségesek. Egy azonban tény: Nixon nem okult a kambodzsai kudarcból, nagyhangú fenyege­tőzései, a VDK elleni támadás kilátásba helyezése mögött va­lószínűleg a sötétben megszep­penő suhanc önbátorító fütyö­részgetése lappang. BALOGH P. IMRE BARÁTI LÁTOGATÁS UTÁN Štrougal elvtárs tárgyalásainak magyarországi visszhangja Budapest — A magyar lapok vezércikkeikben méltatják dr. Ľubomír Strougal csehszlovák miniszterelnök magyarországi látogatását és megbeszéléseit. A Népszabadság tegnapi számá­ban többek között a következő­ket írja: Örömmel vettük tudo­másul, hogy a „csehszlovák kér­dés" amely hosszú ideig a nyu­gati sajtó címoldalán szerepelt, megszűnt kérdéssé lenni. A szomszédos országban végbe­ment konszolidációs folyamat megteremtette a nyugodt építő­munka feltételeit, hogy gyara­podjék a gazdaság és megvaló­suljon a csehszlovák párt fő tö­rekvése: teljes legyen az össz­hang a szavak és a tettek kö­zött. A Magyar Hírlap Ľubomír Strougal budapesti látogatásá­val összefüggésben a következő­ket állapítja meg: Azonos irá­nyú törekvéseinkhez nagyon kedvező a légkör, a két szom­szédos és testvéri állam lehető­ségei megvannak ahhoz, hogy gazdaságaik megannyi területen előnyösen egészíthessék ki egy­mást. Ebben lényegében benne foglaltatik a következő évek és évtizedek széles körű magyar­csehszlovák együtműködésének roppant gazdag munkaprogram­ja. „A csehszlovák miniszterel­nök rendkívül őszinte hangú, a problémákat sohasem szépítge­tő, a valósággal bátran szembe­néző sajtóértekezleti megjegy­zéseiből szeretnénk kiemelni egy számunkra különösen meg­ragadó és tanulságos részletet:­az értelmiség szerepét megvilá­gító elemzést — írja vezércikké­ben a Magyar Nemzet, majd hozzáfűzi: a csehszlovákiai si­keres konszolidációról a szocia­lizmus építéséről szólva dr. Strougal nyomatékosan hang­súlyozta, hogy a műszaki értel­miség is mindjobban magáévá teszi a párt politikáját. „Termé­szetesen vannak még problé­máink az alkotó értelmiség kö­reiben, írókkal, művészekkel, tudományos dolgozókkal. De nem lehetünk türelmetlenek — mondotta — következetes kitar­tó, meggyőző munkára van szükség s együtt kell működ­nünk e területen is a becsülete­sen gondolkozó emberekkel." Ügy érezzük — írja a Magyar Nemzet — hogy a baráti és szö­vetséges Csehszlovákia kor­mányfője — éppen a realizmus szellemében és a konszolidáció nagy munkájának hatékony elő­segítése érdekében — az egye­dül helyes és járható utat jelöl­te meg. Az európai biztonságért, a nácizmus ellen AZ NKP elnökségének felhívása Bonn — A Német Kommunis­ta Párt elnöksége tegnap felhív­ta az NSZK kormányát, hogy a Német Szövetségi Köztársaság valamennyi polgárának érdeké­ben haladéktalanul válaszoljon a szocialista országoknak az eu­rópai biztonsági értekezlet elő­készítésével és összehívásával kapcsolatos kezdeményezésére. A szocialista országok kül­ügyminisztereinek bukaresti ta­lálkozójával összefüggésben kiadott nyilatkozatban az NKP elnöksége rámutat, hogy Bonn különféle előzetes feltételekkel igyekszik elodázni az értekezlet összehívását. Ez az állásfogla­lás teljes mértékben ellenkezik a bonni kormánynak a moszk­vai szerződés aláírása alkalmá­val tett programnyilatkozatával. Egy másik bonni jelentés sze­rint az NKP elnöksége óva in­tett a nyugat-németországi jobb­oldali veszélytől. A Düsseldorf­ban közzétett nyilatkozat rámu­tat, hogy a reakciós erők foko­zott támadásokat intéznek a kor­mány kül-, bel- és gazdasági po­litikája ellen. Ugyanakkor ma­gában a SPD vezetőségében is egyre jobban aktivizálódik a jobboldal és támadásra készül a pártban levő baloldali erők el­len. Az NKP elnöksége hangsú­lyozza, hogy az NSZK-ban za­vartalanul tevékenykedhetnek az újnáci terroristák is. Ötvenéves barátság Kabul — Feburár 28-án lesz 50 esztendeje annak, hogy aláír­ták a szovjet—afgán barátsági szerződést. Ez volt az első egyenjogú szerződés, amelyet az afgán kormány az ország függetlenségének kikiáltása után kötött. Az afgán külügymi­nisztérium irattárában ma ls gondosan őrzik Lenin-nek a ka­buli kormányhoz intézett leve­lét, amelyben közli, hogy Moszkvában aláírták és ratifi­kálták a szerződést, amely meg­erősíti az OSZSZSZK és Afga­nisztán baráti kapcsolatait. Az utóbbi 50 év alatt a Szov­jetunió és Afganisztán kapcsola­ta szélesebb körűvé vált és megszilárdult. Afganisztán fejlődése szem­pontjából igen jelentős gazdasá­gi együttműködése a szocialista országokkal és a Szovjetunióval, amely különösen nagy segítsé­get nyújt az afgán kőolajipar és a mezőgazdaság fejlesztése, az útépítés a geológiai kutatás és a szakemberek képzése terén. Demirel a diákság „megrendszabályozására" készül Ankara — Demirel, török mi­niszterelnök kijelentette a DPA tudósítójának, hogy az ellenzék szembenállása ellenére is „ke­resztül bokszolja" a parlament­ben az egyetemekre vonatkozó rendkívüli törvényt. A különle­ges törvény — elfogadása ese­tén — jogot ad a rendőrségnek arra, hogy bármikor belépjen az egyetem területére, a tünte­téseket megakadályozza, a gyű­léseket feloszlassa, a bíróságok jogot kapnának a „szélsőséges tevékenység" legszigorúbb bün­tetésére. A nyugatnémet hírügynökség helyzetmagyarázata szerint a jelenlegi parlamenti vitában a kormánynak nincs különösebb félnivalója, mivel az ellenzék valószínőleg a rendkívüli tör­vény elfogadása elé sem fog különösebb akadályt állítani. A hadsereg — tűnik ki a helyzet­magyarázatból — kifejezetten kívánatosnak tartja a rendkívüli törvény beiktatását, mivel arra számít, hogy a kormány ezáltal éppen az ő céljait valósítja meg. A török egyetemeken kiala­kult helyzetet bonyolítja az, hogy időnként a jobb- és balol­dali diákszervezetek egymással is összecsapnak. „Parasztháború" Japánban Narita — Negyedik napja folynak a tüntetések a Tokió közelében fekvő Narita szom­szédságában, ahol a japán fővá­ros második nemzetközi repülő­terét akarják megépíteni. A pa­rasztok a támogatásukra siető diákokkal együtt mindent el­követnek, hogy megakadályoz­zák a kormány által az építke­zés céljaira kisajátított földjeik elfoglalását. Nyugati hírügynökségek leí­rása szerint szabályos csata ala­kult ki az elszántan védekező parasztok és diákok, illetve az acélsisakos, védőpajzsokkal fel­szerelt rohamrendőrök között. Az elkeseredett csata során a földjüket védők újabb és újabb erősítéseket kaptak a fővárosi diákságtól, és a kivezényelt rendőrök parancsnoka erre az alkonyat beálltával visszavonu­lót rendelt el. Addigra több mint 150 tüntető és legalább negyven rendőr sebesült meg. Az AFP ér­tesülése szerint a rendőrök több mint 140 diákot őrizetbe vettek. EDWARD BABIUCH és Józef Tejchma, a LEMP Politikai Bi­zottságának tagjai, a KB titká­rai február 24-én és 25-én Moszkvában a LEMP és az SZKP együttműködésének fej­lesztéséről tárgyaltak Mihail Szuszlovval, az SZKP Politikai Bizottságának tagjával, Ivan Kapitonovval és Konsztantyin Katusevvel, az SZKP titkáraival. FRANCIAORSZÁGBAN hivata­losan megkezdődött a március 14-i és 21-1 kozségtanácsi vá­lasztások kampánya. MSZTYISZLAV KELDIS, Mi­hail Lavrentyev, Ivan Petrov­szkij és Leonyid Szedov neves szovjet tudósoknak csütörtökön a moszkvai francia nagykövetsé­gen átnyújtották a Becsületren­det, amellyel a szovjet—fran­cia tudományos kapcsolatok ápolásáért tüntették ki őket. BONNBAN tárgyalások kez­dődtek a Szovjetunió és az NSZK új hosszú lejáratú gazda­sági szerződésének megkötésé­ről. TEHERÁNBAN aláírták a Szov­jetunió és Irán tudományos-mű­szaki együttműködést egyezmé­nyét, amelynek értelmében a két ország tudósokból és mű­szaki szakemberekből álló kül­döttségeket cserél és megkül­di egymásnak a tudományos műszaki információkat is. A két ország az érdeklődési kö­rében tartozó problémákról sze­mináriumokat is szervez. Dr. MICHAEL KOHL, az NDK miniszterelnökségi hivatalának államtitkára és Egon Bahr, a nyugatnémet szövetségi kancel­lári hivatal államtitkára és kísé­retük tegnap Bonnban találko­zott. Már a hetedik megbeszé­lést folytatják a két német ál­lam kapcsolatainak normalizá­lásáról. ALEKSZEf KOSZIGIN, a Szov­jetunió Minisztertanácsának el­nöke tegnap fogadta Nguyen­Ho-Chant, a VDK nagykövetét és szívélyesen elbeszélgetett vele. A SZOVJETUNIÓBAN csütör­tökön felbocsátották a Kozmosz —397, tegnap pedig a Kozmosz —398 jelzésű mesterséges hol­dat, mellyel folytatják az 1962. március 16-án bejelentett űrku­tatási program megvalósítását. NYIKOLAJ PODGORNIJ, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke a szov­jet—Iráni szerződés megköté­sének 50. évfordulója alkalmá­ból üdvözlő táviratot intézett Reza Pahlevi uralkodóhoz. CHRISTOPHE GBENYE, aki 1964-ben a kelet-kongói Mobu­tu-ellenes lázadás élén állott, kijelentette, hogy feltétlenül tá­mogatja Mobutu elnök politi­káját. Gbenye január 31-én a politikai menekültek közkegye­lemben részesítése után tért vissza Kongóba. A SZTRÁJKOLÓ postások bér­követeléseit rendszeresen visz­szautasító angol kormány most elhatározta, hogy 16 szá­zalékkal emeli a rendőrök fi­zetését. Az államkincstárnak ez évi 22 millió font sterlingjébe fog kerülni. NYUGAT-BERLIN Moabit ke­rületében megkezdődött Ekke­hard Weil pere. Weil tavaly no­vember 7-re virradó éjjel me­rényletet követett el I. Scser­bak szovjet katona ellen, aki a tiergartení szovjet hősi emlék­mű előtt teljesített őrszolgála­tot. AZ AEU, legnagyobb angol vasas szakszervezet hétfőre, va­lamint március 18-ra országos sztrájkot hirdetett, tiltakozásul a kormány szakszervezet-elle­nes törvényjavaslata ellen. A szakszervezet hárommillió dol­gozó támogatására számít. A WESTERN AIRLINES ame­rikai légiforgalmi társaság Boe­ing 737 mintájú sugárhajtású re­pülőgépét San Francisco és Seattle között elrabolták és kényszerítették, hogy éjszaka a kanadai Vancouverben szálljon le. A repülőgép 72 utasa között 67 amerikai újonc is volt.

Next

/
Thumbnails
Contents