Új Szó, 1971. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1971-02-25 / 47. szám, csütörtök

Az elkötelezett szocialista irodalomért Beszélgetés Alexej Pludek cseh íróval Alexej Pludek 1950-ben egy falusi tárgyú színművel kezdte el írói pályafutását. Első nagyobb lélegzetű regénye a „Napfény a völgyben", az Ifjúsági Vasútvonal építőinek életéről szólt. Több ifjúsági regény és számos novella szerzője. Az ókori Egyiptom életéről szóló „A fáraó írnoka" című regényének harmadik kiadásával egyidőbeu jelenik meg a „Letűnt idők mondái" vimű könyve, amelyben az Elba menti és a balti szlávoknak, a Drang nach Osten ezer évvel ezelőtti megnyilvánulásai ellen vívott hősies küzdelmeinek állít emléket. Alexej Pludek a Práce kiadóban betöltött tisztségén kívül tagja a Cseh Művelődésügyi Minisztérium irodalmi tanácsának, a Svetová literatúra világirodalmi folyóirat és a Kvety cseh képes hetilap szerkesztő bizottságának. Kulturális és közéleti munkásságáért tavaly állami kitüntetésben részesült. Mint a Cseh írószövetség előkészítő bizotságának tagja, nagymértékben ve síi ki részét a cseh irodalmi élet szocialista jellegéért kifejtett áldozatos munkából. — Pludek elvtárs, mint a Cseh írószövetség előkészítő bizottsága elnöksége tagjához fordulok Önhöz kérdéseimmel. Szeretném, ha tájékoztatná olvasóinkat a Cseh Írószövetség megalapításának előzményeiről és az előkészítő bizottság küldetéséről. — A Csehszlovák írószövetség érdekes fejlődésen ment keresőiül: az írók szervezetéből az irodalom körül tevékenykedő étnberek egyesülete alakult ki, olyan szervezet, amelyben a regényírók, a költők ős a drámaírók kisebbségben voltak — a többség pedig a különböző színvonalú fordítókból, teoretikusokból, becsvágyó publicistákból s az újságok kultúrrovatainak szerkesztőiből állt. Nem csoda tehát, hogy ez a szervezet főleg a művészeten kívül eső területek ügyeivel foglalkozott és sokak számára elsősorban ugródeszkát jelentett politikai ambíciók megvalósításában. A Cseh írószövetség megalakulásától enny.it: 1969-ben a Csehszlovák írószövetség cseh részének kongresszusán előkészítő bizottságot is választottak, amely alapszabály-tervezetet terjesztett a Belügyminisztériumhoz. A tervezetet a minisztérium nem hagyta jóvá. Ezért egy másik írócsoport kidolgozott egy más jellegű tervezetet, azzal a kéréssel, hogy megalakulhasson a Cseh írószövetség. Ezt a második tervezetet a Belügyminisztérium jóváhagyta, s így született meg a cseh írók szervezete. A szervezet és az eddigi Csehszlovák Írószövetség közötti viszonyt jogilag még rendezni kell. Előreláthatólag fokozatosan kiépítjük az új tagsági bázist, utána sor kerül a szervezet kibővítésére, s csak bizonyos idő múltán határozzuk meg a Szlovák írószövetséghez fűződő viszonyt. Ez vonatkozik a „csúcsszerv". — a Csehszlovák írószövetség — létrehozására vagy felújítására is. Ma még mindez a jövő kérdése. Először meg kell tartani a cseh írók kongresszusát, amely megválasztja a tárgyalásokra illetékes bizottságot. Eddig tehát csupán a Cseh írószövetség előkészítő bizottsága, s annak elnöksége létezik. Ez az előkészítő bizottság kiépíti a titkárságot és az írószövetségi apparátust, a Szlovák írószövetség vezetőivel együtt kapcsolatokat teremt a szocialista országok írószövetségeivel, mivé' ezek a kapcsolatok az elmúlt időszakban egyoldalú aktussal megszűntek, továbbá előkészíti, jobban mondva átválogatja a tagsági nyilvántartást, s kidolgozza a tagfelvétel elveit. A tagfelvétel^ egyik súlyponti igénye a szakmai követelmény: ez azt jelenti, hogy csak az lehet tag-' ja a szövetségnek, aki három vagy ennél több könyvet írt. A minőségi követelmény megállapítása a tagsági ügyekkel foglalkozó vagy az eszmei-alkotó bizottság, illetve az előkészítő bizottság hatáskörébe tartozik. — A jóváhagyott alapszabályzat a kötelező három könyvön kívül még milyen igényeket támaszt a jelentkezővel szemben? — Az előző alapelvből következik, hogy csak írók lehetnek a szövetség tagjai, tehát a fordítók és a kultúrrovatok szerkesztői nem. Az utóbbiakat sok esetben indokolatlanul az Irodalomelméleti szakemberek közé számították, noha munkájukat tekintve az újságíró szövetség kultúrszekciójának voltak a tagjai. / Többször felvetették már a kérdést: mindenkit, aki három könyvet írt és jelentkezik, felvesznek a Cseh írószövetségbe? Gyakorlatilag igen, mert a jelentkezési ív aláírásával kötelezi magát szocialista társadalmunk és a szocialista ideológia elismerésére, egyetért az írók, s általában az értelmiségiek feladataival a szocialista társadalmi tudat alkotása terén, elismeri szocilista államunk nemzetközi kapcsolatait stb. Aki ezeket az alapelveket nem tartja magára nézve kötelezőnek, nem szükséges, hogy jelentkezzen a Cseh írószövetségbe. Senki sem gördít azonban akadályt- az elé, hogy ezek az írók alkothassanak és müveiket felajánlhassák a kiadóknak. Meggyőződésem, hogy a szocialista szellemű, vagy legalább a demokratikus humanizmus ^.szellemében jól megírt mű, legyen szerzője akár a szövetségen kívül álló író, bizonyára talál kiadót, de a gyenge színvonalú alkotás kiadását, legyen szó akár a szövetség tagjának munkájáról, senki sem fogja szorgalmazni. — Hogyan tekint az előkészítő bizottság azokra, akik nem jelentkeznek a szövetségbe? — Azokat, akik nem tagjai a szövetségnek, az Irodalmi Alapnál mint hivatásos írókat tartják majd nyilván. Ezek az alkotók, más szabad foglalkozásúakhoz hasonlóan, rendesen megfizetik az adót, ugyanolyan társadalmi szerepet töltenek be, mint a szövetség tagjai. Legalább is egy részük amolyan tagsági tartalék-bázis lesz — elsősorban azok. akiknek eddig nem jelent meg három könyvük, továbbá a kezdő írók, költők avagy azok, akik ma még különböző okok miatt nem jeleutkeznek a szövetségbe, de egy-két év múlva már elhatározzák magukat erre a lépésre. A sajtóban, televízióban és a rádióban mindazok publikálhatnak, akiket az illetékes szerkesztőségek felszólítanak erre — ebben a szövetség nem határozhat. Tehát az írószövetségi tag és a szövetségen kívül álló író között az a különbség, hogy a szövetség tagjai tudatában vannak a szocialista tudatformálásért viselt felelősségüknek, állampolgári felelősségérzettel és alkotóerejük teljes igénybevételével önként vállalják az e feladatban való részvételt. — Milyen lépéseket tett a cseh írószövetségi előkészítő bizottsága a baráti szocialista országok írószövetségeihez fűződő kapcsolatok megjavítása érdekében? — A közeli hetekben a Cseh írószövetség küldöttségei a szocialista országokba utaznak, hogy felvegyék a kapcsolatokat, tanácskozzanak az alkotó-szövetségek szervezeti kérdéseiről, s tájékoztassák egymást az irodalmi újdonságokról és könyvkiadási javaslataikról. Az eddigi gyakorlat szerint a fordító-politikát a fordítók személyes kapcsolatai határozták meg. Február elején már tárgyaltunk a Szovjet Írószövetséggel. A megbeszélések természetesen a Csehszlovák írószövetség nevében történnek, még akkor is, ha a kapcsolatok megszakítása cseh részről történt. Folynak a megbeszélések a további együttműködésről. Felvetődött például a szocialista országok írói közös folyóiratának kiadása, közös értekezletek rendezése, s a nemzetközi konferencián való részvétel kérdése. Végül engedje meg, hogy megkérdezzem: hogyan ' tekint Ön a kisebbségi irodalomra? A kisebbségi irodalomhoz egészen sajátos a viszonyom. Igaz, hogy nem „hazai" kisebbség, hanem az NDK-ban élő szorbok irodalmával való kapcsolat fejlesztésén fáradozom. Többre már nem futja erőmből, azonban ebből a munkámból is levonható a következtetés más kisebbségek helyzetére vonatkozólag is. Olyan értelemben kívánom a kisebbségek nemzeti kultúrájának fejlesztését, hogy lehetővé tegye e kisebbségeknek mivel véleményem szerint teljes mértékben részesei annak a kultúrának, amelynek területén élnek —, hogy megismerjék más nemzetek, a mi esetünkben elsősorban a cseh és a szlovák nemzet kulturáját. Ellenkező esetben ugyanis annyira előtérben állna a csupán saját nemzeti kultúrához fűződő kapcsolat, hogy kisebbségeinkben megerősödne az elidegenedés érzése, amely a szocialista állam keretei közt nem lenne helyénvaló. A dél-szlovákiai magyar irodalmat, sajnos, nem nagyon ismerem. Ezt azért is sajnálom, mert mint a Práce kiadóvállalat irodalmi szerkesztőségének vezetője örömmel fogadnék egy mai tárgyú, vagy a közelmúlttal foglalkozó jó regényt. E tekintetben szívesen fogadok minden javaslatot, mert így a gyakorlatban hozzájárulhatnék a magyar és a cseh irodalom közti közvetítéshez. Felhívását szívesen tolmácsolom, remélem nem marad visszhang nélkül. SOMOGYI MÁTYÁS SZÜLŐK, NEVELŐK FÓRUMA A FELNŐTTEK FELELŐSSÉGE SZOCIALISTA TÁRSADALMUNKBAN ifjúságunk helyes nevelése során nagy és felelősségteljes feladat hárul a családra. A családnak kell elsősorban biztosítani a gyermekek harmonikus testi és szellemi fejlődését, előkészíteni őket a társadalmi életre. Szocialista társadalmunk megteremtette a kedvező feltételeket, hogy valamennyi család teljesíthesse feladatát a nevelés terén. Ennek ellenére a szülőkkel való beszélgetések alkalmával, szülői értekezleteken vagy másutt elég gyakran esik szó nehezen nevelhető gyermekekről és a fegyelmezésről. Családi és iskolai nevelésünk sokat vitatott kérdése a tudatos fegyelem kialakítása. A nevelés végső célja, hogy ifjúságunk helyes magatartása, fegyelme, mindenekelőtt saját cselekedeteinek önálló értékelésén alapuljon. A gyermek mindig legyen tisztában cselekedeteinek következményeivel is. Tudnunk kell azt is, hogy jelentéktelennek látszó tetteinkkel is elősegíthetjük vagy éppen hátráltathatjuk gyermekünk fejlődését. Családlátogatás alkalmával a pedagógusok gyakran meggyőződhetnek arról, hogy sok helyen gondot okoz a munkafegyelem, a gyermek tanulási lehetőségének biztosítása. A helyes szülői magatartásnak ezen a téren is nagy szerepe van. Gyermekeink számára megfelülő környezetet kell biztosítanunk a tanuláshoz, s egyben kellő türelmet és tapintatot kell tanúsítanunk velük szemben. A kisebb gyermekek általában sokat kérdeznek. Legyünk türelmesek velük szemben, s válaszoljunk kérdéseikre. A türelmetlenség, udvariatlanság nem más, mint az önuralom hiánya. Tudnunk kell: a szülők és a nevelők következetes magatartása, vagy következetlensége mély nyomot hagy a gyermekben. Nagy károkat okoz, ha a szülő, illetve a nevelő ígéretei és tettei nem vágnak egybe. Komoly hiba az is, ha gyermekünk észreveszi, hogy álláspontunkat változtatjuk s következetlenek vagyunk. Másképpen nyilatkozunk bizonyos kérdésekben odahaza és másképpen idegenek előtt. Minden szó, tett megmarad gyermekünkben. Hatással van rá akaratunkon kívül és aszerint cselekszik, viselkedik. A PÉLDAMUTATÁS összefügg mindennapi életünkkel. Napi munkánktól a szórakozásunkig terjed. A személyes példamutatás szuggesztív erővel hat a gyermek önfegyelmének fejlesztésénél. Nem lehet az életben olyan probléma, amelyet megértéssel, szép szóval ne lehetne sokkal egyszerűbben megoldani, mint veszekedéssel, keserű jelenetekkel. A nyugodt, határozott szülő sokkal hamarabb ér el eredményt, mint az idePROMÉTHEUSZ UKRÁN LEÁNYA (100 évvel ezelőtt született Leszja Ukrajinka) Leszja Ukrajinka tehetségéhez nem fér kétség. Első versét kilencéves korában írta, további műveit 13 éves korában jelentette meg. A költőnő egyedisége abban rejlik, hogy gyenge, betegségekkel birkózó szervezetében szokatlanul aktív emberi lélek lakozott, dac- és tiltakozás nemzette plebejus ösztönei és a cárizmus ellen. Az emberi méltóság nagy érzése sosem hagyta el a költőnőt. Egy leigázott nemzet leánya volt, ezért egész életén keresztül harcolt a cárizmus ellen. Röpiratokon megjelenő versidézetei harcra szólították a munkásokat az 1905ös forradalom idején. Valódi neve Larisza Koszacsova, de verseit Leszja Ukrajinka álnéven közöltette, ezen a néven vált ismertté nemcsak Ukrajnában, hanem a határokon túl is. 1871. február 25-én született Novohrad-Volinszkén, szülei magas műveltséggel rendelkező, hazafias érzelmű emberek voltak. Büszke volt a család forradalmi hagyományaira. Negyvenkét éves korában halt meg egy grúz városkában, Szuramiban. Leszja Ukrajinka elsőként írta meg ukránul „a keleti nemzetek őskori történetét", s az ő tollából származik a Kommunista Kiáltvány első ukrán fordítása is. Fordításainak bő listáján olyan nevekkel találkozunk, mint Heine, Byron, Mickiewicz, Hauptman, Shakespeare, lefordította Homérosz Odüsszeáját, Dante Isteni színjátékát, az ókori egyiptomi líra dalait és sok más művet a világirodalom gyöngyszemeiből. Tehetsége eredeti műveiben a legelvitathatatlanabb. Formailag és tartalmilag igényes lírai és epikai költeményeket, verses drámákat, rövid prózát, irodalomtörténeti és publicisztikai műveket írt. Huzamosabb időn keresztül csak a költészetnek szentelte magát, művészetének súlypontját mégis a drámák jelentik. Költészete közel áll Petőfi lángoló verseihez, Berangerhez és Sevcsenkóhoz. Életének utolsó öt éve alatt sok drámát frt. Drámaírásának első jelentős lépése az „Azúrkék rózsa". A reakció győzelmére az 1905-ös forradalomban az írónő a „Kasszandrával" válaszolt, melyben elítéli a liberális értelmiség passzivitását. Legnagyobb drámája a „Rufin és Priszcilla", amelyben a második évszázadbeli római birodalom harcain keresztül eleveníti meg a cári Oroszország szociális viszonyait. Saját környezetéből Leszja Ukrajinka csupán két drámához merített alapgondolatot: „A bojár asszony" címűben a cárizmus ukrajnai politikája felett ítélkezik, az „Erdei dalban" az emberi érzések és törekvések szabadságát ünnepli. Annak ellenére, hogy művei nagyrészt az ókori Egyiptom történetére, az antik Görögországra és Rómára épülnek, mindvégig hallani bennük korának lüktetését. Epikai költeményének alapjai nem fiktív figurák, hanem élő emberek, akik szenvedélyesen harcolnak saját igazságukért. Igy csatlakozott Leszja Ukrajinka kora leghaladóbb íróihoz, hogy velük együtt igyekezzen megdönteni a cári „nemzetek börtönét", hogy tevékenységével egyik előkészítője legyen a Nagy Október győzelmének. M. JÁNOSOVÁ — M. NEVRLÝ ges, türelmetlen és következetlen. A neveléshez idő kell, türelem, sok megértés és szeretet. Hosszú az út, amelyet végig kell járnunk és járatnunk, hogy ifjúságunk megfelelő alapokat nyerjen ahhoz, hogy egykor majd helyünkbe kerüljön, és ott becsülettel helytálljon. Célunk elérése érdekében a szülő és a gyermek között őszinte és nyugodt légkörnek kell kialakulni. A gyermek hibái ellen úgy kell felvenni a harcot, hogy érezze: segíteni akarunk neki. Vele együtt és nem szembefordulva küzdünk hibái ellen. Nyerjük meg bizalmátl A bizalom megszilárdításának legfontosabb feltétele, hogy a szülők ne hazudjanak gyermeküknekl A bizalmatlanság nagyon rossz tanácsadó. Az őszinte magatartáshoz tartozik az is: ne csak a gyermekben vegyük észre a hibákat! Legyen megfelelő erőnk saját helytelen tetteinket is mérlegelni előtte, természetesen megfelelő formában. Ha majd látja, hogy magunk is küzdünk hibáink ellen, a példamutatás őt is erre készteti. Az otthoni őszinte légkör legfőbb biztosítéka annak, hogy gyermekeinkből őszinte, értékes emberek lesznek. Akad szülő, aki azt gondolja, hogy a nevelés sikere elsősorban a fenyítések helyes és idejekorán történő alkalmazásától függ. Egyesek megfeledkeznek arról, hogy megengedhetetlen a büntetésnek az a fajtája, amely árt a gyermek egészségének, vagy megalázza egyéniségét. A testi erőszak alkalmazása lealacsonyítja annak a személyét is, aki ilyen eszközökhöz folyamodik. Tagadhatatlan, hogy a gyermeknél a szülők testi fenyítés révén elérhetnek közvetlen sikert: a gyermek hajlandó teljesíteni bármiféle követelést, parancsot. Tudnunk kell azonban, hogy a nevelésben a ráhatásnak nem annyira a közvetlen, mint inkább a távolabbi eredményei a fontosak. Sok türelem, önuralom szükséges ahhoz, hogy sikerre vigyük kitűzött céljainkat. A FELNŐTTEK agresszivitása erkölcsileg lealacsonyítja a gyermeket. Az erőszak alkalmazása elnyomja önmegbecsülésüket. Ennek pedig rossz következményei lehetnek, s megtörténhet, hogy hosszú évek múltán bukkannak fel valamilyen formában. Az ilyen ember akárkin is, de meg akarja bosszulni a valamikor elszenvedett és benne tövisként megbúvó, lappangó sérelmet, fájdalmat. Nem tud értékes, kiegyensúlyozott tagja lenni a társadalomnak. Ilyenkor bizonyosodik be, milyen nagy ára van a gyorsan szerzett „diadalnak". Legyünk tudatában: a durva erőszak büntetés céljából való alkalmazása semmivel sem igazolható és megengedhetetlen eszköz a nevelésben. Ha elkerülhetetlen a büntetés, a verés helyett alkalmazzunk más büntetési módszert, ami a gyermeknél egyénileg hatásos lehet. Az érzékeny gyermeknek már büntetés az is, ha a szülő egy tekintettel kimutatja: elégedetlen vele szemben. Az szintén a helyes nevelés kérdése, hogy gyermekünk ilyen legyen. NAGYON FONTOS és szükséges, hogy az iskola minden téren együttműködjön a szülőkkel a helyes nevelés érdekében. Elengedhetetlen ez annál inkább, mivel egyre több családban az apán kívül az anya is alkalmazásban van. Ebből adódik, hogy a gyermekkel kevesebb időt tölthetnek, ezért különös jelentősége van az iskola és a család szoros kapcsolatának. Valamennyiünk összefogása szükséges ahhoz, hogy felnövekvő ifjúságunk ne érezze családon kívülinek magát, akivel az egyre fokozódó életritmusban senki sem ér rá foglalkozni. Nem engedhetjük meg, hogy egyedül maradjanak problémáikkal, amelyekre megoldást, illetve feleletet keresnek. Segítenünk kell, hogy érezzék: szocialista társadalmunkban nem kallódhat el senki, aki elfogadja és igényli társadalmunk gondoskodását, segítségét. KURUCZ NÁNDORNÉ