Új Szó, 1971. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1971-02-04 / 29. szám, csütörtök
Miről ír a világsajtó? m «. Az NSZEP központi lapja a NEUESDEDTSCHLAND Neues Óeutschland kommentárt fűz a nyugatnémet Bundestag külpolitikai vitájához. A kommentár bevezetőben hangsúlyozza, hogy a külpolitikai vitában semmiféle olyan új megállapodás nem hangzott el, ami kiindulást pontot nyújthatott volna az európai béke megszilárdításához. Rámutat, hogy a kormány és az ellenzék kölcsönösen csődbejutottnak minősítette egymás politikáját. A koalíció, az ötvenes évek CDU/CSU politikáját nevezte kudarcnak, a kereszténydemokraták viszont az új keleti politika értéktelenségét hangoztatták. A kommentátor hozzáteszi, hogy ebből helytelen volna a kormány és az ellenzék felfogása közötti ellentétekre következtetni. A parlamenti vitából — megítélése szerint — az tűnt ki, hogy csak a taktikai elképzelések térnek el egymástól.. A kormány és az ellenzék alapfelfogása közös: nem hajlandó tudomásul venni a szuverén szocialista NDK létének nemzetközi jogi érvényű realitását, nem mondanak le az önálló politikai egységet képező Nyugat-Berlinnel kapcsolatos bekebelezési politikájukról. „A Brandt—Scheel kormány kiélezte politikáját az NDK-val szemben" — jegyzi meg a kommentár. Ezzel összefüggésben rámutat arra, hogy Brandt ismét elővette a hírhedt „önrendelkezési" formulát, amelynek alapja a két német államnak az NSZK mintájára való egyesítését szolgáló elképzelés. £r UíoniÜr A k.ulturális forradalom idején a pekingi kormány csak Kairóban, a legfontosabb arab fővárosban tartott fenn működő nagykövetséget, ahol Huang Hua nagykövet egész idő alatt betöltötte tisztségét. A többi arab országban — Algériában, Marokkóban, Szudánban, Szíriában, Irakban és jemenben — gyakorlatilag nem működött kínai diplomáciai képviselet, mivel azok vezetői hazautaztak. 1967-ben Peking megszakította diplomáciai kapcsolatát Tunéziával. Nem működött a Palesztinai Felszabadítási Szervezet pekingi irodája sem, amelyet 1965-ben létesített Ahmed Sukeiri, s amely szintén diplomáciai státuszt élvezett. 1969 derekától a kínai diplomácia megkettőzött erőfeszítéssel kezdett tevékenykedni az arab világban. Az akció rendkívül gyors és összehangolt volt. Ez arról tanúskodik, hogy a kínai politikának nagyon fontos, högy a kulturális forradalom után minél gybrsabban helyreállítsák a megszakadt kapcsolatokat. 1969 áprilisától júliusáig ismét kínai nagykövet jelent meg Szíriában, Algériában, Jemenben és Szudánban, új nagykövetséget nyitottak meg Adenben, Jemen fővárosában, az iraki és marokkói nagykövetség ismét tevékenykedni kezdett, bár nagykövet helyett még csak ügyvivővel az élén. Júliusban új egyiptomi nagykövetet neveztek ki Pekingbe, ahol az egyiptomi diplomácia kirendeltségnek hosszabb ideig nem volt vezetője. A kairói kínai nagykövetet viszont visszahívták. Ily módon betöltötték Kína diplomáciai képviseleteit az arab országokban. Kivétel csak Jordánia, Libanon és Líbia, ahol a kínai kormánynak továbbra sincs diplomáciai képviselője. Felújították az információs szervek tevékenységét is. Az uj Kína hírügynökségnek hat arab országban van tudósítója: Algériában, Marokkóban, Egyiptomban, Irakban, Jemenben és Dél-Jemenben. A felsoroltak bizonyítják — állapítja meg a francia lap —, hogy a kínai diplomácia egyre jobban aktivizálódik KözelKeleten. Mindez persze — a jelenlegi helyzetben — nem meglepő, hiszen a kínai diplomácia egyre erőteljesebb lépéseket tesz a nemzetközi politikai életben. iiii iiiiiiiii iiiiiiii i iiiiijini in n i i iii fi Bi iiiiniii 1DB3R A LEGSZEBB SZAVAK SEM PÔTOI.HATJÄK AZ EGÉSZEN PICI PÉLDAMUTATÁST. • Nem vagyok modern: Nem öltözködöm olyasmibe, ami nem tetszik nekem. A MUNKAERKOLCCSEL MAJD AKKOR NEM LESZ BAJ, HA A NAPLOPÓK FELTŰNÉST KELTENEK. • Amikor rádöbbenünk hibáinkra — el sem akarjuk őket hinni. A NAGV SZAVAK MIATT MEG NE FELEDKEZZÜNK AZ APRÓ MUNKÁRÓL. • Jó házat csak jó alapokra építhetünk. Kár, hogy errő'l gyakran megfeledkezünk saját gyerekeink nevelésében. AKINEK NEM KELL BARÁT, ANNAK MEG KELI, SZOKNIA A MAGÁNYT. KARÉI, KRÁTKY • Az okoxnak feleannyi szóra van szüksége, mint másnak. OLDftlCH FISER Munkáért, kenvérért küzdöttek A duchcovi véres tragédia 40. évfordulójára Negyven évvel ezelőtt olyan nagyméretű gazdasági válság söpört végig a kapitalista világon, amilyenre nem volt példa a történelemben. Vállalatok, bankok, trösztök jutottak csődbe. Hivatalos adatok szerint a kapitalista országokban 50 millió volt a munkanélküli. A gazdasági válság hullámai Csehszlovákiát sem kímélték. Napirenden voltak a munkabeszüntetések, a tömeges elbocsájtások. A munkanélküliek száma a hivatalos jelentés szerint közel félmillió körül mozgott, s egymillió volt fizokuak a száma, akik hetenként csak egy, napot dolgoztak. 1930—1931 telén a CSKP megszervezte a munkanélküliek éhségfelvonulásait a járási székhelyekre, ahol a munkanélküliek a járási hivatalok épületei előtt gyülekeztek. Nem alamizsnát akartak, hanem munkát, kenyeret, emberi megélhetést követeltek. A munkanélküliek mozgalma tervszerűen bontakozott ki, s egyre nagyobb méreteket öltött. Kezdettől fogva az a törekvés jellemezte ezt a harcot, hogy megteremtsék a kapcsolatot a munkanélküliek és az üzemi munkások harca között. Negyven évvel ezelőtt, 1931. február 4-én, mint az. ország A roiiiüui i ústa az 'Hobbi években jorradalmi változást ért el a tranzisztorgyártás, valamint az elektronikus számitógépek alkatrészeinek gyártása terén. Felvételünkön Anna Čerešňová műszerész speciális miniatűr alkatrészeket készít a számítógépekhez. (Felvétel- V. SvorCík — CSTK) annyi más helyén, Duchcov észak-csehországi városban is felvonultak a munkanélküli munkások, hogy tüntessenek az éhség és nyomor ellen. Bilin község felől 400—500 főt számláló tömeg vonult e napon Duchcov irányába. A menetnek csendőrkordon állta útját és visszavonulásra kényszerítette. A tüntetők, különösen a mindenre elszánt asszonyok, nem vették figyelembe a csendőrparancsnok felszólítását, s tovább akarták útjukat folytatni. Néhány perc múlva elhangzott a vésztjósló „tüzelj", utána 40— 50 lövés dördült el. A puskák még füstölögtek, tíz munkás feküdt vérben fetrengve a fagyos országúton. Az áldozatokat a kórházba szállításig a csendőrök hivatalos nyugalommal őrizték, s nem engedték meg. hogy társaik elsősegélyben részesítsék őket. A sortüznek 4 halálos áldozata volt, többen súlyosan megsebesültek. A „Tvorba" című folyóirat nyilvánosságra hozta a meggyilkoltak fényképét. Az egyik nevénél fekete keretben ez a szöveg állt: „Róla nincs lényképünk". Harcostársai azt mondták, túlságosan szegény volt ahhoz, hogy lefényképeztesse magát. Az első felvétel akkor készült róla, amikor már holtan feküdt a duchcovi halottaskamrában. A felvétett és negatívját elkoboztáik, és az államot veszélyeztető ügyek járási levéltárába helyezték el. A duchcovi véres eseményeknek az egész országban nagy visszhangja támadt. A bratislavai munkanélküliek a véreng zést követő napon, 1931. február 5-én hatalmas gyűlésen — melyen kétezren vettek részt, — tiltakoztak a duchcovi sortűi ellen. Viharos tüntetések voltak Petržalkán, Komárnóban,' Koši r cén, Rimavská Sobotán, Feleden és másutt. A párt magyar nyelvű iapjá, a „Munkás" a következő sorok kai emlékezett meg a duchcovi véres eseményekről: „ ... Az a rendszer, amely kenyér helyett Ólmot ad, munka helyett bor tönt, az a rendszer csődbe jutott. Ha a munkások élni akarnak, akkor ennek a gyilkos rendszernek pusztulnia kell.. RÓJAK DEZSŐ ZBYCH ANDRZEJ: KLOSS SZAZAOOS KALANDOS TÖRTÉNETE 56. Waclav idegesen fordult a lányhoz: — Ide hallgass! Ez a német miféle kivizsgálást folytat? Nem tartozik sem a csendőrséghez, sem a Gestapohoz. — Gondolod — nézett Waclavra a lány, — hogy komoly vizsgálatot folytat? Azt hiszed, hogy érdekli őt, őket egy lengyel halála? — De ez komolyan végzi - mondta a jiú. — A folyosón voltál. Egyedül voltál a folyosón, amikor lelőtték. Mondd meg nekem, csak nekem, ki lőtte le? — Nem tudom. — Te nem nagyon kedvelted őt — nézett a szemébe Klára. Nem tiltakozott. Oqy nézte a lányt, mint a hurokba került vad a közelgő vadászt. —. Ne félj — súgta a lány. — En se nagyon kedveltem. Waclav ügyetlen mozdulattal a lány derekára csúsztatta a kezét, de Klára elhúzódott tőle: — Hagyj — tiltakozott a lány. Tudod, Klára, tudod, hogy már régen ... — Nem akarok semmiről sem tudni. t —Ki tudja, mi lesz velünk. Talán ez az utolsó éjszakánk — súgta megint a fiú. — Magamért én felelek, te ne félts. Waclav elengedte a lányt, és úfra az ablakhoz lépett: — Tudom, te egyedül csak az orvosodat félted! — Igazad van, de ez nem tartozik rád — felelte a lány. Hans egyre fáradtabban, egyre elszántabban folytatta a kihallgatást. Valamiben már biztos volt: az M— 18-as még nem jelentkezet/ von Rhode ezredesnél, hiszen az öreg már régen a kórházra uszította volna az egész Abwehrt, ha valami jelzést kap. Néhányszor már az a képtelen elképzelés is felmerült benne, hogy eset. leg Stefán volt az áruló, de ezt mindannyiszor elhessegette, hiszen az ellenálló csoport utasítás nélkül nem likvidál senkit. Hacsak ez a Waclav nem tette, aki e pillanatban lépett be a szobába és aki kezdettől fogva elég gyanúsan viselkedik. — A lövés pillanatában ön a folyosón volt? — tette fel a kérdést, ma már vagy ötödször az asszisztensnek. — Igen. — Mit csinált akkor? — Ültem a beteg mellett. — Nem fordult meg a lövésre? Ha megfordult, látnia kellett, ki lép ki a szobából. Nem fordultam meg, nem láttam senkit. — Maga azt gondolja, hogy ezt a mesét valaki elhiszi? — Csak két lehetőség van — mondta Kloss, keményen a fiú szemébe nézve. — Vagy maga ölte meg, vagy tudja ki a gyilkos. Waciav hallgatott. Kloss idegesen állt a kis asztalnak támaszkodva. Kit véd ez a fickó? Ha nem ő az áruló, akkor képtelenség elképzelni, hogy német spiclit védene. — Felállni! — kiáltott Kloss. A fiú nehezen egyenesedett ki. Kloss átnézte a zsebeit, de a személyi igazolványon kivül nem talált nála semmit. — Szóval maga ölte meg — mondta Kloss, mintha csak bűnjeleket talált volna a fiú zsebében. — Nem — kiáltotta hisztérikusan Waclav. — Üljön le. Mondja meg most, ki lépett ki elsőként a folyosóra? — kérdezte Kloss. — Mindenki egyszerre —. suttogta Waclav. — Valaki csak első volt — mondta a főhadnagy. — Talán a doktor ... — És utána? — Klára nővér és ön egyidőben. — Utolsónak Krisztina nővér, igen? — Igen — mondta csendesen Waclav. Megkínálta cigarettával Waclavot, és egy hirtelen jött ötlettel elküldte a fiút: — Egyelőre ez minden. Von Rhode még kihallgatja önt — és pillanatnyi szünet után hozzátette: — M-18-as. Az azonossági szám nem váltott ki semmiféle hatást a fiúból. Felállt és megkérdezte: — Mehetek? Kloss bólintott és Krisztinát szólította be ismét. Most egészen más szemszögből vizsgálta a lányt. Ennek a nőnek — gondolta — nem sok esélye volt, hogy megtarthassa maga mellett a fiút. — A szeretője voltam, ha ezt akarja tudni — mondta kérdés nélkül a lány. Krisztina elmondta, hogy két évvel ezelőtt ismerkedtek meg. Stefán börtönben ült, de ő soha nem kérdezte meg tőle, hogy miért. Aztán hirtelen főtt hisztériával felugrott s kijelentette: — Hagyjon engem békén! Kloss kénytelen volt élesen reagalni: — Német tiszttel beszél! Vigyázzon a szavaira. — Nekem mindegy. Kihallgathatnak ezerszer. Tudom, hogy milyen módszerekkel dolgoznak. Ez ismét meglepte Klosst. Ügy döntött, hogy Krisztinánál is kipróbálja a trükköt: — Előfordulhat, hogy von Rhode is hívhatja, M -18 as. Krisztina sem reagált a „varázsszóra". Klárát hivatta be. — Kit látott, amikor a raktárból kilépett? _— Mindenkit — vágta rá a lány. — Krisztina nővért is? — Igen. Hazudott. Waclav azt állította, hogy Krisztina utolsónak jelem meg, Klára tehát nem láthatta. — Ön hazudik — mondta Kloss. A lány hallgatott. — Azt gondoltam — folytatta Kloss —, hogy ön segít nekem felderíteni a tettest, a gyilkost .. . — Sok gyilkos jár szabadlábon — mondta Klára olyan hangsúllyal, hogy Kloss legszívesebben megcsókolta volna örömében ezt a lányt, de nem tehette. — Tehát maga ölte meg Stefánt! — csattant a hangja. — Téved . főhadnagy úr. Én nem öltem meg. — Az majd kiderül — mondta Kloss. — Most beszéljen, mit tud Stefán es Krisztina kapcsolatáról? — Semmit. — Krisztina a szeretője volt? — Nem tudom. — És Waclav? Waclav és Steján barátkoztak? — Talán. Nem tudom. Klára színtelen hangon válaszolgatott, Kloss kegyetlen gyűlöletet olvasott ki a lány hangjából. Ez egyre inkább megnyugtatta afelől, hogy Klára semmiképpen nem lehet gyilkos. — Ha maga sem volt, akkor egyetlen lehetőségként az orvost, doktor Kovalszkit kell gyanúsítanom — mondta. — Nem — kiáltott fel ijedten a lány. — Ö nem volt. Ha mindenáron gyilkost akar találni közöttünk, hát itt vagyok én, tartóztasson le engem. Kloss szívét ismét meleg hullám árasztotta el. Utolsó próbaként említette Rhode nevét, az M-18-at, de mernem is csodálkozott azon, hogy nem vált ki a lányból semmiféle hatást. (Folytatjuk j 1971. U. 4.
