Új Szó, 1971. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1971-02-21 / 7. szám, Vasárnapi Új Szó

Ez is — az is Az élőlények közül egyedül nz ember az, aki akkor is iszik, ha nem szom. ias és akkor is beszél, ha nincs mit mondania. V » * Sznobokra nem jó hallgatni. Az a könyv, melyet dicsérnek, néha jó is lehet. Meghatározás: A férj olyan ember, aki segít feleségének legyőzni azokat az akadályokat, amelyekbe az asszony sohasem kerülne, ha ö nem vette volna feleségül. • » » Z.-né panasza: Ezekben a modern bútorokban az ember már a szeretőiét sem dughatja el rendesen. Barátom mondta: Tudod, én mindig szerelmes vagyok. Ezért sohasem nősülök meg. » » , Mindenkinek megvan a más baja. » • » A nő szívesen beismeri, hogy nincs igaza, ha rájön, hogy a férje is ugyanazt állítja mint ő. NÖI DOLGOK — Tudod, szívecském, ez a Krssné egy rendetlen teremtés. Nem tud főzni, ruhája sohasem tiszta, állandóan megcsalja a férjét és a gyermekeivel sem törődik! — És mindezt te honnan tudod? »— Hát hogyne tudnám. Hiszen én vagyok a legjobb barátnője! SKOT VICC Smith találkozik barátjával. Amint beszélgetnek, egyszer csak csodálkozva kérdi tőle: — Nicsak, Johny, hiszen te már nem dadogsz. Hogy szoktál le róla? — Úgy, hogy egyszer Londonba kellett telefonálnom .. BLÖD PÁRBESZÉD — Te, adj kölcsön egy százast! — Sajnos nincs pénzem. — Akkor adj legalább egy Cigit! — Nem dohányzom. — A mindenét, akkor legalább mond meg, hogy hány óra van! FIATALOK — Kedvesem — mondja az Ifjú férj — tegnap este azt mondtad, hogy mától egyedül fogsz főzni. Ezért hoztam neked ezt a könyvet. — Miről írnak benne? A főzésről? — Nem. Az első segélyről! KÖZLEKEDÉSÜNK Veplacsek autón vitte ki a feleségét a prágai repülőtérre. Veplacsekné Varsóba ment baráti látogatásra. A házaspár elbúcsúzott és Veplacsek ezután autójával hazafelé indult. Sikeresen átevickélt a belváros túlzsúfolt utcáin, s hazaért. Az ajtó kilincsére távirat volt akasztva a következő szöveggel: „Szerencsésen megérkeztem Varsóba." NINCS 0] A NAP ALATT. Űseink ... Fiataljaink . VADÁSZKAI.AND Sohonyai egyik afrikai vadászkalandját meséli: — Tudod, kinn vadásztam az erdőben. Már kilőttem minden töltényemet és visszafele mentem a sátoromhoz töltényekért, amikor gyanús hangokat hallottam mögöttem. Hátranézek, hát, uramisten, egy tigris vicsorgat rám. Szörnyen megijedtem. Rohanni kezdtem. Közben hátranéztem. Szerencsém volt, látom, hogy a tigris elcsúszott. Futok egy ideig, megint hallom a hangokat. Hátranézek. A tigris már megint ott volt a sar-< kamban. Ismét szörnyen megijedtem. Teljes erőmből loholtam. Közben hátrapillantok, hát látom, hogy a tigris megint elcsúszott. A társa fehér arccal mondja Sobanyainak: — Te én azt hiszem a helyedben rögtön ... — Én ls! Hiszen ezen csúszott el kétszer a tigris ... — Városban lófrálhatsz amiben akarsz, de itthon végy föl egy tisztességes minit! . . . KIRDÉS Nagyné megkérdezi az orvostól: — Doktor úr, még nem kellene a tizenöt éves lányommal elbeszélgetnem a szexuális problémákról? — Dehogynem. Csak beszéljen vele, Nagyné. Majd meglátja, hogy mennyit tanul tőle! ŐSZINTE VÁLASZ Kovács hálálkodik: — Igazán rendes magától, doktor úr, hogy a beteg feleségem miatt ilyen messze eljött! — Ez azért túlzás, Kovács úr. Tudja, a szomszédjuk is beteg, ő is hívott, s ezért jöttem ki ilyen gyorsan. Gondoltam, egy csapásra két legyet ütök agyon. PANASZ Brahovácz panasakodih: — Ki nem állhatom, ha az autók dudálnak itt az ablakom alatt. — Miért? — Azért, mert a feleségem valamilyen sofőrrel szökött meg, s ha dudálást hallok, mindig megijedek, hogy visszajön. MEGGONDOLJA Az egyik utazási irodába egy férfi lép be. — Kérem, Ital lom, hogy lehet rendelni jegyeiket a Marsra. A feleségemnek szeretnék egy jegyet rendelni. Kérem. Az út oda és vissza előrefóhatólag tízezer dollárba kerül majd. — Most hallom először, hogy onnan visz. szia is lehet jönni. Eaért még meggondolom, hogy rendelek-e jegyet a feleségemnek . . . MULATSÁGON — Nézd, Pista. Ha hagyod, hogy a feleséged állandóan mással táncoljon és te nem is szórakozol vele, meglátod, hogy előbb-utóbb valaki lecsapja a kezedről. — Nem hiszem el, ugyanis én már öt éve ebben reménykedem . .. mmmmmmmmmmmmmommmm^ammmm ŐSZINTE BEMONDÓ — A következő műsor megtekintését senkinek sem ajánljuk. (Hídvégi Ferenc karikatúrája) mmm >1 régies cím nem valami középkori történetet takar. Nagyon is mai fiatalasszony az, akivel az alábbi eset megesett. Erzsike — gyermekkori ismeretségünkre való tekintettel — alig pár hónappal az esküvő után már elpanaszolta nekem, hogy nem boldog. Szeretik egymást, a férje minden tekintetben kifogástalan ember, jól is keres, de van egy olyan szokása, ami az asszonykát keserűséggel tölti el. Erzsike házias, jól főz, s példás gonddal őrködik a házirend fölött, mindezt megszokta és megtanulta még lánykorában. Igen ám, de a férj is úgynevezett jó házból került ki, s akármit főz, akárhogyan csinál valamit a feleség, Bélának rendszerint mindenre van egy megjegyzése: „Az én anyám ezt nem így csinálta ..." Előfordult már az ilyesmi máshol is, a panasz tehát nem. ismeretlen, de mindennek van határa. A legtöbb fér] előbb-utóbb megszokja az úf konyhát és házirendet, nem így azonban Béla. Ö annyira anyás, hogy nem enged a magáéból, nem akar változtatni az ízlésén. Ez az ami elkeseríti Erzsikél. Mindezt végighallgatva, néhány. banális és nyilván ostoba vigasztaló szót mondtam Erzsikének, hogy majd csak megváltozik Béla is egyszer, és így tovább. Az igazat megvallva, riem nagy meggyőződéssel tettem ezt, mert szó ami szó, magam is gyakorta visszasírom azokat a gyermekkori ízeket, amelyeket az anyai kéz varázsolt valamikor a számba. — Igen. Rövidzárlat volt a lakásban, és Béla telefonált a legközelebbi villanyszerelőnek. Több se kellett nekem. Egész nap azzal rágtam a fülét, hogy bezzeg az én apám, ö ilyen kis piszlicsáré munkáért nem ment a szomszédba, hanem megcsinálta maga az elromlott víHanyt... Aztán meg eltört a konyhaszék lába. Béla most asztalosért telefonált. Én pedig azonnal rákezdtem, hogy bezzeg apa a széklábát is meg tudta javítani. Aminthogy ez igaz is. Szegény papa — patikus létére — valóságos ezermester volt. Ezek után Béla már nem volt olyan nagyra a mamájá val. Sem a főztjével, sem a há zirendjével. A székláb eltörése után egyre kevesebbet em legette az otthoni dolgokat. És tudja, mikor állt helyre köztün' a teljes megértés? — Ezt könnyű kitalálni — feleltem magabiztosan. — Ami kor legközelebb elromlott a vízcsap ... Erzsike huncutul elmosolyo dott. — Hát nem egészen — mond ta. — A vízcsap nem romlott el, illetve nem magától romlott el. Azt már a családi béke ér dekében én rontottam el, szán dékosan . .. HEVES FERENC Amikor azután legutóbb megint találkoztunk, Erzsike arca úgy ragyogott az elégedettségtől, mintha csak kicserélték volna. — Ugye, hogy igazam lett? — kérdeztem fölényesen. — Egyáltalán nem lett igaza — felelte mosolyogva Erzsike. — Béla valóban megváltozott ugyan, de nem magától. Ha rajta múlt volna, még mindig az édesanyját emlegetné nekem, akár a vasárnapi ebédet teszem elébe, akár tiszta inget készítek oda nekt. Más történt itt. Egy nap a villanyvasaló kicsapta a biztosítékot... — A vasaló kicsapta a biztosítékot? — ismételtem értetlenül, mondhatnám bután.