Új Szó, 1971. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1971-02-21 / 7. szám, Vasárnapi Új Szó

A KAPITALIZMUS ÚJ JELENSÉGEI ÉS PROBLÉMÁI A Béke és Szocializmus című folyóirat legutóbbi száma közli Gus Halinak, az Egyesült Államok Kommunista Pártja főtitkárának cikkét. A cikk, amelyet rövidítve közlünk, figyelemre méltó elemzést ad a kapitalizmus új jelenségeiről. A cikk bevezetőben megállapítja, ** hogy az imperializmus a kapitalizmus rothadásának szakasza. Ez a rothadás azonban olyan körülméuyek között megy végbe, amikor a kapitalizmus alkalmazkodik a világban végbemenő változások folytán felmerülő új problémákhoz. Az imperializmus kénytelen számolni a szocialista államok világrendszerének fennállásával, a gyarmati országok felszabadító mozgalmának fellendülésével, a tudományos-technikai forradalommal. Az elemzés ezután a kapitalizmus új jelenségeivel foglalkozva aláhúzza, hogy az imperializmus alkalmazkodása az új helyzethez egyebek között a neokolonializmusban mutatkozik meg. A körülmények folytán az imperializmus kénytelen változtatni módszerein és új taktikához folyamodni, bár minden kedvező alkalommal vissza-visszatér a régi módszerekhez. Ebben az értelemben a katonai agresszió továbbra is jelentős helyet foglal el az imperialista politika fegyvertárában. Az új forma: a neokolonializmus A neokolonializmus az imperializmus különleges formája, ez váltotta fel a régi formát, s arra a történelmi időszakra jellemző, amikor az erőviszonyok már nem kedveznek az imperializmusnak. Annak az új kornak a kolonializmusa ez, amelyben az imperialisták elvesztették közvetlen ellenőrzésüket a leigázott országok fölött. Napjainkban a neokolonializmus az ureflkodó módja az imperialista politikának és a népek kizsákmányolásának. A nem szocialista világ népességének mintegy kétharmada nemrég felszabadult államokban él. Mindamellett a tőkés ipari termelésnek aiig egytizede jut ma rájuk. Az imperializmus ellenőrzi külkereskedelmük 70 százalékát. A fejlődő országok részesedése a világkereskedelemben 1958-től 1967-ig 27 százalékról 19 százalékra csökkent. Az Imperialista „segély" csatornáin át jut a felszabadult országokba az új tőke 80 százaléka. Ám azok az értékek, amelyeket az úgynevezett segélyek révén ezekbői az országokból profitként kipréselnek, jóval meghaladják a segélyek összegét. Az imperialista hatalmak által kölcsön és támogatás formájában „segélyben" részesített 95 állain adóssága 1935 óta az ötszörösére nőtt. Az uzsorakölcsönök kamatjai ötmilliárd dollárra rúgnak s évről évre nőnek. A neokolonialista politika legfőbb általános célja — húzza alá a szerző —, hogy a fiatal országok a fejlődés útjainak kérdésében a kapitalizmus javára döntsenek. A szerző ezután a kapitalizmus imperialista szakaszának azzal a jellemzőjével foglalkozik, hogy a monopóliumok tovább növekednek és fejlődik az állammonopolista kapitalizmus, s új feladatok merülnek fel áz állam előtt az imperialista elnyomás politikájának megvalósítása során. Az állam jelentős szerepet játszik a neokolonialista politika végrehajtásában. Állami kezdeményezésre dolgozzák ki a magánmonopóliumok extraprofitjának további növekedését előmozdító „segélyek", támogatások programjait, s ezeknek költségeit aztán az adófizetők dollárjaiból fedezik. Ily módon az állam lett a legfőbb olyan tényező, amelyik biztosítja a neokolonialista politika pénzügyigazdasági bázisát. Megállapítja: a világ antiimperialista erőinek olyan korszerű technikához kell folyamodniuk, amely számol a kapitalizmus fejlődésében tapasztalható új jelenségekkel. Állandóan nő a tőkekivitel Az imperializmus fejlődésében jelentkező új problémák és új jelenségek nagyrészt a tőkekivitel területén végbement változásokkal függnek össze — állapítja meg a cikk. Vegyük csak szemügyre e változásokat a legfőbb tőkeexportőr, az Egyesült Államok példáján. Az Egyesült Államok külföldi tőkebefektetései minden kontinensen és minden iparágban tovább növekednek, méghozzá jóval gyorsabban, mint a nemzeti vagyon és a profit magában az Egyesült Államokban. Csakhogy a tőkét ma nem is annyira a hagyományos és a legjövedelmezőbb befektetési területekre viszik ki, vagyis Latin-Amerikába, Afrikába és Ázsiába, ahol óriásiak a nyersanyagforrások és olcsó a munkaerő, hanem inkább Európa és Kanada iparilag fejlett térségeibe. E területeken fenyegeti ugyanis a legkevésbé a kisajátítás veszélye az amerikai cégeknek többnyire külföldi fiók- és leányvállalataikban levő beruházásait, emellett itt alakultak ki a legkedvezőbb feltételek a tudományos-technikai forradalom vívmányainak hasznosításához. A közvetlen amerikai befektetésekből a fejlett tőkésországokra jutó rész 1950-től 1967-ig 48,3 százalékról 67,2 százalékra nőtt, míg a fejlődő országokra jutó rész 51,7 százalékról 32,8 százalékra csökkent. Az amerikai befektetések irányábap tehát jelentős eltolódás megy végbe. Az Egyesült Államok közvetlen európai magántőke-befektetései az 1957 és 1968 közötti időszakban 4,7-szeresükre nőttek, vagyis nagyobb arányban, mint bármely más kontinensen. 1957-ben az Egyesült Államok összes közvetlen magántőke-befektetésének 16,4 százaléka irányul Európába, 1968-ban pedig 29,9 százalék. A latin-, amerikai országokra jutó rész 1957-től 1968-ig 31,9 százalékról 20,1 százalékra csökkent. Körülbelül azonos szinten maradtak az amerikai tőkebefektetések Ázsiában. Afrikában, ahol e befektetések az 1957 és 1968 közötti időszakban a négyszeresükre nőttek, Európa után a második helyre került. jellemző, hogy Ázsiából és Afrikából, amelyekre 1968-ban az összes közvetlen amerikai tőkebefektetésnek mindössze 11,3 százaléka jutott, 1969-ben az Egyesült Államok ilyen befektetésekből húzott profitjának 42,6 százaléka származott. Az amerikai monopóliumok elsősorban a feldolgozó iparágakba igyekeznek behatolni, s ezekbe fektetik be Nyugat-Európában az amerikai magántőke 50 százalékát. 1958-tól 1968-ig az Egyesült Államok közvetlen magántőke-befektetései ezekben az ágazatokban 202 százalékkal nőttek. Az Egyesült Államok cégeinek külföldi, főként nyugat-európai fiókjai 200 milliárd dollár értékű árut termelnek, ami csaknem hatszor annyi, mint az Egyesült Államok egész exportja. Az amerikai tőke ellenőrzése alatt áll ma Nyugat-Európában az elektronikus számítógépek gyártásának 80 százaléka, a tranzisztorok gyártásának 50 százaléka, a rádió- és televíziókészülékek gyártásának 15 százaléka, a komplex automatizálási eszközök piacának 95 százaléka. Az Egyesült Államok monopóliumai uralkodó helyet foglalnak el az európai autóiparban. 17 amerikai ipari mammutcégé a nyugat-európai országokba befektetett amerikai tőke kétharmada. Az Egyesült Államok elszigetelődése józanul fel kell mérni az amerikai imperializmus tartalékait. Vezető szerepet játszik a nemzetközi kapitalista munkamegosztásban, a szocialista világtábor elleni harcban. Fenntartja uralkodó pozícióját a kapitalista világban, a világzsandár funkcióját tölti be. Ugyanakkor a kapitalizmus egyenlőtlen fejlődésének tőrvénye az amerikai imperializmus ellen hat. A világban végbement változások következtében, valamint a vietnami háború folytán az Egyesült Államok a nemzetközi küzdőtéren politikailag mindjobban elszigetelődött. Az Egyesült Államok részesedése a világ ipari termelésében 1948-tól 1969-ig 56 százalékról 44 százalékra csökkent. 1968-ban a tőkés világ 100 szupermonopóliuma közül az 1956. évi 79-cel szemben már csak 67 volt amerikai. Az Egyesült Államok részesedése a tőkés exportban 1948tól 1969-ig 25 százalékról 13 százalékra csökkent. A külföldi tőkének az Egyesült Államok nemzeti piacára való behatolása sokkal gyorsabb ütemben növekszik, mint az amerikai imperializmusnak más országokba való behatolása. A továőbiakban a cikk azzal foglalkozik. hogy a tudományos-technikai forradalom jelentős változást idézett elő az imperializmus fejlődésében. Az amerikai imperializmus arra számít, hogy saját céljai érdekében használhatja majd fel a tudomány és a technika vívmányait, s ezért arra a célra tízszer annyit költ, mint legközelebbi nyugat-európ.ai vetélytársa, Nagy-Britannia. Régebben a monopóliumok erejét nyersanyagkészleteik szabták meg. Ma a tudományos-technikai haladás eredményeképpen a késztermék egy egységre számított nyersanyag-ráfordítás értéke 75—80 százalékkal alacsonyabb a háború előttinél. A tudományos-technikai forradalom csapás az Egyesült Államok és más tőkésországok munkásaira nézve. Az új technika a nagy monopóliumok kezében a foglalkoztatottságot az egyik legakútabb problémává tette. A tudományos-technikai forradalom hatása A tudomány és a technika vívmányai növelik a szakadékot a fejlett tőkésországok és a nemrég függetlenné vált vagy még mindig a világimperializmus igája alatt nyögő országok között. A tudomány és a technika fejlődésének az Egyesült Államokban van egy másik aspektusa is. Az amerikai imperializmus a tudományos kutatásokra és a kísérleti-konstruktőri munkákra előirányzott eszközök tetemes részét a hadiiparba irányítja, s ezzel saját pozícióit ássa alá a tudományostechnikai forradalom gazdasági előnyeinek kihasználásáért folyó versenyben. A technikai vívmányok óriási hatással vannak a kapitalista világ szervezeti formáira. Előmozdították azoknak a képződményeknek a növekedését, amelyeket Lenin „ultramonopóliumoknak" nevezett. „Ez a tőke és a termelés világméretű koncentrációjának egyik új foka, az előzőeknél hasonlíthatatlanul magasabb fok". A nemzetközi konglomerátumok, az ipari és pénzügyi világhatalmasságok a fejlődés új szakaszába léptek. Az új technika hatalmas eszközzé lett, s mint ilyen a világméretű konglomerátumok, „ultramonopóliumok" létrejöttét segíti elő, amelyek egyesítik az erőfeszítéseket, és a tőkés kizsákmányolás világbirtokait teremtik meg. Ilyen körülmények között kiéleződnek a világkapitalizmus keretei között az ellentmondások és a , viszályok, újnbb lendületet kap egyenlőtlen fejlődésének a folyamata. A technikai haladás a zsákmánynak az Imperialista országok közötti elosztását meghatározó tényezőjévé vált. Az állammonopollsta kapitalizmus, a tudományos-technikai forradalom vagy a neokolonializmus politikája nem oldhatják meg a problémát — állapítja meg végül a szerző. Ojabb és újabb milliók győződnek meg arról, hogy a kapitalizmus fejlődésének imperialista szakaszában az emberiség haladásának fő akadályává vált. I Hírek a Szovjetunióból A Szovjetunióban megjelenő könyvek közül minden negyedik tankönyv. Évente 317 millió középiskolai tankönyv jelenik meg. A szakközépiskolák, a főiskolák és egyetemek részére évente 57 millió tankönyvet adnak ki. ' A szovjet rádióállomások a Szovjetunió népeinek 61 nyelvén, továbbá 70 idegen nyelven sugároznak műsort. A Nemzetközi Távközlési Unió határozata értelmében Moszkva New Yorkkal, Tokióval, Londonnal és Párizzsal együtt a kontinensek közötti távösszeköttetés centrumává vált. Ez azt Jelenti, hogy Moszkván keresztül telefonkapcsolatot lehet létesíteni valamennyi kontinenssel. Az Urálban, Nyizsnyij-Tagií környékén nagy szapropél-lerakódást tártak fel. A szapropél szerves eredetű iszapüledék. A kiszáradt tó iszapja értékes, biológiailag aktív anyagokat tartalmaz: vitaminokat, antibiotikumokat termelő mikrobákat, mikroelemeket. A szapropélt a helyi szanatóriumban már felhasználják. Közép-Uráiban több mint kétszáz tónak van Ilyen gyógyító iszapja. A szovjet turistáknak a számtalan kempingen és turista-bázison kívül több mint ezer különvonat, csaknem száz tengerjáró és folyami hajó áll rendelkezésükre, 8700 légi- és 7000 autóbuszjáratot vehetnek igénybe. A közlekedési problémák valamennyi sokmilliós város lakosságát érintik. Ezt a kérdést Moszkvában az általános tudományos kutató- és tervezőintézetben oldják meg. Nemrégiben ennek az intézetnek a kollektívája számos minisztériummal és hivatallal karöltve kidolgozta a moszkvai közlekedési csomópont fejlesztésének komplex sémáját. A tervezők azt tűzték ki fő feladatul, hogy egyetlen moszkvai se fordítson fél óránál többet utazásra, míg beér a munkahelyére, s hogy a házától a legközelebbi troli-, autóbusz- vagy villamosmegállóig a távolság ne legyen 400 méternél több. A szovjet rádióipar 1948-ban mindössze két televízió típust bocsátott ki, 1970-ben pedig — negyvenet. A Szovjetunió legkülönbözőbb vidékein működnek olyan gyárak, amelyek televízió készülékeket gyártanak, s a „Malnyija—I" műhold segítségével kitűnően lehet venni a Központi Televízió adásait Vlagyivosztokban, Habarovszkban, Petropavlovszkban, Kamcsatkán. Tavaly jelentős esemény történt a minszki „50 éves a Belorusz Kommunista Párt" elnevezésű rádiógyárban: elkészült az egymilliomodik „Horizont" tvkészülék. Ebben az évben új típus kibocsátását tervezik, a továbbfejlesztett „Horizont—101" készüléket. Az üzem kollektívája többek között ezzel köszönti az SZKP közelgő XXIV. kongresszusát. Az Urál nemcsak a mérhetetlenül gazdagon előforduló hasznos ásványi kincseiről híres. Régóta ismertek színes kövei, amelyeknek ezen a vidéken több mint ötven fajtáját bányásszák. Különösen szép az uráli márvány, amelý a fehértől a pirosig a legkülönfélébb változatokban és színárnyalatokban fordul elő. Az uráli geológusok újra és újra bővítik a márványok katalógusát. Például a Szatka folyó völgyében nemrégiben márványhoz hasonló, tiszta bársonyos színű fekete mészkövet találtak. Krasznoviserszk mellett pedig ritka, lila színű márványrétegre bukkantak. /