Új Szó, 1971. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1971-02-20 / 43. szám, szombat

Dr. BOROS FERENC, kandidátus: Csehszlovák-magyar internacionalista kapcsolatok a CSKP megalakulásának időszakában @ A Kárpát-Ukrajnában dolgozó magyar kommunisták főleg 1920 nyarán, a szovjet Vörös Hadsereg előretörésének időszakában, szoros kapcsolatban álltak a _ _ „ m _ kladnói munflfll/ft kássággal. Részt ^ fft U vettek a komV Vili munisták a Marxista Baloldal összejövetelein, konferenciáin Szlovákiában és Csehországban, a bérmozgailmak szervezésében, különböző politikai akciókban, ahol a proletár internacionalizmus szellemében szólaltak fel, és tevékenykedtek. A korabeli rendőrségi jelentések erről bőséges anyagot szolgáltatnak. „Nem nyugszunk meg addig, amíg kezet nem szorítunk az orosz bolsevikokkal és győzelemre nem futunk..." — mondotta a hroni pártgyülésen az egyik magyar kommunista emigráns. A Horthy-rendőrség is nagy aggodalommmal figyelte a körülötte lévő országokban megerősödő kommunista mozgalmat. 1920 nyarán, hiszen ennek hatása ér. ződött az országon belül is. A csehszlovák kommunisták segítségével Szlovákián keresztül tömegével juttatták ez időben — főleg a bojkott időszakában — a magyar sajtótermékeket Horthy-Magyarországra. Nemcsak a „Proletár," de a „Kassai Munkás' is eljutott Magyarországra, amelynek terjesztése egyes magyar határmenti területeken szervezetten folyt. Csehszlovákián keresztül építették kl a fehérterror elleni harc egyik fontos bázisát. A KMPnek Pöstyénben illegális nyomdája működött. Köpcsény, Szob, Hidasnémeti, Sátoraljaújhely voltak azok a gyűjtő- és átkelő helyek, ahol az illegális kommunista sajtót szétosztották, postázták vagy maguk a kommunisták vitték át és terjesztették Magyarországon. Az együttműködés nagyszerű példáját mutatja, hogy ez időben a „Proletár' c. lapot egy ideig a kladnói „Svoboda" nyomdájában szedték és innen juttatták tovább. A magyar kommunisták szlovákiai és kárpát-ukrajnai tevékenységének további nagy jelentősége volt, hogy a Horthy-reakciő által szervezett irredenta mozgalom talaját szinte szétzúzta. A csehszlovák burzsoá propaganda próbálta ugyan ügy beállítani a magyar kommunisták csehszlovákiai tévékenységél, mintha azok Horthy ügynökei lettek volna. De ezt a hamis elméletet a csehszlovák Marxista Baloldal leleplezte. Szoros kapcsolat alakult ki a CSKP megalapítását sürgető S. K. Neumann-féle kommunista csoporttal. Lapjuk, a „Červeň" sok cikket átvett a „Proletár"ból, fellépett a Horthy-reakció ellen és a tanácsköztársaság emlékének védelméért. Amint említettük és több vonatkozásban rámutattunk, a csehszlovák Marxista Baloldal támogatta az emigráció harcát, befogta őket saját soraiba és méltányolta internacionalista segítségüket. E bálszárny harcos kiállásának köszönhető, hogy a menedékjogot lényegében sikerült kivívni a politikai emigránsok részére és erős támaszt nyertek, amikor politikai tevékenységükért a burzsoá hatóságok üldözéseivel szemben meg kellett védeni magukat. A Marxista Baloldal lapjai leleplezték az államapparátusnak a magyar emigráció ellen irányuló lépéseit, a burzsoá és jobboldali szociáldemokrata lapok hazugságait és követelték a menedékjog érvényesítését. Erre különösen szükség volt, amikor a szovjet Vörös Hadsereg Varsótól történt visszavonulásának időszakában a burzsoá államapjoarátus frontális támadásit intézett a magyar kommunista emigráció ellen, tömegével utasította ki őket az országból, s átadta őket a Horthy-rendőrségnek — együttműködve azzal. A parlamentben a baloldali képviselők interpellációi a magyar kommunista emigránsok ügyében gyakori jelenségek voltak. Karel Kreibich 1920 novemberében élesen bírálta a csehszlovák hatóságok eljárását és elmondotta, hogy Prágában is sok magyar emigráns él, akiket letartóztattak. A magyar emigránsok védelme érdekében lépett fel maga Šmeral is. A baloldal képviselői akciókat indítottak egyegy kommunista megmentéséért. Ugyanígy a munkásság is, amely nem egy esetben a sztrájk eszközéhez folyamodott és ilymődon többször sikerült elérnie, hogy nagyobb csapatokat vagy egyéneket ne szolgáltassanak ki a hóhérok kezébe. A magyar emigránsok védelme, támogatása szervezetten folyt. Emellett rendszeresen gyűjtéseket szerveztek az országban a magyar fehérterror áldozatainak támogatására. A magyar kommunisták 1920 őszétőj nagy figyelemmel és érdeklődéssel szemlélték a CSKP megalakítására irányuló törekvééeket, folyamatot, s igyekeztek azt lehetőségeikhez mérten elősegíteni. A Szovjet-Oroszországban élő magyar kommunisták központi agitációs és propaganda osztályának 1920 októberében Moszkvában megtartott konferenciáján, a Komintern II. kongresszusa irányelveivel összhangban, határozatot hoztak a Csehszlovákiában tartózkodó magyar kommunisták feladatait illetően. Eszerint a magyar kommunisták feladata: „Addig, amíg a munkásosztály forradalmi szárnya el nem szakad az opportunista szárnytól, belépni a szociáldemokrata pártba, abba az irányba hatni, hogy a csehszlovák munkásmozgalom nemzetiségek szerinti szétforgácsoltsága megszünfön, s egy egységes, központilag irányított kommunista párt föjjön létre". A bécsi magyar kommunista központ 1920 szeptemberében létrehozta a KIMSZ külföldi irodáját, amely fokozottabban látta el a szlovákiai magyar ifjúsági-szervezeteket írásos anyagokkal. Szlovákia Szocialista Ifjúsági Szövetsége szeptember 5-én tartott konferenciájára a KIMSZ Végrehajtó Bizottsága Lékai fánost küldte, aki felszólalásában hangsúlyozta a csehszlovákiai ifjúsági mozgalom internacionalista egysége megteremtésének fontosságát. A magyar kommunista lapok (Proletár, Vörös Ojság) lelkesen üdvözölték az olyan lépést, amely a pártalakítás felé irányult. „A proletáregységet csak a kommunista párt segítségével lehet megvalósítani" — írja a „Proletár" A decemberi sztrájk leverésének alapvető okát a lap az egységes, centralizált kommunista párt hiányában látja. „A CSKP ra vár az a feladat, hogy a nemzetköziség eszméjét egy országon belül megvalósítsa: a legközelebbi tömegmozgalmakat Csehszlovákiában már a cseh, német, magyar és rutén munkások egységes kommunista pártjának kell vezetnie" — Írja a „Proletár". Ezt követően fokozott türelmetlenséggel kisérték figyelemmel a pártalakulás lassú folyamatát, s meg kell mondani, hogy nem értették meg teljesen a ämerali taktikát. Azok mögé a csoportok és erők mögé sorakoztak fel, amelyek Šmeral késlekedését részben joggal bírálták, egyesek ennél tovább mentek, opportunizmussal, árulással vádolták Šmeral t, azzal, hogy Serattlhoz hasonlóan ő sem akar szakítani az opportunizmussal. Ezek a radikális kritikai hangok jórészt a nemzetközi helyzet változásainak, s Csehszlovákia belső helyzetének nem kellő megértését tükrözik vissza, túlzottan radikális ultrabal nézetek voltak, melye, ket egyes magyar vezetőknél maga Lenin már korábban is bírálat alá vett. Négyszemközti vitákban a KI III. kongresszusán a túlzottan balra tartóknak a cselekvés egysége és az ügy érdekében azt ajánlotta, hogy két lépést tegyenek vissza, Šmeralnak pedig, hogy egy lépést tegyen előre. Ami csehszlovák viszonylatban a túlzott balra tartóknak tKreibichnek stb. j szólt, az bírálat volt a lényegében velük egy elvi síkon álló magyar kommunisták nézetei felett is. A csehszlovák kommunisták — ahogy erre már rámutattunk — egészében véve magasra értékelték ezt az internacionalista, ösztönzőleg ható bírálatot, amely egyébként nem rontotta a kapcsolatokat a pártalapítás utolsó periódusában sem. Šmeral ez időben szenvedélyes vitákat folytatott főleg magyar emigránsokkal, kommunistákkal, főleg a fiatal generációkhoz tartozókkal. Túlzott radikalizmusuk mögött indokolatlan türelmetlenség get, néha az emigrációs körülményekből fakadó kalandorságot látott. Józanságra, nagyobb körültekintésre intette őket, a csehszlovák helyzet bonyolultságéra hívta fel a figyelmet, s óvta őket az elhamarkodott, a csehszlovák munkásság egységét fenyegető lépésektől. Elmondható tehát, hogy a pártalapítás sajátos folyamata Csehszlovákiában hasznos ta pasztalatokat nyújtott nemcsak a csehszlovák kommunista mozgalom, hanem a magyar kommunisták számára is. A magyar és a csehszlovák kommunisták együttműködése a két világháború között a töretlen barátságról és internaciona lizmusról tanúskodik. Ennek jelentősége igen nagy volt, a két ország népei forradalmi hagyományainak kimagasló fejezetét reprezentálják, nemcsak a kapcsolatok önálló tényét tekintve, hanem főleg ha figyelembe vesszük, hogy mindkét részről burzsoá talajról táplált nacionalista, soviniszta gyűlölködés, szembenállás közepette kellett a munkásságnak eligazodnia, s az internacionalista együttműködés útját megtalálnia. Ez sikerült, s hasznos együttműködés volt nemcsak a nemzetközi kommunista mozgalom erősödése, hanem a két ország népeinek közeledése s az uralkodó osztályok által szított naciona lista és soviniszta uszítás ellen súlyozása szempontjából is. FELLKNDÜLT A VKRSKNY A zvoleni járásban nagy lendiile tet vett a CSKP megalapításának 50. évfordulója tiszteletére Indított szocialista munkaverseny. A versenyben részt vesz a járás 33 üzeme, 113 iskolája, valamint minden helyi nemzeti bizottság. A járásban 96 kollektíva kelt versenyre a szo cialista munkabrigád cím elnyeré séért, a búsipari vállalat a Szocialista Munka Üzeme elmet szeretné elnyerni. A Bučina fafeldolgozó üzemben kihirdették a „fiatal űjl tők negyedévét". A nemzeti bizottságok szakaszán az eddigi felajánlások ériéke meghalid<a az 50 és fél miť'ó koronái. Ivl JELES INTERNACIONALISTA KUN BÉLA SZÜLETÉSÉNEK 85. ÉVFORDULÓJA Az otrokovicet Vörös Októ ber Gyár ez Idén negyedmilliárd korona értékben állit el'é különféle gépkocsi-gumiabron. csot. Felvételünkön Helmut Baak NSZK-beli szerelő /. Družbík és V. Pecha segítségével összeszereli a traktor-gumiabroncsokat gyártó korszerű nyugatnémet gépet. (F. Nesvadba — ČSTK felv.

:j N

eve összefonódott a Magyar Tanácsköztársaság dicső napjaival. Ma is úgy él a köztudatban, mint a magyar nép életében új korszakot jelentő proletárdiktatúra vezéralakja, mint a magyar és a nemzetközi kommunista mozgalom kiemelkedő harcosa. Erdélyben született, egyetemi tanulmányait Kolozsvárott végezte. Egyik házitanítója: Ady Endre. A forradalmár költő később írásaival hatott a szocialista eszmék iránt fogékony egykori tanítványára. Kun Béla a soknemzetiségű szülőföldjén került kapcsolatba a szocializmus eszméivel, és a munkásmozgalommal. A szociáldemokrata pártba 16 éves korában (1902-ben) lépett be. Életének és politikai tevékenységének első nagy szakasza a munkásmozgalomhoz való csatlakozástól a magyar proletárforradalomig tart. Az 1902-től 1919-ig (velő időszakban fejlődött a szociáldemokrata pártban tevékenykedő diák harcos kommunista forradalmárrá. Sztrájkok és tüntetések-szervezése, letartóztatás, börtön és hadifogság jelzi ezt az időt. Már a tizes években felismerte, hogy milyen súlyos károkat okoz a munkásmozgalomnak a nacionalizmus, amely az összefogás helyett szembeállítja egymással a népeket. Egyebek kőzött a burzsoázia által szított magyar—román viszálykodás is arra késztette, hogy internacionalistává, a különböző nemzetiségű munkások egységes harcának szerzőjévé váljék. Az első világháborúban fogságba esett. Az oroszországi proletárforradalom győzelme után vezetője a nemzetiségi hadifoglyok szervezetének, majd elnöke a bolsevik párt külföldi csoportjai szövetségének. Ekkor Is fáradhatatlan pártmunkásnak bizonyult: agitált, előadásokat tartott, lapot szerkesztett. Közben szervezte a Vörös Hadsereg internacionalista egységeit. Helytállása, megalkuvást nem ismerő magaiartása közismertté vált. Munkásságáról Lenin is többször nagy elismeréssel nyilatkozott. Tevékenységének második, Időben nagyon rövid, de jelentőségében legnagyobb és legemlékezetesebb szakasza: a Magyar Tanácsköztársaság négy és fél hónapja: Kimagasló szerepet játszott a tanácsrendszer megszervezésében, a magyar Vörös Hadsereg létrehozásában, az antant Intervenció és a belső ellenforradalom elleni harc vezetésében. A valóságban ö irányította a Forradalmi Kormányzó Tanács egész munkáját. A Tanácsköztársaság leverése után kezdődött politikai tevékenységének harmadik és utolsó szakasza. Hazájától távol, a nemzetközi munkásmozgalom vezérkarában dolgozott Több mint másfél évtizedig tagja volt a Komumnista Internacionálé Végrehajtó Bizottsága elnökségének. Részt vett a Szovjetunió Kommunista Pártja munkájában is, közben nem szakadt el a magyarországi kommunista mozgalomtól sem. Szervezte az Illegális pártmunkát és nagy részt vállalt a Kommunisták Magyarországi Pártja 1925-ben megtartott I. kongresszusának összehívásában. Amellett, hogy rendkívül sokat tett a KMP kiépítéséért, az emigrációban is szenvedélyesen kereste a magyar nép útját az új forradalomhoz. Mint az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt Külföldi Csoportja Federáciőja nevű szövetségének az elnöke, melyet annakidején azért alapítottak, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz a különböző nemzetiségű pártcsoportok, Kun Béla kapcsolatba került szerbekkel és szlovákokkal, s ápolta a csehszlovák—magyar barátságot is. LJazája felszabadulását, a •• proletariátus második győzelmét, sajnos, nem érte meg. ötvenhárom éves korában (1939ben) áldozata lett a személyi önkénynek. ! z saj IFJÚ FORRADALMÁROK ötven éve alapították meg Csehszlovákia Kommunista Ifjúsági Szövetségét Ismét jelentős évfordulót ünneplünk. Ötven éve alakult meg Csehszlovákia Kommunista Ifjúsági Szövetsége. A dolgozó ifjúság szervezeti egységének kivívását sokéves harc előzte meg. Az öntudatos fiatal munkások az első világháború befejezése után egy olyan ifjúsági szervezet kiépítésén fáradoztak, amely védené a dolgozók, s elsősorban az ifjúság szociális érdekeit s egyúttal felkészülne a munkásosztály történelmi feladatának teljesítésére. Ebben a törekvésben jelentős határkőt jelentett a Kommunista Internacionálé megalakulása 1919 márciuséban. Kezdeményezésére 1919 novemberében létrejött a Kommunista Ifjúsági Internacionálé. Az új szervezet berlini alakuló konferenciáján 13 európai ország, köztük Csehszlovákia szocialista ifjúságának képviselői vettek részt. A Kommunista Ifjúsági Internacionálé fő feladatának tartotta, hogy megnyerje a proletár ifjúságot a Kommunista Internacionálé elveinek. A berlini konferencia határozatai a csehszlovákiai ifjúságra is'hatással voltak. Szlovákiában 1920-ban már 42 ifjúsági csoport működött. A csoportok azonban egymástói elszigeteltek voltak, egységes program ós vezetés nélkül dolgoztak. 1920. május 23-án Liptovský Mikulásban összejöttek a csoportok képviselői és megalapították egységes szervezetüket, a Szlovákiai Ifjúmunkások Szocialista Szövetségét. Ez a tanácskozás jelentette az első konkrét lépést a szlovákiai munkásfiatalok önálló szervezete alakításában. A Kommunista Internacionálé II. kongresszusa után az Ifjúmunkások Szocialista Szövetségének első kongresszusán Bratislavában a Kommunista Internacionálé határozataival összhangban a szervezetet Szlovákiai Ifjúmunkások Kommunista Szövetségévé nevezték át. Csehszlovákiában ez volt az első internacionalista szervezet, amely támogatta a Kommunista Internacionálé programját. A forradalmi ifjúsági mozgalom fokozatosan elhatárolta magát a szociáldemokrata párt jobboldali vezetőitől. E folyamat kicsúcsosodását a Csehszlovákiai Kommunista Ifjúsági Szövetség megalapítása jelentette. A szövetséget 50 évvel ezelőtt, 1921. február 20-őn Prágában, a cseh, a szlovák, a német, a magyar és az ukrán fiatalok küldötteinek kongresszusán alapították meg. Az új szervezet fő feladatául azt tűzte ki, hogy megnyeri a proletár ifjúságot a kommunizmus eszméinek és előkészíti a forradalmi harcra. A kongresszus küldöttei felhívással fordultak a csehszlovák proletariátushoz, hogy alapítsák meg az internacionalista kommunista pártot. A Csehszlovákiai Kommunista Ifjúsági Szövetség megalakulása jelentős sikerpek bizonyult. A szervezetnék azonban nem volt kellő tapasztalata, így tevékenysége csak akkor vált hatékonnyá, amikor vezetését a munkásosztály élcsapata, a kommunista párt vette át. A forradalmi ifjúsági mozgalom kezdettől fogva szorosan összefügg Csehszlovákia Kommunista Pártjának tevékenységével. Az 1968—1969-es válsôgos években a jobboldali opportunista erők tevékenysége kedvezőtlenül hatott az ifjúsági szövetségre is. A jobboldal arra törekedett, hogy megbontsa az ifjú nemzedék szervezeti és ideológiai egységét. A Szocialista Ifjúsági Szövetség ma a CSKP vezetőségének segítségével a jobboldali opportunista erők tevékenysége káros maradványainak kiküszöböléséért küzd, hogy ifjúságunk újból azt a helyet töltse be társadalmunkban, amely űt joggal megilleti. RÓJAK DEZS0