Új Szó, 1971. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1971-02-18 / 41. szám, csütörtök

MARXI LENINI PÁRTOT ÉPÍTÜNK (Folytatás az 5. oldalról) így például a tüzelőanyag- és energetikai alap problémái. Ami a fejlődést illeti, a múltban mintegy három évvel lemarad­tunk, és senki sem építhet fel néhány hónap alatt villanyerö­műveket. Iparunkban más strukturális -problémák is van­nak, és megoldásuk hosszabb időt igényel. A problémákat fokozatosan megoldjuk Ezekkel a kérdésekkel fog­lalkozni fogunk az ötéves terv előkészítésével kapcsolatban. Nagyon sok olyan probléma van azonban, amelyek gyorsan megoldhatók. A beszélgetések alapján és polgáraink levelei­ből tudjuk, milyen sok a fe­lesleges probléma. A nemzeti bizottságoknak és más szervek­nek meg kellene oldani azokat a kérdéseket, melyek helyben megoldhatók, hogy ezzel is job­bá tegyék az emberek életét. Ha bármilyen problémát, pl. a lakáskérdést vagy mást nem tudnak megoldani, akkor ilyen esetben rendes magyarázatot kell adni az embereknek. Ezen a téren még nagyon sok a kö­vetkezetlenség. Sok rendetlen­ség felett szemet húnyunk. Na­ponta látjuk, s végül megszok­juk és normális tényként ke­zeljük. Erről nem akarok bő­vebben beszélni, mivel a pél­dák sorolását reggelig sem fe­jezném be. Amint a decemberi plénum határozatai is leszögez­ték a rendetlenséget rendet­lenségnek, a hanyagságot ha­nyagságnak kell neveznünk. És nemcsak neveznünk, hanem meg kell keresnünk az utat a kiküszöbölésükhöz is. Ki kez­deményezze ezt, ha nem a kom­munisták, ha nem a pártszerve­zetek, az állami és gazdasági szervek, a nemzeti bizottságok stb. Ezen a téren nagyon sok a tennivaló. A CSKP Központi Bizottsága decemberi plénumának határo­zatait, hogy úgy mondjam „ap­rópénzre" keli váltani, s min­den szervezerben, minden mun­kahelyen, lakóhelyen konkreti­zálni kell őket. Ezt nem úgy mondjuk, mint a tízparancsola­tot: ezt tanuld meg, reggel és este imádkozzál, és üdvözülsz. A Központi Bizottság határoza­tainak csak akkor van értel­mük, ha segítenek az emberek milliói problémáinak megoldá­sában. Ezeket természetesen nemcsak a Központi Bizottság ülésén oldjuk meg. Köztársasá­gunkban a kommunisták és a többi dolgozó is készen ált ar­ra, hogy a problémákat sorjá­ban megoldják. Egész pártunk­ban minden becsületes embert erre kell ösztönöznünk. Tudják pl. milyen sok prob­léma vaii a lakások körül. Az ember mindenütt találkozik ez­zel a problémával. Tavaly már tettünk valamit ezen a téren; először sikerült több mint 107 eeer lakást 'felépíteni, egy év­vel előtte csak 83 000 lakás épült. Ez nem jelenti a maxi­mumot, mivel tudjuk, hogyan építenek, mennyit dolgoznak egyes munkahelyeken, milyen a helyzet hétfőn és pénteken, ho­gyan „takarékoskodnak", hová vándorol az építőanyag. Minden azonban tőlünk függ. A kom­munistának mindenütt jó példát kell mutatnia a többi polgárnak. A délelőtti tanácskozáson ezt valaki nagyon szépen kifejtet­te: el kell érnünk, hogy a kom­munistát tiszteljék állásfoglalá­sa, a dolgozók életének megja­vításáért folytatott harca, elv­hűsége miatt. A kommunisták­nak példaképül kell szolgál­niuk, és meg kell nyerniük az emberek bizalmát. Feladatunk tehát, hogy na­gyobb mértékben forduljunk a dolgozókhoz, a munkásokhoz, a : űszaki szakemberekhez, a földművesekhez, az ifjúsághoz és a nőkhöz, — mint a múltban tettük —, hogy meggyőzzük őket pártunk politikájának he­lyességéről. Nemcsak szavak­kal, hanem saját munkánkkal kell őket meggyőznünk, meg kell őket nyernünk politikánk támogatására. Tudják jól, hogy dolgozni különféleképpen lehet. Az embernek élnie kell, keres­nie kell, de ha a szocialista ál­lam öntudatos polgáraként vég­zi munkáját, ha megérti, hogy ezzel hozzájárul a társadalom fejlődéséhez, s azután bármi­lyen munkát végez is, értéke nagyon megnövekszik. Egy dolgozónk levélben for­dult hozzám, s kifejtette, mit jelentene az, ha mindenki a munkaidő előtt és után öt perc­cel tovább dolgozna a munka­helyén. Csak öt percről lenne szó, de ez óriási értékeket ered­ményezne. Bevezettük az ötna­pos munkahetet. De meg kell vallanunk, hogy társadalmunk gazdaságilag nem készült fel erre. Számoljuk csak ki, mit jelent a termelésben, ha hirtelen 52 szombattal megrövidül az év. 1969 után egyes elvtársak azt javasolták, hogy szüntessük meg a szabad szombatokat. Ezt a javaslatot elvetettük, mert a szabad szombat dolgozóink vív­mánya, és ha az adott esetben elhamarkodott intézkedés is volt, nem hátrálunk meg. Meg­hagyjuk a két szabad napot. El kell azonban érnünk, hogy az emberek az öt munkanapon be­csületesen dolgozzanak. Az em­berek nagy része becsületesen dolgozik, de egy része nem tel­jesíti kötelességeit. A betegségek miatti mulasztásokra és az iga­zolatlan hiányzásokra vonatko­zó adatok megdöbbentők. Köz­társaságunkban naponta kb. 500 000 ember hiányzik a ter­melésből betegség, vagy ún. „betegség" miatt. Közben min­den vonalon munkaerőhiány van. Ezeken a tényeken is el kell gondolkodnunk. Azt akarjuk, hogy az embe­rek becsületes munkájukkal jól keressenek, jól éljenek, de az, hogy valakit hanyag, felületes munkájáért fizessenek, az er­kölcstelen mindenütt, és er­kölcstelen a szocialista társada­lomban is. Ezt nem tűrhetjük sokáig. A párt helyzete rende­ződött. Előkészületek folynak a pártkonferenciákra, a kongresz­szusra, és így a pártnak ma már arra is futja erejéből, hogy a mindennapi kérdésekkel, el­sősorban gazdasági, de más kérdésekkel is foglalkozzék. Ezekért nemcsak mi „fönt" va­gyunk felelősek, hanem az ősz­szes kommunista. A párt az elért eredmények alapján nyer­heti csak meg a dolgozók bi­zalmát. A párt és a kormányszervek foglalkoznak a fejlődés távlati problémáival. Ezeket megtár­gyaljuk majd a kongresszuson, többek között gazdaságunk fej­lesztésének, az életszínvonal emelésének, a társadalom fej­lődésének kérdéseit. A lehető­ségek szerint még ez évben a kongresszus után szeretnénk ki­írni a választásokat. Előzetes adatok szerint a kö­vetkező öt év is jelentős ered­ményeket hoz majd Csehszlová­kia gazdaságában, a nép élet­színvonalának emelésében és a rendszer szociális stabilitásá­ban. A kongresszus távlatokat, irányvonalat ad majd, hogy va­lamennyi polgárunk tudja, mi vár rá, mivel számolhat, hogy mindenki tudja: elkerüljük a különböző gazdasági vagy más megrázkódtatásokat. A kong­resszus előtti kampányt fel kell használnunk a decemberi plé­num által kitűzött célok meg­valósítására. Jelentős mértékben kivívtuk a párt egységét. Most az a feladatunk, hogy a kom­munistákat és körülöttük a dol­gozók tömegeit a konkrét mun­kaproblémák megoldására egye­sítsük. Engedjék meg elvtársak, hogy befejezésül még egyszer köszö­netet mondjak a pártmunkások­nak, a tömegszervezetek, a szakszervezetek dolgozóinak, a gazdasági dolgozóknak és a ke­rület minden becsületes dolgo­zójának, akik állásfoglalásuk­kal, becsületes munkájukkal se­gítettek az elmúlt időszakban pártunknak és az állami szer­veknek, hogy Csehszlovákia ki­jusson a válságos helyzetből. Köszönetet mondok nekik azért, hogy ma Csehszlovákia újból rendezett, szocialista állam, s a dolgozók milliói teljes bizalom­mal tekinthetnek a jövőbe. Eh­hez önöknek és a kelet-csehor­szági kerület minden dolgozó­jának sok sikert kívánok. 11 IP Különleges nyelviskola Valóságos laboratórium a Kelet-szlovákiai Vasműhöz tartozó sacai (Saca) nyelv­iskola. A fülkékben elhelyez­kedő diákokkal a tanár egy ellenőrző- és vezérlő-beren­dezés közbeiktatásával egyen­ként, és külön-külön foglal­kozik. Természetesen magnó­szalagos felvételek segítsé­gével tanulnak ebben az is­kolában. Havonta 5-napos összpon­tosításokon vesznek részt a nyelvtanulók. Ez 50 nagyon intenzív tanórát jelent. Egy szemeszter 750 tanórából áll. Az első szemeszter után már folyékonyan beszélik a ta­nult nyelvet az iskola nö­vendékei. Igaz, hogy az első perctől kezdve egy szót sem hallanak másképp, mint a tanított nyelven. A harmadik szemeszter után már tökéle­tes a nyelvtudásuk. Időnként konverzációs ösz­szejöveteleket is rendeznek. Az angol nyelv tanulóival egy prágai oktató, az oxfordi egyetem végzettje, John Mc Farlane szokott foglalkozni ezeken az összejöveteleken. A módszerek kitűnőek, az eredmények nagyszerűek, bár elég drága egy-egy nyelvta­nuló képzése ebben az isko­lában. Mintegy 10 000 koro­nába kerül, amíg valaki tö­kéletesen elsajátít egy ide­gen nyelvet. Ezért nagyon szigorúan megválogatják a hallgatókat. Ebbe az iskolá­ba csak a Vasmű nagyon te­hetséges dolgozói kerülhet­nek, akiknek munkájuknál fogva valóban szükségük van valamelyik idegen nyelv el sajátítására. Turcsán jana Még most sem pihen Kocskooics István 39 év­vel ezelőtt lett tagja az ógyallai j Hurbanovo) önkén­tes tűzoltótestületnek. A kö­zel négy évtized alatt úgy­szólván mindenféle tisztsé­get betöltött ebben a szerve­zetben. Nemcsak a helyi egy­séget irányította, hanem a járásit is. 1955-től hivatásos tűzoltóként működött, de szí­ve mindig az önkéntesek fe­lé húzta. Tavaly januárja óta nyugdíjban van, de még most sem pihen, hisz ismét az ógyallai önkéntes tűzol­tók parancsnoka. Oktatja, ne­veli a fiatalokat. A tűzvéde­lemben kifefíett munkáját a felsőbb szervek is nagyra ér­tékelték. Ennek bizonyítéka, hogy megkapta a „Példás tűzoltó" majd a „Példás mun­káért" és az „Érdemekért" kitüntetéseket. Andriskin József Kastély, mint iskola A reneszánsz stílusban épült kastély Diószeg (Sládkovičo­va) legszebb épülete. Báró KuHner János, bécsi nagykeres­kedő építtette 1885 ben. A fel szabadulás után a község ren­delkezésére bocsátották az épületet, jelenleg szakszervezeti iskola mnkridik benne. Hazánk különféle vidékéről járnak ide isknlázásra a hi­vatásos és kezdő szakszervezeti vezetők. Az iskola knltará­lis, egészségagyi, szociál politikai és más tanfolyamokat is szokott szervezni. Közgazdasági kérdésekkel és a szocialis­ta brigádversenyek szervezésének problémáival is foglalkoz •ak. Zobor Rozália Tánczenét keveset játszik Egy szép dallamot vala­melyik hangszeren szépen előadni mindig nagyobb él­vezet, mint azt csak más előadásában meghallgatni. Ez a véleménye Gulyás Ju­liska kisújfalusi (Nová Vies­ka) diáklánynak is. Ö azok közé tartozik, akik nem csak hallgatják a zenét. Ti­zenöt éves, és nagyszerűen zongorázik. Köbölkútra (Gbelce) jár a kilencedik osztályba, ugyanakkor az ér­sekújvári (Nové Zámky) ze­neiskolában is tanul. Itt he­tedikes, hisz már nyolc éve zongorázik. Kedveli a komoly zenét, főleg Beethovent. A Csema­dok köbölkúli Beethoven­estjén is szerepelt. Az ope­rettszerzők közül Kálmán Imre a kedvence. Gimnáziumba jelentkezett. Ha leérettségizik, a tanító­képző főiskolát szeretné el­végezni. Tanítónő szeretne lenni s zenét tanítani. ifj. Kovács Ferenc Bufo-bufo Ezt a nevet adták együtte síiknek a fiatal tornaijai (Sa fárikovo) zenészek. Tavaly és tavalyelőtt is részt vettek az országos táncdalfesztiválon, ahol szereplésükkel a második, illetve a harmadik helyet ér­demelték ki. Szóló gitáros Danyi Ernő, aki „civilben" mechanikus. Az akkordgitáron Oláh István ta nuló játszik, míg a basszusgi­tárt ugyancsak egy másik ta­nuló, Viczián István szokta megszótaltatni. Ruszó Géza gé­pesítő pedig az ütőhangszere ket kezeli. Műsorukban magyar, cseh szlovák és világslágerek sze repelnek, de két éve saját szer­zemények komponálásával is foglalkoznak. A legismerteb bek közé tartoznak: Miért kell tagadni, Könnyek között című számok, melyeknek szövegét Danyi Ernő, zenéjét Oláh Isi ván szerezte. Pierzcbala (ózsef VÁMOSOK FALUJA Rárosmulyad (Mula) 329 lakosából nyolcvannégyen a Vámos, ötvenegyen a Nagy és harminchármon a fekkel vezetéknevet viselik. Ez azt jelenti, hogy a falu népének a harmada Vámos, és a Na­gyokkal, fekkelekkel együtt a lakosságnak több mint fe­le e három nevet viseli. Budai |ózsef Szombatonként postás |ámbor Árpiddal szombaton­ként postástáskával a vállán lehet találkozni Szécséokén fSečianky) vagy Kelenyén (Kle ňanyj. Ilyenkor ő hordja szét az újságokat a két fal n 230 előfizetőjének. Tavaly végezte el az alap iskolát, s most a Žiar nad Hronom-i tanonciskolában víz­vezeték-szerelőnek tannl. Arra a kérdésre, hogy szombaton­ként miért postás, ezt felelte: „Kedvtelésből csinálom, na meg jól jön néha egy kis zsebpénz!" Deák Teréz MÉG ÍGY SE A kép nem ábrázolja hűen a vőki (Vlky) híd mai formáját, de már látni rajta a félig hiányzó karzatot. A valóságban nem ilyen, hisz a karzatot teljesen el­tüntették, s néhány deszkát az aljáról felfeszítettek. Az alig három éve készített hidat felelőtlen személyek ron­gálták meg. Reméljük, ez nem fog úgy járni, mint az elődje, amely teljesen megsemmisült, hisz nagy szükségük van erre a hídra a szenei (Senec) középiskolába és az új­falusi (Nová Dedinka) kilencéves iskolába járó diákok­nak. Ugyanis számtalanszor igénybe veszik, különösen olyankor, amikor rossz az autóbuszközlekedés, a ren­des járat késik, mert ezen a hídon keresztül mennek a másik autóbuszhoz. Dömötör Zoltán . M.'. At

Next

/
Thumbnails
Contents