Új Szó, 1971. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1971-02-18 / 41. szám, csütörtök
MARXI-LENINI PÁRTOT ÉPlTÜNK (Lapunk tegnapi számában közöltük Gustáv Husák elvtársnak, a CSKP KB első titkárának a pardubicei kerületi pártértekezleten mondott beszédének első részét. Az alábbiakban közöljük a beszéd befejező részét. | Ebben a kollektivitásban rejlik annak záloga, bogy már nem ismétlődhetnek meg azok a hibák, amelyek az elmúlt években oly súlyosan érintettek bennünket. Ezekben az években igen bonyolult fejlődésen mentünk keresztül. Erről különböző alkalmakkor már beszéltünk. Az 1968-ban bekövetkezett negatív fejlődés lényege egy körmönfont, fondorlatos, sőt néha még a szocializmust is „támogató", de a szocialista társadalom alapelveinek kiforgatására irányuló kísérlet volt. Ezért szenynyezték be pártunk egész múltját, a párt helyzetét és szerepét, a szocialista állam, a társadalmi szervek szerepét, a gazdasági kérdések megoldásának módját, nemzetközi politikai kapcsolatainkat. Mindazokat az alapelveket kétségbe vonták és veszélyeztették, amelyekre a szocialista társadalom épül. Olyan helyzetbe kerültünk, amikor — amint az a Központi Bizottság decemberben - jóváhagyott „Tanulságai" is kifejezik — saját erőink nem voltak anynyira megszervezve, annyira felkészülve, hogy a jobboldali és ellenforradalmi erőknek ezt az előretörését megfékezhették volna. A Szovjetunió, a többi testvérállam és párt internacionális segítsége hozzájárult az ilyen veszélyes fejlődés megfékezéséhez Csehszlovákiában. 1969 áprilisa óta kereste az utat a Központi Bizottság és * párt egészséges magva, hogyan lehet kivezetni népünket, államunkat és pártunkat abból a mély válságból, melybe jutottunk. Önök különféle szakaszokon dolgoznak az üzemekben, a városokban, a falvakon, és tudják, hogyan valósult meg ez a bizonyos tisztulási folyamat. Sok ember mintha megvakult volna a jobboldali antiszocialista kampánytól. Ismét szét kellett tekinteniük, meg kellett látniuk a tényeket, a múltat. Ez a folyamat nehezen valósult meg, bonyolult volt, és természetesen sok embert érintett. Elmondhatjuk, hogy az utóbbi másfél vagy két év alatt sikeresen teljesítjük azt a feladatot, hogy kivezessük a népet, a pártot és az államot a válságos helyzetből. A Központi Bizottság erről konkrét formában — tényekkel és számokkal alátámasztva — beszélt decemberben és februárban is. Nemzetközi téren sikerült ismét felújítani baráti kapcsolatainkat a Szovjetunióval és a többi testvéri országgal, és Csehszlovákia újból szilárd része- a- szocialista tábornak. 'Politikai téren H pártban, a társadalmi szervezetekben és másutt sikerült rendezni, konszolidálni a viszonyokat, s kialakítani a normális feltételekét az emberek nyugodt, alkotó munkája számára. Gazdasági téren sikerült leküzdeni az inflációs irányzatot, amely nagyon veszélyes következményekkel fenyegetett. Az emberek maguk is érzik, hogy más légkörben, konszolidált feltételek között élünk; javulás következett be gazdasági és szociális téren ís. Áz 1969 —1970-es években az a feladat állt előttünk, hogyan lehet megfékezni az inflációs tendenciákat, a gazdasági bomlás veszélyét. Ez nem volt könynyű. Voltak emberek, akik pénzreformra, szigorú intézkedésekre gondoltak. Végül a Központi Bizottság úgy döntött, hogy a problémákat meg kell oldani, de nem a dolgozó emberek terhére, nem az u életszínvonaluk számlájára, hanem más utat kell keresni. Kerestük és megtaláltuk ezt az utat. Befagyasztottuk az árakat, jelentós eszközöket fordítottunk a közellátás hiányosságainak felszámolására, vagy legalább enyhítésére. Úgy vélem, minden állampolgár látja a piacon - ha bár még nem minden ideális a helyzet, az áruválasztékkal még vannak problémák — hogy a helyzet lényegesen javult és a GUSTÁV HUSÁK ELVTÁRS BESZÉDE dolgozó megvásárolhatja azt, amire szüksége van. Továbbra is szem előtt tartjuk az életszínvonal rendszeres és állandó emelését olyan arányban, ahogyan népgazdaságunk fejlődik és amilyen eredményeket elér. Tudjuk, hogy egyes foglalkozási ágakban, a dolgozók néhány kategóriájában, néhány szociális rétegnél problémák vannak. Tudjuk, hogy mindenki szeretne jobban élni, mint ahogyan él, de ezekben a kérdésekben realistáknak kell lennünk. Csak azt oszthatjuk el, amit termeltünk. Nem élünk hitelből és nem is akarunk hitelből élni. A népünk által elért életszínvonalnak a szavatolása és emelése számunkra ebben az évben és a következő ötéves tervidőszakban is a kitűzött cél. Egészben tehát arról van szó, hogy elérjük Csehszlovákiában a politikai és gazdasági stabilitást, a nép szociális és jogi biztonságát, hogy megadjuk a népnek a távlatokat, hogy ne kelljen egyik napról a másikra élni, hanem tervezhessék a jövőt saját maguk és gyermekeik számára. Ennek leraktuk az alapjait. A dolgok egy részét megoldották, a továbbiak megoldásán dolgoznak. Ezen az úton haladunk továbbra is nyugodt, megfontolt léptekkel, nagyon következetesen, és fokozatosan megoldjuk egyik problémát a másik után. Ezeket a politikai, gazdasági és szociális problémákat éles politikai küzdelemben kellett megoldanunk, a pártban megbújt jobboldali revizionistákkal és a társadalom antiszocialista erőivel, de mindenekelőtt az imperialista világ nagy nyomásával vívott küzdelemben, mert az imperializmus soha sem szalasztott el egyetlen alkalmat sem, ha arról volt szó, hogy megbontsa a szocialista társadalmat. Pártunk az önkéntesség alapelvére épül A politikai küzdelemnek természetesen vaunak kártvallottjai is. Pártunknak is meg kellett válnia jelentős számú embertől, akik éveken át a párt tagjai voltak és bizonyos időszakokban jól is dolgoztak. A válságos időszakban azonban nem tudták, hol kell állnia a kommunistának, meginogtak, vagy súlyosan ártottak mozgalmunknak. Ezért tneg kellett tőlük válni. Különösen az olyan emberektől kellett megtisztítani a pártot, akik a kommunista párt tagkönyvével a zsebükben lélekben a másik táborhoz tartoztak. És a pártban nem tűrhettünk meg és nem is akartunk megtűrni egy ötödik hadoszlopot. Aki a politikai küzdelemben a szocialista társadalom és a párt ellen harcol, annak, ha ő a vesztes fél, nem szabad sírni a következmények miatt. Egyes esetekben történhettek hibák vagy tévedések. Mindenkinek lehetősége van arra, hogy a pártszervekhez forduljon. Ahol hibák történtek, azokat jóvá teszik. Számos olyan esetben, amikor a párttagságról volt szó, már jóvá is tették. Azonban ismét hangsúlyozni kell, amit a Központi Bizottság már decemberben kimondott: a tagkönyvcsere alapjában véve helyes akció volt, jól hajtották végre és alapelvein sem ma, sem a kongresszuson semmit nem változtatunk. Ha a kommunista párt hivatott a szocialista társadalomban történelmi szerepet játszani, amely szerepet helyette senki nem vállalhatja, éspedig a marxi—lenini elvek alapján, amelyeknek alapján 50 évvel ezelőtt megalakult,' akkor ezt a szerepet a belőle eredő valamennyi következménnyel kell betöltenie. Akinek nem felel meg ez az elvszerűség, nem kényszerítjük arra, liogv sorainkban legyen. Nem vagyunk kötelező szervezet. De aki belép a pártba, az önkéntes harcos, aki a szocializmus építésének nagy ügyéért, a szocialista tábor nagy ügyéért, a kommunizmus győzelmének ügyéért harcol. Ä tagkönyvcsere után funkcionáriusaink tízezreinek meg erőltető munkájával sikerült a pártot megtisztítani és eszmeileg megszilárdítani. A té 1! az, hogy ismét harcos, forradalmi marxista párt legyen, olyan, amilyen a burzsoá rendszer éveiben volt, amikor osztályharcot vívott. Mint a megszállás alatt volt, amikor megmutatta a nemzeti és osztályfelszabadulás útját. Mint Gottwald idején, mozgalmunk ragyogó időszakában volt. A Központi Bizottság decemberi ülése elfogadta a mindnyájunk által ismert „Tanulságok" című dokumentumot, és ebben megkísérelte összefoglalni az utóbbi 4 -S évben minden területen szerzett tanulságokat. Ehhez, a dokumentumhoz vissza kell térni. Sem ebből, sem más pártdokumentumból nem csinálunk katekizmust, azonban arról van szó, hogy el- kerüljük a múlt hibáit. Minden értelmes ember, ha hibát követ el, levonja belőle a következtetéseket, hogy a jövőben bölcsebb legyen. Ugyanezt keli tennie a társadalomnak és a kommunista pártnak. A „Tanulságokéban röviden összefoglaltuk a párt és a társadalom munkájában keletkezett alapvető hibákat, ezek okait és levontuk a következtetéseket a szocialista társadalom további építése számára. Az elvtársak a vitában azt mondták, hogy ezt a dokumentumot a kelet-csehországi kerület pártszervezetei pozitív mó-" dou fogadták, mert segít a kommunistáknak megérteni a válság okait és elkerülni a múlt hibáit. Valószínűleg a kongresszus is igazolja a „Tanulságok" döntéseit, mivel ilyen válság és katasztrófa után, amilyenbe a jobboldali erők taszították pártunkat és társadalmunkat, nem ugorhatjuk át csak úgy egyszerűen az ügyeket, és nem mondhatjuk, mint sörözés közben: „Amilyenek vagyunk, olyanok vagyunk", felejtsünk el mindent és az élet megy tovább. Az élet tovább megy, csakhogy nekünk ma bölcsebbeknek kell lennünk, mint amilyenek tegnap vagy két évvel ezelőtt voltunk. Óvatosabbaknak kell lennünk, mint amilyenek voltunk. És kevésbé hiszékenyeknek kell lennünk a különféle sultogókkal szemben, akik — -mivel Dubčektól és társaitól nagyszerű lehetőségeket kaptak, azáltal, hogy rendelkezésükre bocsátották a tájékoztatási eszközöket — nacionalista vagy más pozíciókon állva, ellenséges eszméket oltottak népünk tudatába. Ez a „Tanulságok" értelme. Ezért kell ehhez az összefoglaláshoz visszatérni, meggyőzni a nem kommunistákat is, hogy megértsék a múlt fejleményeit, a nálunk történteket. Ott; ahol nem gyakorlunk hatást mi, kommunisták, ott valaki másnak a befolyása érvényesül, ott más nézetek hatnak. A Nyugat mindenáron arra törekszik, hogy megnehezítse helyzetünket. Politikai és gazdasági csődöt provokál hazánkban, rendszeres kampányt foly-. tat azért, hogy nyugtalanságot, elégedetlenséget keltsen, rendzavarást okozzon stb. A dolgozó embernek, mun-kásnak, parasztnak, technikusnak és értelmiséginek érdeke, hogy rendezett államban, konszolidált szocialista társadalomban éljen, hogy szabad állampolgárként' éljen, hogy munkája legyen, és becsületesen végzett munkáját megfizessék, hogy éliarthassa a családját, és elegendő tere legyen magánélete számára is. Ellenfeleink ezt ter-1 uiészetesen nem propagálhatják. Ezért cselekszik éppen az ellenkezőjét, ezért hirdetnek mindent, ami éppen az eszükbe jut. Kgyik kampányt ä másik után folytatják ellenünk. Azért beszélek erről, mertezek a hangok, amelyek a „Szabad Európa", vagy más hasonló rádióállomásból táplálkoznak, elterjednek a nép körében. Az ellenséges propaganda jiéldául arra törekszik, hogy elhíresztelje a nép között, hogy nálunk ellentétek vannak, a vezetőségben. Kieszeli, hogy ki kit állít félre, mikor állítják félre Husákot stt>. Ezt egyszer állítólag Indra elvtárs készíti ellenem, most pedig Biíak elvtársat vették sorra kijelentve, milyen változások következnek be, ha majd ülést tart a Központi Bizottság. Természetesen, hogy a vezetőségben és más szervekben vitáznak az ügyekről, de megtaláljuk a közös állásfoglalást, kialakul az egységes nézet, és kapcsolatunk elvtársi. Természetesen egészen más gondjaink vannak, semhogy ezekkel a rémhírekkel foglalkozzunk. Ha reagálni akarnánk rájuk, naponta kellene cáfolatot kiadnunk a Rudé právoban. Azt hiszik, hogy ilyen butasággal megtéveszthetik a cseh és a szlovák népet, vagy valamilyen jíiovokációra ösztönözhetik. Bratislavában például megtartották a Nemzetközi Diákszövetség kongresszusát, amelyen kb. a világ száz országából vettek részt küldöttek. Nyugaton a különféle trockista és más csoportok azon töprengtek, hogyan használhatnak ki a kongresszust. A küldötteket az üzemekben, a főiskolákon és máshol is nagy vendégszeretettel fogadták, és végül az egész kongresszus köszönetet mondott Csehszlovákiának, a vendéglátó országnak. A világ minden részéről érkezett fiatalok százai győződtek meg arról, hogy Csehszlovákia fejlett, kulturált szocialista ország, nem valami őserdő, ahogyan azt nekik Nyugaton, ahonnan érkeztek, magyarázták. Azért hozom fel ezeket a példákat, mert a múltban néha megfeledkeztünk arról, hogy az imperialista világ határán élünk. Amikor tőlünk az emberek külföldre utaztak, nem tudták, hogy ott mi vár rájuk. Kritikátlanul csodálták azt a világot, és csak azt látták, ami ragyogó. Mindaz, ami ott rossz, titokban maradt. Nem tudósítottuk kielégítő módon az osztályszemjjontok szükségességét. Csehszlovákia és a többi szocialista ország a munkások és a parasztok állama, Nyugaton pedig a nagyburzsoázia uralja az országokat tekintet nélkül arra, milyen politikai párt vari épjien hatalmon. Ez a két világ élhet Bgymás mellett, kereskedhet. de soha nem állhat azonos politikai síkon, tgy például a francia, német vagy olasz munkások nem titkolják, hogy országuk szocialista elrendezésében reménykednek, a burzsoázia viszont szívesen idézne elő legalább néhány szocialista államban felfordulást, hogy ezeket az államokat saját hatáskörébe vonja. Erról a politikai küzdelemről.nem szabad megfeledkezni. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hosy nálunk még élnek emberek elavult nézetekkel, akik szívesen kihasználnák áz ilyen hangulatokat. Az ellenséges . propaganda szüntelenül találgatja, hogy (>oli-tikai jierekre készülünk. Sokszor megmondtuk, liogy ártatlan embereket nem állítunk bíróság elé és nem csinálunk semmiféle mesterségesen konstruált pereket sem. De azt is sokszor megmondtuk, hogy azokat a törvényeket, amelyek nálunk az embert és a szocialista rendszert védik, be kell tartani, hogy ezek mindenkire egyformán érvényesek, és a leiforgató erőknek semmiféle lehetőséget .nem adunk. Egyes emberek ezl úgy értelmezik; mint gyengeséget. Igen, a harcot . politikai módszerekkel folytatjuk, és politikai küzdelemként folytatjuk továbbra is. Senki sem sértheti meg azonban államunk törvényeit. Ennek is van határa. A külön féle jobboldali elemeknek és" a félreállított embereknek át kellene először tanulmányozni a büntetőtörvény könyvet, mielőtt' cselekednének. Államunkban törvény védi az embert, a társadalmat, és amint már mondottam, ezeket a törvényeket következetesen életbe léptetjük. Nem engedjük meg, hogy a társadalom és a dolgozók újból bonyodalmakba sodródjanak. A szocialista demokráciának, amiért harcolunk, amelyet ki akarunk bővíteni, melynek keretében minden munkásnak, parasztnak és értelmiséginek teret akarunk biztosítani ahhoz, hogy a pártban, a szakszervezetekben, a nemzeti bizottságokban, a Szocialista Ifjúsági Szövetségben és 'a Nemzeti Front más szervezeteiben kifejtse nézeteit — van másik oldala is: a szocialista rendszer és szocialista társadalmunk tiszteletben tartása. Nézzük csak a dicsőített nyugati demokráciát. Igen, sok mindent tehetnek ott, de amint veszélybe kerül a burzsoá rendszer, az uralkodó osztályok minden hatalmi eszközt, így a hadsereget is felhasználják a rendszer megvédésére. Mi sem leszünk tehetetlenebbek szocialista államunkat illetően. Az, aki becsületesen akar élni és dolgozni a szocialista rendszerért, annak elegendő szabadságot és teret biztosítunk, de az, aki ellenünk van, az szilárd elhatározásunkba ütközik. Ez vonatkozik külföldi kapcsolatainkra is. Mindenki tudja, hogy 1968—1969-ben a felforgató erők a Szovjetunió ellett akarták uszítani az embereket, megrágalmazták a Szovjetuniót, azt állították, hogy ráfizetünk a kölcsönös gazdasági segítségre. Nem kell ahhoz kommunistának lennie a cseh vagy a szlovák embernek, hogy nyilvánvaló legyen számára, mi a záloga nemzeti és állami létünknek. Láttuk, milyen helýzetbe került államunk 1938 előtt, amikor Belieš és a burzsoá politika Nyugat felé orientálta Csehszlovákiát. Nem véletlen, hogy a második világháború alatt; a nemzeti felszabadító harcban szövetséget kötöttünk a Szovjetunióval és aztán fokozatosan a többi szocialista országgal. Ez politikánk alapköve, nemzeteink felvirágoztatásának, államunk és szocialista fejlődésünk szuverenitásának létérdeke. Aki ezt nem érti meg, az nem érti a politikai realitást, sem pedig a szocialista rendszert. Vagypedig túlságosan is tisztában van a dolgokkal és szándékosan más húrokat penget. Csehszlovákia ma felújította , kapcsolatait a Szovjetunióval és a többi testvéri szocialista országgal, szilárd része a szocialista tábornak. Ma, senki sem játszhat olyan játékot Csehszlovákiával, mint 1938-ban és 1939-ben. Énnek biztosítéka szövetségünk a Szovjetunióval és a többi szocialista állammal. Ezért védeni fogjuk ezeket a kapcsolatainkat, mivel ez szocialista társadalmunk alapvető érdeke.. Nem engedjük meg,hogy bárki, bármilyen módon megbontsa ezeket, a kapcsolatokat. - Elvtársak! -A különböző, elsősorban a Szovjetunió és a többi baráti ország vezetőivel folytatott bizalmas beszélgetések alapján ís kijelenthetem, hogy a cseheknek és a szlovákoknak nincs hűbb barátjuk a szovjet embereknél. Ez személyes tajjasztalatom is. A Központi Bizottság ezért decemberi ülésén „A CSKP XIII. kongresszusa óta a pártban és a társadalomban kialakult válság tanulságai" című dokumentumában leszögezte,-inár sohasem engedjük meg," hogy szovjelelLenes vágy más hasonló útra térítsenek: minket. A decemberi plénum meghatározt-a pártunk "konkrét feladatait, politikai, társadalmi éš : gazdasági téren is. Mindenki tudja, mit kell tennie. A decemberi plénum határozatait következetésen tneg kell valósítanunk. Elértük a konszolidálás bizonyos fokát. Egyes sikerekre büszkék lehetünk. Tudjuk azonban,- hogy még sok megoldatlan kérdés és probléma van. Ezeket nem lehel egyik napról a másikra megoldani. (Folytatás .a 6. oldalon!