Új Szó, 1971. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1971-02-17 / 40. szám, szerda

Or. BOROS FERENC, kondfdÓtus: Csehszlovák-magyar internacionalista kapcsolatok a CSKP megalakulásának időszakában 1971 . 17. A KMP meg alakulása és har­ca a szocialista átalakulásért Csehszlovákiá­ban Jelentős visszhangra ta­lált. Szlovákiá­ban és Kárpát­Ukrajnában szá­mos kommunista _ ^ csoport, szerve­Í^Pull zet f' s s 0' t a! a" \l|l kult, amelyek Uvili kapcsolatban áll­tak a magyar kommunista párttal. A KMP Budapesten lét­rehozta nemzetiségi csoportjait, amelyek 1919 elejétől egyre job­ban kiterjesztették propaganda­tevékenységüket Csehszlovákia területére is. A Kommunisták Magyarországi Pártja is élénk figyelemmel kísérte a Csehszlo­vákiában kibontakozó kommunis­ta mozgalmat. 1919 elején Kun Béla kérésére a kladnói balolda­li szociáldemokraták a magya­rul is tudó Antonín janouseket küldték Budapestre, ahol vezető­je lett nem sokkal később a KMP cseh—szlovák szekciójá­nak. Janoušek az 1919 februári letartóztatások után különösen a'ktívau kivette részét a KMP illegális harcából és a proletár­forradalom előkészítésébői. A cseh—szlovák—magyar in­ternacionalista erők együttmű­ködésének újabb és kiemelkedő fejezetét nyitotta meg a Ma­gyarországi Tanácsköztársaság győzelme. A Tanácsköztársaság kommunista vezetői abból a meg­-győződésből indultak ki, hogy elérkezett a világforradalom korszaka és internacionalista kötelességüknek tekintették en­nek a folyamatnak az előrelen­dítését. Harcba szólították a szomszédos országok forradalmi erőit is a burzsoá nacionalizmus befolyásának leküzdésére. A ma­gyar proletárállam fegyverszö­vetségre hívta fel Anglia, Fran­ciaország, Olaszország és Ame­rika, Csehszlovákia, Szerbia és Horvátország dolgozóit a bur­zsoák, a bojárok és a nagy­birtokosok ellen. Az osztrák és német munkásságnak ugyancsak a magyar példa követését aján­lotta, s felszólította őket: kö­vessék a magyar munkásság pél­dáját, szakítsanak végleg Pá­rizzsal, szövetkezzenek Moszkva val, állítsák fel a tanácsköztár­saságot és fegyverrel a kezük­ben szálljanak szembe a hódító imperialistákkal. A Budapesten megalakult cseh, szlovák és más nemzetiségű kommunista cso­portok és szekciók tagjai szá­mára lehetővé tették és sokolda­lúan támogatták a proletárdik­tatúra elveinek propagálását sa­ját hazájukban és a Magyaror­szágon élő nemzetiségek köré­ljen. A Magyarországi Tanácsköz­társaság kikiáltása nagy hatás­sal volt Csehszlovákia népeire, főleg a hozzá közel eső terüle­teken. Munkácson és Kárpát-Uk­rajna többi területein — kivéve Ungvárt és a csehszlovák had­sereg által megszállt övezetet — március végéig bezáróan a ha­talom a helyi tanácsok és di­rektóriumok kezébe ment át. Ezzel lényegében az 1918-ban kialakult Csehszlovákia egy ré­szén jött létre szovjet hatalom a Magyarországi Tanácsköztár­saság szerves részeként, kikiál­tásával egyidejűleg. Ahogy az első hírek tanúsítják, március 22-én a zsolnai munkások nép­gyűlésen fejezték ki együttérzé­süket a magyar proletárállam­mal. Kassán a cseh katonákból álló vasúti őrség lázadt fel. Nép­gyűléseiken nyilvánítottak szoli­daritást a munkások Csehország­ban és Morvaországban is. Sme­ral Prágában nagy pátosszal nyilatkozott a tömegek előtt a magyar munkásság győzelméről, miközben a tömeg éltette a Ta­nácsköztársaságot. A baloldali szociáldemokrata sajtó (minde­nekelőtt a kladnói „Svoboda" a brnói „Rovnost", a „Sociálni demokrat") arról ír, hogy a munkásság hajlik afelé, hogy szociális problémáit „budapesti módra" oldja meg. Egy másik cikk azt emeli ki, hogy-a kom­munisták Magyarországon a hi­vatalos szociáldemokrata veze­tőséggel a leghevesebb harcban álltak. Ostorozták a burzsoáziá­val való szövetségét és nemze­ti sovinizmusát. A cikk leleple­zi a magyar kommunisták „na­cionalizmusáról" terjesztett rá­galmakat, a csehszlovák kor­mányhíreket, miszerint a repü­lőgépekről leszórt magyar röp­iratok „nacionalista ellenállásra" szólítják fel a lakosságot Szlo­vákiában. Megállapítja, hogy ennek ellenkezője az igazság: a magyar kommunisták minden erejüket a magyar burzsoázia elleni harcra összpontosították, az orosz bolsevikok példája nyo­mán elismerték a népek önren­delkezési jogát. A „Sociálni de­mokrat" a Magyarországi Ta­nácsköztársasághoz intézett üze­netében leírja, hogy semmit sem tart nagyobb hibának, mint azt, hogy a magyar mágnásokat és politikájukat a magyar nép gondolkodásával és nézeteivel keverik össze. „Ma Magyaror­szágon a nép, nem pedig a ne­messég uralkodik, ma van itt az a rendkívül fontos pillanat, amikor sok függ attól, milyen választ ad a magyar proletariá­tusnak a mi köztársaságunk." Leírja továbbá, hogy legjobban a cseh burzsoázia fél veszélyes szomszédjától, a bolsevizmustól, amely elkobozta a nemesek kas­télyait, a földbirtokosok földje­it, a gyárakat, bányákat és a szegényeket fényes lakásokba költöztette. „Ma még nem tud­juk, hogy a Magyarországon végbemenő fordulatra a Cseh­szlovák Köztársaság mit válaszol, a csehszlovák forradalmi prole­tariátus azonban már most üd­vözli• a magyar szocialista for­radalmat, mint fontos lépési az egész világ proletariátusának felszabadulása felé." Szlovákiában a burzsoá ható­ságokat a dolgozó nép szolida­ritása a magyar proletárállam iránt rendkívüli intézkedésekre késztette. Március 25-én kihir­dették a statáriumot. A Srobár­féle minisztérium utasítást adott a kommunista mozgalom veze­tőinek letartóztatására, a sajtó cenzúrázására, a baloldali la­pok betiltására, szerkesztőik in­ternálására. A radikálisabb szo­ciáldemokrata szervezeteket (nyitrai, érsekújvári, tapolcsá­nyi) betiltották. Mindezek a lé­pések súlyos csapást mértek a szlovákiai forradalmi erőkre. Csehországban a burzsoázia és a jobboldali szociáldemokrata vezetők széles körű nacionalis­ta kampányt indítottak, hiszté­riát idéztek elő a Magyar Ta­nácsköztársaság ellen. Azt a ha­zugságot terjesztették, hogy a kommunista jelszavak alatt az integritás visszaállítására .tör, és ezért a köztársaság létét kell megvédeni a proletáréi lamm.al szemben. A nacionalista hiszté­ria hulláma április második fe­lében elérte tetőfokát, miköz­ben 27-én a francia vezérletű cseh burzsoá hadsereg megindí­totta intervencióját a magyar proletárállam ellen. A magyar proletárállamot az intervenció hadseregének kiépí tésére és megerősítésére kész­tette, hogy a munkásosztály ha­talmát megvédje. E harcban a magyar, cseh és szlovák forra­dalmi erők újra egymásra ta­láltak. Még az intervenció meg­indulása előtt a csehszlovák ha­tóságok arról adnak hírt, hogy Ungvárnál két zászlóalj átállt a magyarok oldalára, mert nem akartak a magyar proletariátus ellen harcolni. A hasonló jelen­ségek később mindennapossá váltak. Vrábleban széttépték a behívókat. Ellenállás volt Po­zsonyban és Nyitra megyében is. Véres összeütközésre került sor Komáromban. A katonai egy­ségek parancsnokai arra kény­szerültek, hogy valamennyi na­gyobb egységnél (Pozsony, Kas­ka, Komárom, Losonc, Ungvár, Munkács, Trencsén, Nagyszom­bat, Nyitra, Léva, Besztercebá­nya, Zsolna, Eperjes stb. j ka­tonai-rendőrségi alakulatokat hozzanak létre. A csehszlovák burzsoázia intervenciója forra­dalmasította a hátországot, ugyanakkor a csehszlovák had sereg összeomlását és vereségét eredményezte. A katonai jelen tések tömegével adnak hírt ét­ről és a csehszlovák burzsot történetírás ugyancsak sajnálat tal állapítja meg ezt a tényt. A Budapesten, Magyarorszá gon élő szlovák és cseh munká­sok, a Szovjet-Oroszországból Magyarországra érkező hadifog­lyok, vöröskatonák és konimu nisták lelkesen csatlakoztak l magyarországi proletárállati eszméihez és védelméért foly harchoz. Április első felében a magyar szocialista párt kerete között, Janoušekkel az élen megalakult a cseh szekció amely egyesült a már működi szlovák szekcióval. Sajtójukon, a „Červené noviny"-n és a cseh katonák részére később kiadóit „Armáda proletafú"-n keresztül buzdította, szervezte a magyar­országi erőket és széles körű propagandatevékenységet fejtett ki Csehszlovákiában is. Tömegé­vel léptek be csehek és szlová­kok a magyar Vörös Hadsereg­be. A csehszlovákiai tevékeny­ségijen igen jelentős szerepe volt a tanácsköztársaság kikiáltása után személyesen Janoušeknek és a csehszlovák szekciónak, amely fő céljának a proletár­forradalom csehszlovákiai elő­készítését és a cseh burzsoázia intervenciójának meghiúsítását tekintette. E feladatok megoldá­sát voltak hivatva elősegíteni a Janoušek által írt röpiratok és cikkek, amelyek cseh és szlo­vák nyelven nagy példán yszáui­ban kerültek a csehszlovák munkásság és a Szlovákiában állomásozó cseh csapatok kezé­be. A csehszlovákiai szocialista forradalom békés győzelmét kí­vánta elősegíteni janoušek az­/n\\ a levéllel is, amelyet az ál­tala nagyra becsült T. G. Masa­rykhoz intézett, amelyben tájé­koztatta az elnököt a Magyar Tanácsköztársaság békés úton történt győzelméről, s kifejezte meggyőződését, hogy a forra­dalmi hullám Csehszlovákiában is győzelemre viszi a proletár­diktatúrát. Felszólította Masary­kot, hogy követve Károlyi Mi hály példáját, határolja el ma­gát a cseh tőkések érdekeit ki fejező kormánytól, s ne állít­son akadályokat a forradalom győzelmének útjába. Később — június 13-án — Janoušek felesé­ge Bécsen keresztti] Prágába utazott. Férje leveleit vitte ma­gával a cseh baloldali szociál­demokrata vezetőkhöz, Masaryk leányához. Ezekben azt hangsú­lyozta, hogy a Magyarországi Tanácsköztársaság nem ellensé­ge' a Csehszlovák Köztársaság­nak, hanem elismeri állami egy­ségét. Igyekezett meggyőzni Masarykot, hogy a forradalom átterjedése Csehszlovákiára el­kerülhetetlen és ő elősegítené a szocialista forradalom békés úton való győzelmét. (Janoušek feleségét a pályaudvaron Prá­gában letartóztatták. A nála ta­lált levelek alapján a cseh kom­munista mozgalom több vezető­jét is lefogták a magyarországi csehszlovák szekcióval való kapcsolatuk miatt.) j Folytat juk j TETTEKKEL VÁLASZOLNAK Eredményesek az évzáró taggyűlések A mezőgazdaságban dolgozók tettekkel segítik a CSKP Köz­ponti Bizottsága decemberi ha­tározatának teljesítését. Ezt iga­zolja az a sok felajánlás is, amelyet a dolgozók pártunk megalakulásának 50. évforduló­jára tettek. A garamkövesdi (Kamenica nad Hronom) párt­szervezet elnöke, Matunák Ist­ván elvtárs elmondta, hogy a párthatározatot még december­ben megtárgyalták, s a tagság­gal együtt ennek szellemében dolgozták ki további terveiket. Stugel László, a hnb elnöke mindjárt kiegészítette azzal, hogy a néppel való beszélgetés alkalmával — amelyen kb. 90 személy vett részt — a helyi viszonyokra alkalmazva ismer­tették a határozatot, amit a fa­lu lakossága nagy tetszéssel fo­gadott. Ezt bizonyítja az is, hogy a párt megalakulásának 50. évfordulójára 6480 munka­óra ledolgozását ajánlották fel. Záhora Simon elvtárs megje­gyezte, hogy a növénytermesztő és állattenyésztő brigádok mel­lett említésre méltó az építő­brigád felajánlása, amely vállal­ta, hogy a szövetkezetben a szociális létesítmények építését egy hónappal a határidő előtt befejezi. A kicsindi ( Malá nad Hro­nom) iskola igazgatója, G'óra Dezső - aki egyben a helyi pártszervezet elnöke —, nagy reményekkel tekint a falu to­vábbi fejlődése elé. Főleg a tag­ság regisztrálásában látja a szer­vezet felfrissülését. Az ifjúsági szervezet újjászervezése is a fa­lu fejlődésének helyes irányát jelenti. Bízik az ifjúságban. A hivatalokra számítani lehet mind a laluszépítési akcióban, mind a kultúra terjesztésében. A művelődési otthon mellett működő színjátszókor most ta­nulja Siposs.fenő: Nagy baj az agybaj című falusi komédiáját. Az. Ipoly melletti falukban ta­lán Bajtán (Bajtavai a legnehe­zebb a helyzet. Kovács .Ferenc elvtárs szerint sok még a ten­nivaló. Bízik abban, hogy a párt decemberi határozata értelmé­ben a faluban újra megkezdik munkájukat a tömeg.szervezetek, s a közeljövőben maga a párt­szervezet is olyannyira aktivizá­lódik, hogy a többi tftmegszer­vezet munkáját hathatósan tud ja irányítani. Elmondta, a baj­tajak munkáját az is nehezíti, hogy mindén tömegszervezeti megmozdulás az iskolában tör­ténik, mert más alkalmas helý nincs a faluban. A kultúrház, amelynek az alapjait nemrég rakták le, körülbelül két év múlva lesz használható. A köte­lezettségvállalások a párt meg­alakulásának évfordulójára fő­leg a járdák elkészítésére, s a nemrég tatarozott iskola kör­nyékének rendbehozására irá­nyulnak. Három falu — Szalka, Kiske­szi, Leléd (Salka, Maié Koslhy, Leľa) szövetkezetének az elnöke, Magyar főzsef, szerény ember benyomását keltette, amikor a párt megalakulásának 50. év­fordulójára tett felajánlásokról nyilatkozott. Elmondta, hogy a tagság 550 ezer korona többlet­termelést vállalt. Hozzátette, hogy ez nem egetverően nagy összeg, viszont reális. Nagyon vigyázott arra, hogy csak telje­síthető kötelezettségvállalásokat tegyenek. A kiskesziek 42 000 korona értékű vállalást tettek. Nem akarnak lemaradni a többi Ijx)ly menti falutól. Az új kul­túrház környékének a rendbe­hozása a legsürgősebb feladat — mondta Pszár László elvtárs. A faluszépítés mellett nem feled­keznek meg az ideológiai neve­lés fokozásáról sem. jelenleg a pártoktatáson részt vesznek A párton kívüli funkcionáriusok is. Reméli, hogy az újjászervezett SZISZ is Botlik Júlia vezetésé vei méltóan bekapcsolódik a párthatározat realizálásába. A pártszervezet tevékenysége ezen a vidéken sehol sem szo­rult háttérbe mondotta Csicsay Alajos, a muzslai (Mužla j alap­szervezet elnöke. A 70 tagú muzs-lal pártszervezet már 1968­ban elítélte a jobboldali elhaj­lósokat, s a decemberi liataro­zatot nagy lelkesedéssel fogad­ta. Pártszervezetük a válságos időkben is szilárdan helytállt és 1970-ben, közvetlen az átigazo­lások előtt, három fiatal kérte felvételét a pártba. Az említett falvakban a párt­szervezetek ünnepi műsoros est­tel készülnek a párt 50. évfor­dulójának méltó megünneplésé­re. KREMMER LÄSZLÔ AKIK NEM HAJTOTTAK FEJET RÉGI HARCOSOKRA EMLÉKEZÜNK A szímői pártszervezet az 1930­as években szívós osztályhaicot vívott. Küzdött a kisemmizett agrárproletárok, kisparasztok emberségesebb életmódjáért. A község lakosságának túlnyomó része támogatta a kommunistá­kat. Így történt ez 1933. február 25-én is, amikor a párt kihirdet­te alábbi követeléseit: egy mun­kást sem szabad elbocsátani a munkából, egy fillérrel sem csökkenhet a dolgozók kerese­te, adót csakis a gazdagok "fi­zessenek, a kis- és középparasz­tok adóhátralékát el kell töröl­ni, biztosítani kell a gyorsse­gély kiutalását az éhező csalá­dok részére. Ezek a jelszavak a kerítéseken jelentek meg, majd FALUSI ESTE (Tóthpál Gyula felvétele) röpcédulák százai lepték el á község utcáit. A lakosság tudta, hogy csak a kommunista párt vezetésével oldhatók meg a munkások prol> ľémái. A tömegtüntetés felbőszí­tette a karhatalmi szerveket.. Február 26-án letartóztatták Gyertyák József, Gyertyák Sán­dor, Kantár Alajos, Horváth Fe­renc, Varga Vince és Jóba Fe* renc elvtársat. Kommunisták és a velük szimpatizáló szegénypa­rasztok a párt hívó szavára 1933. február 28-án újabb tün­tetést szerveztek, hogy hangos szóval tiltakozzanak az elvtár­sak elhurcolása ellen, jeladás az esti harangszó volt. A kom­munistákat nem hagyták cser­ben a szímőiek. Kétszáznegyve­nen vonultak az utcára, hogy meghallgassák K u truc László elvtárs vádbeszédjét. Emiatt a következő napon újabb intézke­déseket léptettek életbe. Kutruc J ászlót és Kutruc Dénest letar­tóztatták és megvasalva vitték a komáromi fegyházba. így a le­tartóztatottak száma 8-ra emel-' kedett. A gútai elvtársak tudo­mást szereztek az újabb letar­tóztatásokról, s tudván, mikor viszik községükön keresztül két társukat, elhatározik, hogy a csendőrautóbó! kiszabadítják őket. A cssndő sňg értesült er­ről, s ezért más utat választott a letartóztatottak elszállítására. A bebörtönzött kommunisták nem törtek meg. Valamennyien 28 napot töltöttek a fegyház­ban. A harc tovább folyt, az események később még nagyobb áldozatokat követőitek. Az 1930­as gazdasági válság még sors­döntőbb időket hozott, a prole­tárok tovább éheztek, de még­sem hajtotiak fejet a burzsoázia előtt. BUKOR JÓZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents