Új Szó, 1971. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1971-02-17 / 40. szám, szerda
Gustáv Husák elvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldalról) a kommunista párt, amely képes volt legyőzni a kapitalista társadalmi rendszert, kiharcolni a munkások, a parasztok és a dolgozó nép számára igazságos társadalmi rendet? Tudjuk jól, hogy más ilyen erő nem volt. Amikor ötven évvel ezelőtt az öntudatos munkások és funk cionáriusok elhatározták, hogy leszámolnak a szociáldemokrá cia opportunizmusával, és a születőfélben lévő szovjet ál lam példáját követve Csehszlo vákiában is megkezdik a harcot a gyárosok, a bankárok, és a nagybirtokosok uralmának megdöntéséért, ezt sokan utó piának tartották. Annak ellenére, hogy a bur szoá köztársaság osztályharcaiban a kommunistákat üldözték, a háború, és a náci megszállás okozta minden áldozat ellenére győzedelmeskedett az új társa dalmi rend építésének nemes eszméje. Azért győzött, mert a dolgozó nép hatalmas többsé gének, a parasztságnak, a kis parasztoknak és az értelmiség haladó részének támogatására is számíthatott. Ha semmi mást nem értünk volna el, csupán a kizsákmányoló rend megdöntését, azt, hogy eltűnjenek mindazok, akik évtizedeken át a cseh- és a szlovák nép munkájából hájasodtak, gazdagodtak és jólétben éltek, ha nem értünk volna el mást, csak azt, hogy kialakult az új társadalmi rend, amelyben megszűnt a kizsákmányolás, népeink életében ez akkor ís olyan döntő fordulatot jelentett volna, amelyhez hasonló a burzsoá rendszerekben nem létezik. Azonban mi sokkal többet értünk el. Népünk mind az anyagi termelés, mind a kulturális fejlődés terén hatalmas eredményeket ért el. Néha túlságosan szerények vagyunk, és nem beszélünk erről. Néha, különösen a fiatalok, ezt magától értetődőnek tartják. Talán a múltban túlságosan sokat dicsekedtünk, s ma inkább óvatosak vagyunk, amikor mindazt értékeljük, amit elértünk. Azonban azt hiszem, hogy egyetlen kommunistának és egyetlen becsületes embernek sem kell szégyenkeznie amiatt, amit pártunk hazánkban a munkások és a parasztok segítségével az elmúlt ötven év alatt elért. Vizsgálhatjuk társadalmi életünknek bármely területét, ez konkrét tényekkel bizonyítható. Azért beszélek ezekről a dolgokról, mert sokan még a jobboldali eszmék befolyása alatt, mintha kissé szégyellnék bevallani, milyen nagy eredményeket és győzelmeket ért el dolgozó népünk és pártunk az elmúlt időszakban. Sok mindent összehasonlítanak a München előtti köztársasággal. A semtíni üzemben tett mai látogatásunk alkalmával is végeztek ilyen összehasonlításokat az Idősebb elvtársak. Ogyanis az idős emberek tudják, hogyan élt akkoriban a munkás, a szegényparaszt, az értelmiség számos tagja, mek^ kora volt a nyomor a városokban és a falvakban, mennyire tehetetlen volt a dolgozó ember az oligarchikus réteg mindenhatósága ellen, hogyan változtak meg a dolgok, hogyan tudta dolgozó népünk a párt vezetésével és a marxi—lenini eszmék érvényesftésével saját javára megváltoztatni a hatalmi viszonyokat. A csehszlovák állam osztályalapja a munkásosztály és a szövetkezeti parasztság, a dolgozók. Ezek az uralkodó osztályok és rétegek, az ő Javukat szolgálja minden munkánk. Nekik kell dönteniük is ebben az országban. Semmiféle masaryki, vagy nem masaryki burzsoá köztársaságot nem lehet ezzel összehasonlítani. Ha a tények mellé tényeket állítunk, akkor felébresztjük munkásosztályunk büszkeségét csehszlovák államára, a dolgozó népnek a szocialista rendszer felett érzett büszkeségét. Nem azt akarom mondani, hogy már minden ideális, hogy nem lehetne jobb, de tudjuk, hogy a dolgok fokozatos megoldása a mi kezünkben van. A dolgozó nép ma mindenütt, minÚen üzemben, faluban és városban eltávolíthatja a fogyatékosságokat. Erről már nem dönthet semmiféle részvénytársaság vagy mágnás. Nekünk, kommunistáknak a marxista mozgalom és a kommunista párt keletkezése óta az volt munkánk és harcunk célja, hogy olyan társadalmi rendszert harcoljunk ki, amelyben a munkás, a dolgozó ember szabadon és boldogan fog élni, és saját maga irányítja sorsát. Ezért kezdte meg a munkásmozgalom ötven évvel ezelőtt, és már azelőtt is a harcot. Ezeknek az eszméknek a realizálására törekszünk ma ^ mindennapi gyakorlatban. Büszkék lehetünk sok mindenre, amit elértünk. Különféle országokból érkeznek hozzánk látogatók. Egyesek azt várják, hogy a terror, vagy a megfélemlítés légkörével találkoznak. Mások azt hiszik, hogy valami gyarmat, vagy ehhez hasonló vagyunk. Amikor azonban kissé szétnéznek a csehek és a szlovákok hazájában, megváltozik a véleményük. Látják, hogy a csehek és a szlovákok kulturált, fejlett emberek, akik tudnak valamit, és a világtól nemcsak elfogadnak, hanem adnak is a világnak, hogy a dolgozó ember nálunk, ha nem követ el törvénysértést, szabadon élhet, és életszínvonala is megfelelő. Egyes emberek megkérdezik: azt mondják, hogy a szocialista rendszer összehasonlíthatatlanul jobb, mint bármelyik tőkésrendszer. Emellett minden pillanatban azt halljuk, hogy ilyen hibák és nagy tévedések történtek, vagy olyan válsághelyzetbe kerültünk, mint például 1968-ban. Hogyan egyeztethető ez össze? Azokért a hibákért, amelyeket egyes magasabb vagy alacsonyabb beosztású emberek elkövetnek, ellenségeink tudatosan magát a szocialista eszmét, a szocialista rendszert vádolják. Tudják, hogy miért teszik ezt. De néha még magunk sem tudunk ezekben a kérdésekben kielégítően érvelni. Ki építi a szocialista társadalmat? Ki alakítja? Ki váltja gyakorlattá az eszmét? Az emberek. És az emberek a dolgokat jól, vagy kevésbé jól, de rosszul is csinálják. Senki nem tévedhetetlen. Ezért követtek el különféle időszakokban és területeken hibákat Nem létezik olyan társadalmi rendszer, amely immúnis lenne a tévedésekkel és a hibákkal szemben. Azonban, amikor Angliában csődöt mond egy olyan cég, mint a Rolls Royce, amely tízezreket foglalkoztat, a mi jobboldali ellenfeleink közül senki nem írja, hogy csődöt mondott az angol kapitalizmus, hanem azt, hogy a cég igazgatói ostoba szerződést kötöttek az amerikaiakkal, hogy elszámították magukat. Ha azonban valaki nálunk követ el hibát, vagy ostobaságot — s volt ilyen elég —, akkor nem ez vagy az a személy a hibás, akit felelősségre vonhatunk, vagy áthelyezhetünk alacsonyabb beosztásba, hanem a szocialista társadalmi rendszer. Attól a perctől kezdve, hogy a Szovjetunióban megalakult a világ első szocialista állama, az imperializmusnak egyetlen taktikája van, bár ezt néha a körülményekhez módosítja: minden eredménytelenséget, minden hiányt a szocialista társadalmi rend, az egész szocialista rendszer alapvető hibájaként akar feltüntetni. Ha nálunk nehézségek, vagy problémák mutatkoznak, a Nyugat felől már kiabálnak: a szocializmus nem tudja megoldani gazdasági problémáit. Ha azonban a kapitalista államoknak számtalan munkanélkülije, vagy egyéb problémája van — és minden államnak vannak problémái —, akkor az csupán egyetlen cég vagy személy ügye, de azt, hogy a burzsoá rend rothadt, azt természetesen nem ismerik be. Nem akarjuk és nem is várjuk, hogy ellenségeink dicsérjenek bennünket. De nekünk alaposan fel kell szerelnünk magunkat érvekkel, hogy védelmezni tudjuk a szocialista rendszert, hogy tudjuk, mit hozott, mit hoz és mit hozhat népünknek a létező fogyatékosságok ellenére is. Ezek emberi fogyatékosságok, egyének, vagy csoportok hibái, olyan fogyatékosságok, amelyek megoldhatók, és megoldásuk a mi kezünkben van. A fogyatékosságokat természetesen nem akarjuk bagatellizálni. A fontos az, hogy az előfordult hibákat és tévedéseket gyorsan felismerjük és kiküszöböljük, hogy ne ismétlődjenek, és ne váljanak rendszeresekké. Ezért a pártban és társadalmunkban teret kell nyitnunk annak, hogy a fogyatékosságokra rámutassanak és megkeressék az utat leküzdésükre. Természetesen a csalhatatlanság pozíciójából is fel lehet lépni. Ez aztínban már a múlté. Meg vagyunk győződve arról, hogy az embereknek legjobb csak igazat mondani. Ami jó, az jó, ahol fogyatékosság van, ott fogyatékosság van, fontos a megoldása. Ne tegyünk semmilyen nagy ígéreteket és ne szőjünk megvalósíthatatlan terveket. Az emberek szavainkat naponta összehasonlítják tetteinkkel, a munka eredményével, és politikánk helyességét, valamint sikereit aszerint ítélik meg, ahogyan élnek. A hibákat természetesen szeretnénk elkerülni, szeretnénk okulni a múltban elkövetett hibákból, s nem engedni ismétlődésüket, legalábbis nem olyan mértékben. Ha valaki egy magas pozícióhoz szokik, és azt hiszi, hogy ez az állása élete végéig megilleti, és hogy szabadalmat szerzett az észre, akkor a pártban és társadalmunkban teret kell nyitnunk ahhoz, hogy ebben az államban és ebben a pártban bárkinek megmondhassuk: elvtárs, rosszul cselekszel, és hogy bárkit felelősségre vonhassunk. Fontos, hogy Leninnek a bírálatról és az önbírálatról szóló gondolatait mindenki tiszteletben tartsa, a legmagasabb szintű funkcionáriusoktól kezdve az egyszerű párttagokig. Ez lesz a záloga annak, hogy az Ilyen hibák nálunk nem vernek gyökeret. Az olyan művelt nemzetekben, mint a cseh és a szlovák nemzet, annyi okosság és annyi tapasztalat rejlik, hogyha azt latbavetik, akkor meg kell találni a helyes megoldást. Az emberekkel természetesen tanácskoznunk kell, figyelembe kell vennünk nézeteiket, elgondolásaikat, tapasztalataikat, megfigyeléseiket, nem szabad megengednünk semmilyen privilegizált csoportok kialakulását, amelyek azt hiszik, hogy mindenre saját maguk képesek. Nem frázis az a kijelentésünk, hogy a dolgozókkal, a munkásokkal, a parasztokkal és az értelmiségiekkel nem csupán tanácskozni akarunk, hanem szövetségesként együtt akarunk dolgozni, el akarjuk fogadni javaslataikat — természetesen marxi—lenini szemszögünkből. (Husák elvtárs beszédének befejező részét lapunk holnapi számában közöliük.l ir Lndvík Svoboda köztársasági elnök ellátogatott tegnap a Želívka-vlzerőműre, a Dolné Královlce-i új lakónegyed alapfokú iskolájába és a pelhŕimovi Agrostroj vállalatba, ahol az üzemi pártbizottság meghívására részt vett a vállalat évzáró taggyűlésén. ir A Cseh Nemzeti Tanács kereskedelmi, közlekedésügyi, posta- és távösszeköttetésügyi bizottsága tegnapi ülésén megtárgyalta Prága belkereskedelme anyagiműszaki alapja fejlesztésének problémáit. ir Tegnap Prágába érkezett Borisz Andrejevics Borlszov, a Szovjetunió Kereskedelmi Kamarájának elnöke. ir A prágai Barrandov filmstúdióban együttműködési szerződést írtak alá tegnap a Román Szocialista Köztársaság filmgyártásának és a csehszlovák filmgyártásnak képviselői. ir Tegnap befejeződött a Fogyasztási Szövetkezetek Szlovákiai Szövetsége fiatal dolgozóinak első szlovákiai értekezlete. A résztvevők állásfoglalásukban az SZISZ első kongresszusáig eltelő Időszak tevékenységére vonatkozó javaslatokat fogadtak el. Interparlementális ülés kezdődött Prágában ČSTK — Dr. Dalibor Hanes, a Szövetségi Gyűlés elnöke dr. Soha Penniyerovának, a Népi Kamara elnökének, a Szövetségi Gyűlés első alelnökének, Vojtech Miháliknak, a Nemzetek Kamarája elnökének, Oldfich Voleníknak, a Szövetségi Gyűlés alelnökének, a Kommunista Képviselők Klubja elnökének és Vilém Novýnak, az Interparlamentáris Unió csehszlovák csoportja elnökének jelenlétében tegnap délután fogadta Prágában a szocialista országok interparlamentáris csoportjai ülésének résztvevőit. A fogadáson részt vettek a Szovjetunió interparlamentáris csoportjának képviselői, élükön a csoport elnökével, Alekszej Pavlovics Sityikov képviselővel, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanács Szövetségi Tanácsának elnökévfel. Prágában tegnap megkezdődött az Interparlamentáris Unió szocialista képviselőinek kétnapos tanácskozása. A küldöttségek tagjait a tanácskozás első napja után Vasil Biľak, a CSKP KB elnökségének tagja, a KB titkára fogadta a CSKP Központi Bizottságán. Innemann elvtárs temetése ČSTK — Kvétoslav Innemanntól, a CSKP KB póttagjától, a Köztársasági Érdemrend viselőjétől tegnap vettek utolsó búcsút az elhunyt családtagjai és Észak-Csehország lakossága az Ostí nad Labem-i krematórium szertartástermében. A kommunista búcsúztatásán, aki ifjú kora óta a munkásosztály küldetéséért és a szocializmus győzelméért harcolt, részt vett a CSKP KB küldöttsége — Alois Indra, a CSKP KB elnökségi tagja, a KB titkára, Oldfich Svestka, a CSKP KB titkára, jan Havelka, a CSKP KB osztályvezetője, Oldfich Kovalčík, a CSKP észak-csehországi kerületi bizottságának vezető titkára. Kvétoslav Innemanntól a CSKP KB, a CSKP észak-csehországi kerületi bizottsága és déCíni járási bizottsága nevében Alois Indra búcsúzott. KOMSZOMOLISTA KÜLDÖTTSÉG SZLOVÁKIÁBAN (ČSTK) — Ottó Moncman, a SZISZ SZKB elnöke, tegnap Bratislavában fogadta a Szovjet Komszomol Központi Bizottságának küldöttségét, amely Genagyij Pavlovics Jeliszejevnek, a Komszomol KB titkárának vezetésével tartózkodik hazánkban. Moncman elvtárs tájékoztatta a szovjet vendégeket a szlovákiai SZISZ szerkezetéről, valamint arról, hogyan működik együtt Ifjúsági szervezetünk a szocialista államok és különösen a Szovjetunió hasonló szervezeteivel. A küldöttség a beszélgetés után ellátogatott az érsekújvári (Zové Zámky) Elektrosvit üzembe és a Koltai Efsz-be. Jókívánság lengyel államférfiaknak (ČSTK) — Dr. Dalibor Hanes, a Szövetségi Gyűlés elnöke, tegnap táviratilag fejezte ki szerencseklvánatait Dyzmav Galaj elvtársnak, a lengyel Szejm új inarsalljának. A táviratban többek között hangsúlyozza: „Örömmel fogadtam a hírt arról, hogy magas államtisztségbe választották. Engedje meg, hogy ebből a jelentős alkálomból a csehszlovák Szövetségi Gyűlés elnöksége valamenyt képviselője nevében és a magam nevében is jókívánságainkat fejezzem ki. Meggyőződésem, hogy az Ön vezetésével a Lengyel Népköztársaság Szejmjével még jobban elmélyül legfelsőbb képviseleti testületeink együttműködése és megszilárdul népeink megbonthatatlan barátsága és egysége A HATODIK FORDULÓ Berlin — Az NDK fővárosában ma tartják az államtitkári szintű NDK—NSZK megbeszélések hatodik fordulóját. A négy nagyhatalom nagykövetei csütörtökön ülnek össze tizenötödször Nyugat-Berlinben, hogy a város helyzetének rendezéséről tárgyaljanak. A megbeszélések e heti szakaszára, két, egymással bizonyos mértékig összefüggő tényező nyomja rá a bélyeget. Az egyik tényező: a bizonyítási szándék — ha ellenkező előjellel is — mind az NSZK küldöttségénél, mind pedig a három nyugati nagyhatalom képviselőjénél. A három nyugati hatalmat, legfőképpen az Egyesült Államokat az utóbbi időben számos bírálat érte. Egyrészt, mert a nyugat-berlini kérdést eszköznek tekintették, hogy lelassítsák és akadályozzák az NSZK és a szocialista országok közötti kapcsolatok rendezését: másrészt, mert saját érdekeik érvényesítését tekintették a nyugat-berlini rendezés alapfeltételének. Bizonyos nyugatnémet és nyugat-berlini politikai körökben ezzel összefüggésben már olyan hangok is hallatszottak, hogy az európai enyhítés nem lehet az amerikaiak indokínai és közel-keleti problémáinak függvénye. A szabotázs vádja ellen védekező nyugati hatalmak, mintegy másfél héttel ezelőtt — diplomáciai forrásokból származó értesülések szerint — az NSZK-val egyeztetett, átfogó tervezetet nyútjottak át a Szovjetuniónak a nyugat-berlini kérdés rendezéséről. Ez a javaslat nyilvánvalóan napirendre kerül a csütörtöki nagyköveti értekezleten, s fontos témája a láthatóan rendszeressé váló négyhatalmi szakértői tanácskozásnak is. Bahr nyugatnémet államtitkár viszont — aki ma Kohl NDKállamtitkárral találkozik — a nyugati hatalmak és a nyugatnémet jobboldal kereszttüzében áll. Azzal gyanúsítják ugyanis az NSZK küldöttségét, hogy még a négy hatalom elvi megállapodása előtt belement a nyugatberlini összekötő utak forgalmára vopatkozó megbeszélésekbe is. A nyugatnémet küldöttség nyilván ennek ellenkezőjét igyekszik majd bizonyítani és ezáltal nem fogja gyorsítani az NDK—NSZK megbeszélések amúgy ls nehéz és bonyolult előrehaladásának ütemét. Hatálytalanítják az árrendezési kormányrendeletet Varsó — A lengyel minisztertanács ülése határozatot hozott az 1970. december 12-én kelt árrendezési kormányrendelet hatályon kívül helyezéséről. A közlemény szerint a minisztertanács új rendelete 1971. március 1-től érvényteleníti a kiskereskedelmi élelmiszerárak emelésére vonatkozó rendelkezést, visszaállítja az 1970. december 14 előtti élelmiszer, éttermi és büféárakat. Ugyanakkor érvényben hagyja az iparcikkek árcsökkenésére vonatkozó 1970. december 12-én kelt kormányrendeletet. Érvényben maradnak a legalacsonyabb keresetű dolgozók bérére, továbbá a családi pótlékra, a nyugdíjak és Járulékok emelésére vonatkozó 1971. január 1-i rendelkezések. A kormány erre 8,6 milliárd zlotyt irányzott elő. A DÉL-JAPÁNBAN lévő Ucsinura légitámaszpontról kedden hajnalban egy négylépcsős japán gyártmánvú MS-T1 rakétával földkörüli pályára bocsátották az ország második mesterséges holdját. A 93 kiló súlyú, szatel'iita fedélzetén távközlő berendezést helyeztek el. 1971. II. 17.