Új Szó, 1971. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1971-02-03 / 28. szám, szerda

AZ IRÁNYVONAL HELYESNEK BIZONYULT Egy éve jelent meg o párt levele Ma egy éve közölte a Rudé právo és vele együtt a Pravda és az Cj Szó azt a nagy jelentőségű dokumentumot, amely meghatározta a tagkünyvcserével kapcsolatos teendőket. A párttagok átigazolására kijelölt bizottságok hónapokon keresztül ahhoz az irányelvhez tartották magu kat, amelyet „A CSKP Köz ponti Bizottságának levele az alapszervezetekhez és a párttagokhoz a tagkönyvcseréröl" című anyag tartalmazott. E körüliekintő. az elmúlt évek fejlődését, valamint az elvégzésre váró feladatokat differenciáltan értékelő, illetve meghatározó dokumentum többek között elmondta: a párttag kötelessége, hogy elsajátítsa és megtartsa a kommunista erkölcs alapelveit, hű legyen a marxizmus—leninizmus, a kommunizmus és a proletár internacionalizmus elveihez, fejlessze az elvtársi segítségnyújtási és együttműködést, szolgáljon példaképül mind a munkahelyén, mind a magánéletben, legyen szerény, igazmondó és becsületes, harcoljon az önzés, a kapzsiság, a hivalkodás, az önteltség és minden olyan törekvés ellen, amely az egyéni, a esoportvagy helyi érdeket az egész társadalom érdeke fölé helyezi, akadályozza meg, hogy a dolgozókat személyes vagy baráti kapcsolatok alapján válasszák ki és helyezzék el, ne engedje, hogy szakmailag képzetlen és politikailag ingadozó emberek kerüljenek fele losségteijes tisztségekbe, védje a párt egységét, tartsa be a demokratikus centralizmus elvét, küzdjön a határozatok teljesítéséért, legyen igazmondó. Olyan kritériumok ezek, amelyeket a párt alapszabályzata is tartalmaz, amelyek feltételei annak, hogy valaki párttag legyen, kommunistának tarthassa magát, amelyről azonban a gyakorlati életben többen megfeledkeztek. Az átigazolásoknál mindez beszéd tárgyát képezte, és a bizottságok aszerint döntöttek, hogy ki milyen erkölcsi és politikai magatartást tanúsított az elmúlt időszakban. A levél irányvonala helyesnek bizonyult. Egy év múltán elmondhatjuk, hogy szellemét, kritériumait követve a párt megtisztult a téves nézetek hordozóitói, eszmeileg megerősödött. A konszolidáció sikerét nagyrészt e fontos dokumentumnak is köszönhetjtík. (zsa) Fiatal prágai zonooramúvésznó bemutatkozása Az 1971-es hang versenyidény első bérleti estjén érdeklődéssel vártuk Arnold Schönberq op. 42es Jelzésű longoraversenyének eilőadását. ,,Arnold Schönberg élete — mondja róla egyik életrajzírója nagyon ta^rK-an — a belső küzdelmek. válságok és ellentmondások jegyében zajlott. Ezek az ellentmondások még pályájának külső körülményeire is jellemzőek: a művész, akinek alakja Thomas Mann regényében, a üoctor Faustusban nemcsak a modern zene, hanem az egész modern művészet jelképévé válhatott, s aki oly következetesen, aszketikus szigorral mondott le mindarról az ösztönző erőről, amit a »közönség kegyének« neveznek — fiatal korában a sláger és könnyűzeneiparban kereste kenyerét. A rend, a tör vény és a hagyomány megszól lottja volt, s mégis az ö nevéhez fűződik a modern zene legnagyobb újítása: a dodekafón kom pozíciós technika." ...••, .ra versenye is a tizenkét fokú kompozíciós technikára épii'.t, de a „szisztéma" ellenére szabad, kötellen alkotás levegőjét árasztja. Ennek legbensőbb okára talán Webern tapintott rá: „Schönberq kapcsolata a művészethez kizáróluí) a kifejezés kényszerében rejlik". Az alkotó fantázia és a kifejezés kibontakozására Schönbergnél az építő logika teremti meg a lehetőséget. Zongoraversenye egy nagy tételben zajlik le, de minek keretében világosan felismerhető a négyes tagozódás. A kifinomult hangzású Andante és a mozgalmas Allegro mintegy előkészíti a csúcspontot: a szenvedélyes, sötét érzésvilágot idéző Adagiót. A schönbsrgi alkotás szokatlan zenei nyelvezetével és hangzásvilágával a beidegzett zene-hallgatás bizonyos „átalakítása" nélkül hozzáférhetetlen marad. Lýdia Maflingová személyében ígéretes fiatal pianistát ismertünk meg. Kitűnően megalapozott tudássá, remlelkezik és a mesterségbeli tudás muzsikává alakul az ujjai alatt. A versenymű megszólaltatása éles zenei memóriát, feszült koncentrációt, technikai készséget és bizonyos tudatos muzikalitást kíván. A fiatal művésznő megfelelt ezeknek a követelményeknek, annál is inkább, mert a mai zenével való kapcsolata közvetlen és élő. Az est karmestere, Ladislav Slovák Mozart Don fuan-nyitányával vezette be a hangversenyt. Befejezésül pedig Brahms IV. szimfóniáját tolmácsolta nagy. belső hévvel, de vitatható •felfogásban. A szimfónia alaphangja mélységesen komoly és Brahms lelki nagyságából meríti életerejét. Slovák a férfias brahmsi komolyságot néha inkább eréllyel helyettesítette, de a befelé forduló, zárkózott Brahmsot ilyen módon nem lehet vallomásra bírni. HAVAS MARTA JOZEF FEDORA ÚTJA Oslí nad Labemben a Vegyipari ésJLohászati Termelési Társaság a tűzálló műszaki monokristályok kutatásával és előállításával foglalkozik. Felvételünkön Vladislav Pokorný olvasztár a kristályelemek osztódását ellenőrzi. Felvétel: Ü. Holan — ČSTK Feilora az építésben szerzett érdemeiért nyert kitüntetést. Nem technikus, nem tönkrebombázott falvakat, városokat épített újjá, hanem népünk tár sadalmi tudatát tormálta, a szocializmust építette. Származása, múltja, adottságai indokolják elkötelezettségét. Idénymunkából élő, púchovi szegény emberek gyermekeként született a század első évtizedében. A Cseh szlovák Köztársaság idején mégis sikerül a reáliskolát elvégeznie. Vonzotta az irodalom, a költészet, a művészet s meglepő roizkészséggel rendelkezett. Prágába 1928-ban került. Sokrétű érdeklődése megnehezítette pályaválasztását. Architektúrát tanult egy ideig, majd abbahagyta. hogy rajztanán oklevelet nyerjen. Megélhetését alkalmi grafik'ik, újságrajzok és karikatúrák biztosították. A tőkés rendszert kritizáló grafikái a polgári világnézetet maró szatírával támadták. Közben regényt írt s mindinkább a festészet felé tájékozódott. A 30-as évek végén érkezik Bratislavába, majd. Prievidzára. Meggyőződéssel, hittel csatlakozik a partizánokhoz. De a nácik kezébe kerül, akiknek jéghideg gyilkos dühét, esztelen kegyellenségét Buchenwald, Te rezín és Mauthausen táboraiban ismerte meg. Emberfelenségükel nemcsak elszenvedte, haneni reportázs-szeröen tollrajzokkal rögzítene. Túlélte a háborút. Hazajött megszervezni az új életet, tanítani a fiatalokat, rajzokon, plakátokon. képeken hirdetni az új rend eszméit. A loikes ember, érző művész is maradt. Hibátlan rajzú, tiszta koloritú vízfestéseiből rendez kiállítást. Különböző témák és technikák izgatják. A Ireskó és mozaik művészet sem idegen számára. Áldozatos munkája végül meghozza a gyümölcsét. A szenvedéses évek után. Fedora verőfényes tájakra vágyik, a tenger vonzza különösképp. Járt Görögországban. Legutolsó útjairól, a Krím-félszigetről és Frani iaországból a múlt év termésének egy részét, mintegy hatvan temperával festett tájképet (melyek a hojnicei múzeum tulajdonát képezik |, most mutatja be, mint a Život alkotócsoport tagja, a bratislavai Gorkij utcában. A víznek, a tengernek nem i supán szüntelen áramlását, hullámzását, színeinek, fényeinek változó harmóniáját érzékelteti. A kikötök mozgalmassága. karcsú testű hajók, tarka bárkák, világítótornyok, rakodópartok nyüzsgése jelzik korunk technikai civilizációját. Eleven festői látás, összefogott kompozíció, széles, temperamentumos ecsetvonások, életes színek jelenítik meg Jalta partjait, a keleties, hangulatú Szudekot, Koreiszt. Gurszuf hátterében hegyóriások impozáns tömege, az ódon levegőjű ierecskén mohamedán hajlékok, aszszonyalk szobáinak sűrű farács mögé rejtett ablakaival. A Földközi-tenger fehér tarajú, kék-zöld hullámai csapkodják Marseille kikötőjét. A parton távoli országokból érkező színes és fehór bőrű utasok áradnak a város Testoi utcái felé. Meleg tónusokban fürdik a táj. A hegytetőről méltóságteljesen tekint le a nyüzsgő tömegre, a színes háztetőkre a hatalmas katedrális. — Párizsban a Szajna csábítja. A hidak ívei, pillérei tetszelegve tükröződnek u lassan hömpölygő folyóban. Elbűvöli a Notre Dame gótikájának időtlen varázsa, az évszázadok patináját őrző paloták, a Louvre-nak a képzőművészet kincseit rejtő szilárd tömege, a Latin Negyed kanyargó sikátorai Az újabbkori francia művészet ezernyi emlékét idéző Montpnrnasse, a Mont-Martre, a Moulin Rotige mindmegannyi Élményt adó látvány. S nem csupán Fedora számára, hanem azoknak is, akik a képzelet útján hozzácsatlakoznak. BARKANY JENONR ZBVCH ANDRZEJ: KLOSS SZAŽADOS KALANDOS TÖRTÉNETE 55. — Hogy hívják a lányt? — kérdezte az ezredes, lie már unta a kihallgatást. Időközben rájött, hogy ostoba gyanúsítás volt az egész. Most azonban gondolkodott, hogy miként vágja ki magát Kloss előtt, ha mégis a fülébe jutna ez a kihallgatás. * A műtő kövén élettelenül hevert Stefán teste. — A halál azonnal bekövetkezett — mondta Kovalszki. — A lövés közvetlen közelről, a szív táján érte. Mögöttük álltak a többiek. Kloss látta Klára és Krisztina félelemtől elfehéredett arcát, Wáclav riadtan csodálkozó tekintetét. Lehajolt a halott fölé, átnézte zsebeit. Néhány márkát és a szokásos igazolványt lette ki az asztalra, közben arra gondolt, hogy a körülötte álló négy ember közül melyik lehet az M—18-as. Mert annak, csakis annak lehetett itt a fegyvere. Miért ölte meg Stefánt? Mit •tudott ez a fiú? Tudott-e egyáltalán ar ról, hogy az ittlevő négy ember közül az egyik M—18-as azonossági számmal a Gestapó ügynöke? Kloss világosan látta, hogy mit kell tenni ilyenkor az Abwehr-tisztnek, de uzt is pontosan tudta, hogy ő itt, most elsősorban a f—23-as. és faneknek egészen másként kell viselkedni?, mint Hansnak. Hiszen itt van Eva is, akit halálos veszedelem fenyeget, hiszen a szó szoros értelmében a Gestapó kezében van, akár az orvos, akár a két nővér egyike, akár pedig Wáclav a besúgó. — Senki sem hagyhatja e: u tárházat, amig másként nem rendelkezem — adta ki az utasítást az orvosnak. Kérem, adja ki az utasítást a portásnak is — egeszitette ki a rendelkezést. — H'.n denkit kénytelen vagyok kihallgatni, Kloss időközben eljutott addig a megállapításig, hogy a gyilkosnak nem le betett ideje elrejtenie a fegyverét, tehát vagy valamelyikük zsebében rejlő zik most a pisztoly, vagy itt van akó oetlen közelükben eldugva. Klára felvilágosította, hogy a lövés elhangzásának pillanatában a raktárban volt. Krisztina a vizsgálószobában tartózkodott. Az orvos fürdött, Wáclav a folyosón volt, a még mindig eszméletlen beteg férfi mellett, akiről Kloss és Éva tudták csak pillanatnyilag,. hogy Kruchka, az X—8 as szülőatyja. A leggyanúsabb e pillanatban Wáclav volt, aki annak ellenére, hogy a folyosón tartózkodott, nem emlékezett lövés re, nem látott senkit kilépni a szobából, amelyben e pillanatban Stefán holtteste feküdt. Mosr az orvossal beszélgetett• — Ügy tűnik, hogy önt nem nagyon lepte meg Stefán halála. — A gyilkosság manapság mindennapos — vont vállat az orvos, és szinte kihívó tekintettel nézett Klossra. — Mikor jelenti az ügyet a rendőrségnek? — kérdezte most az orvos. Kloss egy pillanatig nem tudta, mit is feleljen erre. Aztán kérdéssel válaszolt: - Mikor hagyhatja el a kór huzat a lány? — Nem tudom. Néhány napig biztosan itt. kell feküdnie. Kloss vizsgálódva nézte ~eit az embert, akin két napja képtelen eligazodni. Egyik pillanatban képes lett volna vele egeszeit őszinte lemu. a másikban teljesen gyanússa vált a szemében. i.elötte Stefánt, mert jelt, hogy a jiú elmondja róla a többieknek, hogy áru ló — gondolta Kloss, de elhessegette ezt a lehetőséget, hiszen két nap u!att bőségesen lett volna ideje az orvgsnak, hogy Rhndenak jelentést legyen a lányról és erről a titokzatos német főhad nagyról. Kloss oejejezte a Iwszélgetésl Kova! szkioai és kiment a portáshoz, ült az e.ső percben meggyőződ letett arról, hogy az orvos szigorú ulasi'ást adott, hogy senki sem hagyhatja el 'a kórházat, amíg a német tiszt nem intézkedik másként. Ez ismét összekuszált mindent Klossban, hiszen ha az orvos . . . akkor szökn" . . . lehetőséget biztosítana u szökésre... - A kapu persze semmit sem ér dörmögte u portás Itiszcn a kerítésen bárki könnyen átléphet. Kloss rövid beszélgetést folytatóit a póriassal, aztán tieáiioz ment be. A lány riadt tekintet te j jogadta: — Mi van Krucilk'ával? U is ;e.is .tsrt engem. Hans, nagy bajban vagyunk! — Mi történt Kruchka irata'' >al? — kérdezte Hans. — Nem tudom — mondta a lány. Gránát csapott le u közelünkbe, azl hittem meghalt. Nem volt időm visszamenni érte. — Nyugodj meg, nincs nagy baj — mondta Hans. közben úgy érezte, hogy szétpattan az agya kü'önbpzö variációktól. Most még^jel°n''ni s:.-n tudott a központnak, hiszen u fiúik kú-hl nem lelentkezett senki, a rádióadó pedig messze az erdőben van, a csoportnál. Von Kruchka ismét visszanyerte eszméletet. Meglátta maga mellett az orvosi, kérte, hogy hajoljon közelebb hozzá, beszélni akar. — A nevem johann Kruchka. Értesítse azonnal a német hatóságot Az orvos hallgatott. — Kérem, értesítse azonnal a nemet iiatóságot — ismételte a tudós. — Ért engem? — kérdezte, amikor az orvos tovább hallgatott. — Értem. Hogyne érteném. Holnap erlesitem . . . — Ne holnap. Ma, most, azonnal — suttogta Kruchka. És azt is mondja meg, hogy az a lány ... — Milyen lány? — villant lel az orvos tekintete. — Az a lány, akit az előbb vittek a műtőbe, az a . .. Sebesülés volt ... Ai a lány . . . A beteg becsukta a szemét, de az orvos látta, hogy eszméleténél van. Kovalszki magura hagyta a betegei. Kisetált az udvarra, ki egészen u kupáig. Sötét volt. A közelben német járőr ütemes léptei kopogtak. Az orvos ösztönösen megfordult, uz épület ajtajában női alakot látott egy pillanatig. Klára volt, vagy Krisztina'•' — villant jel agyában a kérdés. Aztán megállapodott abban, hogy csak Klára lehetett, hiszen Krisztina alacsonyabb. Elindult vissza az épületbe. Klára mar eltűnt, a portás nem tudott válaszolni a kérdésre, hogy ki járt itt. Ö nem Iá tiAt senkit. Wáclav a folyosó ablakánál állt, Klára nesztelenül lépett mellé, a fiú megrezzent: — Engem hivat? — intett fejével a szoba jelé, ahol Kloss folytatta 'a kihallgatást. — Nyugodj meg — mondta Klára, es igazán sajnálta most ezt a minden por cikájában remegő fiút. jFolytatjuk) 1971. 11 3