Új Szó, 1971. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1971-02-12 / 36. szám, péntek
A z új ötéves tervidőszak kezdete a mezőgazdaságot sem érte felkészületlenül. Minden termelési ágazatról egyformán mondhatjuk el ezt. így is van rendjén, hiszen az egyik szakaszon sem lehet lebecsülni a megoldásra váró feladatokat. Mindenütt jócskán van még fejleszteni, újítani való. Tehát komoly, becsületes munkára, jó felkészülésre van szükség már az első naptól fogva. A mezőgazdaság problémait valamennyire ismerő falujáró embert nem éri nagy meglepetés, ha a gyakorlati szakemberek az egyes fejlődést gátoló tényezőkre kezdenek panaszkodni. Főleg akkor nem, ha éppen az állattenyésztés kerül szóba. ,Legtöbb gondot az elavult gazdasági épületek okozzák" — hallani szinte az ország minden táján. Bizony kevés az olyan állami gazdaság, vagy szövetkezet, ahol az elhasználódott épületek és berendezések ne fékeznék a fejlődést. Ugyanis a szóban forgó termelési eszközök zöme még a közös gazdálkodás kezdeti éveiben készült, az akkori viszonyokhoz és követelményekhez formálva. A jelenlegi helyzet bárminemű mutatóihoz mérve minden téren kisebbek voltak a kitűzött feladatok, követelmények. Hogy csak egy példát ragadjunk ki: a szarvasmarha tartás tenyészcélja alig volt nagyobb az évi ezerliteres fejési átlagnál, ami természetesen nem igényelt komoly beruházásokat és gépesítést. Azóta persze ezen a téren is nagyot léptünk előre. Az intenzív gazdálkodás megnövekedett feladatai és célkitűzései egyre nagyobb munkatermelékenydaság fiatal zooteclniikusával jártuk a hóba taposott ösvényeket. Kísérőm, aki naponta többször is „ide ugrik" tanácsot adni, ellenőrizni a munkát, mindenhez szakszerű magyarázatot, megjegyzést fűzött. Még csak öt éve, hogy diplomát szerzett a nyitrai Mezőgazdasági Főiskolán, mégis olyan otthonossággal kalauzolgat, mintha kezdettől fogva itt dolgozna. — Néhány évig állandó jellegű mezőgazdasági kiállításnak számított ez - a telep — mandja bevezetőül. Hazánkban ugyanis éppen Bajcson kezdtek először kísérletezni a monokultúrás takarmányozási módszerű szarvasmarha-tenyésztéssel. Ennek az a lényege, hogy az állatokat egész éven át egyforma összetételű takarmánykeverékkel etetjük. Ilyenformán elkerülhető az étrend egyébként gyakran szükséges változtatásával járó termeléskiesés. Annak idején nagy port vert fel a bajcsi kezdeményezés. Az ország minden részéről naponta csoportosan jöttek az érdeklődők. Gyakori vendégek voltak a külföldi szakemberek is. Legtöbbjük az állattenyésztés jövőjét vélte látni a szinte teljesen termelésben. Persze olyanok is akadtak néhányau, akik a vállalkozás kudarcától félve inkább a hagyományos eljárásokat és módszereket tartották helyesebbnek, biztosabbnak. Először öt darab, egyenként 18—29 vagon űrtartalmú silótornyot „vásároltak" a nyugatnémet Manes Mann vállalattól, a hozzájuk tartozó szállítószalag rendszerrel együtt. Az épületeket hazai tervek alapján építették fel. A szükséges módosításokat, amelyeket a korszerű gépesítés követelt, ötletesen oldották meg a helyi szakw ts <o cc .u >c c o-, o >v •S J. o Jŕ & séget és mind korszerűbb gépesítést kívánnak, ami a régi viszonyok között csak nehezen, vagy egyáltalán nem lehetséges. Ezzel nem mondtunk sok újat, hiszen a Bajcsi (Bajč) Állami Gazdaság szakemberei már tízegynéhány évvel korábban is hasonlóan gondolkoztak, sőt cselekedtek is. Ugyanis azidőtájt alapozták meg a helyi részleg állattenyésztési telepét. Hosszú és nehéz munka gyümölcseként ma is, akár országos viszonylatban a legkorszerűbb farmok egyike épült fel ftt. Aránylag kevés munkaerő foglalkoztatásával, ami ugyancsak fontos, kimagasló eredményeket érnek el. Az egyik szokatlanul enyhe téli délutánon Takács Gábor mérnökkel a gazemberek. Később újabb öt hasonló tornyot szereltek fel. — Az istállókat eredetileg mélyalmos tartásra építették — magyarázta tovább a zootechnikus. — Munkaerőhiány és más gondok miatt azonban rövidesen előnyösebbnek bizonyult felszerelni a rácspadlózatot. Ezzel a látszatra egyszerűnek tűnő módosítással jelentősen sikerült csökkenteni az önköltséget. Feleslegessé vált a szalmával történő almozás és a velejáró néhány anyagmozgatási munka is. Egyszerűbb lett az istállók takarítása, tisztántartása, inert csak vízsugárral kell most már leöblíteni a rácsot. Az alomszalmát jól helyettesítő szivacsmatracok pedig alig szennyeződnek be a rövid állásokban. mm Négyszáz tehén etetését egy ember is kényelmesen elvégzi a korszerű vezérlőasztalná — Mire használják az igy feleslegessé váll szalmát? — kérdeztem. — Az öt részleg közül egyelőre csak egy van korszerűsítve. Ha a többire is sor kerül majd, a szalmának szinte nem is marad jelentősége. A növénytermesztésben folytatott egyes kísérletek eredménye egyébként is azt tanúsítja, hogy érdemesebb lábon hagyva leszántani a szalmát, mert az szervestrágya formájában végeredményben hasonlóan kerül vissza a talajba. Mihelyt sikerül ezt megoldani, újból hatalmas összeget takaríthatunk meg. Azt, amit ma még a szállításokra, bálázásokra és kazlazásra fordítunk. llyenlormán a trágyázás sem okozna sok gondot. Már régebben kiépítettek egy öntözőrendszert a takarmánynövények hígtrágyázasára. Olyan tervekről is beszélgetnek már a gazdaság vezetői, hogy a meglevő csőhálózatot hamarosan bővítik. Az istállók mögötti gyűjtőmedencékben egy keverő szerkezet segítségével szükség szerint vízzel hígítják, vagy műtrágyákkal dúsíthatják öntözés előtt a hígtrágyát. EÍlég csak időnként bekapcsolni a szivattyúkat, s azonnal egy tucatnyi erőgépet és szállítóeszközt lehet más, sürgős munkánál felhasználni. — Az allatok évi takarmányszükség leiét egy, a telep melletti 120 hektáros táblán termesztett füvesherekeverék biztosítja — kapcsolódott a beszélgetésbe Halász József agronómus is. — Az első kaszálást lesilózva a tornyokban tároljuk, a többit pedig szakaszosan legeltetjük le. A telepet végigjárva alig gyóz csodálkozni a látogató. Lépten-nyomon az ott dolgozók szakismeretét, ötletességét dicsérik a hasznos, munkát könnyítő „hazai" újítások. A lakarmányelökészítőbeu, az etetésnél ismeretlen íogalom a kézzel végzett munka. A két szemközti falra épített sínpáron egy négy irányba mozgó láncos szerkezet nemcsak átkeveri a leüllepedett takarmányt, hanem még az istállókba vezető szállítószalagra is elvégzi az egyenletes adagolást. Az etetések után a halszálkás elrendezésű fejőházba terelik az állatokat.- A kiiogástalanui tiszta helyiségben mindössze nyolc percig tart egy tehén kifejése. Egyúttal ott végzik az .,érdem szerinti" póttakarmányozást ís. Az esetleges környezeti szennyeződésektől teljesen mentes tejet állandóan tisztán tartott és fertőtlenített csővezetéken juttatják a tejházba. — Most nyolc ember dolgozik a far inon — számolja össze hamarjában Takács Gábor. — Rövidesen azonban kiszélesítjük a termelést. Új, nagyobb termelőképességű fajtákat vásárolunk az NDK-ból. Ha az összes megrendelt egyed megérkezik, harmincöt gondozót fogunk összesen alkalmazni. Kiszámítottuk, így hogy lehet majd leg. tökéletesebben kihasználni a gépesítést. A szarvasmarha-tenyésztés mellett nagy súlyt helyeznek a sertéstenyésztés fejlesztésére is. A gazdaságban jelenleg 9000 sertést tartanak. A haraszti részlegen már üzembe helyeztek egy 3500 férőhelyes nagyhizlaldát. Az ott használt új hizlalási eljárások he lyességét semmi sem bizonyítja jobban annál, hogy csak a tavalyi évben 1241 mázsával teljesítették túl a húseladás tervét. Sajnos, ez ágazatot illetően akadnak még kisebb-nagyobb hiányosságok is. Aránylag sok az egy kilónyi súlygyarapodásra ^elhasznált takarmánymennyiség. Két éve 6500 sertést pusztított el a száj- és körömfájás, ami jelentős viszszasést okozott az eredményekben is. Tömérdek zökkenővel járt az állomány felújítása. Ezért most kétszeres elismerés illeti a dolgozók azon igyekezetét, hogy a jövö év elejére az egész tenyészetet törzskönyvezni akarják. Bélit az irodában az ötéves tervfeladatokra terelődik a szó. Ha bármelyik ágazat részletes terveit kezdenénk mérlegelni, hosszú órákig tartana „átúszni" a számtengert. A jelenlegihez viszonyítva olyan óriási mindenhol a növekedés. Például a tejtermelés 1975-ben 3 millió 380 ezer liter lesz a mostani 2 millió 750 ezerrel szemben. Több mint ötezer mázsával növekszik a sertéshús-eladás. — Mindezek teljesítéséhez széleskörűen kell tovább fokozni a gépesítést — mondja ismét a zootechnikus. Hovatovább nálunk is kezd ijesztő méreteket ölteni a munkaerőhiány. Talán nincs is olyan dolgozónk, akit akár a legrövidebb időre egykönnyen tudnánk helyettesíteni. A növénytermesztőknek némileg könnyebb a dolguk, mert a nyári csúcsmunkák idején mindig akad elég brigádos. Tehát a korszerűsítés mellett arra kell a legnagyobb gondot fordítani, hogy minél több fiatalt nyerjünk meg a mezőgazdaság számára. Tavaly a gyakori nehézségek ellenére is jó munkát végeztek a gazdaságban. Ezt tükrözik a nemrég kimutatott eredmények. De nemcsak az elmúlt, hanem bármelyik évet analizálhatnánk, az egyenlőségi jel után mindig hasonlóan kiváló mutatókat írhatnánk be. Pedig előttük addig taposatlan úton indultak a bajcsíak. Nem féltek az újtól, bátran kezdeményeztek. Valóságot állítunk, amikor azt mondjuk, hogy tízegynéhány évvel korábban itt kezdődött az egész ország mezőgazdaságának forradalmasítása. Viszszafordulni, megtorpanni ezentúl sem lehet. Csaik folyvást előre lépni a megkezdett új úion . . LALO KAROLY
