Új Szó, 1971. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1971-02-12 / 36. szám, péntek

Mtakasikerekkei ünnepelnek A Komáromi (Komárno) Járási Építővállalat dolgozói több, mint tíz évvel ezelőtt kapcsolódtak be a szocialista munkaversenybe. Először csak az egyének, később a munkacsoportok is értékes kötelezettségvállalásokat fogadtak el. A Jó eredmények nem is maradtak el. Négy évvel a mazgaloin megkezdése után — 19B4-ben — a Dunaniocson (Moüa) megrendezett építőnapi ünnepségen Zachar Gyula és Pataky János 17-tagú, valamint Csu.n tus József és Palaky Ferenc 35tagú kollektívája megkapta a szocialista munkabrigád címet. Ezzel azonban nem tettek pontot a verseny után. Ellenkezőleg: a mozgalom egyre több és több követőre talált az üzemben. 1968-ban már 29 munkacsoport 528 tagja kapcsolódott be a szocialista munkaversenybe. Mivel az üzemben az em litett év augusztusi eseményei után is értékes vállalásokat fo gadlak el és fegyelmezetten dolgoztak, a 29 versenyző csoport közül 19 elnyerte a szocialista munkabrigád címet. Ezenkívül a vállalat két munkacsoportját és egy dolgozóját a kormány és a Központi Szakszervezeti Tanács, hat dolgozóját, pedig az Építésügyi Minisztérium tüntetett ki. A sarló-kalapácsos arany jelvényt 49 en érdemelték ki. A verseny nemcsak oklevelet, jelvényekel ás címeket, hanem gazdasági sikereket is eredményezett. A Komáromi JárástÉpitnvallalat dolgozói minden évben teljesítették az egész évi tervfeladataikat. Nem jelentett kivételt az 1965. év sem, amikor Dél-Szlovákiát árvízka tasztrófa sújtotta. Az 1968-as ellenforradalom idején komoly problémát jelentett az anyagbeszerzés, a JÉV dolgozói azonban akkor is megtettek minden tőlük telhetőt. Pártunk megalakulásának 50. évfordulóját az üzeni dolgozói munkasikerekkel akarják megünnepelni. Ezért az összüzemi pártszervezet és a szakszervezet üzemi bizottságának felhívása alapján 19 munkacsoport 430 dolgozója fogadolt el értékes munkavállalást. Holczer László • Emlékművet állítanak fel Szarvas Gábor tiszteletére a jujoszláviai Adán, a nagy magyar nyelvész szülővárosában. Az emlékműre januárban pályázatot írlak ki. A szocialista együttműködés példája A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG VASÜTI HÁLÓZATÁNAK VILLAMOSÍTÁSA CSEHSZLOVÁK RÉSZVÉTELLEL Nemzetiközi kapcsolataink további bővítéséről tanúskodik a sajtóban nemrégiben megjelent tudósítás, mely a Budapest— Debrecen—Nyíregyháza vasútvonal villamosításáról számol be — csehszlovákiai részvétellel. A részletek felől érdeklődve a magyar fővárosban jártamkor felkerestem a MÁV vezérigazgatóságát. Urbán Sándor, a távközlési és biztosító berendezési szakosztály vezetője, Rosta László, a gépészeti szakosztály kocsiszerelési és beszerzési csoport vezetője, Fodor Csaba mérnök, vil'iatriosítási csoportvezető és Orosz lőzsef, a sajtóosztály vezetője készségesen válaszolt kérdéseimre. Elmondották, hogy 1956-ban a Budapest^-Miskolc vonal villa mosításával kezdték. Céljuk az volt, hogy az egyre fejlődő külkereskedelmi szállítások meggyorsítására mielőbb létrehozzák az ország első kelet-nyugati irányú villamosított vonalát Nyíregyházán keresztül, egészen Záhonyig. Ezt a munkát 1967ben fejezték ' be, és jelentőségét abban látják, hogy attól kezdve a szovjet natártól az osztrák határig összefüggő villamosított fővonallal rendelkeznek. Két évig sem tartott A már említeti BudapestSzolnok—Debrecen—Ny íregyiiáza vonal villamosítása 1967 végén kezdődött. A vasútvonal teljes rekonstrukcióját és az 1,3 miliárd forintos beruházást a 3. ötéves terv legjelentősebb vasúti létesítményének tartják, melyet 1970. december 19-én adtak át ünnepélyes keretek között rendeltetésének. Attól a naptól kezdve járnak ugyanis e vonalon gyorsabban és pontosabban a vonatok, azóta könynyebb a vasutasok munkája, kedvezőbb a teherszerelvények vontatása, javult az áruszállítás, csökkent a kocsifordulók ideje, és ami szintén lényeges, kulturáltabb, színvonalasabb az utazás is. Hogy némi fogalmuk legyen e kb 270 km hosszú vonalon végzett széles körű építési munkákról és a beruházásokról, nem árt talán, ha elmondom, hogy ezen a vasútvonalon mintegy 36 000 köbméter betont használtak fel az alapok elkészítéséhez, kb. 68 000 tonna idomacélcsövet, 5200 tonna súlyú acéloszlopot, 2000 tonnányi betonoszlopot, nem beszélve az óriási mennyiségű vörösréz-sodronyról, vezetékről, porcelánszigetelőkről. Az állomások vágányhálózata és a nyílt vonal felett 900 km hosszú felső vezetéket építettek . .. Akit érdekel, annak azt is elárulják a MÁV szakemberei, hogv a déčíni kábelgyárból szállított kitűnő minőségű kábel ára a szerelési munkákkal egytilt meghaladja az 1 millió 600 ezer rubelt.. . Vagy hogy az eddig használt acéloszlopokat a mi dolgozóink csehszlovák módszer alapján a jóval olcsóbb, de kitűnően bevált pörgetett vasbetonoszlopokkal cserélték fel, melyek azonban így is tekintettel a nagv mennyiségre, több millió rubelt emésztenek fel. Leküzdötték a nehézségeket Gépek hiányában a földmunkák nagy részét eleinte kézzé; végezték, mindaddig, míg azután 1969-ben a Nikex magyar, és a Polytechna, valamint a Strojexport csehszlovák külkereskedelmi vállalatok közt létrejött szerződés megoldatta a problémát. A megállapodás alapján az Elektrizace Železníc — a Csehszlovák Vasutak villamosításával foglalkozó prágai vállalat — segítségéve] a Karcag—Debrecen közti vonalszakasz csehszlovák rendszerű villamosításával és kábelezésével a magyar ós csehszlovák vasúti együttműködés történetében új fejezet kezdődött. A MÁV 280 dolgozója 3 éven át. a csehszlovákiai dolgozók másfél óvig végezték a vonalvlllamosítási munkáikat. De nemcsak azokat, mert a vonal mellett húzódó vezetékeket is meg kellett szüntetniük, a kábelmunkákat is be kellett fejezniük. — A csehszlovákiai dolgozóknak köszönhető tehát e vasútvonal különböző, gyengeáramú berendezéseinek szakszerű és gyors átalakítása is — közlik a magyar szakemberek. jólesik hallani, milyen elismeréssel beszélnek a két ország közti zavartalan együttműködésről, mely mérnökeink, szakembereink és segédmunkásaink rátermettségét, tudását dicséri. Az átvételi próbák is igazolták, hogy munkájuk mind műszaki, mind esztétikai szempontból teljes mértékben megfelel a következményeknek. Tagadhatatlan, hogy a nehéz vasúti munkák közül is a legnehezebbek egyike a felső vezeték építőké. A téli hidegben, a nyári hőségben, szélben és esőben artista ügyességgel mozogtak dolgozóink a kifeszílett sodronyköteleken. Lényegesen többet nyújtottak, mint amenynyire kötelezték magukat |a tervet 100 százalékkal túlteljesítették), hiszen nem egyszer emberfeletti erőfeszítés kellett a nehézségek leküzdéséhez. Különösen az árvíz idején volt ez így. Vízben álltak a gépekkel, mégsem futamodtak meg. — Ezért külön köszöneí jár nealapján — ma már senkinek sincs oka kételkednie. A munka tehát javában fo-lyik. A további kábelépítést es a biztosító berendezések szerelését a MÁV a Budapest—Dorabovár—Gyékényes 265 km-es szakaszon tervezi. Ezekre a munkákra 1975 végéig évente 2 Csehszlovák szerelőkocsi kik — mondják a MÁV-vezető dolgozói — és természetesen az illetékes pártszervezeteknek, melyek nagy segitéget jelentetlek és jelentenek még mindig a problémák gyors megoldásában. Ok is hozzájárultak ahhoz, hogy a közös feladatok első szakasza után idő előtt pontot te hettek. További telodot o Budopest—Szob vonal villamosítása A villamosítási munkák ugyanis 1970. december 19-vel nem értek véget. A régi lelkesedéssel és kitartással dolgoznak tovább a mieink is, úgy ahogyan a magyar elvtársak megszokták tőlük. A felső vezeték építői, a kábelfektetők és sok más szakma képviselői márts a Budapest—Szob vonalon dolgoznak. ígérik: egy év múlva befejezik ennek a vonalnak a villamosítását is, hogy rákapcsoljanak a már villamosított Prága —Párkány (Štúrovo) vonalra. Ez a tranzilvonal létesít ugyanis összeköttetést Románia. Bulgária, Csehszlovákia és az NDK között. Magyarországon keresztül. És hogy ígéretüket valóra váltják, s beváltják a hozzájuk fűzött reményeket, abban - a kedvező tapasztalatok millió rubelt irányoztak elő. Közlekedésügyi minisztériumok közt már folyamatban vannak az erre vonatkozó együttműködést szabályozó tárgyalások. Több ezer vagont szállítunk Magyarországnak A korszerűsített és villamosított vasútvonalak nem sokat érnének korszerű kocsik nélkiil. A MÁV ezt a szükségletét is Csehszlovákiából fedezi. A mull év végéig átvett mozgatható tetejű 150 vagonon kiviil az idén még 400-at, 1975 végéi

K pedig további 3600 vagont szállít a Česká L ipa-i Tatra-vagongyára MÁV-nak. Csakhogy még ezzel sem mondtuk ki az utolsó szól, mert a poprádi vagongyártól megrendelt 2800 darab 26 tonnás, két tengelyes, nagy rakterű fedett kocsik szállítása is esedékes az ötéves terv végéig. Van tehát mit tennünk, hogy kielégítsük déli szomszédaink igényeit. Ám a baráti együttműködés, a nemzetközi munkamegosztás közös célokat követ, olyanokat, amelyeknek valóra váltása közös érdekünk. A mindkét részről hozott áldozatok tehát semmiképpen sem hiábavalók. KARDOS MÁRTA ZBYCH ANDRZEJ; KLOSS SZAZADOS KALANDOS TÖRTÉNETE 62. Kloss érezte, hogy megremeg a keze, elszorul a torka. — Egy pillanat — mondta. Megtörülte verejtékező homlokát. Egy percnyi csend után már határozott volt: — EditI Igazán te vagy, Edit? — Én, én. Ez aztán a meglepetés, igaz! Ennyi idő után, és éppen itt, távol a hazától. Mondd, gondoltál erre valaha is, Hans? Edit csacsogott. Elmesélte, miként tudta meg, hogy Hans itt él. Arról beszélt, hogy bizonyára mindketten nagyon megváltoztak. Kloss váratlanul meghívta Editet ma estére magához, és nagylelkűen abba is beleegyezett, hogy hozza el a barátnőjét is. Alighogy letette a kagylót, ismét érezte a feszítő fájdalmai a halántékán. Erre az eshetőségre nem gondolt mostanában. Rettenetes erőfeszítéssel pró bálta visszaidézni mindazt, amit Editről tudnia kell. Edit Lausch, Hilda néni legkisebb lánya — gondolta, vagy talán félhangosan mondta is Kloss, mert Jakobs, uz irodavezető összecsapta a bokáját: — Hallgatom, herr Oberlautnant. — Semmi, semmi — legyintett Kloss és indult volna tovább, de Jakobs ismét megszólalt: — Az utasítást még alá kellene írnia jőhadnagy úr — mondta félszegen uz őrmester. — Majd jövőre, fakobs. És addig mulasson jól. — Köszönöm, és boldog újévet kívánok a főhadnagy úrnak. Kloss fáradtan ért haza. Ledobta a .csizmáját, zubbonyát, és végighevert az ágyon. Igénytelen kis lakása volt. Valamikor ipariskola volt ez az épület, de a háború alatt volt már kórház is, raktár is. Nem szeretett itt lakni. Az egyik éjszaka is arra riadt fel, hogy verik az ajtót és üvöltenek: Kinyitni! Gestapó! — Már éppen lőni akart az ajtóra, amikor eszébe jutott, hogy neki végig kell játszania ezt a háborút. Percek múlva kiderült, hogy csupán a részeges Brunner tréfálkozott odakint néhány barátjával. Most várt. Telve belső feszültséggel, várta, hogy Edit megjelenjen. Az utóbbi hónapok egyik legnehezebb vizsgadrukkját elte át ezekben a percekben. Ajtókopogásra ébredt. Kurt jelent meg az ajtóban, jelentette, hogy az órás járt itt, meghozták Kloss főhadnagy zsebóráját. — Köszönöm, éppen jókor — mondta Kloss — Holnap délig szabad vagy. És vidd el ezt a tábla csokoládét is a te Margitodnak, kívánj neki a nevemben boldog új évet. Megvárta, amíg eltávolodnak Kurt léptei, aztán gyorsan bezárta a szolja ajtaját, pisztolyát megszokásból csőre töltve helyezte el az asztalon, bicskájával felnyitotta az óra fedelét. Parányi papírlapot szedett ki onnan, és nagyító segítségével elolvasta az üzenetet: „Hilda néni reumás. Utolsó levél 1938-ban. Utolsó találkozás 1936-ban, a Weisenbergi birtokon. Vallomás a bokornál, holdfény, csónukázás, lehelletnyi csók a lány hajára". — Nem valami sok, de több a semminél — gondolta Kloss Lezárta az óra fedelét, a papír sze lelkét elégelte. Mindent elrendezett, de a vendegek még mindig váratlak magukra. Csinos? Szép? Alacsony, vagy magas? Olyan e, amilyennek az a másik Kloss látta, vagy lényeges különbség van a valóság és a szerelmes fiatalember emlékei között? Nem adta volna semmiért, ha most Editet is megnezhetné egy tükör mögül, és néhány mondat erejéig hallhatná a hangját. Klossnak most még furcsább gondolatai támadtak. Eszébe jutott, hogy az a másik is Gdanszkban járt joiskolára. csak amaz 1938 szeptemberétől, 6 meg pontosan addig, a németek bevonulásáig. Akkor menekültek el Varsóba, remélve, hátha Varsó más lesz. Tehát az a másik Kloss tulajdonképpen az ö tanulmányait folytatta Gdanszkban, míg ó itt annak az éleiét folytatja. S mi lett volna, ha akkor nem mennek el Varsóba? Volna, volna... — legyintett Kloss. Most ez a valóság, ez a randevú Edittel, ennek sikerülnie kell. Sikerülnie kell. De néhány dolgot jó lenne tisztázni a lánnyal. Például azt, hogy miért lépett be a Gestapó szolgálatába? Azért-e, hogy reumás édesanyjának több élelmiszerjegye legyen, vagy meggyőződésből? A Hiruilalom erősítése érdekében. Hogy is volt csak Gdanszkban? Mi történhetett ott — töprengett Kluss — hiszen Hans Kloss még Edit fényképével utazott el a főiskolára, két évig szoros levelezésben álltak. Azlán megszakadt a levélváltás. Hogyan? Miért? Talán Edit elutazott Gdanszkba es ott valami kiderült az ö Harisáról? És ha igen, micsoda? Más lány, új szerelem? Az ördögbe is — csapott az asztalra Kloss, kt gondolta volna, hogy néha még egy háborús akció sorsa is szerelemtől, féltékenységtől függhet? Délután Bartekkel találkozott. Bartek arca komor volt, Kloss azonnal megállapította, hogy az órástól már megkapta a viadukt elleni akció sikertelenségéről szóló jelentést. Most szótlanul sodort magának egy cigarettát, amikor már néhány mély slukkot szívott, megszólalt: — Az akció során eltűnt egy emberünk. Kicsoda? — kérdezte meglepetten Kloss, mert a helyszínen semmi ilyesmiről nem kapott jelentést. — Flórián — mondta Bartek. — Ha élve kapták el, akkor félő, hogy kiveszik belőle, hogy rendelkeztünk az aknamező beosztásának tervével. Ez veszélyes lenne. Ez a provokáció könynyen lebuktathatna téged is. Tehát óvakodj minden újabb aknemező-terv is mertetésétől, könnyen lehet provoká ció. — Az első és legfontosabb most megtudni, hogy elfogták e Flóriánt <— mondta Kloss és rátértek a továbbiak ciók tervére. I Folytatjuk ) 1971.