Új Szó, 1971. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-10 / 1. szám, Vasárnapi Új Szó

ALATTUNK az észak-szibériai partvidék húzódik, 'de körvonalait alig látjuk. A repülőgép Kelet felé repül. Mindent szikrázó fehérség borít, a szelíd dombok puhán árnyékolják az áttetsző kékséget. Észak tndeg napja lila fényeket gyújt a Jeges-tenger dermedt páncélján. A gép Hatangában ér földet. A hőmérséklet mínusz 18 fok. Tegnap délután Moszkvában huszonnégy fokos hőségben vártuk a repülőgép indulását. Amíg a repülőtér váróterme felé sietünk, arcunk megdermed a hidegtől. Mellettem egy fiatalasszony alaposan bebugyolált négyhónapos kisbabájával igyekszik a meleg helyiségek felé. Ukrajnában volt a szüleinél, ott hozta világra gyermekét és most utazik haza — a Csukcs-félszigetre, ahol már évek óta él a férjével. indulunk Tyikszi felé és itt a Léna torkolatánál kezdődik tulajdonképpeni sarki utazásunk. Gorgyienko professzor, az ez évi szovjet északisarki kutatási program vezetője a kifutópályán fogad bennünket. Hárman vagyunk — Ragy Fis moszkvai író, Slavo Karaslov bolgár író és én. Utunk végcélja egy úszó jégtáblán létesített sarki megfigyelő állomás. A szívélyes, tréfás fogadtatás feledteti velünk a csontig ható hideget. A támaszpont egyik hatszor hat méteres helyiségében várnak ránk, a tengeri és folyami kikötő, valamint a repülőtér vezetői, a pártszervezet és a Komszomol titkárai, a tudósok, a pilóták és a támaszpont többi dolgozói. Az asztalon rénszarvas-sonka, lazac, a Léna folyó ízes halai, a tajgában termett gombák... és közben egyre több szőrmébe öltözött vendég érkezik a zsúfolt kis terembe. — Ejha, egész Tyikszi minket fogad? — Hová gondolnak elvtársak, — válaszol Gorgyienko professzor — hiszen Tyikszinek már 8001) lakosa van RENDKÍVÜL gyors ütemben fejlődik Tyikszi — a Jeges-tenger legfontosabb átrakodóhelye. A támaszpont körül új épületek nőnek ki a csontkeményre fagyott földből és nemsokára korszerű szálloda is várja a vendégeket. A hajózási idényben több száz hajó fut be a kikötőbe és arra számítanak, hogy a lakosság száma nemsokára eléri a 10 000 főt. De ami a legérdekesebb: a lakosság átlagos életkora 26 év. Amikor egy fiatal tudóstól érdeklődöm, hogyan bírják az életet ebben a jeges világban, mosolyogva válaszol: — Nagyon jól. Nézze, itt egy évben csak tizenegy hónapig tart a tél és utána állandóan nyár van. Beöltözünk. A szőrmenadrágban, mellényben, bundában, csizmában valóban úgy nézünk ki, mint az „igazi sarkkutatók". Az Északi-sark irányába repül velünk az IL-14-es. A 19-es számú „úszó állomás" 1300 kilométernyi távolságban van Tyikszitől. Alattunk elmaradnak az új-szibériai szigetek, ötven évvel ezelőtt Lenin rendeletére a lakatlan szigetekre néhány tucat rénszarvast telepítettek. Ma már ötezer állat él ebhCTi a csodálatos világban. NEHEZEN ElÉRHETÖ KINCSEK A SARKKÖRTŰL északra eső terület 22 százaléka a szovjet állam területe és úgyszólván a földünkön ismert és bányászott valamennyi ásvány megtalálható a föld mélyében. Az eddigi becslések szerint az ásványi kincsek összes térfogata 500 köbkilométer. Mindez azonban csak vízi úton, vagy az észak-szibériai partvidék mentén közelíthető meg. Természetesen új utakat és vasútvonalakat is építenek, de a szállítások nagyobb részét vízi úton bonyolítják le. Az állandó jégzajlás és a szeszélyes időjárás miatt a hajózás biztonsága megköveteli a jól működő megfigyelő állomások kiépítését. A part mentén és a magányos szigeteken számos rádió- és radarállomást rendeztek be a magasból pedig repülőgépek figyelik szüntelenül a jég vonulását. Ennek következtében sikerült a hajózási idény idejét évi 5—6 hónapra meghosszabbítani, a nemzetközi hajózás is egyre többször veszi igénybe a szovjet jégtörők és megfigyelő állomások segítségét. Paul Herbert Freyer riportja AZ ÁLLOMÁS A GÉP leereszkedik a sarkvidék jegére. Felemelő érzés itt állni, távol a civilizációtól, a Jeges-tengerben szelíden sodródó jégtáblán. Az úszó sziget 16 kilométer hosszú, 6 kilométer széles és 30 méter vastag. A glacioiógusok (glaciológia = gleccsertan) véleménye szerint valamikor egy megfagyott kanadai folyó volt, amit a hatalmas áradások 300—500 év alatt sodortak a sarki medencébe. Naponta 5 kilométert sodródik az Északi-sark irányába. A tábor néhány tucatnyi blokképületének alkatrészeit repülőgépen szállították ide és az épületek szétszórtan emelkednek, nehogy egy esetleges hasadás megsemmisítse az egész tábort. Egyébként ez egy úgynevezett Komszomol-állomás. Az északi területek szovjet közigazgatási szervei megbízták a Komszomolt, hogy fiatal tudósokra bízza ezt a fontos és megtisztelő feladatot. Az állomás húsz tagjának FILMVETÍTÉS I

E e IA BIA N AZ OROK JEC BIRODALMA átlagos életkora 28 év, a védnökséget pedig a Komszomol Központi Bizottsága vállalta. A vendég, aki csak néhány napot tölt az úszó jégszigeten, csak vakító, csillogó szépségét látja, de a sarkkutatók élete a műszaki vívmányok nagy segítsége ellenére is rendkívül kemény. A három hónapig tartó sarki éjszaka, a hóviharok, a 40 fokos hideg lalpig férfiakat követel, akik ilyen zord viszonyok között is teljesíteni tudják feladataikat és ezzel hozzájárulnak ahhoz, hogy a kegyetlen észak kincseit feltárva, e terület felmérhetetlen értékei is az egész emberiség javát szolgálják. A MINDENNAPOK Huszonnyolc fok hideg van. A hidrológusok (víztani kutatók) robbantják a jeget, hogy vízpróbát csinálhassanak. Gyönyörködünk a fény bizarr játékában. Lassan kialakul a „kaszinó a jégen". Körénk gyűlnek az állomás dolgozói — Oleg Szmelkov 24 éves glaciológus Habarovszkból, Borisz Remez radar-mérnök, az állomás komszomolszervezetének titkára, Eduard Szahuhanjan, az állomás vezetőjének helyettese, Leonyi3 Vasziljev távírász és végül Genyadi Gorbunov 30 éves orvos, szibériai sebész. És rajtunk kívül — 1000 kilométeres körzetben nincs ember! A hatalmas, szinte áhítatos csendet darabokra töri egy sugárhajtású repülőgép robaja. — Mi az? — kérdezzük ijedten. Borisz Remez gúnyos egykedvűséggel válaszol: — Amerikai őrjárat. Ellenőrzik, hogy mit csinálunk. Az USA azelőtt nem folytatott rendszeres sarkkutatást, ma három úszó megfigyelő állomást tart fenn a sarki medencében. A védnökük azonban nem egy ifjúsági szervezet, hanem — az amerikai haditenge részeti parancsnokság. Az USA felvonulási területté akarja átalakítani a sarkvidéket. Természetesen ezt a Szovjetunió sem nézi tétlenül és egy esetleges agresszor kénytelen lenne véres fejjel meghátrálni. A TUDÖSOK saját szakterületükön óramű pontosságával dolgoznak. A meteorológusok minden négy órában feljegyzik a műszereik adatait, az aerológusok (aerológia = a légköri jelenségek vizsgálata szabad légkörben) minden nap két rádiószondát bocsátanak fel, amit a radarkésztilékek 30 kilométeres magasságig követnek. Az oceanológusok a sodródást figyelik, hogy meghatározhasssák az úszó sziget földrajzi helyzetét. Igyekeztünk mi is segíteni a mindennapi munkában, de valóban hasznos munkát csak a konyhában végeztünk. Valentyin Dondukov 23 éves és a leningrádi „Szovjetszkaja" szálló helyettes főszakácsa. A legjobb szovjet szakács címért indított versenyben díjat nyert és jutalmul egy évet tölthet az úszó állomáson. Életemben soha nem ettem olyan kiváló fogásokat, mint az örök jég világában. A napi szolgálatos kötelessége a mosogatás és jutalmul ő választhatja ki az esti órákban vetítésre kerülő filmet. A filmotékában 50 tekercs van, de sokszor előfordul, hogy öt egymást követő este ugyanazt mutatják be, mert a szolgálatosok ízlése azonos. A fiatal tudósok rendszeresen tartanak előadásokat, hogy saját szaktudományukkal megismertessék kollégáikat is és rendszeres taggyűléseket tart a párt és a Komszomol alapszervezete is. NEHÉZ volt a búcsú. A pezsgőspoharunk alján, mi a vendégek — egy jelvényt találtunk. ,A sarki tengeráramlat" jelvényt a szovjet kormány létesítette és azoknak adományozzák, akik legalább öt napot töltöttek egy úszó jégtáblán. 1937 — az első „úszó állomás" létesítése óta 600 esetben került sor az adományozás ünnepélyes aktusára. Az adományozó okiratból azt is megtudtuk, hogy tíz nap alatt 35 tengeri mérföldet úszott velünk a jégsziget. Aztán felemelkedik a repülőgép és mi indulunk vissza, a zajos, füstös civilizált világba, csak a szívünkben őrizzük a napfény csókjától felszikrázó jégmezők feledhetetlen szépséeét A VÁROSOK JÖVŐJE A Szovjetunióban az évszázad vegéig legalább ezer teljesen új várost építenek. Feltételezzük, hogy 2070-ig 450 millió városlakó lesz a Szovjetunióban. Tehát ennek fele, vagyis 200 millió teljesen új városokban él majd. Az ipari vállalatok addig átváltoznak teljesen zajtalan automata üzemekké, üzemi laboratóriumokká, amelyeket a lakóközpontok közelében is el lehet helyezni. A termelési ártalmak teljes kiküszöbölése folytán ez a szomszédság is ártalmatlan lesz. A földszintes ipari csarnokokat sok emeletes épületkomplexumok váltják fel, sőt az egyes csarnokokat a föld alatt helyezik el. Űriási, szinte rohamos ütemben halad a lakásépítés. A legközelebbi száz év folyamán teljesen kicserélődik a lakásalap. Oj típusú házak épülnek, amelyekben a lakások már nem is lesznek az eddigiekhez has-onlóak. Valószínű, hogy növekedik a lakásnak, mint az alkotómunka, az önművelés és a gyermekek nevelése helyének jelentősége. A család és a társadalom szükségleteivel összhangban a lakásban meglesz a külön helyiség a felnőttek és a gyermekek, a munka és a pihenés számára. Az egyes építészek pozitívan válaszolnak a kérdésre, vajon felhőkarcolókat építsenek-e. Meg vannak győződve arról, hogy a jövőben 50, sőt 100 emeletes lakóházak építése lesz a legcélszerűbb. Ez az egyik módja a városok területe csökkentésének. Arra a megállapodásra jutottak ugyancsak, hogy az ilyen felhőkarcolók megfelelőek lennének a lakosság számára. Jómagam azonban ezzel nem értek egyet. Tegyük fel, hogy műszaki és gazdasági szempontból lehetővé válik a 100 emeletes toronyházak építése. Mi bizonyítja azonban azt, hogy az ilyen lakás a legmegfelelőbb az emberek számára? Angliában vagy esetleg Belgiumban és Hollandiában valószínű, hogy ilyen felhőkarcolókat kellene építeni. Mégis az angol lakásépítésben túlsúlyban vannak az egyemeletes házak, Belgiumban és Hollandiában a 3—4 emeletesek. Az ember lélektani szempontból a föld közelében, a zöld növényzet környezetében érzi magát jól. Az alacsonyabb házak építése gazdasági szempontból is előnyösebb. A nagy városokban, ahol nincs sok hely, magas házakat kell építeni. A motor, az autó lehetővé tette a város területének bővítését, mivel „közelebb hozta" a távoleső külvárosokat. A városok növekedésével azonban csökkent az autók hajtási sebessége. A nagyvárosokban csak 25, illetve 50 százalékra használható ki például a gépkocsi technikai adottsága. Az ellentétes problémák ilyen módon öszszebogozódnak. Milyen lesz a városokban a személyszállítás a XX. század végén vagy a XXI. század elején? Vajon a tömegszállítás, vagy az egyéni utazás lesz-e túlsúlyban? A szakemberek úgy vélik, hogy a Szovjetunióban a személyszállítás gyors ütemben fejlődik majd, s az 1000 lakosra eső autók száma eléri a 250—300-at. Ehhez természetesen széles úthálózatokat, a városokat összekötő műutakat kell építeni. A jövőben a városok személyszállítási problémája a személyszállító eszközök racionális megválasztásán alapul. A gyors közlekedés nagy áradata miatt egymás feletti rétegekben kell kiépíteni az úthálózatokat. A sínhálózaton való közlekedést a föld alá helyezik, nincs kizárva azonban, hogy a légiközlekedés is „többemeletes" lesz. A korszerű repülőgépek által okozott zaj és a gépek egyéb tulajdonságai egyelőre kizárják ezeket a városi személyszállítási eszközök sorából. A nagy helikopterek alkalmazása azonban igen célszerűnek bizonyult i városlakóknak a városok szélen elterülő üdülőközpontokba szállításakor. A XXI. században az emberek löbbet fognak gyalogolni mint ma, ami egészségi szempontból igen hasznos lesz. A városi személyszállítás hálózata ugyanis teljesen el lesz szigetelve a gyalogjáróktól. A városok feleletét teljes mértékben az emberek rendelkezésére bocsátják. A közlekedés és a gyalogos közti konfliktust a gyalo gos javára oldják meg. Ami az építőanyagot illeti, míg » múltban a városok építésénél a kő volt túlsúlyban, a jövő városainak megformálásánál a legfontosabb lesz a zöld növényzet. A lakónegyedek architektúrája lírikus, intim lesz, megfelel a lakosság mindennapi életének, pihenésének, ezzel szemben a társadalmi központok monumentálisak lesznek, kifejezik a társadalom humanizmusát, és tudományos-műszaki sikereit. A műépítészet fogalma tehát elválaszthatatlan a kényelemtől, az észszerű gazdálkodástól és a széptől. Ezeket a tulajdonságokat megtartja az építészet a XXI. században is. N. BARANOV. a műépítészet dnklnra