Új Szó, 1971. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1971-01-09 / 7. szám, szombat
(MIRŐL ÍRNAK trtfoina im p j Xďtf^fLfa WtWfoy BEB äTFffll Ui l-. 'Hi ťl PRÁGAI LAPOK £20033 Világvároshoz méltó áruháza lesz Föld alatti parkolóhelyek 350 gépkocsi részére • PP9f|9||íllf Elárusítás 17 000 négyzetméteren í I O y OII O H Légiforgalmi társaságunk adminisztratív épületének közvetlen szomszédságában — a főváros szívében — be nem épített térség pihenésre csalogatja néhány padjával az arra járókat. Sokan már el sem tudják képzelni ezt a környéket e kis park nélkül, amely a repülőtérre irányított autóbuszok indulásáig — főleg a nyári hónapokban — kellemesen lerövidíti a várakozás idejét. Csakhogy nemsokára vége ennek az előnynek. A forgalmas utca megszokott és kedvelt oázisának napjai meg vannak számlálva. Közismert tény, hogy a kis teret rövidesen beépítik, hatalmas és korszerű áruházat varázsolnak rá, olyat, amilyet a többi világvároshoz hasonlóan ma már Prága sem nélkülözhet. Az új áruház építési munkáit az erre a célra hirdetett pályázat győzteseinek: —• a Machonin házaspárnak — a tervrajzai alapján állítólag már ez év 3. negyedében megkezdik, úgyhogy a számítások szerint legkésőbb 1976 végéig megvalósul a főváros lakosságának álma. Sikeriil-e a határidők betartása, vagy sem? — erről a hasonló építkezésekkel szerzett, többnyire kedvezőtlen tapasztalataink folytán még akkor sem helyes véleményt mondanunk, ha az illetékesek ma bizakodóan tekintenek a jövőbe. Ne adjuk fel tehát mi sem a reményt és szögezzük le, hogy a 8-szögű mézeslépre emlékeztető, hatoldalú hasábokból szerkesztett alkotás légkondicionáló berendezésével, mennyezetvilágításával nemcsak legkorszerűbb, hanem egyben a legnagyobb épülete is lesz fővárosunknak. Az árusításra szánt térség, a tervek szerint meghaladja a 17 000 négyzetmétert, ami azt jelenti, hogy a Bílá Labufnak erre a célra szánt területe kétszer is belefér majd. Nem lesz ez kissé sok? A szakembereknek, akik azzal is tisztában vannak, hogy az új vívmány minden négyzetmétere 60—65 ezer korona évi forgalmat biztosít, nincsenek hasonló kétségeik. Az árusítás a földszinten és a négy emeleten fog lezajlani. Az alagsorban a higiéniai és az előnyösebb üzemeltetési okoknál fogva az élelmiszerek cserélnek majd gazdát. Az 5. emelet a különféle szolgáltatások színhelye lesz. Az éttermeket és az irodahelyiségeket is itt helyezik el. Minthogy a vásárlóközönség számát évente legalább 40 millióra becsülik, az érkező és a távozó gépkocsik kérdése is megoldásra vár. Parkolásuk céljára öt emeletnyi mélységben a föld alatt mintegy 350 személyautó részére biztosítanak férőhelyet. A gépkocsitulajdonosoknak nem sok fáradságba kerül majd, hogy autójukba juttassák a tolókocsira rakott árut, mellyel a felvonó segítségével könnyűszerrel elérik az alagsort, ahol kocsijukat hagyták. A terv az épülő metróállomásról sem feledkezett meg. Ezzel is összeköttetésben lesz az áruház alagsora, különösen a gyalogjáró fogyasztók egyszerűbb közlekedése érdekében. Aki pedig többféle árut vásárol, annak az áru súlya miatt eléggé kényelmetlen volna a helyzete, ha az új áruház nem készülne fel a mintadarabok útján való árusításra is. Ez azt jelenti, hogy a vevő csupán kiválasztja a boltban az árut, melyet a raktárból egyenesen a lakásra szállítanak majd. Tekintettel arra, hogy a lépcsőház csak rendkívüli esetekben lesz igénybe véve, fontos feladat vár a felvonókra és a mozgólépcsőkre, melyek remélhetőleg zavartalanul teljesítik majd küldetésüket. Végül még azt is elárulhatjuk, hogy az új áruházban a vevők a bútortól és a lakberendezési tárgyaktól kezdve a textilféléken és a konfekción keresztül a kozmetikai cikkekig mindent megtalálnak majd. Ezzel indokolható tehát, hogy annyi év lemondása után megkönnyebbülten lélegezhetünk fel a bratislavai Prior áruházak vezérigazgatósága jóvoltából, mely az áruház esetében a befuházó vállalat szerepét tölti be. Ezért is búcsúzunk megértéssel, sok örömmel a kis térségtől. A szívünkhöz nőtt ugyan, mégis előnyben részesitjük kereskedelmi életünk fellendülését, a kulturáltabb árusítást. Az új áruház tehát hasznos szolgálatokat tesz majd. Csak már meglenne. —km. PULYKAKAKAST KÉNE VENNI És talán nem is kell azért a nóta tanácsa alapján Debrecenbe menni, elég ha felkeressük a hontfüzesgyarmati efsz baromfitelepét. Gondoltuk mi. Ugyanis a nyár folyamán többször is láttuk, hogy az erdő alján, mint tovább gördülő fekete szőnyeg, pulykák ezrei járták a határt. Egy asszonyka piros pántlikás botjával terelgette őket a szemhatárig húzódó búzatarló felé. Megálltunk tehát a baromfitelep előtt és megkérdeztük az elénk siető Szimmer Sándornét: Mennyiért árulják a pulykákat? A válasz egyértelmű és elutasító volt: Semennyiért! Ezek nem eladók! Mosolyogtunk, hisz mi nem vásárlás ügyében jöttünk, hanem egyszerűen csak azért, hogy meglátogassuk a baromfitelepet, megnézzük a pulykákat, és érdeklődjünk tartásuk gondja-baja felől. Hamarosan, min dent megtudtunk. A honfüzesgyarmati (Hontianská Vrbica) Szedresben 5000 pulykát gondoz napos koruk óta két asszony. Czimmer Sándorné, meg Kurucz Jánosné. Nehezen nevelték fel ezeket az aprójószágokat. A tavalyi hideg tavaszon bizony gond volt, hogy állandóan 30 fokos meleget biztosítsanak számukra. És az első hetekben nagyon igényes etetési móddal kellett bajlódni. Túrót, tejet, aludttejet, különleges keverékeket fogyasztotA LOVAG Tetszik tudni, hogy mit olvastam az újságban? Azt olvastam az újságban, hogy Agatha Christie angol írónőt, Erzsébet, ugyancsak angol királynő lovagi címmel tüntette ki. A drága jő Agnes néni a „Brit Birodalom Rendjének lovagja" lett. Amint a hírt elolvastam, a környezetem által is láthatóan, megsárgultam. Voltam is azóta az orvosnál, de megnyugtatott, hogy nem fertőzéses sárgaságról van szó, hanem irigységről. Kérem, én fejlett önkritikával rendelkező káder vagyok, ezért nem is tagadom: a diagnózis helyes. Esz a fene az irigységtől. Nem azt irigylem, hogy nevezett lovag-nő, akit most már megilleti a „Dame Agatha" cím, milliókat keresett a könyvtárszobába csempészett hulláival, mert én nem vagyok kapzsi. Bár nem tagadom, nekem sem okozna álmatlan éjszakákat, ha egy darabomat több mint hétezerszer játszanák, viszont az is igaz, hogy ehhez darabot kellene írni, nem pedig folyton azon törni a fejemet, hogy mivel szekálhatom a közvéleményt. De én úgy szívből, igazán csak ezt a lovagi címet irigylem. Mert ez szívbizsergetően gyönyörű. „A Brit Birodalom Rendjének lovagja" — ez olyan szépen hangzik és biztosan jár vele valami fityegő is, amit Agatha Lovag a szíve fölött viselhet, és amikor a hentesnél egy fél kiló marhafelsált vásárol, akkor a szebbikből adnak neki, amin egy csipetnyi mócsing sincs, mert ugyebár ki mer egy lovagnak mócsingot adni, hiszen ha megharagítják, előkapja buzogányát és fefbe klopfolja a szegény jó székállót. Meg aztán az is nagyon izgatja a fantáziámat, hogy milyen érdemek alapján lehet valaki a „Brit Birodalom Rendlének lovagja". Az irodalmi siker nyilván nem elegendő, mert úgy tudom, hogy például Bemard Shaw és fohn Galsworthy angol állampolgárok hozzáértők véleménye szerint is aránylag tehetséges írók voltak, de igyekezetüket csupán Nobeldíjjal jutalmazták, azonban milyen keserűség lehetett számukra, hogy soha nem válhattak a „Brit Birodalom Rendjének lovagjaivá". Es milyen szép lehet, amikor a rend lovagjai, kivételesen ünnepi alkalmakkor, felvonulnak! Mindegyik a saját fityegőjével. Es Dame Agatha vezeti az egész karnevált egy Tudor-stílusú kerekes egérfogón, miközben két oldalt a vezeklők fehér ingében vánszorognak azok a gyilkosok, akik régi, omladozó angol kastélyokban szúrágta almáriomok mellett döfték le a szúette lordokat és lordnékat. Csodálatos lehetI És milyen gyönyörű, hogy a címe immár „Dame Agatha"! Milyen boldog lennék, ha engem úgy szólítanának, hogy „Dame Gyula". De minden hiába, én nem írok krimit, soha nem leszek lovag, soha nem leszek „dame", csak egyszerűen PÉTERF1 GYULA tak a pulykák. A legnagyobb gond azonban az volt, hogy gyakran megriadtak, s ilyenkor összefutottak, egymás hegyibehátába. Néhány meg is fulladt. Most már könnyebb. Már csak a hizlalásukkal kell törődni. És ezt nagyon egyszerűen oldották meg. Bakai István zootechnikus útmutatása alapján egyszerű túletetéssel hizlalják a pulykákat. Tehát szó sincs arról, hogy talán tömnék őket mindenféle különlegességgel, esetleg éppen dióval... Ritkaság számba ment az ilyen hizlalás még azelőtt is. Inkább csak emlegették, beszélték az asszonyok. Megtenni aligha tették. így mondják ezt a hontfüzes gyarmati asszonyok. És el is fogadható ez a magyarázat. Nem is vesztegetnek sok szót erre, inkább a jelenlegi hizlalási módról beszélnek. Általában 5 kg-os mindegyik pulyka, amikor hizlalni kezdik. Hetente kétszer is szállítanak kukoricát a baromfitelepre. Egy-egy szállítmány 18—20 métermázsa. Jut nekik bőven, hisz a hizlalás módja a túletetés. Nem sajnálják tehát tőlük a kukoricát. És a pulykák mohók. Néhány hét alatt felhíznak. Kilenc-tízenkét kilogrammosak, mire elszállításukra sor kerül. Akad közöttük azonban néhány igazán súlyosra hízott is. Ezek tizenöt kilónyit is nyomnak a mérlegen. A két asszony havonta 45 munkaegységet kap a pulykák gondozásáért. Majd a szállttá sok befejezése után, függően a hizlalás eredményétől, bizonyos prémium is jár majd nekik. Nem tudják még kiszámítani, hogy mennyi lesz ez, mert csapatonként szállítja el a felvásárló vállalat a pulykákat u baromfifeldolgozó üzem telepére. De remélik, hogy jut majd néhány korona prémium, hisz olyan jó húsban vannak a pulykák. És a felvásárlási áruk is szép: 22 koronát adnak értük kilogrammonként. Nevettünk, mert végül csak megmondta Czimmer Sándorné, hogy mennyiért árulják a pulykákat. Igaz, hogy nem közvetlenül a vevőknek árusítják, de azért csak hozzánk, asztalunkra jut majd a pulykakakas és beleszúrhatjuk villánkat ropogósra stílt húsába. HAJDG ANDRÁS TARTALMASABB HETILAPOKAT A Tvorba december 29-i számában Vladimír Divíš, a CSKP Központi Bizottsága sajtóosztá. lyának vezetője a hetilapok és a képes magazinok koncepciós kérdéseivel foglalkozik. Megál. lapítja, hogy e kiadványok olvasói gyors tájékoztatást kapnak pl. az olasz filmvilág' legpikánsabb kulisszatitkairól, de arról, hogy milyen filmek készülnek a szovjet filmstúdiókban, csak késve és felületesen kapnak információt. Az olvasó gyakrabban találkozik e kiadványok oldalain a nagy mellbőségű és botrányos múltú nyugati filmcsillagokkal, mint a baráti szocialista országok művészeivel. A cseh és a szlovák szórakoztató hetilapok tartalma koncepció hiányáról tanúskodik — állapítja meg. Elvétve akad egyegy elkötelezett politikai írás, de ha van Ilyen, annak stílusa annyira unalmas, hogy az olvasót elriasztja a cikk olvasásától. Joggal tehetjük fel a kérdést, hogy minek is jelenik meg annyi hetilap és képes magazin, ha tartalmukban alig különböznek egymástól? E lapok szerkesztőségei kellemesen meglepnének bennünket, ha a legújabb évfolyammal kezdve megszűnnének végre kiszolgálni a kispolgári ízlést, s a napilapokhoz, a rádióhoz és a tv-hez hasonlóan elkötelezettebben állnának ki pártunk politikájának megvalósítása mellett. MINDMÁIG TANULSÁGOS EGYÜTTMŰKÖDÉS A Svoboda, a CSKP középcseliországi kerületi bizottságának napilapja január 5., 6. és 7-i számában figyelemre méltó tanulmányt közölt Boros Ferenc magyar történész tollából. Címe Csehszlovák—Magyar Internacionalista kapcsolatok a CSKP megalakulása tdőszakában". Boros Ferenc tanulmányában felvázolja a cseh, a szlovák és a magyar forradalmi munkásmozgalom közti együttműködés kezdeteit a múlt század végén és századunk első két évtizedé ben. A munkában kiemelkedő helyet foglal el a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása utáni helyzet értékelése. A cseh, a szlovák és a magyar proletariátus" szolidaritásának számos, eddig még kevésbé ismert példáj'ával ismerkedhetünk meg. A szerző a csehszlovákiai és a magyar haladó forradalmi erők további együttműködésének szempontjából jelentős tényezőnek tekinti a Magyar Tanácsköztársaság leverése után Csehszlovákiában emigrált sok száz kommunista tevékenységét. Rámutat, hogy a magyar emigráns kommunisták, együtt a Magyar és a Szlovák Tanácsköztársaság oldalán harcoló cseh és szlovák vöröskatonákkal, Cseh1 í - ' • A Kremnicai Állami Pénzverde dolgozói a múlt%év végéig 2 é's fél millió korona értékben tel jesítették túl a tervet. Képünkön Elena Podmanlcká ötkoro nás pénzérmékkel. (ČSTK — Štefan PeUáš felv.) Szlovákiában jelentősen hozzájárultak a proletár internacionalista eszmék terjedéséhez, s lehetőségeihez, mérten kivették részüket Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakításának előkészítéséből. Sikeres és hasznos együttműködés volt ez nemcsalt a nemzetközi kommunista mozgalom megszilárdítá. sa szempontjából, hanem a két ország népei közeledésének és az uralkodó osztály által szított nacionalista és soviniszta uszítás ellensúlyozása szemszögéből — összegez tanulmánya végén Boros Ferenc. SZÉLJEGYZET A Práce cseh szakszervezeti napilap szerdai számában a föderációs alkotmánytörvény módosításához, illetve azon belül az egységes állampolgárság felújításához fűz megjegyzést. Örömmel veszi tudomásul a módosítást, amely kizárja az olyan abszurd helyzeteket, hogy egy családban a családtagok különböző állampolgáiv sággal rendelkezzenek. Sok eset volt arra, hogy a család idősebb tagjai az ország keleti ré. szében születtek, a fiatalabbak pedig, már a cseh határvidéken. Amennyiben nem fordultak idejében a hivatalokhoz, akkor állampolgárságukat születésük helye határozta meg. Az is elő. fordult, hogy pl. a cseh országrészekben más rendelkezések voltak érvényben, mint Szlovákiában. A Cseh Közlekedésügyi Minisztérium pl. elrendelte, hogy a 60 éven felüli, gépkocsivezetői jogosítvánnyal rendelkező személyek kötelesek rendszeres egészségügyi felülvizs. gálatokon részt venni. Ez a rendelkezés azonban Szlovákiában nem volt érvényes. így történhetett meg, hogy ugyanabban az alkalmazási kategóriában dolgozó s azonos korú gépkocsivezetők számára egy államban más-más előírások voltaJc érvényben. Ez is azt bizonyltja, hogy az állampolgársági törvény módosítása kétségkívül hozzájárul a föderáció megerfr sítéséhez. OJ UTAKON A CSEH ÍROK SZÖVETSÉGE A csehországi kulturális étedben az utóbbi időben jelentős változásoknak lehetünk tanúi. Megalakultak az új alkotészövetségeik előkészítő bizottságai, az illetékes állami szervek j6. váhagyták e szövetségek alapszabályzat-tervezeteit, amelyeit törvényes keretet nyújtanak m& ködésük megkezdéséhez. Vladimír Pazourek író, a Cseh írók Szövetsége előkészítő bizottságának elnöke a Zemédelské novínyban adott interjújában elmondja, hogy a jóváhatgyott alapszabályzat kifejezi a szövetség küldetését és célkitűzéseit. E dokumentum érteimében a Cseh írók Szövetségének tagja az az író vagy köUö lehet, akinek legkevesebb három szépirodalmi műve (könyve) jelent meg. Újdonság, hogy a fordítók ezentúl nem lehetnek a szövetség tagjai. Ugyancsak nem lehet a szövetség tagja az olyan szerző, akinek politikai álláspontja nem egyezik pártunk és államunk mai vezetésének politikai irányvonalával, sem pedig az, aki a szövetség céljaival ellentétes tevékenységet fejt ki. A központi bizottsági jogkörrel rendelkező írószövetségi előkészítő bizottság elnöksége első teendői közöt az előző szövetség tagjainak széles körű tá. jékoztatását tartja. Informálni akarja a volt szövetség tagjait a megszüntetés okairól, regisztrálja a tagságot, s meg akarja termelni a feltételeket az alkotómunkához. Vladimír Pazourek az irodalmi lapok és folyóiratok kiadásával kapcsolatban Iközili, hogy a közeljövőben megjelenik a ,£tterární mésičník" című folyóirat. jsm-i
