Új Szó, 1971. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-06 / 4. szám, szerda

útját, módját, amely a szocialista építőm, m kában ösztönözné a lakosság legszélesebb rétegeinek kezdeményezését, a párt nak lehetővé tenné a képv.jaletl rendszer szervei, az érdekvédelmi szervezetek és a Nemzeti Front politikai pártjai érdekeinek, aktivitásának és kezdeményezésének összehan golását a szocialista építés közös célkitűzései felé vezető úton. A párt az 1948 februárját követő egész fejlődési szakaszban szilárdította és kibontakoztatta a dolgozók számára széles körű demokráciát biztosító proletárdiktatúra rendszerét, amely a szocialista építés feladatai sikeres teljesítésének alapvető feltétele, és egyben hatásos záloga lesz annak, hogy megakadályozzuk a szocialista építés megbontására és bomlasztására törekvő hazai és külföldi ellenség minden igyekezetét. Csehszlovákia feltételei között a reakció nem merte vállalni a szocializmus pozíciói és a munkásosztály hatalma ellen irányuló nyílt ellenforradalmi fegyveres támadás kockázatát. Csehszlovákia tapasztalatai azonban igazolták, hogy az államnak, mint a proletárdiktatúra eszközének szerepe nemcsak a szocializmus alapjai építésének kezdetén nagy jelentőségű, hanem a fejlett szocializmus építésének szakaszában is. Az 1968. évi fejlemények számtalan tanúbizonyságát adják annak, hogy a szocialista államnak, kifejezetten osztályjellegének és alapvető hatalmi szervezeti és polltikal-nevelő funk cióinak lebecsülése éppúgy, mint az a törekvés, hogy a Nemzeti Frontot a hatalomért folytatott ösztönös harc platformjává alakítsák át, még a szocializmus alapjainak felépítése után is beláthatatlan következményekkel járhat, ugyanis veszélyezteti a szocializmus minden alapvető értékét A munkásosztály és a kommunista párt vezető szerepén kívül a dolgozók hatalmának megalapozása és megszilárdítása a szocializmus egyik tartós vívmánya, amely feltétele volt a szocialista építés elindításának és sikeres kibontakoztatásának, s amely továbbra is alapvető záloga Csehszlovákia szocialista fejlődésének. A szocialista termelési viszonyok győzelme A CSKP a Februárt követő első időszakban és az első két ötéves terv éveiben a pártszervezetek, az állam, a nemzeti bizottságok és a Nemzeti Front figyelmét efcősorban a ter melőeszközök szocialista társadalmasításának kérdéseire, és az egész társadalomban a szocialista termelési viszonyok megalapozására összpontosította. Közvetlenül 1948 februárja után betetőztük az alapvető termelőeszközök államosításának nagy művét, amelyet eredményesen kezdtünk meg 1945-ben. A párt a IX. kongresszus előkészítése időszakában mozgalmat bontakoztatott ki a fal vakon és a városokban ls a kisüzemi termelés szövetkezete sftésére. Ez a szocializmusba való átmenet egyik legigényesebb feladata volt. A CSKP IX. kongresszusa azonban helyesen hangsúlyozta, hogy addig a szocializmus nálunk nem arat teljes győzelmet, amíg a falu nem tér rá a szocializmus útjára. A pártszervek, -szervezetek, a funkcionáriusok és a magángazdálkodást folytató parasztok egyévtizedes szívós munkáját követette meg a falu szövetkezetesítése feladatának valóra váltása Ez a folyamat az 50-es és a 60-as évek for dulópontján tetőzött, és alapvető helyességét igazolták mind a szövetkezeti gazdálkodás eredményei, mind az 1968 —69-e évek politikai válságának tapasztalatai Az efsz-ek ebbea helyzetben a szocialista rendszer szilárd láncszemei voltak. Az évszázadok óta gyökeret vert magántulajdoni viszonyol megbontása Csehszlovákta egész addigi társadalmi szerkeze tében létrehozta a mélyreható változásoknak, a termelésbei és az elosztásban, az árucsere-forgalomban és az elosztásban a gazdasági viszonyok új rendszere kialakulásának és álte Iában az élet szocialista formái létrejöttének bázisát. A szocialista társadalom szociális szerkezetének megalapozása A csehszlováklat szociális szerkezet legjelentősebb vált: zásai közé tartozik a cseh és a szlovák burzsoázia osztályé nak eltűnése a történelem színpadáról. A burzsoázia monn pólista csúcsintézmfinveit már 1945-ben a forradalom és az államn-ítás folyamatában felszámoltuk, vagy korlátoztuk gazdasági pozíciólkat és politikai hatalmukat. A burzsoázia azonban még 1947-ben ls Csehszlovákia lakosságának egyhuszjdát képezte. Még mindig neki jutott a nemzeti jövedelem viszonylag legnagyobb hányada. 1947-ben, amikor a politikai pártok közti harc előterében a mlllomosok megadóztatásának kérdése állt, a milliomosok számát 35 000-re becsülték. Csak a februári győzelem bázisán iktattuk ki teljesen a politikai hatalomból ezt a volt uralkodó osztályt, megfosztva gazdasági bázisától és annak lehetőségeitől, hogy gazdasági és hatalmi-politikai viszonylatban közvetlen befolyással legyen a köztársaság további fejlődésére. Ennek az osztálynak munkaképes tagjait besoroltuk a lakosság alkalmazotti és munkásrétegeibe. Rendkívül helytelen volt azonban az olyan feltevés, hogy a burzsoázia ezáltal teljes egészében és azonnal elveszítette társadalmi befolyását. Tagjai a gazdasági bázistól megfosztva is megőrizték a tőkés múltjuk iránti szellemi viszonyukat, a különféle burzsoá kispolgári és reformista politikai pártok által kimunkált politikai nézeteiket, a korunk kapitalizmusához, annak ideológiájához és kultúrájához való tartozásuk tudatát, és befolyásukat a lakosságnak főleg arra a részére, amely készségesen hajlandó volt elfogadni az antlkommunlsta Ideológiát. A termelőeszközök társadalmasítása folyamatának szociális következményeit felmérve nem téveszthetjük szem elől, hogy még nagyobb méretűek, s ennélfogva jelentősebbek voltak a korábbi kisüzemi termelők szociális helyzetében, munkájuk jellegében és az életmódjukban bekövetkezett változások, mivel súlyuk Csehszlovákia szociális szerkezetében rendkívül nagy volt. 1930-ban a köztársaság lakosainak több mint 30 százaléka, (sőt Szlovákiában 43,5 százaléka) tartozott a kis- és a középiparosok, illetve a kereskedők és más kisvállalkozók rétegébe. Ezek a szociális csoportok még 1950ben is mintegy 3 millió főt képviseltek. A következő évtizedben a magánparasztok túlnyomó többsége szövetkezeti tag, az állami gazdaságok dolgozója lett, Illetve átment az ipari, az építőipari és a közlekedési munkások, alkalmazottak soraiba. Majdnem félmillió iparos, kereskedő és más kisvállalkozó tagja lett a termelőszövetkezeteknek, a kommunális vállalatok és a szocialista szektor más vállalatainak dolgozója lett. Az 1961. évi népszámlálás adatai szerint a kis- és középparasztok, illetve a kisvállalkozók csoportjaihoz tartozó lakosok száma 3,9 százalékra, vagyis 535 000 személyre csökkent. A burzsoá osztály történelmi megszűntével párhuzamosan ment végbe a jelentős változások folyamata a csehszlovák szociális szerkezet legnagyobb és legfelzárkózottabb csoportjában, amely egy évszázadon át formálódott, mint a burzsoázia ellenpólusa, a csehszlovák munkásosztályban. Ez az osztály ebben az időszakban már elveszítette a korábbi proletariátus jellegét. 1945-ben első ízben lépett a csehszlovák történelembe a nemzeti demokratikus forradalom hegemónjaként, és Február után fő képviselője lett a politikai hatalomnak, a legfontosabb termelőeszközök szocialista tulajdonának, s egyben döntő fontosságú aktív ereje lett a szocialista építésnek. A gazdasági fejlődéssel párhuzamosan a csehszlovák gazdaságban, főleg az Ipar és az építőipar növekvő szerepének megfelelően gyorsan gyarapodott a munkásosztály tagjainak száma. Míg 1948-ban a népgazdaság dolgozóinak száma mintegy 5,5 millió fő volt, (eltekintve a szakmunkástanulóktól), addig napjainkban már majdnem 7 millió fő. Ugyanakkor 20 esztendő leforgása alatt (1948—1968) 800 000 fővel gyarapodott az ipari és az építőmunkások száma. Ugyanilyen 'linamlkusan gyarapodott a különféle közgazdasági, műszaki és szervező dolgozók, valamint a humánértelmiséglek száma, és jelentőségük ls objektíve fokozódott. A munkásságnak nemcsak a létszáma gyarapodott. Ennek a gyarapodásnak velejárója volt a nagyméretű strukturális átalakulás a cseh és a szlovák munkásosztály összetételében. A párt arra törekedve, hogy létrehozza a munkásosztállyal és annak alapvető érdekeivel összefonódó új értelmiséget, kezdettől fogva harcol a művelődés osztálykorlátainak szétzúzásáért, és kialakította annak feltételeit, hogy a tehetséges munkások, akiknek addig nem nyílt lehetőségük a továbtanulásra, szert tehessenek magasabb fokú és főiskolai képzettségre. Röviddel Február után a munkások százával és ezrével iratkoztak be az iskolákba. Egyidejűleg több tízezer munkáskáder került az új állami, gazdasági és politikai szervekbe, illetve apparátusokba. Az 50-es években más szociális rétegek éJ 12 i A tok a támadás során halottakban, sebesültekben Ss eltűntekben több mint 90 ezer katonát vesztettek. Velük együtt derekasan küzdött Ludvik Svoboda ezredes parancsnoksága alatt az I. csehszlovák hadtest ls, amely e harcokban 6500 katonát vesztett. A táború befejező szakaszában a cseh országrészekben is napirendre került a fegyveres felkelés előkészítése. 1945 márciusában és áprilisában elsősorban a kommunista ellenállás bontakoztatta kl eredményesen a partizánmozgalmat, amelyet a Szovjetunióból küldött ejtőernyősök is erősítettek. A partizánok vasútvonalakat rongáltak meg, kisebb német egységeket támadtak meg. A partizánmozgalom kibontakozását az illegális nemzeti bizottságok, üzemi tanácsok és fegyveres csoportok számának növekedése kísérte. Ezekben a legaktívabbak a kommunisták voltak. A szovjet hadsereg befejező harcai összefüggnek Csehszlovákia felszabadításával. Május elsején számos cseh- és morvaországi városban, május 5-én pedig magában Prágában is kitört a cseh nép felkelése. A Cseh Nemzeti Tanács és a CSKP illegális központi vezetősége a felkelés élére állt. A kommunista párt egyetlen szervezett politikai erőként lépett ki az illegalitásból. Május 6-án megjelent az Illegális Rudé právo a kommunista párt felhívásával, mely harcba szólított a megszállók ellen. A cseh nép hősi küzdelme győzedelmesen fejeződött be, amikor 1945. május 9-én a szovjet hadsereg Berlin térségéből Prágáig küzdötte át magát és hazánk területén megtörte a német csapatok ellenállását. A második világháború befejeződött, Csehszlovákia szabad lett. A proletárdiktatúráról Csehszlovákiának a szovjet hadsereg általi felszabadítása, a nemzeti és demokratikus forradalom győzelme alapvető határkő volt Csehszlovákia legújabb kori történelmében. Népi demokratikus állam jött létre, amelyben a munkásosztály döntő pozíciót foglalt el. A CSKP javaslata alapján született kassai kormányprogram a nemzeti és demokratikus forradalom programja volt. Megvalósítása egyidejűleg utat nyitott a szocialista átalakulások felé. A kassai kormányprogram követelte a németek, magyarok és árulók vagyonának nemzeti gondnokság alá helyezését, a kulcsfontosságú ipar, a természeti kincsek és a pénzügy államosítását, az ellenség és az árulók földjének kárpótlás nélküli elkobzását és eladását a dolgozó parasztoknak és mezőgazdasági munkásoknak. A külpolitikában Irányvonalként jelölte meg a Szovjetunióval való legszorosabb sokoldalú együttműködést. A kassai kormányprogram rögzítette a nemzetiségi kérdés megoldásánál államunkban végbement lényeges változásokat. Főként követelte a csehek és szlovákok viszonyának teljes egyenjogúság alapján történő kialakítását. Az állam bellgazgatásának alapvető láncszemei a nemzeti bizottságok lettek. A CSKP vezetősége, főként személyesen Klement Gottwald a forradalom békés kibontakoztatására vett irányt. Ez le hetővé tette a széles nemzeti egység megtartását és megszilárdítását és azt, hogy nemzeteink demokratikus hagyományaival összhangban cselekedjünk. Ezt a viszonyulást a forradalomhoz 1946 márciusában a CSKP Vili. kongreszszusán dolgozták ki. A marxista-leninista tanításnak ez a konkrét viszonyokra történő alkotó szellemű alkalmazása egyszersmind csehszlovák hozzájárulás volt a nemzetközi munkásmozgalom tapasztalatainak kincstárához. Az 1945-ben megvalósult forradalmi átalakulások jelentő sen megerősítették a népi demokratikus köztársaságot A CSKP a kassai kormányprogram és Irányvonala követke zetes szorgalmazásával elmélyítette a forradalom további előrehaladását és megnyerte a széles népi rétegek blzal mát. 1946 májusában az alkotmányozó nemzetgyűlési vá lasztásokon a szavazatoknak mintegy 40 százalékát szerez te meg és az állam legerősebb politikai pártja lett. A választási győzjelem nem csupán a nemzetgyűlésben és a kormányban Jelentette a CSKP pozícióinak jelentős meg erősödését, hanem a népi és államigazgatás szerveiben, azaz az összes fokú nemzeti bizottságokban is. A történelem során első ízben állítottak kommunistát az új kormány élére Klement Gottwald személyében. A Nemzeti Front új kor mányának építő programja a CSKP választási programjának fő követeléseit tartalmazta. Alapvető feladata új alkotmány kidolgozása és a háborútól súlyos károkat szenvedett népgazdaság helyreállítása volt. A párt stratégiai irányvonalával összhangban az építő program a parasztok számára szintén vonzó követeléseket ls tartalmazott. Ez elsősorban az első földreform revíziója volt, melynek megvalósítása a mezőgazdasági földeknek további jelentős áttolódását jelentette a nagybirtokosok tulajdonából a kis- és középparasztok kezébe. Az építő program megvalósítása körül éles osztályküzdelem bontakozott ki, amely 1947 derekétől — a nemzetközi antifasiszta koalíció felbomlásával összefüggésben — tovább éleződött. Az első alapvető összecsapásra a burzsoáziával 1947 őszén Szlovákiában került sor, ahol fokozódott a dolgozók elégedetlensége a Demokrata Párt politikájával szemben. A Demokrata Párt ugyanis hatalmi pozícióin keresztül Igyekezett megállítani a forradalmi fejlődést. A válság ugyan a munkásosztály javára oldódott meg, ám országos méretben folytatódott a küzdelem. A szocializmusba való nyugodt fejlődés alapvető koncepciója feltételezte, hogy a Nemzeti Frontnak minden időszakban szilárd szocialista többsége lesz, amelyben a CSKP lesz a döntő erő. Abban a pillanatban, amikor a jobboldali erők a népi demokratikus Csehszlovákia növekvő gazdasági nehézségeivel kapcsolatban fékezni igyekezték a forradalom további fejlődését, a CSKP arra törekedett, hogy a következő parlamenti választásokon abszolút fölénybe jusson. Kitűzte „A nemzet többségéért" jelszót, amely nem csupán parlamenti többségért folytatott küzdelmet jelentett, hanem a forradalom további elmélyítésének és a szocialista célok irányában való továbbfejlesztésének megkezdését jelentette. Erősödött a feszültség a Nemzeti Frontban és a kormányban. A CSKP Központi Bizottságának 1947 novemberi ülésén Klement Gottwald felhívta a figyelmet arra a lehetőségre, hogy a forradalom további előrenyomulásának megakadályozására törekvő jobboldali erők ellenforradalmi puccsot kísérelhetnek meg. A CSKP a népi demokrácia további szilárdításának programját hirdette meg a reakciós erők politikájával szemben, és céltudatos politikai munkával készült az új parlamenti választásokra. A burzsoázia politikai képviselőt 1948 februárjában azzal válaszoltak a kommunisták eredményes előrehaladására a kiéleződött osztályküzdelem időszakában, hogy megkísérelték a csehszlovákiai politikai fejlődés ellenforradalmi megváltoztatását, s ez a kísérlet támadás volt a nemzett és demokratikus forradalom elért eredményei, a munkásosztály vezető szerepe, a Szovjetunióhoz fűződő baráti kapcsolatok ellen, és közvetlen kísérlet volt a kapitalizmus visszaállítására. A burzsoá pártok minisztereinek lemondásával előidézett politikai válság 1948. február 25-én a CSKP vezette dolgozók döntő győzelmével végződött. Visszaverték a burzsoáziának a népi demokratikus rendszer megdöntésére tett kísérletét. A kommunista párt elsősorban Klement Gottwald érdeméből, Februárban mesteri taktikát alkalmazott. Ezért a CSKP és a csehszlovák munkásosztály történelmi jelentőségű februári győzelme örökre elválaszthatatlanul összeforr Klement Gottwald nevével. 1948 februárjában véget ért az az időszak, amelyben Csehszlovákia munkásosztálya történelmi küldetésének jelentős részét teljesítette — a CSKP vezetésével eltávolította a burzsoáziát a hatalomból és forradalmi, de alkotmányos úton uralomra juttatta a proletárdiktatúrát, s a szocializmus építésének időszakába lépett. Minden politikai hatalom a munkásság és a többi dolgozók kezébe ment át. A kommunista pártnak sikerült alkotó módon érvényesítenie a szocialista forradalom megvalósítása módszereinek sokoldalúságáról szóló lenini eszméket. A CSKP győzelmet aratott a burzsoázián, mert át tudott törni a reformista szocialista pártok erős befolyásán, le tudta küzdeni a munkásmozgalom szervezeti és eszmei szétforgácsoltságát és vezetése alatt egyesíteni tudta a forradalmi proletariátus sorait, éspedig előbb az antifasiszta harcban a demokráciáért és népünk nemzeti szabadságáért vívott küzdelem feladataiban, később pedig a népi demokratikus állam megszilárdításának és a forradalmi átalakulások 9