Új Szó, 1971. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-31 / 4. szám, Vasárnapi Új Szó

HAJNALI KALAND Részeg férfi próbálja kinyit­ni a bérház kapuját a hajnali órákbari, de sehogy sem sike­rül neki. Egy járókelő oda­megy és jóindulatúan figyel­mezteti: — Uram, ön a szivarját akar­ja állandóan a kulcslyukba dugni! A részeg férfi rémülten me­red a kezében levő szivarra: — Jó ég, lehet, hogy az imént a kapukulcsot szívtam el? GALANS KALAND Egy ötven év körüli, vékony dongájú, keszeg kis emberke sétál az utcán, az esti órákban. Egyszer csak megszólítja egy 25 év körüli, rendkívül csinos nő: — Uram, nem jönne fel velem a lakásomra? A férfi meglepetten> hebeg, dadog, de a meg­hívást boldogan elfogadja. Amikor félérnek a lakásba, a hölgy igen kedvesen itallal, cigaret­tával, kávéval kínálja. Majd megkéri a férfit, hogv vetkőzzön le. Az készséggel engedelmes­kedik, s amikór már ott áll teljesen. meztele­nül, a hölgy kimegy a szobából, és egy két­éves fiúcskával tér vissza. — Jól nézd meg ezt a bácsit, Piistike- — mondja o hölgy oktatóan a fiacskájának —, te is Hyer. csúnya, sovány maradsz, ha nem eszed meg a spenótot! VÁLLALATI KRÍMI Két főkönyvelő találkozik. — Ezer éve nem láttalak! Mi volt veled? — Tudod, elcsúsztam és utána hat hónapig ki sem mozdulhattam. — Ö, te szegény! f s mondd, melyik parag rafuson csúsztál el? f" Nevessünk Két barát beszélget: — Hallom, megtanítottad a feleségedet kártyázni! — Meg ám, és képzeld, már a fizetés utáni napon vissza­nyertem tőle a keresetem fe­lét! — Fiacskám, az orvos van itt — szól félénken az asszony a gyengélkedő férjhez. — Mondd meg- neki, hogy be­teg vagyok, és senkit sem fo­gadok! A sürgősen kihívott vizveze-' tékszerelő kétórás késéssel ér­kezik meg. — Bocsássanak meg, de sok munkám volt, és nem jöhettem előbb ... Remélem, addig sem vártak ölbetett kézzel? « — 0, dehogyis! Oszni tanítot­tam á gyerekeket! Az áruház igazgatója érdek­lődik a helyettesétől: — Na, milyen az új elárusí­tónő? — Az ördög tudja, mindig olyan álmosnak látszik ... — Hát, akkor majd a háló­ing-pizsama osztályra tesszük! Az ötvenen túl... ;.— Hogy van, hogy van? — Köszönöm, rosszabbul, mint voltam, de jobban, mint leszek... EGYSZERŰ Rendkívül csinos, vörös hajú ifjú hölgy jele­nik meg a divatos ideggyógyásznál. — Jaj, aranyos doktor úr, nagyon kellemet­len dolog miatt jöttem. — Hallgatom, kisasszony. Beszéljen nyugod­tan, az orvosi titoktartás kötelez. — Szóval az utóbbi időben gyakran előfor­dul, hogy a hivatalban vagy az autóbuszon is elgondolkodom és mindjárt belepirulok. Tudna nekem valami orvosságot ajánlani? A doktor elmosolyodik: — Kedves kisasszony, hiszen ennél mi sem egyszerűbb. Gondoljon valami másra . .. ť DKGVER Egy mini-államban nagyszabású had­gyakorlatot rendeznek. A kétfőnyi ejtő­ernyős legénység a következő feladatot kapja: éjjel két órakor szálljanak be az értük jövő repülőgépbe, majd a jelzötü­zek által megjelölt helyen ugorjanak ki a gépből, ott vár rájuk egy autó, ame­lyik elszállítja őket a főhadiszállásra. Ám a repülőgép csak egyórás késés sel érkezik meg értük, s újabb egyórás késéssel tud ismét elindulni, mert előbb meg kell javítani a motort. A jelzőtüzek sehol sem égnek, vaktában kell tehát ki­tigorniuk a gépből, s egyikük ernyője sere nyílik ki, hiába ráncigálják. Miközben sebes iramban zuhannak lefelé a csu­kott ernyővel, az egyik katona epésen jegyzi meg a társának: — Amilyen szervezetlenség van itt, fo­gadni mernék, hogy az autő sem vár bennünket. . . NEM AZONOS Két kúlönbözó házibulira induló fiatalember találko­zik az utcán, és köszönés után a szőke hajú megkér­di: — Hogy vagy? — Mit mondjak, barátom, kitűnően! Szeretek és en­gem is szeretnek. — Remek, öregemi Ez az­tán az igazi boldogság! — No, igen, csakhogy én más nőt szeretek, és engem más 11 ö szeret . . ÜZLETBEN — Kérem szépen, nekem olyan kétszáz koronás öltöny kellene, amely ezerötszáz koronásnak néz ki — Sajnos ilyen nincs, viszont van olyan ezerötszáz koronás ru­hánk, amely hétszáz koronásnak néa ki ... SZÖVEG NÉLKÜL jKrokogyil) SZÖVEG NÉLKÜL f Punch-Anglia) mmmmmmmmmmm — Uram, egy gentleman nem beszélhet így egy hölggyel. Azonnal menjen oda és kérjen bocsánatot ettől a vén szipir tyótól! (V RenCín karikatúrája) FOLYÉKONY 'PÁRIZSBAN A 60 éves nagyapa 40 éves fiával és 20 éves unokájával Párizsban járt. Hazatérve bol­dogan mesélik élményeiket is­merőseiknek. — Milyen gyönyörűek a pá­rizsi nők! — lelkendezik az unoka. — És milyen tüzesek! — toldja meg az apa. — És milyen türelmesek .. teszi hozzá tűnődve a nagyapa. VADÁSZATON A nagyotmondásairól híres, társai által egyáltalán nem kedvelt vadász, dicsekszik a társaságban: — Tavaly nyáron hat bivalyt terítettem lel Egy sziszegő hang epésen megjegyzi: — A testvórgyilkosl... ÉLETSZÍNVONAL Tessék velem együtt örvendezni, tapsolni, éljent kiabálni, mert éppen most jöttem vissza az élet sűrűjéből és megálla­pítottam, hogy az életszínvonalunk rohamosan emelkedik. Er­ről mindenki meggyőződhet, akt hajlandó csendes szemlélő ként megfigyelni a kocsmák, éttermek, kávéházak és a külön­féle szeszesitalokat árusító üzletek forgalmát. Persze ez azért kissé kockázatos vállalkozás, mert a forgalmat gyarapító ügy­felek között mindig akadnak néhányan, akik már háromszor két decivel emelték az életszínvonalukat és ezeket idegesíti a fürkésző tekintet, tehát lekevernek a csendes szemlélőnek két oltári pofont. Kérem én nem akarok filmezni, nem akarom azt állítani, hogy nincsenek kisebb gondjaink, apróbb problémáink, de azért hálaistennek a piáról nem kell lemondanunk, azt meg­vesszük kérem tisztelettel, legyen az 13 koronás fehér bor, vagy 350 koronás skót whisky. Nem minden büszkeség nél­kül állapítottam meg a különféle országos statisztikai kimuta­tásokból, hogy ami az alkoholfogyasztás mennyiségét illeti, világviszonylatban is az elsők között állunk és makacs kitar­tásunkat, akaraterőnket, torkunk kiváló áteresztő képességét bizonyítja, hogy ma már olyan részegek tudunk lenni, mint a legfejlettebb, leggazdagabb tőkés országok szeszkedvelő pol­gárai. A magam részéről minden este meghatottan figyelem e nagyszerű képességeink következményeit. Amíg munkahelyem ről hazafelé ballagok, szeretettel nézegetem a piások és a lámpaoszlopok bölcs konfraternitását — a lámpaoszlopok meg­értően támogatják a lelkesedéstől ingadozókat, akik viszont úgy ölelgetik az oszlopot, mintha az a kökényszemű babájuk következetes fogyókúrától karcsú dereka lenne. Az is nagy gyönyörűség számomra, amikor egyik-másik szesztestvér férfias elszántsággal lerázza a konvenciók megúnt bilincseit, leborul a járda kövére és boldog álomba merül. Ámbár, ha arccal bo­rul a járdára, mindig zavarban vagyok, mert azt hiszem, hogy valami mohamedán-turista végzi esti imáját. De a legjobban azt élvezem, amikor az utóbuszban mellém ül egy férfitársam, rám lehel 27 decit tisztán, szóda nélkül, kedvesen bandzsítva bámul, majd látva, hogy áldott fó em­ber vagyok, vállamra haftja buksi fejét és elalszik. De már az is előfordult, hogy a szaki közölte véleményét, miszerint én vagyok a legcsinosabb lány a vfíágon és megkérte a keze­met. Nemet mondtam! PÉTERP1 GYULA m

Next

/
Thumbnails
Contents