Új Szó, 1971. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-29 / 24. szám, péntek

B R A N D T : Enerdkuson kell védekezni... Honn — Willy Brandt kancel­lár csütörtökön mintegy egy­órás beszédében számolt be a „nemzet helyzetéről" a Bundes­tagnak. A beszéd alig érintette az NSZK belső problémáit, ha­nem elsősorban külpolitikai kér­désekkel foglalkozott s ezen be­lül is főként a keleti politiká­val. A kancellár lényegében semmi újat sem mondott már eddig is Ismert álláspontjához képest, de ezt az álláspontot a korábbinál félreérthetetlenebbül fogalmazta meg. Látható volt, hogy szembe akart szállni azok­kal a vádakkal, amelyekkel a jobboldalról illetik s amelyek szerint feladni készül az NSZK pozícióit fontos elvi és gyakor­lati területeken. Brandt a következő pontok­ban foglalta össze mondanivaló­jának lényegét: 1. Az önrendelkezési jog a „történelmi folyamat" során a németekre is vonatkozik. 2. A német nemzet akkor is realitás marad, ha a németek két különböző állami és társa­dalmi rendszerben élnek. 3. Az NSZK szerződésileg sza­bályozott viszonyt kíván létesí­teni az NDK-val. A Kasselben előterjesztett 20 pont marad Bonn számára a tárgyalási alap. 4. Nyugat-Berlin jogi státu­szát nem szabad megváltoztat­ni. Az NSZK — a három nyugati nagyhatalom által megszabott keretben — mindent el fog kö­vetni, hogy még jobban bizto­sítsa Nyugat-Berlin életképes­ségét. 5. A négy nagyhatalom által folytatott berlini tárgyalások kielégítő eredménye lehetővé fogja tenni a bonni kormány­nak, hogy a moszkvai szerző­dést ratifikálás végett a Bun­destag elé terjessze. 6. Ugyanezen politikai és idő­beli összefüggés alapján kell a parlamentnek a varsói szerző­dés ratifikálásáról döntenie. Brandt aláhúzta, hogy minden keleti politikai szerződés egy­séget alkot. Ezek a szerződések azonban nem változtatnak az NSZK helyzetében a NATO-ban és a Közös Piacban. Ami az NDK és Bonn kapcsolatait illeti, ugyanazoknak az elveknek kell érvényesülniük, mint amit az ENSZ alapokmánya az államok közötti viszonyról kimond. Brandt hangoztatta, hogy kis, hangos csoportoktól eltekintve, a nyugatnémet lakosság támo­gatja a keleti politikát. Ezekkel a csoportokkal szemben, ame­lyek az erőszakot és a terrort teszik politikájuk módszerévé, energikusan kell védekezni — mondotta. Brandt beszéde után vita kez­dődött a Bundestag ban, amely előreláthatólag pénteken is folytatódik. Barzel, az ellenzék vezére felszólalásában éles ki­rohanást intézett Brandt politi­kája ellen. A Német Kommunista Párt Brandt beszédével kapcsolatban nyilatkozatban szögezte le, hogy nem válaszolt a néptömegek kérdésére, mikor akarják a szer­ződéseket ratifikálni, ehelyett csak azt erősítette meg a kor­mánynyilatkozat, hogy nem szándékszik a független NDK-t elismerni. Berendezkedik a katonai junta (Folytatás az X. oldalról) előző kormány által megkötött összes szerződéseket. Az új rendszert ünneplő tün­tetéseken a Viktória-tó partján elterülő, egykori Buganda ki­rályság területéről származó emberek vettek részt. Tanzaniai újságíró körökben jelhívták a ság szigorúan megtorol minden törvénytelenséget. Az entebbei repülőtér nappal már fogad gépeket. Minden egyes gép leszállásához azon­ban külön kormányengedély kell. A hírek szerint a kormánycsa­patok folytatják az „ellenállási gócok" felszámolását, és láza­san keresik Husszein dandártá­bornokot, aki nyilván elrejtő­zött, hogy megszervezze az el­lenállást. Julius Nyerere tanzaniai el­nök, aki indiai látogatását meg­szakítva hazarepült, szerdán a késő éjszakai órákig bizalmas tárgyalásokat folytatott Oboté­vel. A tárgyalások hátterét az szolgáltatja, hogy az Ugandá­ban hatalomra került Amin tá­bornok inváziós tervekkel vá­dolta meg Tanzaniát, Tanzaniá­ban pedig ezeket az állításokat cáfolták. Szerdán Dar-es-Sa­laamban a diákok hevesen tün­tettek Amin és csoportja, vala­mint az általuk végrehajtott puccs ellen. néhány sorban A HIVATALOS LÄTOGATÄSON Rómában tartózkodó Kekkonen finn köztársasági elnök a tisz­teletére rendezett fogadáson mondott beszédében kijelentet­te, országának véleménye sze­rint az európai biztonsági érte­kezlet hasznos célt szolgál olyan körülmények között, ami­kor megfelelően széles alap áll rendelkezésre a megegyezés­hez. ZAGARI olasz külkereskedel­mi miniszter bejelentette. Olasz­ország részt vesz az EAK öt­éves gazdasági fejlesztési ter­vének megvalósításában, és szá­mos szakértőt küld az EAK-ba. NIXON F.LNOK szerdán meg­beszélést tartott a Nemzetbiz­tonsági Tanács tagjaival. A ta­nácskozás napirendjén a stra­tégiai fegyverzet általános hely­zetének áttekintése szerepelt, különös tekintettel a március 15-én Bécsben folytatódó SALT­tárgyalásokra. A MOSZKVAI „Marxizmus­leninizmus diadala" című kiál­lítást négy hét alatt több tíz­ezer látogató tekintette meg. A CSEHSZLOVÁK KÖZLEKE­DÉSÜGYI MINISZTÉRIUM „Ki­váló dolgozója" címmel tüntet­ték ki M. Makarovot, a cseh­szlovák—szovjet légiforgalmi együttműködés fejlesztésében szerzett érdemeiért. M. Maka­rov 1967-ben és 1968-ban az Aeroflot prágai kirendeltségé­nek vezetője volt. A MEXIKÓI KORMÁNY szaba­don bocsátott 18 politikai fog­lyot, akiket az 1968. évi kor­mányellenes diáktüntetésekben való részvételük miatt sok évi börtönre ítéltek. AZ OLASZ BALOLDAL szerda este komoly győzelmet aratott a földbérleti törvény vitájában. A javaslatot a kisbirtokosok­nak, a szegényparasztoknak és a pásztoroknak kedvező formá­ban a szenátus már jóváhagyta. NOSZAKA, a Japán Kommu­nista Párt Központi Bizottságá­nak elnöke a parlamentben éle­sen elítélte Szato kormányát, mert támogatja az amerikaiak indokínai agresszióját. Egy szovjet halászhajó meg mentette négy bajbajutott bur­mai halász életét, akik 20 nap ja hányódtak a viharos Ada man-tengeren. Miután a fedél­zetre felvették őket, sehogyan sem tudtak közős nyelvet ta­lálni az angolul nem beszélő halászokkal. Végül különböző országok zászlóit mutatták ne kik, és így derült ki, hogy a megmentettek Burmából valók. A szovjet hajó hazaszállította a négy halászt. ESEMÉNYEK MARGÓJÁRA Leértékelés és stabilizáció Aligha mondható népszerű intézkedésnek — bel- és külföldi vonatkozásban egyaránt -• valamely pénznem leértékelése, mely általában a pénzegység hivatalos aranytartalmának a csökkentését jelenti. Az előzményeket nézve azonban több célt szolgálhat ez a gazdasági szükségintézkedés. Ha ugyanis a csökkent vásárlóerőre devalvált pénzegység további érték­csökkenését sikerül megakadályozni, akkor az intézkedés a stabilizácó fontos eszköze lehet. A Jugoszláviában a napokban sor került 20 százalékos leér­tékelés tulajdonképpen hasonló célokat szolgál. S hogy meny­nyire a levegőben lógott, azt bizonyítja az is, hogy a gazdasági szakértők körében sem okozott meglepetést. A kapitalista vi­lág fontos pénzintézetei — melynek Jugoszlávia, mint egyetlen szocialista ország a tagja — már korábban mérlegelték ezt a kérdést. Sőt Róbert McNamara, az Egyesült Államok egykori hadügyminisztere, jelenleg a Világbank igazgatója októberi jugoszláviai látogatása során személyesen is tárgyalt ezekről a kérdésekről. Mellékesen megjegyeznénk még azt is, a világ­bank az elmúlt két évtized során 480 millió dollárra növelte a Jugoszláviának nyújtott pénzsegélyt, sőt készséget mutatott arra is, hogy segítse a jugoszláv ipar termékeinek eladását a fejlődő kapitalista országokban. Elsősorban itt, mivel a fej­lett kapitalista országokkal szembeni fizetési mérleg meglehe­tősen rosszul állt Az intézkedést ily módon az országban uralkodó gazdasági helyzet tette indokolttá. Mitja Ribicsics, a szövetségi végre­hajtó tanács elnöke, már korábban leszögezte, hogy a dinár szilárdsága a nemzetgazdaságon alapszik. Ha egy társadalom megállapítja, hogy többet fogyaszt, mint amennyit lehetőségei megengednek, és azért, hogy a fogyasztást a lehetőségekhez igazítsa, kész bizonyos megszorításokat tenni, ezért mindaddig, amíg a rsndszer önmagától nem teremt olyan feltételeket, amelyek biztosítják az összhangot, az egyedüli kiút a fogyasz­tás közvetlen korlátozása, megszorítása — mondotta a szö­vetségi tanács elnöke. Különböző gazdasági korlátozásokra az elmúlt években már sor került. Az 1965-ben megkezdett gazdasági reform idején sor került a dinár leértékelésére is. Az elmúlt hónapokban pedig befagyasztották például az ipari cikkek árát, a behozatal értékének 50 %-át „letétbe" helyeztették az illetékesekkel, korlátozták a fogyasztói hitelt, leállították a pénzutalványok beváltását stb. A korábbiakhoz hasonlóan a gazdasági hatások azonban most is csak részlegesek voltak, s a népgazdaság vesz­tesége gyorsan növekedett, öt év alatt 835 millió dinárról 3358 millió dinárra. A vállalatok 13 százaléka ráfizetéssel dol­gozik, s a múlt évben már 370 millió dollár volt a fizetési mérleg hiánya. A jugoszláv ipar konkurrencia-képessége vi szont alacsony, s ez a világpiacon jócskán éreztette hatását. Az inflációs tendenciákhoz járult még a kereskedelmi mérleg növekvő deficitje mellett a dinár vásárlóerejének csökkenése. A létfenntartási költségek a múlt évben 19,4 százalékkal, a kis­kereskedelmi árak 16,5, a vendéglátóipariaké pedig 22,4 szá­zalékkal volt nagyobb a korábbi évinél. A megélhetési költse gek 1970-ben kétszerese volt az 1968-asnak, 1969-hez viszo­nyítva pedig 33 százalékkal emelkedtek. Nem is beszélve az élelmiszerárak emelkedéséről. Mindezek az okok együttesen azt eredményezték, hogy a jugoszláv kormány a fizetési mérleg egyensúlya érdekében nem tudta elkerülni a dinár leértékelésének piacszabályzó módszerét, mely egyben az import drágításával és az export könnyítésével is jár. Hatását tekintve, persze, más társadalmi-szociális problémá­kat is magával hozhat, hisz a leértékelés különbözőképpen érte az egyes társadalmi rétegeket. Ezenkívül az egyes szolgálta­tások esetleges drágulását (vasút, postai díjszabás, villany­áram stb.) más intézkedések is követhetik. Nem is beszélve arról, hogy a jugoszláv gazdasági rendszer — a csoport- és a társadalmi érdekek közti feszültséggócok révén — továbbra is lehetővé teszi ezeket az ellentmondásokat. Ezért érthető többek között az is, hogy az utóbbi hónapokban egyre több szó esik a központi irányítás fontosságáról, mely eddig eléggé alárendelt szerepet játszott, s az egyes vállalatok saját belá tásuk szerint, jóformán ellenőriztetleniil bonyolíthatták kül­földi üzleteiket, kapcsolataikat. S bár a leértékelés nem mindenható gyógyír, lehetőséget teremtett arra, hogy más intézkedésekkel kiegészítve a jugo szláv kormány megteremtse a népgazdaság egyensúlyát, s ez­zel stabilizációs programja hatékony megvalósítását. dz mm 29. Idi Amin vezérőrnagy figyelmet a bugandai monar­ehisták aktivizálódására. Kampalában egyébként fenn­áll az éjszakai kijárási tilalom. Obote Ugandai Népi Kongresz­szus pártja néhány vezetőjének házát a csőcselék megtámadta, finja városban pedig az elnöki kastélyt rohanta meg egy cso­port. Ez előzte meg azt a szer­dai közleményt, hogy a katona­A filateiisták öröme London — Már kilencedik napja tart — a lanyhulás minden komoly jele nélkül — Anglia első, orszá­gos postai és távközlési sztrájkja. Bili Ryland — a posta helyettes vezérigazgatója —, szerdán beje­lentette, hogy a sztrájk eddig négy millió fontba került. Egyetlen csoport örül a sztrájk­nak: a filateiisták, akik a „posta­kalózok" bélyegeiben nagy üzletet sejtenek. Az utóbbiak tulajdonkép­pen „magán-postahivatalokat" szerveznek gyalog, gépkocsival, sőt lóháton kézbesítik a postát; az Ir-tengeren postazsákokkal megrakott hajócskák kelnek át, s a csatornán át magánrepülőgépek szállítják a postát külföldre. Fan­tasztikus szép és tarka rajzú bé­lyegek jöttek hirtelen divatba a szigetországban, a felülnyomás legkülönbözőbb változataival. Az egyik szellemes vállalkozó „csl­gaposta"-bélyeget hozott forgalom­ba. A Lityeraturnaja Gazeta január 27-1 számában közölte Dean Reed ismert amerikai énekes nyílt levelét A. Szolzsenyicinhez. Dean Reednek az amerikai hatóságok gyakori zaklatása miatt el kellett hagynia az Egyesült Államokat, és most Olaszor­szágban él. Levelében többek között a következőket írja: „Kedves Művésztársam, Szol­zsenyicin! Nekem, mint amerikai mű­vésznek válaszolnom kell egyes vádjaira, amelyeket a kapitalis­ta sajtó világszerte közölt. Né­zetem szerint ezek hazug vá­dak, s a világ népeinek meg kell tudniuk, miért hazugak". Reed levele további részében pontról pontra nyomós érvek­kel cáfolja meg Szolzsenyicin vádjait. Azzal kapcsolatban, hogy a szovjet író a Szovjet­uniót „igen beteg, gyűlöletben és igazságtalanságban szenvedő társadalomnak" minősítette, rá­mutat, hogy nem a Szovjetunió, hanem Amerika folytat háborút és teremt olyan feszült helyze­tet, amely magába rejti a hábo­rú lehetőségét. „Az én hazám a beteg társadalom és nem az öné, Szolzsenyicin úr!" — írja. „Nem a Szovjetunió, hanem Amerika vált az emberi történe­lem legerőszakosabb társadal­mává. Amerikában a maffiának nagyobb gazdasági hatalma van, mint az óriási részvénytársasá­goknak. Amerikában a polgárok éjszaka a gengszterek támadá­saitól félve alig mernek az ut­cán járni. Nem a Szovjetunió­ban, hanem az Egyesült Álla­mokban öltek meg 1900 óta több embert, mint amennyi amerikai katona elesett az első és a má­első feltételének" a definíciója helytelen. Az első feltétel az, hogy az ország erkölcsileg, szel­lemileg és fizikailag egészséges legyen, hogy polgárai békében tudjanak olvasni, írni, dolgozni és együtt élni! Ön kijelenti továbbá — foly­tatja levelében Dean Reed —, DEAN REED, AMERIKAI ÉNEKES Nyílt levél A. Szolzsenyicmuez sodik világháborúban, a koreai és a vietnami háborúban. A mi társadalmunk kész megöletni bármelyik haladó szellemű veze­tőt, aki merészeli felemeinl a szavát az igazságtalanság el­len. Ez a beteg társadalom, Szol­zsenyicin úr!" ön a tőkés világ dolgozói előtt kifejti gondolatait „a szó­lásszabadságról, mint az egész­ség első feltételéről" írja to­vábbá Reed levelében. „ön a szólásszabadságról be­szél akkor, midőn a földkerekség lakosságának nagy része még csupán az olvasás elsajátításá­nak lehetőségéről beszél. Hisz a tőkés világ dolgozóinak fiai és leányai anyagiak hiányában szellemi képességeiket nem fej­leszthetik, s néha még olvasni sem tanulnak meg!" Reed hangsúlyozza: „A szólás­szabadságnak, mint az egészség hogy a Szovjetunió nem halad a XX. század szellemével. Ha ez így van, akkor ennek oka az, hogy a Szovjetunió mindig egy fél lépéssel a XX. század előtt halad! Talán azt akarja Ön né­pének javasolni, hogy mondjon le a világ haladó népei vezéré­nek és élcsapatának szerepéről, és térjen vissza azokhoz az em­bertelen és kegyetlen viszonyok­hoz, amelyek a világ többi ré­szén uralkodnak, ahol továbbra is az Igazságtalanság uralkodik számos ország csaknem feudá­lis feltételei között? Szolzsenyicin úri Cikkében továbbá azt mondja, hogy ön „a Szovjetunió legtöbbet szen­vedő írója". Ez valószínűleg azt jelenti, hogy sokat szenved az erkölcsi és társadalmi elvek hiá­nya miatt, és a lelkiismerete kí­nozza önt a csendes éjszakai órákban, amikor egyedül van önmagával. Lehet, hogy a Szov­jetunióban is történnek igaz­ságtalanságok és hibák, hisz a világon minden relatív. Az önök társadalma alapelveivel és gya­korlata alapján valóban egész­séges és igazságos társadalom kialakítására törekszik. Azok az alapelvek, amelyeken az önök társadalma épül, egészségesek, tiszták és igazságosak, míg azok az alapelvek, amelyeken a mi társadalmunk felépült, kegyet­lenek, kizsákmányolók és Igaz­ságtalanok. Igaz, hogy az élet­ben adódnak hibák és igazság­talanságok, de kétségtelen, hogy annak a társadalomnak, amely igazságos alapokra épült, több esélye van arra, hogy el­jusson az igazságos társada­lomig, mint annak, amely az igazságtalanságra és az ember­nek ember általi kizsákmányo­lására épült. Hazám társadalma és kormánya elmaradt a kor mögött, mert egyedüli célja az a törekvés, hogy megőrizze a stá­tus quo-t az egész világon. El­sősorban az ön országa törek­szik arra, hogy haladó lépése­ket tegyen az emberiség nevé­ben. És ha valamiben tökélet­len is, és ha vannak még meg­oldatlan problémák, ezekért a fogyatékosságokért nem szabad elítélnünk az egész rendszert, hanem örömmel kell fogadnunk bátorságát és azt a törekvését, hogy új utakat tűz ki".

Next

/
Thumbnails
Contents