Új Szó, 1971. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-28 / 23. szám, csütörtök

GUSTÁV HUSÁK ELVTÁRS BESZÉDE A föderáció kialakításával megvalósítottuk a lenini nemzetiségi politika elveit 1971. I. 28. Csehszlovákia két egyenrangú nemzet, a csehek és szlovákok, valamint a magyar, ukrán, lengyel és német nemzetiségű polgárok hazája. A földeráció kialakításával megvalósítottuk a lenini nemzetiségi politika elveit. Nemzeteink egyenlőségét az új államjogi renddel fejeztük ki. A Nemzeti Front és az összes társadalmi szervezet feladata a föderáció megszilárdítása, a proletár nemzetköziség elveinek érvényesítése hazánkban a nemzeteink és nemzetiségeink közti kapcsolatokban. A nemzeti és faji ellentétek, a sovinizmus idegen a szocializmustól, és maraványait ki kell irtanunk életünkből. Ezért természetes, hogy az országban meg kell teremteni a feltételeket a nemzetiségek szélesebb, kulturális fejlődéséhez és tagjaik fokozottabb részvételéhez a társadalom irányításában. A Nemzeti Front politikája minden nemzet és nemzetiség tagjainak tudatában a szocialista hazafiságot, a szocialista társadalomhoz való tartozás büszkeségét, az elért sikerekkel kapcsolatos öntudatot fejleszti. Minden köztársaság, minden nemzet vagy nemzetiség sikere közös államunkat erősíti, s minden polgárunk számára hasznot jelent. Az, hogy szocialista hazafiak legyünk, szeressük szülőföldünket, azt jelenti, legyünk hívek a szocialista országokkal, elsősorban a Szovjetunióval való szövetséges kapcsolatainkhoz, mivel ez szavatolja a világbékét, ez a kezessége nemzeti szabadságunknak és állami függetlenségünknek. Társadalmunk egyik alkotmányos joga a vallásszabadság. Mi kommunisták a tudományos világnézet hívei vagyunk, de tiszteletben tartjuk polgáraink vallásos érzelmeit. A hivő polgárok, a különböző egyházak tagjai szabadon vallhatják vallásos meggyőződésüket, akadály nélkül részt vehetnek a vallási szertartásokon. A szocialista társadalom jelentős eszközöket fordít az egyes egyházak anyagi szükségleteire. A jövőben sem akarjuk megváltoztatni állásfoglalásunkat a hívőkkel szemben. Természetesen nem tűrjük az olyan kísérleteket, hogy a vallást a politikával keverjék, vagy felhasználják szocialistaellenes ellenzék kialakítására. Őszinte érdekünk az állam és az egyes egyházak közti viszony ésszerű rendezése. Ezen a téren ls a nyugalom és békesség szolgálja a szocializmus fejlesztésének érdekeit, valamint az emberek vallásos érzelmeit. Ogy gondolom, hogy ezen a téren nem rossz nálunk a helyzet. A lehetőségekhez mérten meg akarjuk javítani. Természetesen feltételezzük az egyházak és vezetőik lojalitását és a politikai spekulációk végét. Tudjuk, volt már nálunk olyan időszak, amikor nem a mi hibánkból összecsapásokra került sor, és tudjuk, hová vezetett ez. A dolgozó nép ereje olyan hatalmas és szervezett, hogy hiba lenne próbára tenni a dolgozók türelmét. Különben, amint már mondtam, toleránsak akarunk lenni a gyakorlati életben a vallásos érzelmű emberekkel és az egyházzal szemben. A Nemzeti Front keretében továbbra is kifejthetik tevékenységüket a nem kommunista pártok, melyek társadalmunk egyes rétegeit megnyerik a szocializmus építésében való aktív részvételre. E pártok vezető szervei kiküszöbölték 1968 ideológiai bonyodalmait, elhatárolták magukat azoktól az emberektől, akik kommunistaellenes ellenzék kialakítására akarták felhasználni ezeket a pártokat. Nyilatkozataikból és gyakorlati tevékenységükből következik, hogy elismerik a CSKP társadalmi vezető szerepét, mert meggyőződtek róla, milyen jelentősége van a kommunista pártnak országunk fejlődésében. Respektálják a Nemzeti Front tevékenységének elveit. Feltételezhetjük, hogy a tisztogatási folyamatot és a helyes politikai irányvonalat következetesen kiharcolják e pártok helyi szervezeteiben is, és a szocialistaellenes elemek nem találnak menedéket e pártokban. Ogv, mint az egész társadalomban, ezekben a pártokban is voltak „megújhodási kísérletek". Tudjuk, hogy ezek nem eredményeztek semmi jót ezeknek a politikai pártoknak sem, melyekkel a Nemzeti Frontban együttműködünk, annál kevésbé társadalmunknak és államunknak. Az élet rendes kerékvágásba jut, mindenkinek itt a helye, aki segíteni akar a szocializmus fejlesztésében, azt szövetségesünknek tartjuk, s mindenkivel szívesen megegyezünk a Nemzeti Frontban. E politikai pártok sok tagjának a nemzeti bizottságokban, a társadalmi szervezetekben, a népgazdaságban és másutt kifejtett tevékenysége példaszerű. Továbbra is megszilárdítjuk a CSKP és a politikai pártok együttműködését a Nemzeti Front talaján, s megteremtjük a feltételeket arra, hogy a Nemzeti Front valamennyi tagja képességeinek és a szocializmushoz való hűségének megfelelően érvényesülhessen. Öntudatos, szocialista akt ivit ásra van szükségünk Elvtársnők és Elvtársak, Barátaim! A CSKP politikai alapelvei és a Nemzeti Front, valamint az egyes társadalmi szervezetek tevékenységének tartalma közös cél felé irányul: a szocialista társadalom tökéletesítéséhez, elmélyítéséhez, az embermilliók öntudatos, szocialista aktivitásához. Meggyőződésünk, hogy a szocialista rendszer öszszehasonlíthatatlanul demokratikusabb, mint akármelyik burzsoá parlamentarizmus. Nálunk a dolgozók saját munkájukkal és értelmükkel döntenek jelenük és jövő életük felől. Sokan akartak bennünket kioktatni a demokratizmusra. Azonban mi is tudunk valamit annak a gépezetnek a világáról, amelyet a demokratizmus cégtáblája alatt tartanak fenn a nyugati országok vagyonos rétegei, a burzsoázia. Nem akarjuk azt állítani, hogy mentesek vagyunk a hibáktól, hogy már teljes mértékben kibontakoztattuk a szocialista társadalom valamennyi részének demokratikus jellegét, hogy a gyakorlatban nem kerül sor gyengítésére és elferdítésére. Átmentünk egy bizonyos szakaszon, megszabadultunk egy kicsit néhány gondtól, s új lehetőségek nyílnak arra, hogy marxista—leninista értelmezésünkben teljesen kibontakoztassuk a szocialista demokrácia demokratikus jellegét. Ezért közös célunkká kellene válnia, hogy mindent elkövessünk annak érdekében, hogy a társadalom irányítása valóban a dolgozók millióinak ügye legyen. Ez teljes összhangban van szocialista demokráciánk osztályjellegével, amely természetesen kizárja az antiszocialista tevékenységet. Mindenki megérti, hogy a köztársaság felvirágoztatása, a dolgozók jobb élete közvetlenül függ a népgazdaság fejlődésétől, annak céltudatos és bölcs irányításától, az ipar, a közlekedés, az építőipar, a kereskedelem, a mezőgazdaság és valamennyi többi ágazat munkájának eredményétől. Nálunk a termelőeszközök tulajdonjoga a népé. A népé munkájának eredménye is, éspedig nemcsak közvetlen bér formájában, hanem a társadalmi fogyasztásban is. Az emberek nálunk nem csupán „munkaerők", hanem valóban tulajdonosok, akik döntenek afelől, hogy milyen eredményeket érnek el. Joggal mondhatjuk, hogy az a politikai harc, amit a párt folytatott a jobboldalt erők ellen azért, hogy kivezesse a társadalmat a válsághelyzetből, egyidejűleg a dolgozók életfontosságú érdekeiért vívott küzdelem is volt. A gazdasági téren választott Irány helyességét az elért eredmények igazolják. Megelégedéssel mondhatjuk, hogy az 1970. év népgazdaságunk számára általában jó esztedő volt. Tudják, miből indultunk ki, milyen helyzetből mentettük meg gazdaságunkat. Az elmúlt évben az ipari termelés üteme több mint egy százalékkal volt gyorsabb, mint a tervezett, és elérte a 7,6 százalékot. 1961 óta ez volt a fejlődés legnagyobb üteme. Különösen jelentős, hogy a növekedést első ízben sikerült országos méretben teljes mértékben a munkatermelékenység növekedésével elérni. Az építőiparban is a munkatermelékenység növekedése járult hozzá döntő mértékben a tervfeladatok teljesítéséhez és túlteljesítéséhez. A háború óta az elmúlt évben sikerült első ízben több mint 100 000, hozzávetőlegesen 108 000 lakást építeni, ami annak köszönhető, hogy a beruházási építkezés szakaszán növeltük a lakásépítések arányát. A növénytermesztésben fékező tényezőként hatott a kedvezőtlen időjárás, azonban az állattenyésztés gyorsabb növekedése révén teljesítették a mezőgazdasági bruttó termelés tervét. Az elmúlt év jelentős eredménye volt, hogy a belföldi piacon elértük a teljes egyensúlyt, ami konszolidációs törekvésünk egyik fő célja volt. Ennek beszédes bizonyítéka az aránylag jól ellátott piac. Bizonyos, hogy még akad fogyatékosság, de a fő árufajtákból aránylag elegendő állt a lakosság rendelkezésére. Ez természetesen nem olyan egyszerű dolog. Elég töprengésbe került. Azonban a lakosság ellátását az elsőrendű feladatok közé sorolhatjuk. Azt a gazdaságpolitikát tartjuk helyesnek, amely lehetővé teszi, hogy a lakosság életszínvonala ne csökkenjen, és az embereknek, amennyiben lehetséges, ne legyenek ilyen elemi gondjaik. Az ipari termelés növekedése lehetővé tette a kiviteli terv teljesítését mind a szocialista, mind a kapitalista országokba és ezáltal a kivitel túlnőtte a behozatal mutatóit. Addig nyújtózkodhatunk, ameddig a takarónk ér A bonyolult feltételek ellenére már az elmúlt évben hozzáláttunk a legsürgetőbb szociális problémák megoldásához, ami az előző évek inflációs fejlődése következtében elsősorban az alacsony jövedelmű rétegnél vált láthatóvá. Körülbelül 500 000 alacsony nyugdíjat módosítottunk, és bevezettük a nevelési segélyt. Tudjuk, barátaim, hogy ezen a téren sok a fogyatékosság, hogy a lakosság egyes kategóriájánál még sok mindent kellene javítani. Az elmúlt évekből különféle fogyatékosságokat örökültünk. Azonban arról van szó, hogy csak addig nyújtózkodhatunk, ameddig a takarónk ér. A bérpolitika terén különféle igényekkel találkozunk. Egyes esetekben azt mondhatjuk, hogy ezek az igények jogosak. Csakhogy mi nem törhetjük át a nemzeti jövedelem józan, értelmes beosztásának kereteit, mert akkor ismét mozgásba kerülne az inflációs körhinta, amit csak nehezen tudtunk megállítani. A lakosság életszínvonalának emelése, a különféle egyenetlenségek felszámolása politikánk egyik alapelve a következő ötéves tervben is, ahogyan azt majd az év során elmondjuk, amikor már kidolgozzák az ötéves terv irányelvét. De hogy mit lehet megtenni ma, holnap, egy vagy két év múlva, azt nagyon alaposan ki kell számítani, mivel nemcsak az egyén kerülhet kellemetlen helyzetbe, hanem az állam ls. Ezt már tapasztaltuk a saját bőrünkön, és előfordul más államokban ls. Állandóan szem előtt tartjuk — az egész népgazdaság lehetőségei szerint — dolgozóink életszínvonalának emelését. Azt, hogy népünk bízik a korona szilárdságában és népgazdaságunk távlatában, többek között kifejezi a betétek növekedése is. A takarékbetétek növekedése 1970-ben meghaladta a 9 milliárd koronát. Ez 1953 óta a legnagyobb évi átlag. Tudjuk, hogy ezeket az eredményeket nem könnyen értük el. Ezért annál őszintébben tisztelgünk dolgozóink áldozatkész, sége előtt. Különösen kiemeljük bányászaink örifeláldnzását, akik a múltban és a jelenben is rendkívüli megértést tanúsítottak és tanúsítanak a társadalom szükségletei iránt. Holnap úgy fogunk élni, ahogy ma dolgozunk A társadalom sokoldalú fejlődése és igényeinek kielégítése megköveteli az ipari és a mezőgazdasági fejlődés egyenletes ütemét. Ennek feltétele, a mi körülményeink között, kizárólagosan a munkatermelékenység növekedése. Ha azt mondjuk, hogy holnap úgy fogunk élni, ahogy ma dolgozunk, ez nem frázis, hanem bizonyos törvényszerűség, amelynek hatása alól nem mentesülhetünk. Dolgozóink becsületes igyekezetét az év elején nehézségek fékezték, amelyek az erős fagyok következtében keletkeztek. Az áram- és különösen a gázkorlátozás következményei érezhetőek voltak a termelésben. Az emberek megértették a helyzetet, fegyelmezetten teljesítették az elkerülhetetlen intézkedéseket, és eltökélt szándékuk, hogy pótolják a keletkezett károkat. Néhány fontos tervfeladat teljesítésében meg kell látnunk a gyenge pontokat és a fogyatékosságokat. Sokat kell tennünk annak érdekében, hogy rendet teremtsünk az építkezési beruházások szakaszán, javítsuk a külkereskedelmi eredményeket, hogy zavartalan legyen a termelés és a rend a kivitelezőimegrendelői kapcsolatokban, tökéletesítsük a termelés szerkezetét, ami már legalább egyévtizedes probléma, éspedig úgy, hogy ez a szerkezet jobban megfeleljen a belföldi és a külföldi piac követelményeinek. Tudjuk, sok a megoldásra váró probléma, amelyeket meg kell oldanunk, hogy biztosítsuk a termeles és a munkatermelékenység növekedését, ahogyan azt az ez évi terv megköveteli. Tehát annál nagyobb igényeket kell támasztanunk az Irányítómunka színvonala iránt, meg kell követelnünk a tartalékok mozgósítását és azt, hogy a vezető dolgozók pártosan végezzék el az állami tervfeladatok szétírását és teljesítésüket. A gazdaságfejlesztés, valamint a szocialista társadalom fejlődésének alapja igen jelentős politikai feladat, mindnyájunk elsőrendű gondja. A párt-, a szakszervezeti és az ifjúsági szervezetek, a vállalati és üzemi irányítószervek ügye, hogy a problémákat ne az emberek mellőzésével oldják meg, haners hogy lehetőséget nyújtsanak a* embereknek arra, hogy értelmükkel éa tapasztalataikkal részt vegyenek a problémák megoldásában, s az irányításban. Természetesen a dolgozóknak az Irányításban való részvételét nem értelmezhetjük anarchista módon. Nem magyarázhatjuk úgy, hogy jogot ad a munkafegyelem megsértésére, a termelési feladatok és a minőség iránti közömbösségre, a rendetlenség eltűrésére stb. Ez ellenkezne saját érdekeinkkel és a dolgozók szükségleteivel. Ellenkezőleg, a mi feladatunk az, hogy megnyerjük az embereket az igényes vezető dolgozók tekintélyének támogatására, olyan légkör kialakítására, amelyben a csirkefogókat, a becsteleneket a közösség megveti, a becsületes munkát pedig arányosan anyagilag is értékeli. A dolgozók részvétele a termelés irá* nyitásában összefügg érdekeikkel és szükségleteikkel. A' szakképzettség növelése, bérpolitikánk, a munkakörnyezet és a szociális berendezések javítása, a kulturális színvonal emelése — minderről a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomnak kell gondoskodnia, de nem hanyagolhatják el a vezető gazdasági dolgozók sem. Ezekről a" kérdésekről nem feledkezhetnek meg a kollektív szerződések sem. Ez bizonyítja a szocialista társadalom reális humanizmusát, amely kedvező munka- és társadalmi légkört segít kialakítani, és az embereknek az üzemekhez és a társadalomhoz fűződő jó kapcsolatait. Ez évi feladataink igényesek, azonban teljesíthetők Az ez évi feladatok a népgazdaság minden ágazatában igényesek. Azonban teljesíthetők, ha mozgósítjuk az anyagi és a kapacitástartalékokat, ha átgondoltan Irányítunk, és jól szervezzük a munkát, ha erélyesen törekszünk a tüzelő- és energiaellátásban fennálló nehézségek és fogyatékosságok áthidalására, ha tökéletesítjük a kivitelezői-megrendelői kapcsolatokat. Azonban a döntő tényező az ember, az ember képessége és áldozatkészsége. A készség és a felkészültség, hogy harcoljanak a nehézségekkel, és az az eltökélt szándék, hogy valóban szocialista módon dolgozzanak. A CSKP megalakulása 50. évfordulójának tiszteletére megindult szocialista munkaverseny eddigi fejlődése optimizmusra jogosít bennünket. Nagyra értékeljük a dolgozóknak ezt a kezdeményezését és bízunk benne, hogy az ez évi tervfeladatok teljesítésének jelentős tényezőjévé válik. Bízunk munkásainkban és parasztjainkban, bízunk technikusainkban és vezető dolgozóinkban, bízunk párt-, szakszervezeti és ifjúsági szervezeteinkben. Bízunk népünkben, tapasztalataiban és képességeiben — bízunk abban, hogy nem sajnálják erejüket a tervfeladatok teljesítésére, a szocializmus megerősítésére és hazánk felvirágoztatására fordítani. A szocializmus jellegénél fogva népi rendszer, amely objektíven" fejezi kí a dolgozók döntő többségének nemzeti és osztályérdekelt. A szocialista állam és a szocialista állam szerveinek tevékenysége a szocialista törvényesség elveinek következetes tiszteletben tartásán, az állampolgárok jogainak és kötelességeinek betartásán alapul. Szocialista társadalmi rendünk fontos része a nemzeti bizottságok és a törvényhozó testületek rendszere, amelyben kb. 22 000 képviselő dolgozik. A nemzeti bizottságok feladatainak teljesítéséért A társadalomfejlesztés és a konszolidáció fontos feladatának tartjuk, hogy a nemzeti bizottságok gyakorlati tevékenységében érvényre jussanak a szocialista demokrácia elvei, hogy kifejezően emelkedjen gazdasági-szervező és kulturális-nevelő tevékenységük színvonala, hogy hatékonyan törődjenek az állampolgárok életfeltételeinek javításával és Igényeik kielégítéséivel, hogy erélyesen harcoljanak a szocialista rendért és fegyelemért. Minden község képe, a kereskedelem, a szolgáltatások és a vendéglátás színvonala, a kulturális élet és az egészségügyi gondoskodás színvonala, az oktatásügy fejlődése és az Ifjúság nevelése — bizonyítványt állít ki minden nemzeti bizottság munkájáról, képviselőinek aktivitásáról és képességeiről. Nagyon sok mindent kell javítani a városi, a járási és a kerületi nemzeti bizottságok apparátusának munkájában ls. Az apparátusok dolgozóinak tudatosítaniuk kell, hogy nem képeznek valamilyen „független hivatalt", hanem olyan kifejezetten népi szervek szolgálatában állnak, amilyenek nálunk a nemzeti bizottságok, tehát a szó legigazibb értelmében a népet kell szolgálniuk. Ennek az (Folytatás a 4. oldalon)