Új Szó, 1971. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-24 / 3. szám, Vasárnapi Új Szó

mmmmmm sO N S/5 >-5 q JELENE és JÖVŐJE megjelenéséről beszélnek. Hasonló le­letekre bukkantak Jáva szigetén és Pe­king környékén, de sokhelyütt Európá­ban, többek között Dél-Magyarországon is. Noha hazánk területén csupán kez­detleges szerszámokat találtak, melyek kb. 1 millió 750 ezer éves múltunkat idézik, a valamivel későbbi maradvá­nyok már a csoportokban élt neander­völgyi embert mutatják be. Igen, az ős­emberi leletek — állkapcsok, koponyák és csontvázak — hazánk területén is megtalálhatók, pl. Észak-Morvaország­ban, Poprád vagy akár Gánovce kör­nyékén. És még ennél is sűrűbben a homo sapiens, vagyis a már értelmes ember. Világviszonylatban is nagy jelen­tőségűek az ősember alkotásai — az élethű állatábrázolások, a barlangfest­mények, a kis szobrok — mint pl. a véstonicei madonna. A bölcsőtől a sírig — Ám tévedés volna azt hinni, hogy az antropológia csak a titokzatosnak tűnő legrégibb korról rántja le a lep­let. Sok mondanivalója van ennek a tudományágnak a máról is — figyelmez­teti Fetter professzor.Az antropológusok­hoz a legközelebb az orvostudomá­nyok, elsősorban az élettan áll. Minde­nekelőtt az érdekli őket, hogyan élnek az emberek a távoli országokban, és különböző életmódjuk milyen hatással van testalkatukra, fejlődésükre. Ezek­nek a széles körű kutatásoknak a fo­lyamán egész nemzedékek életkörülmé­nyeit kísérik figyelemmel, hogy észre­vételeik alapján rámutassanak a fejlő­dés kedvező vagy kedvezőtlen irányára. Ismeretes például, hogy az ifjúság az utóbbi évek folyamán gyorsabban fej­lődik, mint régente. Ma a 12 éves fiú testalkata egy 1890-ben élt férfi mé­reteinek felel meg. Ez többek között: a megváltozott életmódnak, a lelkiis­meretes orvosi felügyeletnek, a vita­minok fokozott hatásának és még sok más körülménynek köszönhető. A túl­zott testsúly vagy a magasság sem mindig kívánatos, úgyhogy a jövő em­bere már antropológusok utasításai 0 rágában évek óta tartanak az ásatások. A régi építke­zések maradványai,- külön­féle használati tárgyak, emberi és állati csontvá­zak, tömeges temetkezési helyek látnak napvilágot. Ezekből Igyekeznek a tu­dósok fényt deríteni őseink szokásaira, munkájára, kul­túrájára. Nem könnyű a do­log, annyi bizonyos, de amint az az alábbiakból kitűnik, kétségtelenül meg­éri a fáradságot. A legbonyolultabb a következtetés a történelem előtti időkből származó, ke­vésbé jó állapotban fennmaradt leletek korára és nemére. Egészen más a hely­zet azoknak a maradványoknak az ese­tében, amelyek az egyes korszakokat jól konzerváló, száraz környezetben vé­szelték át. Az ezek közt talá'it kétéltű­ekböl nem egynek a korát 300 millió esztendőre is becsülik. Csontjaik meg­kövesedtek ugyan, de testük mégsem viseli magán az idők fogát. A leletek korának megállapítása va­lamikor nem volt egyszerű feladat. Ma azonban olyan fizikális és vegyi mód­szerek állnak az antropológusok ren­delkezésére, amilyenekről évekkel ez­előtt nem is álmodhattunk. A radioak­tív anyagok — izotópok, az argon és a fluor segítségével az emberi marad­ványok korára — egy-két év eltérés­sel — aránylag pontosan rávilágítanak a szakemberek. De a korra a fogak ál­lapotáról is megbízhatóan következtet­hetnek, melyek kopásuk szerint még azt is elárulják, pipázott-e a gazdájuk valaha vagy sem. Dr. Fetter antropológust, a tudomá­nyok doktorát dolgozószobájában talál­tam. Párolgó feketénk szürcsölgetése közepette, élénk beszélgetésbe merül­ve, észre sem vesszük az Idő rohaná­sát ... A professzor egész életét az em­ber történelmi fejlődésével, az embe­rek és az állatvilág közti összefüggések keresésével töltötte. Él-hal mesterségé­ért, az antropológiáért (embertan), va­lóságos szenvedélye ez a kutatás, s ezért hallani sem akar a megérdemelt pihenésről .. Valóban a majmoktól származunk? — Túlságosan leegyszerűsíteném a dolgokat, ha kérdésére egyetlen szóval válaszolnék — mosolyog Fetter pro­fesszor. Az ember származása után ku­tatva tulajdonképpen a gerinctelenek korába kellene visszatérnünk, de az annyira távol esik tőlünk, hogy azt ajánlom, legyünk szerényebbek és elé­gedjünk meg az azr követő korszak­kal, amelyben az első gerincesek közt az óriáskígyók és a többi hatalmas csú­szómászó társaságában az apró emlő­sök is megjelentek. Kezdetben a rovar­evókhöz, pl. a vakondokhoz vagy akár a sündisznókhoz voltak hasonlók. Egy részük a fákon élt. Több százezer év­nek kellett eltelnie ahhoz, hogy meg­állapítsák: a majmok, tehát az ember eredete is ebből a legmagasabb rend­ből vezethető le. Am Darwin Az ember fejlődése című 1871-ben megjelent művében a Dél-Af­rikában talált leletek alapján egyértel­műen kijelentette: „Noha tagadhatat­lan, hogy az ember elődjének életmód­ja sokban hasonlított a majoméhoz, té­vedés volna azt állítani, hogy valóban a majmoktól származik." Mert igaz ugyan, hogy az emberszabású majmok fákon éltek kezdetben, de az erdősé­gek kipusztulásával, más, vadakban gazdag vidékre költöztek. így váltak az egykori vegetáriánusok­ból húsevők. Csakhogy bökkenője is volt a dolognak. Az emberszabású maj­moknak akkoriban még nem voltak kar­maik és éles fogaik, s ezért a félénk vad megkaparintása csak együttes erő­vel sikerülhetett. Áldozataikra tehát nagvobb csoportokba verődve portyáz­tak Csontvázáik maradványaiból megálla­pították, hogy bár a járáshoz főleg al­só végtagjaikat használták — testtartá­suk nem volt teljesen egyenes. Ezek az emberszabású majmok voltak tehát az elődeink, akik ugyan még képtelenek voltak a létfenntartáshoz szükséges szerszámok előállítására, ám — és ezt az antilopok és páviának megsérült ko­ponyaleletei is igazolják — a vadászat­hoz alkalmas kövek, bunkók, dorongok kiválasztása már nem okozott nekik nehézséget. Kétmillió év távlatából A korszakalkotó változás azonban ak­kor következett be, amikor mintegy két­millió évvel ezelőtt célszerűen kezdték előállítani koszerszámaikat. Noha ezek ls kezdetlegesek voltak — egy másik kődarab segítségével alakították őket —, mégis a múlt században a Viktória­tó közelében Tanzániában olyan bizo­nyítékokra tettek szert a tudósok, me­lyek félreérthetetlenül a majomember alapján saját maga befolyásolhatja testének növekedését. Míg tehát az órvostudpiniányök a beteg emberrel és. á gyógykezelésé­vel foglalkoznak, az antropológia az egészséges emberek csoportjait veszi nagyító alá. Az orvos a sebészeti be­avatkozást igénylő patologikus fejde­förmációk esetében — a koponyavar­ratok felbontását megelőzően — az antropológus véleményét kikért Ugyanez a helyzet a plasztikus sebé­szetben. A nyúlajak, a farkastorok, a fülkagyló-operációk sikere annak a szakembernek a meghallgatásától is függ, aki e szervek megfigyelésével kapcsolatos tapasztalatai alapján nem­csak a műtét végrehajtásának módjá­ról képes nyilatkozni, hanem az arra alkalmas időszakot is meg tudja je­lölni. — Nemrégiben még azt tartot­ták, hogy a nő tüdeje terhessége ide­jén összezsugorodik — folytatja a pro­fesszor. A hosszú éves ellenőrzések eredményeként azonban ma már té­vesnek nyilvánítják az antropológusok ezt a — magzat fejlődése és a nő egészsége érdekében semmiképpen sem lebecsülendő — megállapítást. Geraszimov professzoi tanítványa volt A bíróságok ís jó hasznát veszik az antropológiának. A bűnözők nemegy­szer orvosi műtéttel igyekeznek meg­változtatni arcvonásaikat, hogy a tör­vény őrei ne ismerjenek rájuk, azon­ban ez az igyekezetük sikertelen. A halott teste rövid időn belül bom­lásnak indul, csupán a csontváza ma­rad meg. A rendőrség csak az antro­pológus segítségével tudja megállapí­tani az eltűnt, illetve keresett szemé­lyek fényképei alapján, hogy kinek a csontvázáról van szó. Fetter profesz­szor még azokat is felismerte fényké­peikről — és erre a világháború ide­jén a Németországba elhurcoltak kö­zül nem egy szolgáltatott példát —, akikkel idős korukban találkozott elő­ször. Ez azonban külön tudományág, mely­be Geraszimov professzor, a világhírű szovjet antropológus segítsége nélkül aligha sikerült volna a prágai tudós­nak behatolnia. Geraszimov az erre a célra kidolgozott módszerével cso­dálatos eredményeket ért ol. Többek közt pl. sikerült rekonstruálnia Rette­gett Iván cár képmását, akiről semmi­féle festmény vagy kép sem maradt hátra. Valóságos mesterművet alkotott, mely az anatómiai tudáson kívül szob­rászművészetet is igényel. Fetter professzor hazatérve megvaló­sította régi vágyát. Nagy mestere nyom­dokain haladva megkísérelte Karel Hy­nek Mácha ugyancsak ismeretlen kép­másának a rekonstruálását. Minthogy azonban túlságosan nem bízott sikeré­ben, két öntvényt készíttetett a nagy cseh költő koponyájáról. Az egyiken sa­ját maga végezte el a szükséges mun­kát, a másikat Geraszimov professzor­nak küldte el azzal a kéréssel, rekonst­ruálja ő is Mácha arcvonásait. Az eredmény — mondanunk sem kell — meglepő volt. Geraszimov professzor maga is csodálkozott rajta, milyen haj­szálpontossággal dolgoztak mindketten. A moszkvai és a prágai rekonstrukció teljesen megegyezett, mintha mindket­tőt egy ember készítette volna ... Kilátások a jövőbe A modern antropológusok a koponya tökéletes ismerete alapján, nem egy ré­gi elméletet nyilvánítottak már téves­nek. Bizonyítékokkal szolgálnak pl. ar­ra nézve is, hogy az összenőtt szem­öldök nem a gonosztevők sajátossága, és hogy az alacsony homlok vagy a szokatlan fejforma sem az intelligencia hiányának a jele. Mennyi kellemetlen­séget, bajt okoztak tulajdonosaiknak a múltban ezek a feltételezések! Helyesebb, ha inkább előre tekin­tünk, a jövőbe, arra, hogy mi vár az emberiségre. Tény, hogy a civilizáció betegségei gyorsan terjednek. Az em­berek korábban kopaszodnak, fogaik gyorsabban romlanak, látásuk gyengül. Agyvelőnk súlyosbodik. Fejlődése idő­vel talán a koponya eltorzulását ered­ményezhetni — vélik a sötétben látó pesszimisták. A jövő emberét rövid nya­kúnak, kis arcúnak, csenevésznek lát­ják, akinek ülő foglalkozása miatt vég­tagjai elsatnyulnak, izmai elernyednek. — Igen, ez megtörténhetne — jelenti ki Fetter professzor, ha ... Ám degene­rálódásunk a tudomány inai színvonalán megakadályozható. Minden lehetősé­günk megvan rá, hogy egészségesen él­jünk és meghosszabbítsuk életünket. Az emberi életkor máris kitolódott. Ezért nincs okunk a kétségbeesésre, ezért re­ményteljes az emberiség jövője. KARDOS MÁRTA Az emberiség mültia, Fetter professzor, Karel Hynek Mácha költő képmását rekonstruálja Geraszimov professzor módszere alapján. E. Uher felvételei EGYIPTOMI LELET A KIRÁLYOK VÖLGYÉBŐL

Next

/
Thumbnails
Contents