Új Szó, 1971. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-06 / 4. szám, szerda

Mai európai stílustörekvések Cseh grafika a bratislavai Prímás Palotában Sikeres prágai bemutatkozás FIATAL MAGYAR FOTÓS TÁRLATA Fiatal magyar fotós mutatko­zott be a prágai közönségnek — Tóthpál Gyula. Neve és mű­vei az 0] Szó olvasói előtt nem ismeretlenek, bár a kiállításon főleg azokat a képeit mutatta be, amelyeket szabad idejében, hobbyként készített. A fénykép objektív művészet, ideális eszköze a történelem áb­rázolásának. Tóthpál fényképe nemcsak hűen ábrázol, hanem az esetek Jelentős részében ak­tuálisan értelmezi is a történé­seket. A fiatal sajtófényképész művei a mát ábrázolják, an­nak szépségeivel, realitásaival és árnyoldalaival. Tóthpál mű­vészetében nem keresi a natu­rális elemeket, hanem nagy he­lyet foglalnak el a párhuza­mok, az ellenpárok és a konf­liktusok. A képei reálisak és nem alkalmazza a hatásvadá­szó módernkedést. Tóthpál mun­kája a felvételezésben, a kom­pozícióban, a témakeresésben nagyon alapos és végiggondolt, viszont ezt nem mondhatjuk a másolási technikában. Bár a ki­állított művek egy sajátos stí­lusra engednek következtetni, mégis, nem hinném, hogy a túl kontrasztosra, vagy sötétre másolt képek jól fejeznék ki n fotográfus elképzeléseit. Az arcok-sorozatban egy pár igen jól megragadott pillanat­képet láttunk. Engem legjobban egy paraszt bácsi képe, vala­mint egy meztelen felsőtestű, svájci sapkás munkás képe fo­gott meg. Itt igen szerencsés a portrét két oldalt bezáró sötét fa. Mindkét kép kivágását jól választotta meg a fényképen. A képek között, mint már mondtam, igen szerencsés a párhuzamos kompozíció — így a templom tövében álló két gyermekkocsis, traccsoló anya. Ide sorolnám a kiállítás kata­lógusának egyik nagy képét; az út közepén menő aktatáskás férfit (csak a közlekedésrendé­szet meg ne lássa), két oldalt szimmetrikusan parkoló autók, kal. A vizes út és a szemből jövő fény maga is finommá teszi a tónusokat. Hasonlóan szeren­csés kompozíció a kirakati női bábu és az azt néző férfi. A (lelevíziós antenna és a ré­gimódi falusi kémény kitűnő ellentétpár, magyarázkodásnál jobban mutatja a megváltozott falut. Nagyon sikerültek Tóth­pál életből ellesett pillanatké­pei. A fiatalok érdeklődését a tudományos irodalom iránt szé­pen megfogalmazott képben fe­jezi ki a fényképész. Megrendí­tő a vasúton hegedülő koldusa. Kedves a falusi esküvői menet: elöl a fiatal, megilletődött es­küvői pár, amelyet a család és -•ye a barátok követnek. Jókor si­került az expozíció, mert a fe­jek sok mindent kifejeznek. Tóthpál képein látszik, hogy a fotoriporterséget hivatásának tekinti, és a képel nem mes­terségesek, csináltak, hanem fejlődő életünk krónikája és sok esetben a jövőt is sejteti. Köszönet illeti a Fotochema vállalatot, hogy elősegítette Csehszlovákia fővárosában egy fiatal alkotó bemutatkozását. BASS TIBOR A hét, idősebb és középnem­zedékben kiállító a modern cseh művészet pozitív értékei közé tartozik idehaza és külföl­dön is. Egyéniségük színeivel átszőtt alkotásaik a mai euró­pai stílustörekvésekkel roko­níthatók. /. Anderle színes karcai és száraz tűi a fantázia s az ál­mok világának virtuóz kivetíté­sei. A Pokol kaotikus kísérteti­es jeleneteit tárva elénk, Dan­teval együtt mondja: Hagyjatok föl minden reménnyel! Dürer apokaliptikus látomásai, s az élet nagy komédiájának szug­gesztív mozzanatai is ihletik. Döbbenetes hatásúak a több ér­telmű és rejtélyes kifejezésű Teknősbékaszemek. Jifl Johnt, a 60 éves lírai lá­tású mestert a természet fog­lalkoztatja. Jelenségeinek for­ma- és színelemeit esztétikai síkon tünteti föl feketén, szür­kén, fehéren árnyalt lapjain. A kép keletkezését kiváltó pil­lanatnyi impulzusból kiindulva, a felszín mögötti lényeget ku­tatva jut el a végső formáig. A természet titokzatos s egy­szersmind törvényszerű változá­sait érzékelteti, a csöppnyi csí­rából kibontakozó növénv,t, az esetlen bábból kecsesen felröp­penő pillangót, -a tengerfenék kagylóinak titkos világát. • PRÖBÁLJÁK Az ember tragédiája Ránki György által alkotott operaváltozatát a bu­dapesti Operaházban. A próbá­kat Vámos László vezeti. Ádám szerepét Bende Zsolt és Miller Lajos énekli, az Éváét Házy Erzsébet és Laczó Ildikó, Luci­fer pedig Udvardy Tibor és Palcsó Sándor lesz. A koreog­ráfia Barkóczy Sándor alkotá­sa. A FEHÉR ESÖ az új román prőzalrő-nemzedék legtehetsé­gesebb tagjának, a Kolozsvárott élő Dumitru Radu POPESCU-nak a könyve, melynek utószavában Barótl Pál a következőket írja: „Izgatott és izgató kaleidosz­kóp Dumitru Radu Popescu mü­ve; egyazon színek más-más formát teremtenek minden A. Kuőerová perforált, lyu­kasztott bádoglemezek segítsé­gével alakítja enyhén dombor­műszerű lapjait. Tömören szét­szóródó gyöngyfüzérként ható kevés vonallal jelenít meg egy­egy tájrészletet vagy fantázia­képet. — J. Preclík linómetsze­tei kész és alakuló geometriai formák élénk színű változatai. Zdenék Sklenár, a 60 éves neves illusztrátor, „a tökéletes­ség maniákusa"-ként jellemzi önmagát. Kutató elme, akit a románkori illuminációs kézira­tok, a Vyšehrádi Krónika, a hí­res középkori angol—ír könyv­festészet és a szürrealisták elődje! Arcimboldo képalkotó fantáziája s a távol-keleti kal­ligráfia egyaránt érdekel. Utób­bival 1956-as kínai útja alkal­mából került közvetlen-kapcso­latba. Maga ls miniatürista módjára dolgozik. A gondolati tartalmat tökéletes kalligráfiá­val közli. Kulturált művészi el­képzelései a valóság s az ál­mok világa között lebegnek. Színes, érzékletes kőrajzai pók­háló finomságú vonalhálókból dekoratív pávák, apró virágocs­kák, elvont alakzatok bukkan­nak elő. Sukdolák néhány karca op­art szerű. Tompa szürkeségük­ben rajzó körszeletek a kerin­gés látszatát keltik. A kozmi­kus tér fényjelenségei is iz­gatják. K. VysuSil grafikáinak kanyargós, s egyenes vonalai, változatosan csoportosított kö­rei jól átgondolt kompozíciós rendben, mély, tűzű színekben tündökölnek. A felvonultatott színvonalas grafikák az egyes művészek gondolat- és érzésvilágának más-más rétegét fedik fel a szemlélő előtt. SÁRKÁNY JENÜNK RÖVIDEN újabb ránézésre, parányi szem­pontváltozásra J legyen ez pusz­tán utánagondolás, újbóli vé­giggondolása egy jelenetnekf, s ugyanazok a formák új és új színekben jelentkeznek, való­sággal feltárulkozva az olvasó­nak, és az olvasásnak, hogy igényetre találjon benne". (ára: 17,50 koronái KÖNYVEKRŐL — ZBYCH ANDRZEJ: KLOSS SZAZADOS KALANDOS TÖRTÉNETE 37. Elhatározta, hogy amint lesz egy kis ideje a Henning-ügy mellett, Ruppert csontjait szilánkokra töri. Lothar számára nem létezett munka­idő. Most is elhatározta, hogy addig szünet nélkül folytatja a kihallgatáso­kat, amíg meg nem talál valami értel­mes nyomot. Természetesen magát Henninget is kihallgatta, aki nem titkolta, hogy „fent", tehát Berlinben, személyesen Lothart vádolják Benita eltűnése miatt. — Jobban kellett volna őrizniük a villát — mondta szárazon. — Javaslom, hogy ne fecsérelje az idejét a velem való beszélgetésre, hanem fogjon vég­re munkához, teremtse elő a lányomat. — Lehet, hogy Benita reggel hagyta el a villát, amikor Ön megérkezett? — kérdezte Lothar, nem jelezve, hogy vé­rig sértette őt a professzor. — Viccel — nézett rá mereven Hen­ning. — Jó lesz, ha megtanulja, hogy nem szeretem a vicceket. Amikor ha­zatértem, Benita már nem volt itthon. — Eltűnt valami Benita személyes tárgyaiból az estélyiruhán, kabáton, táskán kívül? — kérdezte Lothar. — Nem, más nem tűnt el, csak ami rajta volt. És még valami: Benitánál voltak a páncélszekrény kulcsai. — Ez igen nagyfokú hanyagság — mondta szárazon. — A hanyagság az volt, amikor ma­gára bízták a mi személyes védelmün­ket, kedves Lothar. ÉS azt hiszem ezzel mindent meg is mondtam. Lothar amint visszatért hivatalába, Klosst hívatta. Előtte azonban még gyorsan kihallgatta a lengyel lányt. Anna semmilyen kérdésre nem adott választ. Egyre csak azt hajtogatta, hogy: — Az az úr tévedett. Soha sehol nem láttam őt. Erősebb és draszikusabb módszerre van szükség — állapította meg, de at­tól is félt, hogy a lány nem bírja ki a vallatást. — Egyetlen lehetőség van: az igazat mondod és megúszod ezt a kalandot — mondta Lothar a lánynak. — Mindössze összekötőid címére és személyleírására vagyok kíváncsi. — Nem értem, hogy mit akarnak tő­lem? — Tanácsolom, hogy döntsd el végre, mit akarsz — mondta ingerülten Lot­har. — Egyébként szívesen megmuta­tom neked azokat az embereket, akik ugyancsak nehezen emlékeztek, azt ál­lították, hogy nem tudnak semmiről semmit. Megláthatod, hogyan néznek ki. Anna hallgatott. — Kihez vitted a Rupperttől kapott anyagot? — ordított magából kikelve — Kinek adtad át? Nevet és címet mondj! A lány összeszorította az ajkait. Sze­meiben félelem ült, arca viaszfehér volt, de hallgatott. Lothar arca egészen vadállatias volt. Rágyújtott, alaposan megszívta a ciga­rettát és egyre közelítette a parazsat a lány arcához. — Választhatsz a kérdések között: hol van Benita von Henning? — Nem ismerek ilyen nevű hölgyet — mondta a lány. Lothar még akart valamit mondani, vagy tenni, de az SD-es jelentette, hogy az - előszobában Kloss főhadnagy vára­kozik. — Jöjjön be — mondta Lothar és in­tett az őrnek, hogy vezessék el a lányt. Az ajtóban találkoztak. Anna nem emelte fel a fejét, nehogy akárcsak egy tekintetváltással elárulja Klosst en­nek a vadállatnak. Kloss egy gyors mozdulattal meg­igazította pisztolytáskáját. Anna észre­vette. Megrettent a gondolattól, hogy Hans valami meggondolatlan lépéssel önmagát is veszélybe sodorja. De a fiú nem tett semmit. Csak kérdő tekintet­tel fordult előbb Lotharhoz, aztán a lányra nézett. — Fogtunk egy madárkát — mond­ta Lothar. — A lengyel hírszerzés em­bere. — Szóval megvan a csoport? — kér­dezte Kloss. — Tehát megint megelőz­te az Abwert? Pedig, hogy őszinte le­gyek, ezt a szálat mi tartottuk a ke­zünkben. A kis presszó, randevú, Rup­pert századossal, a J—23-as adásai... — Nem. A csoportot sajnos még nem fogtuk el — mondta Lothar. — Akkor, bocsásson meg a megjegy­zésért, miért tartóztatták le ezt a lányt? Ugyanis embereim négy napja figyelték minden lépését!? — Ezt kérdezze meg a barátjától, Rupperttől. — Engedelmével, szeretném emlékez­tetni arra, amit az előbb már mondtam: Ruppert századost is figyeltettem, ÉS beszélt legalább a lány? — Beszélni fog. Elmond mindent — válaszolt Lothar. — Szóval elsiették — mondta Kloss, most már tudatosan bántva Lothart. — Ennek megítélését bízza ránk! — Lothar hangja erélyes és rendreutasító volt. — Nem azért hívattam ide, hogy egy lengyel hírszerzőről csevegjünk. Tudomásom szerint a tegnap estét Be­nita von Henninggel töltötte. Kloss nyugodtan rágyújtott, csak utá­na válaszolt: — Információja téves. Benitával teg­napelőtt voltam sétálni. De miről van szó? — A kérdéseimre feleljenI — utasí­totta rendre Lothar. — Nem szeretem az ilyen hangot„ Herr Lothar — mondta Kloss nyugod­tan, és Lothar szemébe nézett. — Majd hozzászokik — felelte az keményen —. Egyáltalán nem biztos,, hogy egyedül távozik ebből a szobából. — Ügy értsem ezt, hogy Ön kikísér? — Kloss hangja éles volt, bántóan éles, egy kicsit rendreutasító. — Egyébként hívja fel Benitát, kérdezze meg tőle, hogy mikor voltunk együtt utoljára. — Benita von Henning eltűnt —• mondta Lothar —, és maga az egyik gyanúsítottja az ügynek. — Keserű humora van, Herr Lothar — mondta Kloss, — Ön ostoba tréfát űz velem? — Kloss tudta, miként kell az ilyen ostoba fajankókkal beszélni. — Honnan veszi a bátorságot ahhoz, hogy egy német tisztet sértegessen? Vagy azt hiszi, hogy én is Ruppert vagyok? Azonnal telefonálok Rechte ezredes­nek! Ez a kirohanás várakozáson felül si­keres volt. Lothar egészen lecsillapo­dott: — Nyugodjék meg Kloss és próbáljon megérteni engem. Beszélgetésre hív­tam, nem veszekedni. Lothar cigarettával kínálta és lassan békésebb mederbe terelődött a beszél­getés, amelynek témája természetesen Benita volt. Kloss válaszolgatott, köz­ben arra gondolt, hogy miként lehetne Annát kiszabadítani Lotharék markai­ból. Ugyanezt Ismételgette két órával később, a Mokotovszklj utcai könyves­boltban, Nárcisz lakásán. Nárcisz ide­ges volt, nem szívesen beszélt Annáról. Realista volt, felmérte a kiszabadítási terv kivihetetlenségét. — Az üzletet és minden címet és ne­vet, amelyet Anna tudhatott, felégetett hídnak tekintem — mondta. — Azon- g^ nal kapcsolatba lépek a központtal. Le- {jj| het, hogy téged is ki kell zárni a to­vábbi munkából. 1371 Kloss csak ült, arcát tenyerébe te­metve, újra meg újra ezt hajtogatta: j. 6. — Annától nem kell félni. Anna nem mond el semmit. (Folytatjuk) ^

Next

/
Thumbnails
Contents