Új Szó, 1971. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-24 / 3. szám, Vasárnapi Új Szó

ENERGIA • ENERGIA Néhány héttel ezelőtt testvérlapunk, a Pravda egyik szerkesztőségi cikkében ezt a találó mondatot olvashattuk; „Eljött az az idő, omikor este félve nyúlunk a villanykapcsoló felé, mert nem vagyunk biztosak abban, hogy a kattanás után fény ragyogja be otthonunkat". Ez a félés most még időszerűbb, mert - január utolsó napjait mutatja a naptár — elmondhatjuk, hogy bent járunk a tél kellős közepében és ilyenkor a hideg és szeszélyes időjárás minden évben próbára teszi az energetikusok felkészültségét. A - főleg hegyes vidékeken tapasztalható - viharos erejű széllökések károkat tesznek a vezetékekben és a berendezésekben. Mind az üzemekben, mind a háztartásokban növekszik az energiafogyasztás, ami a tél két kérlelhetetlen velejárójával: a korai sötétedéssel és a hideggel magyarázható. Az energetikusok és a lakosság fegyelmezett magatartása eredményeként az idén az áram- és más energiaszolgáltatás terén nem került sor jelentősebb kiesésre. A vajáni (Vojany) villanytelep teljes gőzzel ütemei, a novákyi öreg villanytelep január első hetében majdnem a maximumot adta és ebben a hónapban már az árvái (Orava) erőmű is termel elektromos áramot. Ha kell, segítenek a szomszédok is: szükség esetén kapunk áramot a Szovjetunióból, Lengyelországból, Romániából és Jugoszláviából is. Ilyenkor azonban - ahogy mondani szokás - a sok is kevés. Nem tudhatjuk teljes bizonyossággal, hogy milyen hosszú lesz a tél, milyen kellemetlen meglepetéseket tartogat számunkra az előttünk álló két hónap, éppen ezért, ahol csak lehetséges, takarékoskodjunk a tüzelőanyagokkal, az elektromos árammal és a hőenergiával! Az üzemek dolgozóinak szocialista munkavállalásai között tallózva sok szép példát találhatunk az energiával való takarékossággal kapcsolatosan. A vágsellyei (Šaľa) Duslo gyártási berendezései napjában nagy mennyiségű elektromos áramot emészte nek fel. A dolgozók elhatározták, hogy üzemeltetik a saját áramfejlesztőjüket, két kazánt olajjal fűtenek és energiatermelésre felhasználják a „fáradt" gázokat is. A libereci textilfeldolgozó üzem a nap minden órájában a gépek működtetéséhez .2000, az üzemrészlegek megvilágításához pedig 700 Kwh elektromos áiamot használ fel. Az üzem igazgatója, iaromir Hanuš levélben szólította fel az üzem dolgozóit, hogy egy percig se forogjanak kihasználatlanul a gépek, hogy nappal - ha kellő természetes fényt kapnak a műhelyek - kapcsolják ki a világítást. A levelet az üzem alkalmazottai a fizetési borítékokban találtál: meg. A felhívásnak eleget tettek és kü lön brigádokat szerveztek az üzemben, amelyeknek tagjai az ablakokat tisztítják, hogy kellő mennyiségű fény hatolhasson be a műhelyekbe. Az energiával való takarékosságra is érvényes a közmondás: Sok kicsi sokra megy. Valószínűleg a napokban ez a gondolat vezérelhette a Csehszlovák Légitársaság bratislavai éttermének egyik pincérnőjét - aki miután észrevette, hogy a nagy terem végén nem ül senki - kikapcsolta a csillárokat. Csehszlovákia napi áramfogyasztása megközelíti a 3000 MW-t. Január első felében csúcsidőben mindössze 200-300 MW hiányzott ebből a mennyiségből. E két, ránézve száraz számadat az energetikai dolgozók hősies munkájára és az üzemek dolgozóinak, valamint a lakosság nagyfokú fegyelmezettségére íjtal. Valamennyien elismerést érdemelnek. KOMLÓS! LAJOS SZLOVÁKIA EGYIK LEGNAGYOBB ERŐMÜVE VOJANYBAN MŰKÖDIK